Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-31 / 23. szám
XIII. ÉVF. 23. SZÁM. 1 Mindenki tehetséges Egy könyvet olvastam, amiből nagyon eleven okosság sugárzik. A könyv német nyelven jelent meg. A címe: Von Material zu Archltectur, (Az anyagtól az architektúráig) — kétségtelenül kissé riasztó. Első szemügyre azt hinné az ember, mély részletekről fog beszélni a szerző. Közben azonban kiderül, hogy amihez a szerző hozzányúl: az a legteljesebb egész. A legkevésbé sem valami szakma titkai várják tehát az olvasót, hanem ép az ellenkezője: — szakmaellenes, mindenkit érdeklő, ezermesterien sokoldalú, elképzelhetetlenül uj, a legősibb és legegyszerűbb, ugyan akkor azonban a legelfelejtettebb kérdés a tárgya. Sp’ az a kérdés, hogy az élet ezerféle területén dolgozó és tevékenykedő mai ember nem egész. A mai nevelés, a szakszerű kiképzés és az élet ezerféle kötött formákra töredezett halmaza csak egyetlen egy mesterséggel foglalkozóvá teszi az embert úgy annyira, hogy a megszokott területeken túl már nem is merészkedik. Szükségszerűen minden mai ember specialista. Nem az élet egészének, hanem csak egy sajátos részletének, kivágásának az embere, Szeletember — mondja a szerző, nem pedig' egész, holott egészséges ösztönei mélyén állandó a sóvárgás, a vágy, a teljesen-egész emberség felé. Szerző szerint ez a vágy olyan erős, hogy kényszerű elfojtásaiból fakad az az állandó kedvetlenség és boldogtalanság, mely a mai dolgozókat, bármilyen téren is működjenek, eltölti. Senki sincs megelégedve a munkakörével. S ez természetes is. A szeletember állandóan egyoldalú tevékenysége nem elégítheti ki az egész embert. Az örök elégedetlenség tehát adott. Az ember a speciális foglalkozások szeleteiben úgy ei, mint valami kazamatákban. Az ifjúkor biológikus és lélektani óhajai ellenére választott hivatás vagy szakma, mint valami óriás teher nehezedik az egész későbbi életre s a hivatás felett érzett elégedetlenség állandó. Az ember rabja és betege a munkának és az életnek. Ennek következtében azután van egy nagy neuraszténia, melyet az orvosok se nem ismernek, se nem kezelnek, az ember azonban világosan érzi, amint legmélyebb életértékei összerombolód- nak. Holott... Holott az a sokszor ócsárolt ősi primitiv ember például milyen más volt. Egész. A primitiv körülmények közt élő ember még ma is az, mert életössze- íüggéseinek kényszerűségéből egy személyben vadász, kézműves, építőmester, orvos, stb. a civilizált ember ijesztő egyoldalúságával szemben. A primitiv sokoldalú ember számára minden munkaterület s ezáltal tevékenységi funkcióinak egész köre — szabad. Valamennyi munkaterület, mint egy-egy uj élményterület tárul eléje, melyen a belső biztonság biológiailag életfokozó jó érzésével kalandozik. Milyen'más ezzel szemben a mai ember élete! A szakma zárkájában él, olyan fojtottan és eltemetve, hogy már a szakmája sem élmény. Kifelé, más területek ' felé pedig egyáltalán nincsenek eredeti élményei. A szakmai tudás és specializálódás megszüntette ösztönei és funkciói bátor kinyulási lehetőségét más munkaterületek felé. A specializálódás az ember ösz- szes energiáinak kifejlése elől elállja az utat. Az ember, mint homo faber, azaz, mint tevékeny lény nem élheti ki biológiai Jó érzéséhez szükséges önmagát s ezért nem is erős, nem is biztos és nem is boldog ember. Hiányzik belőle as. organikus biztonság. Sohase juthat a saját énje magváig, Így nem élheti ki azokat a sokfajta és állandóan feszülő erőket, melyek organizmusában adva vannak. Egész életén át egy Íróasztal vagy egy esztergapad előtt ül, mindig ugyanannak az egyfajta munkának a rabságában, holott egész sereg alkotóerő szunnyad benne s ezért valójában az a növény, amelyik alól kiszedték az élettani alapját. Az egészséges élet egésszé tevő animálása, amelynek révén tevékenységei gyakorlatát kellene levezetnie, kiszárad belőle... 6 _______ (LLATSZEUGYA afapííofott ífyrisfia CL PUDERET os KÖLNIVIZET A szerző természetesen megmagyarázza nagyon világosan, hogy miért van ez igy. Gondolatmenetének ezt a részét azonban átugrom, mert a könyvben nem ez a magyarázat a fontos és az eredeti, hanem az a központi jellegű következtetés, melyre azután további gondolatmenete épül. Nevezetes. Szerző ezt mondja: Mindenki tehetséges, mert minden egészséges emberben meg van a képesség arra, hogy embervoltában adott és megalapozott energiáit kifejtse. A minden ember életében előforduló váratlan teljesítmények igazolják ezt. Igazolja az, hogy eredetileg minden ember képes arra, hogy a tárgyi világról érzékszerveivel élményeket vegyen fel és azokat kidolgozza. Bővebben megmondva ez azt jelenti, hogy minden ember aktive, cselekvőleg zenész, festő, szobrász, építész lehet Ugyanúgy, ahogy „szónokká“ lesz, amikor beszél. Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy minden ember művész lehet, hanem azt, hogy minden ember váratlanul magasfoku teljesitmenyexre képes, ha alkalma adódik valami belülről jövő s organikus felépitettségének megfelelő munkára. Ha módja kínálkozik ahhoz, hogy cselekvési képessége ösztönei s a külvilág találkozzanak. Mit kell tehát tenni? — kérdezi az olvasó. S a válasz: — mivel a mai ember szeletszerü kiképzése nem kerülhető el, fontos, hogy emellett a 1- — ... — — — ii— — - — ni—I »—» I.—a .r-T kiképzés mellett az egész ember ne sorvadjon el. A szeletember a mindenbe organikusan belenőtt emberben gyökerezzék s ezt úgy is kell érteni, hogy az ember ne csupán a külső biztonságot nyújtó alakulatok (pénz, hatalom s egyéb külsőségek) megszerzésére törjön, hanem a belsőségei biztosítására is, ami úgy érhető el, ha a munkában nem a tárgy, hanem az ember a cél s a belülről megalapozott élet gyakorlata. S most, hogy a könyv vezető gondolatát nagy általánosságban ide irtuk, talán megjegyezhetnénk valamit a szerzőről is. Először: a szerző — jóllehet a munka németül jelent meg (Albert Langen-nél, München) magyar. Másodszor pedig: tényleg egy könyve szerinti egész ember. Ezermesterien sokoldalú. Ifjú korában kifejező erejű költőnek indult. De már akkor is rajzolt. Azután egy időre eltűnt, hogy pár évvel később a német állam szubvencionálta dessaui Bauhaus-ban, mint professzor tűnjön fel. Ettől kezdve a legváltozatosabb területeken jelentkezett, mint festő, építész, fotográfus, feltaláló, konstruktőr, az utóbbi években pedig, mint színpadi tervező, az európai híresség homlokterébe tolódva. Most pedig, mint gondolkodó mutatkozik be ezzel a könyvével. A neve: Moholy Nagy László. I ] (G. G.) A hunyacfmegyei prefekíurán a házassági diszpenzációk után 100 lejeket szedett egy megtévedt tisztviselő (Déva, január 29.) Hunyadmegye prefektusa a napokban felfüggesztette Dinu dévai vármegyei tisztviselőt s a felvett jegyzőkönyvek alapján az ügyet áttette a fegyelmi bizottsághoz, amely véglegesen jogosult dönteni a visszaélést elkövetett tisztviselő ügyében. Dinu tisztviselő a házassági diszpenzációk után 100 tejes taxákat szedett. A diszpenzáció kiadása a megye részéről minden illetéktől mentes és a visszaélésre nem is jöttek volna rá, ha Dinu csak egyedül készítette volna el azokat. A helyettesek ugyanis szintén rendszeresen szedték a 100 lejeket és beszámoltak Dinunak, aki a pénzt a vármegye pénztárába kellett volna beszolgáltassa, ha az törvényes illeték lett volna. így azonban kiderült az illetéktelen taxaszedés és a vizsgálat, amelyet dr. Oncu Jacob prefektus és dr. Tatár Jenő tiszti főügyész vezettek, megállapitotta, hogy Dinit ezekből mintegy 156.000 lejt inkasszált s a megyéhez csupán 12.000 lejt fizetett be. A diszpenzációk kiadásakor ugyanis az iskolaalapra szoktak beszedni 5 és 10 lejeket, amelyekre külön nyomtatott nyugtája volt a tisztviselőnek, amely adomány azonban senki részére nem volt kötelező. Dinu ilyen nyugtákat adhatott, amelyek azonban nem fedezik a bevételezett összegeket. A vizsgálat tovább folyik, mert az egész inkasszált összeget csak úgy léhet megállapítani, ha minden egyes diszpenzácíó-tulajdonost kihallgatnak arra nézve, hogy mit fizettek a diszpenzáciő kiváltásakor. Az eset Déván nagy feltűnést keltett, mivel Dinu szorgalmas és megbízható tisztviselő hirébeu állott. Egy megsebesített vadkan a szepességi Görgő országutján halálra marcangolta Foss: György lőcsei (Lőcse, január 29.) Megrendítő és a maga nemében páratlanul álló vadászszerencsétlenség történt a Szepességen, amelynek szerencsétlen áldozata egy tizennyolc éves gyerekember, Fox Jenőnek, a lőcsei Zipserbank könyvelőjének György nevű fia, aki a lőcsei reálgimnázium hetedik osztályának növendéke. A Lőcsei Vadász Társaság tegnap délután nagyobb hajtóvadászatot tartott. Egyszerre csak a görgői ut mellett fekvő „Durst“ erdőrészletből egy, a lábán megsebzett vadkan kitört és az országúton keresztül menekülni akart. Az országút ebben iaz időben meglehetősen népes volt, sok sétáló, járókelő, köztük katonák is, azután sielők voltak rajta. A fiatalembereket elragadta temperamentumuk és vakmerőségük, nem törődtek a veszedelemmel, hanem azt, ami keziikügyébe esett, lefört fadarabokat,, köveket kézbe kapva, a megsebzett vadkan üldözésére siettek. Versenyfutás kezdődött a vérét veszítő, menekülő duvad és üldözői között. A vadkan üldözésére sietők között első volt Pox György, aki beérte a vadkant és a kezében lévő szijjal vágott a szeme közé. A vadkan felhördüli, megfordult, szem beszállóit a fiatalemberrel, aki ijedtében és meglepetésében megcsúszott s élvágódott. A temető melletti árokba zuhant le. A vadkan rárontott a megtántorodó fiatalember• re, földreteperte és azután vad dühhel valósággal felboncolta a szerencsétlen gyermeket. Felhasitotta combját, szivetáján feltépte ai mellkasát, teljesen össze-vissza szabdalta alsó testrészeit, úgyhogy valósággal agyontiporta, a fiatal diákot. Közben a katonák és a többi járókelők, akik láták a borzalmas esemtuyt és a fiú segítségére siettek, botokat törtek, faágakat vágtak le, hogy a vadkan halálos támadásából kiszabadítsák a fint. Sajnos, ez csak már akkor sikerült, amikor Pox György sérülései már halálosak voltak, nogy a segítség már nem használhatott. A gyilkos fenevad üldözőinek sokasága elől megfutamodott és eltűnt. Az eszméletét vesztett, vérében vonagló fiatalembert rótl- lira tették és azonnal beszállították a lőcsei kórházba, ahol nyomban műtőasztalra fektették. A sebész kése azonban nem segíthetett, Fox György sérülései borzalmasak voltak- Több, mint harminc helyen sebesült meg és az orvosi beavatkozás sem menthette még az életnek. Anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, a műtőasztalon meghalt. MmtitzDl. és Fiai bntorárnháx, Ouj, Str. Regina Marsa 30«
