Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-31 / 23. szám
4 XIII. ÉVF. 23. SZÁM. acokat a megyéket ia, amelyek nem akarnak odatartozni. A megyék ki lesznek téve a kizsákmányolásnak, mert többségi szavazással el fognak határozni olyan célokat, amelyek idegenek egyes megyékre nézve és éppen a székely megyékben félhetünk ettől. Ki vagyunk téve, hogy román kulturális célokra szedik össze megyénkben filléreinket akkor, amikor a saját kulturális céljainkat sem tudjuk méltóképpen szolgálni. Falrahányt borsó — Az önkormányzati jogot megsemmisíti a felsőbb fórumok számára biztosított beavatkozási jog. A tisztviselők választásának jogát a kinevezési joggal semmisítik meg s a közigazgatási tanácsokban a szabad akaratmegnyilvánulás lehetőségét semmisítették meg a jagszerinti tagok beiktatásával. E jogszerinti tagoknál mennyire megszégyenítő és megalázó az egyházak közötti megkülönböztetés, amely sezrint mindkét román egyház képviselői minden esetben mindenütt tagjai a tanácsoknak, mig az összes kisebbségi egyházak csak egy képviselőt küldhetnek be akkor is, ha a lakosság túlnyomó nagytöbbsége az ő híveikből áll. — A közigazgatási törvénynél lett volna alkalma a kormánynak, hogy jelentős részt megvalósítson a gyulafehérvári programúiból és ezt különösen kívánjuk a Székelyföldre nézve. Az életbeléptetett rendszer jellemzését hallottuk tárgyilagos oldalról is. Egy román képviselő jelentette ki a parlamenti bizottsági tárgyaláson, hogy elitéli ezt a rendszert, mert úgy látja, három kisebbségi megyéje van az országnak, ezektől félnek s e szemszögből nézve alakították ki az egész törvényt. Ez a román részről történt megnyilatkozás is csak falrahányt borsóként hangzott el, a kormányt nem lehetett eltéríteni tervezetétől s mi akkor egyebet nem tehettünk, mint a magunk Tészéről abba hagytuk a további vitát, kivonultunk azzal, hogy a felelősséget nem vállalhatjuk a puszta jelenlétünkkel semLángostort s korrupció ellen — A súlyos adótörvények válságos gazdasági helyzetben találták és érintik mélyen a népünket. Felemeltük ezek ellen a tiltakozó szavunkat. Olyan helyzetben találják ezek a törvények a népet, mikor a gabonaárak tovább már nem is eshetnek, amikor az iparosok és kereskedők adója kisebbségi szempontból is rendkívül sérelmes, mert hiszen azokból az ipari segélyekből a Székelyföldön egy fillért sem kapott senki. Más kataszteri szorzószámot alkalmaznak a Szókelyföldön, mint egyebütt. A súlyos adó emelése helyett azt a valóban súlyos rákfenét, a korrupciót keUene kiirtani, hogy jönne valaki lángostorral, valamilyen lelki elszántságból idelépve és akadályozná meg a továbbterjedését e rákfenének, mert nem tudom hová jutunk, ha még továbbterjed. Két kérdésben javulás —Két kérdésben beszélhetünk javulásról. Egyik a nyugdijak kérdése. A kormány törvény által rendezte régi nyugdíjjogosultjaink ügyét. De senki rossznéven nem veheti, ha elmondjuk: olyan csekély mértékű segély ez, hogy a csekélysége miatt nem a végleges megoldásnak a mértéke. Másik kérdés az államsegély kérdése. Koncedálom, hogy az eddigi kormányok semmit sem tettek megoldása érdekében, most 25 milliót kaptak a kisebbségek, mely összegnek nem is egészen a fele jutott a magyaroknak. Olyan osekély összeg ez a segélyezendők nagy számát tekintve, hogy voltaképen csak előlegnek tekinthetjük. Nem kegyadomány ez a kormány részéről, hanem tételes kötelezettségnek a teljesítése. A régi Magyarország tételes kötelezettség nélkül nem ilyen kis összegekben segélyezte a kisebbségi iskolákat. Számbovéve azt is, hogy milyen részét viseljük mi az ország közterheinek, nem tekinthetjük az összeg kiutalását végleges elintézésnek. Tavaly azt mondották, azért nem illesztik be az államsegélyt a költségvetésbe, mert nincsen idő rá. Azóta elmúlt egy esztendő s erre az évre sem vették he a költségvetésbe. Nem illesztették he tehát olyan tételként, amely ne volna megváltoztatható, hanem olyan rendkívüli tételben szerepel, amit a rosszakarat bármikor meg is szüntethet . Az iskolasérelmek fennállanak Az elnök ezután a magyarság legsérelmesebb ügyével, az iskolakérdéssel foglalkozott behatóbban. Az elmúlt tanévben sem javult a helyzet a magyar falvakban. Erőszakolják ott is az évek óta üresen álló, nagy költséggel fentartott állami iskolákat, ahol vannak jó felekezeti iskolák. Nem lettek könnyebbek a beiratások nehézségei, a szülök kálváriái árá- sai. A névelemzés vigan folyik. 10—15 számra tiltják ki iskoláinkból a magyar növendékeket, akiket évközben is átterelnek az állami iskolákba. Községeinkkel építtetik az állami iskolákat. Megnehezítik a felekezeti iskolákban az uj tanerők alkalmazását, azzal a céllal, hogy az állami iskolákba legyenek kénytelenek menni a növendékeink. Súlyos bírságokkal terhelik a szülőket, akik nem is emberi, de isteni jogok alapján is saját iskolájukban akarják neveltetni gyermekeiket. A Székelyföldet sújtja az átkozott kulturzóna. Olyan tankönyveket adnak gyermekeink kezébe, melyekben a saját fajuk ellen tanítanak gyűlöletet. — Azt halljuk olyanoktól, akik nem vettek fáradtságot megismerni a való tényeket, hogy mennyivel súlyosabb volt a régi világban a románság iskolai helyzete, amit nehézzé tett az az Apponyi-féle törvény, aminek Elmondotta az elnök, hogy mi történt a kisebbségi törvényre nézve elhangzott kor- mányigéretek után. A miniszterelnök azt mondja, hogy előbb mások bőrén akarja tanulmányozni ezt a kérdést, mi a kisebbségi problémát alaposan megismertük a saját bőrünkön tiz év alatt- A világ közvéleményében annyira ki van alakúivá a megoldási irányelv, hogy már nincs szükség újabb tapasztalatok szerzésére. — A halogatásból azt kell megállapítani, hogy ® hangoztatott jó szándék mellett félnek a közvélemény türelmetlenebb részétől, ami mindig lesz, mert a túlzó sovinizmus nyomai mindig felfedezhetők a román közvéleményben. Ha arra várunk, hogy nyomai is eltűnjenek ennek a sovinizmusnak, akkor örökre le kell tennünk arról, hogy kielégítő kisebbségi törvénye legyen Romániának. — A kormány harcteret igyekszik innen a külföldre is átteni. Azt a tényt is, hogy egy képviselőt kiküldött a kisebbségi helyzetek tanulmányozására, már külföldön úgy tálalták fel, mintha a kiküldés ténye egyértelmű volna a megoldással. — Azt a tényt is, hogy a nemzetek szövetségéhez nem fordultunk különböző panaszokkal, úgy állítják be, mintha a mi megelégedésünknek volna ez a jele, holott ez csak loyalitásunkat és béketürésünket bizonyltja s azt a törekvést, hogy itthon akartuk mindenek előtt orvosoltatni sérelmeinket. A mérleg eredménye — Pártunk törekvése, hogy a kisebbségi kérdést állandóan felszínen tartsa és jogainkat igyekezzék érvényesíteni. Ha nehány kérdésben a jóvátétel szándékával találkozunk is, ez nem elég; nem lehet ezt kegynek feltüntetni, mert egyes kiáltó sérelmek megszüntetése csak normális, törvényes állapotok helyreállítása érdekében történt. A ’Pilátus szerepe jut eszünkbe akkor, amikor szabadfolyást engednek az igazságtalanságnak, de nem segítik érvény- rejutni az igazságot. — Ilyen körülmények között a mérleget felállítva és a következtetéseket levonva, helyes volt az az elhatározásunk, amely csak saját erőnkben bízva, vette fel a választási küzdelmet. Ezzel sokkal nagyobb súlyt tudtunk szerezni parlamenti képviseletünknek, mintha másképpen cselekedtünk volna. Mondhatom — nem Hári Jánosként beszélve — hogy még csekélyebbek lettek volna az elért eredmények, ha nem vagyunk ott s még annál is csekélyebbek, ha nem a saját erőnkből jutottunk volna oda. Példa erre azoknak a lejátszott szerepe, akik mások gráciájából kerültek be a parlamentbe alkalmazását mi ma elfogadnák a magunk számára, mert össze nem hasonlítható azzal az Anghe- lescu-rendszerrel, amelyet nem változtattak meg ma sem. A sajtótörvény javaslata ellen — Megemlíthetem szomorúsággal és aggodalommal, hogy az uj sajtótörvény javaslatában éppen az a kormány véli helyesnek a lapok elkobozását és sajtódeliktumokra példátlanul súlyos büntetéseknek a kirovását, amelynek egyik programrapóhtja volt a sajtószabadság biztosítása. Nekünk egyedüli jogunk a panaszkodás, mondhatni a mormogás joga, ezt is súlyosan veszélyezteti most az uj sajtótörvény tervezete. Az egyén határozhatja csak meg nemzetiségét — Uj népszámlálási törvény készüléséről hallunk. Emlékezzünk arra a néhány év előtti népszámlálásra, amire nem tudom hány, de nagyon sok milliót költöttek s ismerjük azt a rendszert, amelynek jegyében ez lefolyt. Olyan eredményt hoztak ki, amit nem is mertek nyilvánosságra hozni. Épen ezért már jóelőre felemeljük szavunkat. Mindenütt a világon eldöntötte a tudományos elmélet, hogy a statisztikai törvények a népszámlálásnál feladatidó kérdéseket milyen irányadó elveken állítsák fel. Arra- nézve, hogy ki milyen nemzetiségű, irányadó csak a saját bemondás lehet, de nem az, amit az egyénekre rákényszeritenek. Az nj népszámlálási törvénynél teljes erővel fogunk ehez ragaszkodni. s még fel sem szólalhattak, mert mindig azt hallották: ti csak hallgassatok, mert titeket mi hoztunk be a parlamentbe. , Ne legyen felekezeti különbség — Örömmel állapíthatom meg, hogy azok a gyűléseink is, amelyeket az utóbbi időkben külömböző megyékben tartottunk, pártunk megerősödésének a bizonyságai. Bizonyság ez az udvarhelymegyei gyönyörű gyűlés, amelynek nagy közönsége voltaképpen csak töredéke annak a magyar lakosságnak, amelynek képviseletét jelenti, de impozánsul fejezi ki azt az erőt, amely ügyünk sáfárainak háta mögött áll. Sohase felejtsük el, ne tévesszük el szem elől, hogy erőnk lazítását szolgálják a külömböző közénk dobott diferenciák, amelyek közül ki kell küszöbölni a felekezeti megkülöm- böztetéseket is. Aki felekezeti ellentétet bedob közénk, egy sorban való azzal, aki szüleire támad, mert ugyanilyen bűnt követ el az, aki ilyen kérdéseket szükség nélkül felvet. Mint bizonyos ámyfoltról emlékezett meg az elnök arról, hogy Udvarhelymegyének képviselőjeként bekerült egy román férfi is a parlamentbe. Valahányszor valakit szembe akartak állítani a magyarság követeléseivel, mindig ezt a férfit vették elő. Ezért kell megfontolnia minden szavazónak a maga választási magatartását, mert nemcsak magának árt az, aki az ellenfélre szavaz, hanem az ellenség kezébe adja a fegyvert. Amíg a Hargita áll — A mai nemzedék sorsa és feladata — mondotta — ugylátszik az, hogy meg van fosztva a fényes sikereknek az elérésétől. A mai nemzedéknek a sorsa a tűrés és szenvedés. Nem ok ez azonban a kétségbeesésre, mert hiszen az emberi sors a küzdelem. A kétségbeesésre hajlamosoknak, akik néha- néha talán el is csüggednének, azt kell mondanunk, nem lehetséges egy nemzetnek az elpusztulása másképpen, csak úgy, ha a nemzet önmagát hagyja el. A magyarság erejét legjobban képviseli a székely- ség, amely számánál és kompaktságánál fogva zömét jelenti népének. Ez a székely nép már nagyon nagyon sok és a mostaninál nagyobb veszélyt is kiállott. Olyan régen telepedett le erre a földre, hogy a történelem sem tudja magállapita- ni, hogy mikor, olyan régi időben, amelyen a történelem sem tud eligazodni. Ez a székelység nein fog elpusztulni soha, amig a Hargita állani fog a maga helyén, addig innen a magyar szó, magyar élet kiveszni nem fog. Adja Isten, hogy úgy legyen. A beszámolók visszhangja Az elnök után Balogh Arthur, Sebesi János szenátorok, Laár Ferenc, Abrudbányai Ede képviselők mondottak el rendkívüli .fontos beszédeket, beszámolóképpen. Majd átvették a szót az okosan beszélő, fehér harisnyás székelyek és olyan jelenetek következtek, amelyekben a nép lelke szólalt meg. Mindezekről a következő alkalommal kívánunk beszámolni. Meddig: várjunk a kisebbségi törvényre ?
