Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-30 / 22. szám
ItewiBwfe XIII. ÉVF. 22. SZÁM. Törvénysértést követett-e el dr. Lobié László nagyváradi bor szeszgyára ? Bistreanu vezérfeliígyel© a kisebbségi gyár vállalat elless lefolytatott vizsgálatot saját anyagi hasznára akarta ieliiaszaálni — Mesa sikerült a zsarolási manőver (Nagyvárad, január 28. Saját tud.) A Keleti Újság vasárnapi számában Bistreanu Joan földmi- velésügyi vezérinspektor viselt dolgairól irt cikkünk általános feltűnést keltett. Cikkünkben szándékosan kerülni óhajtottuk azt, mintha a vezérinspektornak a földmivelésügyi miniszterhez intézett jelentésével polemizálni akarnánk, csak reá akartunk mutatni arra, milyen értéke lehet az olyan hivatalos vizsgálati jelentésnek, amelyet a vizsgálatot lefolytató köztisztviselő azután tesz meg, amikor nem sikerül a dolgot „legkedvezőbben” elintéznie azzal, akivel a vizsgálatot lefolytatta? ('December 30-án azt mondotta Bistreanu, hogy január 8-ig vár, addig nem adja be jelentését és a raportot tényleg január 10-én iktatták be a földmivelésügyi minisztériumban.) Bistreanu vezérinspektor olyan körülmények között és olyan módon folytatta le a vizsgálatot a nagyváradi Löblé-féle borszeszgyár ellen, amelyek élesen ellenkeznek azzal a szellemmel, amelynek magasrangu állami főtisztviselőt hivatalos ténykedése közben át kell hatnia. Bistreanu visszaélt hivatalos hatalmával, kisebbségi gyárvállalat ellen tett feljelentés kivizsgálására szóló megbízatását nem az állam javára, hanem saját egyéni anyagi hasznára akarta felhasználni, sőt részben ki is használta és csak amikor nagyszabású terve nem sikerült, öltötte magára a kérlelhetetlen szigorusá- gu és csak az állam érdekeit tekintő magasrangu főtisztviselő fehér tógáját, ezzel akarván eltakarni azoknak a sötét, de kellemesen eltöltött decemberi éjszakáknak emlékét, amelyeket a feljelentett gyár tisztviselőinek társaságában és azok zsebére átvirrasztott . . . Bistreanu vezérinspektor jelentése tehát azért vesztette el értékét, mert nem sikerült zsarolási manőver után készült, illetve adatott be és azért vesztette el komolyságát, mert raportjának egyes kitételeivel ő maga dönti meg jelentésének értékét. A Löblé-gyár Olvasóink tájékoztatása érdekében szükségesnek tartjuk közölni, hogy a visszaéléssel vádolt Löblé-féle gyár nem konjunkturavállalkozás — hol van ma konjunktúra? — hanem hetvenhét óta fennálló és a régi Magyarországon is tekintélynek örvendett iparvállalat. Tulajdonosa dr. Lobié László, jogvégzett ember, aki a gyárat az alapitó édesatyja halála óta modern szellembeh és mindenkor a köz- gazdasági élet követelményeinek megfelelően vezette. Dr. Lobié Lászlót már az 1908 évben a magyar pénzügyminisztérium, illetve Wekerle Sándor, akkori pénzügyminiszter, aki elismert világtekintély a pénzügyi életben, sajátkezű aláírási meghívóval hiv- ta meg a sör-, szesz-, ásvány-, olaj- és cukortermelés megadóztatására alapított fogyasztási adószaktanácsba, az 1911 évben Lukács László akkori pénzügyminiszter, az 1914 évben pedig Teleszky volt pénzügyminiszter hívta meg a szaktanácsba. Ezt a tisztségét a háború folyamán is megtartotta dr. Lobié, ki a magyar pénzügyminisztérium szakmai rendeletéinek mintegy végrehajtó szerve volt akkor Nagyváradon. Nem tételezhető fel tehát, hogy most szándékában volt az érvényben levő törvényeket kijátszani. Szükségesnek tartottuk ezeket a tényeket felemlíteni, hogy a súlyos közterhek alatt vergődő kisebbségi iparvállalatokat alaptalan feljelentésekkel és önöscélu vizsgálatokkal a jövőben ne zaklathassák, Bistreanu beismeri, hogy dr. Lobié i nem sértette meg a törvényt Bistreanu vezérfelügyelő azt Írja jelentésében, hogy dr. Lobié László rosszhiszeműen kihasználta a törvény fogyatékosságait, megsértette a törvény szellemét és a nemzeti iparnak nagy kárt okozott. A törvény fennálló paragrafusait ténylegesen meg lehet sérteni és ezeken át a szellemet is, de maga Bistreanu is beismeri, hogy dr. Lobié László egyetlen ténykedésével sem hágta át a fennálló törvényes rendelkezéseket. A törvény csak egyféle gyümölcsszeszt ismer Már az évtizedek előtt kiadott magyar szesz- törvénjfék és rendeletek, továbbá dr. Hérics—Tóth Jenőnek, a m. kh\ erjedéstaui állomás igazgatójának „Gyümölcsök szeszipari feldolgozása” címen kiadott szakkönyve is ismerik a déli gyümölcsből, fügéből, datolyából, szentjánoskenyérből készült szeszes italokat és ezek a régi — de Erdélyben még ma is érvényben levő — törvények nem tesznek külombséget adóztatás szempontjából a belföldi, vagy külföldi gyümölcsből készült szeszes italok közt. Sőt az 1927 évi Garoflid-féle borhamisítási törvény 41. paragrafusának .3. bekezdése sem tesz külombséget, hanem egyszerűen azt mondja: gyümölcscefre (borhotului de fructe). Az egész törvényben, még a már Mihalacke jelenlegi földmivelésügyi miniszter által aláirt végrehajtási utasításban sincs nyoma annak, hogy adóztatás- szempontjából másféle elbírálás alá esnek a külföldi, vagy belföldi gyümölcsből készült gyümölcsszesz. Dr. Lobié borszeszgyára a magyar törvények szerint működhetik Hangsúlyozzák, hogy Erdélyben még mindig érvényben vannak a magyar szesztörvények, éppen úgy, mint sok más magyar törvény. És hogy dr. Löblé László gyára e törvények alapján működik, arra van dr. Löblének megdönthetetlen bizonyitéka is. Amikor borszeszgyára megkezdte működését, a bukaresti pénzügyminisztérium 55.829. szám alatt a nagyváradi pénzügyigazgatósághoz rendeletet küldött, amelyben kifejezetten közli, hogy a Löblé-fél# borszeszgyár az Erdélyben érvényben levő magyar törvények szerint működhetik. Ez a bukaresti pénzügyminiszteri rendelet mindenben igazolja dr. Lobiét, mert az 1908 évi XXVIII, magyar törvénycikk második részének 38. paragrafusa világosan beszél a füge feldolgozásáról is és megállapítja a nyers füge alkoholhozadékát is. * Kétségtelen tehát, hogy Bistreanu vezérfelügyelő kákán csomót keres, hátha talál és ezért ajánlja a miniszternek, hogy konfiskálja el dr. Löblétől a jelentés leltárában feltüntetett 47 és fél millió lejt képviselő értékeket. A leltárban természetesen Bistreanu az egész gyárat teljes felszereléssel, kész áruval, nyers anyaggal együtt szerepelteti. Csak két fontos és értékes tételt felejtett ki a leltárba felvenni: egy kövér libát és öt kiló sajtot • . . ötvös Béla. tizennégyezer amerikai kivándorló kérvénye vár elintézésre a bukaresti konzulátuson A jelen-ke^é? sorrendjében fuíbainak esik a Jelentkezők kivándorlási engedélyijei: — Az engedélyezett kvóta három kategóriája (Bukarost, január 28.) Valamikor a szegényeknek, hiába ktizködőknek végső mentsvára, menedékhelye volt Amerika, amely vendégszeretően túrta ki karjait az Európából átözönlő munkakészség és vállalkozó szellem előtt. Ma zárva vannak az amerikai kivándorlás széles kapui s a hatalmas Egyesült- Államok csak kis oldalajtókat hagy nyitva az Ó-világ munkátlanainak, amely bejárókon át szinte csak egyenként, bét aj tó rial ló fürkésző szemeinek felügyelete alatt juthatnak be az egykori Ígéret földjére a leszegényedett Európa zsúfolt országainak polgárai. Az amerikai konzulátusok iktatóiban valamikor nap-nap mellett tömegével regisztrálták az útlevél- kérvényeket s előszobáikban állandóan nagy számmal csoportosultak a tengerentúli útra készülő emberek. Még néhány évvel ezelőtt is népesek voltak ezek az előszobák a földmivesek, munkások, kereskedők, iparosok, intellektuellek soknyelvű, mozgalmas csoportjaitól, akiknek tudomásuk volt már a megváltozott helyzetről, a kvóta-rendszerről, de még nem tudtak belenyugodni sorsukba, még remélték, hogy ügyük valahogy mégis dűlőre jut. Ma azonban csaknem teljesen kivesztek ezek az Újvilágba való átutazást egykor nagyon előzékenyen közvetítő konzulátusoknak a környékéről is. Mindössze két kivándorlójelöltet találtunk a bukaresti amerikai konzulátus hivatalainak félhomályos előszobájában, midőn arra jártunk, hogy az elmúlt esztendő kivándorlási viszonyaira vonatkozólag néhány, főleg stitisztikai adatot szerezzünk s hogy a következő év kilátásairól is informáltnssuk magunkat. A két várakozó közül is magyar volt az egyik. Fiatal, székely suhanc. — Amerikába készül? — kérdeztem. — Igen, — felelte a világ legtermészetesebb hangján. Nehéz dolog lesz. — Dehogy. Nem utazhatom ugyan kvótán kívül, de benne vagyok az első kategóriában és most már rövidesen sorrá kerülök'. Kvóta, kategória... Kicsit meglepő, hogy az egyszerű székely legény igy dobálózik az amerikai bevándorlási törvény szak-kifejezéseivel. De egyes vidékeken a nép között szüntelenül eleven erővel él a kivándorlás gondolata s aki eljutott odáig, hogy már-már hajóra száll, annak bizony volt éppen elég oka és alkalma, hogy paraszti ésszel is tudorává váljék az amerikai kivándorlás lehetőségeinek, feltételeinek. Pedig nem is olyan egyszerű az ügy. A kissé körülményesen és bizalmatlanul informáló bukaresti konzulátuson szerzett felvilágosításaink szerint azonban nyilvánvaló, hogy nem is nagyon érdemes kivándorlási céllal tanulmányozni a törvényszakaszokat, amelyek a bevándorlási engedély megszerzésének módozatait Írják körül. A bukaresti konzulátuson ugyanis közel tizennégyezer kérvény vár elsőbbségi joggal elintézésre, 1 ennek a nagyszámú kérvényezőnek is — kevés „kedvezményes” kivételével teljesen reménytelen a helyzete, annak ellenére, hogy a jelentkezés idejének sorrendjében juttatják őket az Egyesült-Államokban való letelepedés jogához. A Románia területéről való kivándorlás évi kvótáját ugyanis 295-ben állapítja meg az amerikai bevándorlási törvény s ezt a csekély számot évről- évre teljesen igénybeveszi az előnybe részesítettek két kategóriája, úgyhogy a nem kedvezményes harmadik kategória beláthatatlan időkig számításba se jöhet. A kvóta felét az első kategória foglalja le. Évenként 147 olyan romániai születésű 21 éven aluli egyén kaphat amerikai bevándorlási engedélyt, akiknek hozzátartozói — szülei, férjeik, — amerikai állampolgárok. A kvóta másik felét az Amerikában jogszerűen letelepedett idegen állampolgárok Romániában született hozzátartozói számára tartják fenn. Könnyen elképzelhető, hogy minden évben akad nem 295, de ennél sokszor jóval több kérvényező is, akik a két első kategóriához tartoznak, úgy hogy a többiek, akiknek amerikai lakosokkal nincsenek meg a törvényben előirt rokoni kapcsolataik, teljességgel hiába szaporítják a bevándorlási engedélyt kérelmezők számát. Hiszen az „előnyben részesítettek” kategóriáiba tartozóknak is éveken át kell várniok, mig kérvényük elintézést nyer. Jelenleg az első kategóriába tartozók közül azoknak adják ki a bevándorlási engedélyeket, akiknek kérvényeit még 1928 junius 21. előtt nyújtották be hozzátartozóik Washingtonban a munkaügyi departamenthez. A második kategóriába tartozók helyzete is mindössze két héttel jobb, mert ezeknél jelenleg az 1928 julius 5. előtt benyújtott kérvények vannak soron. Értesülésünk szerint a jelenleg elintézés alatt levő kérvények a julius 1-én kezdődő és 1931 junius 30-án végződő uj kivándorlási év folyamán elintézést is nyernek s azután, amennyiben a két első kategóriához tartozók kérvényei valamelyest megfo- gjmtkoznak, reménye lehet a kivándorlási engedélyre nehány nem kedvezményezett kérvényezőnek is azok közül, akiknek kérvényeit 1923 julius 1. előtt iktatták be a bukaresti konzulátuson... Az Egyesült-Államokba való kivándorlás esélye tehát nem mondható túlságosan kedvezőnek, annál kevésbbé, mert itt teljességgel töretlenek a nálunk sok fisétben 'oly gyorsan illegális célra vezető „kijárási” utak. (j. b.) — Titokzatos körülmények között eltűnt az orosz emigránsok főparancsnoka. Párisból jelentik: Vasárnap titokzatos módon eltűnt Koucetow tábornok, az orosz emigránsok főparancsnoka, akit Niko- lajcvics nagyherceg halálos ágyán nevezett ki utódának. A tábornoknak ortodox istentiszteleten kellett volna részt vennie, majd utána katonai összejövetelen. A tábornokot lakásáról távozása után többé nem látták. A nyomozás eddig semmi eredményt sem mutathat fel.
