Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-30 / 22. szám
’XIII. ÉVF. 22. SZÁM. gssmm& 3 9 va]dahunyadi postaszolga megcenzurázza a magyar címzésű iBuelehet és Fan Halipa miniszí?r tájékozatlanul őt igazolja a magyar szenátor dokumentumaival szeműén A miniszter egy olyan liberális rendeletre hivatkozik hivatalos leiratában, amelyet már rég eltöröltek — Gyárfás Elemér fe tünéstkeltő interpellációja a postai nyelvhasználat kérdésében (Bukarest, január 28.) A szenátus keddi ülése interpelláció» nap volt. Az első interpellációt Mayet Ébuer, a zsidó parlamenti klub nevében intézte a közoktatásügyi miniszterhez. Elmondotta, hogy úgy az ókirályságban, mint a csatolt területeken sok zsidó iskola működik, amelyekben román és héber a tanítási nyelv s amelyek nagy kulturmissziót tel* jesitenek, további fennmaradásukat azonban veszélyezteti az a körülmény, hogy újabb tanerőkről nem tudnak gondoskodni. Már évekkel ezelőtt szó volt arról, hogy az állam zsidó tanitóképzőt állít fel, akkor azonban a terv végrehajtása elmaradt. Mayer Ébner kéri a közoktatásügyi minisztert, hogy ezzel a fontos kérdéssel komolyan foglalkozzék és felvilágosításokat kér az ügy mikénti állásáról. Radulescu Motru szenátor az egyesitett egészségügyi, népjóléti és munkaügyi minisztérium népnevelési hatásköréről beszél. Részleteekt olvas fel az idevonatkozó törvényekből s kéri, hogy az illető minisztérium számára nagyobb összegeket bocsásson a kormány rendelkezésére, mivel a jelenlegi költségvetési tételek mellett a minisztérium nem tudja betölteni a számára előirt feladatokat. Gyáriás Elemér dokumentumokkal cáfolta meg: Pan Halipa állításait Radulescu Motru beszéde Után Gyárfás Elemét dr. magyarpárti szenátor mondotta el interpellációját a postai nyelvhasználat ügyében. — Mult év, 1929 november 26-án kérdést Intéztem a közlekedési és kereskedelmi miniszter urakhoz azokról a nehézségekről, melyeket egyes erdélyi kisebbségi bankoknak a postahivatalok okoznak, nevezetesen a vajdahunyadi postahivatal. Á vajdahunyadi posta főnöke, Stahu Péter, sőt levélhordója, Alexe Crtsan cenzúrázzák az érkező és menő leveleket s visszaküldik azokat, melyek nincsenek kizárólag románul címezve, nem elégedve meg azzal, hogy a helységnév románul van Írva. Felszólalásomra dr. Vlad Aurél kereskedelmi miniszter, ki hunyadmegyel származású és alaposan Ismeri ott a helyzetet, megnyugtató szóbeli Választ adott, amennyiben elismerte, hogy a magyar uralom alatt sohasem követelték az állam nyelvének kizárólagos használatát a címzésben, hanem csak a rendeltetési helyet kellett az állam nyelvén Írni s még ezt az Intézkedést is élesen támadta a román nemzeti párt; éppen ezért az ipari és kereskedelmi miniszter ur megígérte, hogy intézkedni fog a vajdahunyadi postahivatal által elkövetett visszaélések orvoslásáról és gondoskodni fog arról, hogy a kereskedelmi vállalatoknak e zaklatása megszűnjön. Megjött végre a válasz... Legnagyobb megdöbbenésemre azonban két héttel később, december 16-án a közlekedési miniszter úrtól 78982. szám alatt valósággal felháborító választ kaptam, melyben egyszerűen kijelenti, hogy: „a vajdahunyadi postahivatal eljárása megfelelt a törvénynek és a postai szabályzatnak, melynek értelmében a levelezés akként kézbesítendő a cégeknek, amiként ezek be vannak jegyezve." A közlekedési miniszter urnák ez a csodálatos válasza három Indokra támaszkodik — mindhárom teljesen alaptalan — és pedig: a) A miniszter ur azt állitja, hogy: „négy éve kérik ettől a banktól, hogy a magyar címzés mellett használjon románnyelvü fordítást Is, de ezt megtagadta." A miniszteri válasznak e* az állítása közönséges valótlanság. Semmiféle illetékes hatóság nem kérte, de nem Is volt jogosult kérni egy cég megváltoztatását, mely az ország egyik kisebbségi nyelvén van Írva, mert hiszen legelemibb joga a kisebbségi állampolgárnak, hogy szabadon használhassa a kisebbségi nyelvet a cég elnevezésben, amit nem lehet kétségbevonni és nem is vont eddig kétségbe soha senki, kivéve a vajdahunyadi postahivatalt és kivéve most a közlekedési miniszter urat, ki jóváhagyta ezt a hallatlan visszaélést. Ellenkezőleg éppen az történt, hogy a kérdéses pénzintézet, minden kényszerítés nélkül saját jóakaratából mar 1921 ben gondoskodott arról, hogy a dévai törvényszéknél vezetett cégjegyzékbe bejegyeztessék az intézet cége román fordításban is. Még egy valótlanság b) Közönséges valótlanság — hogy ne használjak egy inparlamentáris kifejezést — az a további állítása Is a miniszteri válasznak, hogy a kérdéses intézet: „egy idő öta levelezését tüntető módon a helységnévnek magyar nyelven való megjelölésével adta postára". Elier.kezfileg az az igaz, hogy négy évvel ezelőtt a bank postára adta különböző magyar és német cégeknek címzett mérlegeit s ezeket a vajdahunyadi postahivatal visszadobta, holott a helységnév kizárólag románul volt Írva és azt követelte, hogy a címzett cégek nevét Is románul Írják, úgy, hogy az intézet kénytelen veit egész postáját a dévai postahivatalhoz küllodl, mely azt minden nehézség nélkül felvette és továbbította. Felteszem tehát a kérdést: hogyan merészelheti egy postai hivatalnok azt ki /etelnl, hogy románra fordítsák azoknak a címzett cégeknek neveit is, melyek nem is műkődnek e postahivatal területén? A postahivatal súlyos visszaéléseinek Igazolása céljából a miniszter ür a továbbiakban azt mondja, hogy: „ugyanez az eljárás nyert alkalmazást általánosságban is, vagyis azokkal szemben is, akik „Uzinele de Fier" helyett „Vasgyár", „Primaria" helyet* „Városháza" címzést használtak, ztb", ami más szóval ast Jelenti, hogy a miniszter ur nézete Szerint valamely visszaélés menthető azzal, hogy azt nemcsak elvétve, hanem általánosságban, többekkel szemben követték ell Ezzel az állítással szemben magunk részéről meg kell állapítanunk, hogy tudomásunk szerint nlnos olyan postahivatal Erdélyben, mely Ilyen eljárást merészkedett volna alkalmazni a kisebbségi cégekkel szembeiţ. Mit tud még a miniszter? e) A legérdekesebb és hihetetlenül csodálatos a miniszter ur harmadik indoka, mely igy szól: „ a helyi városházán a kérdéses pénzintézet cége: „Hunedoreana Cassa de Păstrare Societatea” pe Acţii név alatt van bejegyezve, mely cég után az intézet évente 200.— lej taxát fizet és nem tűint „Vajdahuuyadi Takarékpénztár” mely után évi 8,000.— lejt kellene fizetni.” A közlekedési miniszter nr tehát — ngylát- Bzik, — nem tudja azt, hogy a pénzintézetek cégeit nem a városházán, hanem a törvényszék kereskedelmi cégjegyzékében jegyzik be, ahoi a „Vajdahunyadi Takarékpénztár” eég már 1885-ben be volt jegyezve és utólag 1921-ben az intézet vezetői bejegyeztették a céget románul is „Hunedoreana, Cassa de Păstrare” név alatt. A miniszter ur ugylátszik, nem tudja azt, hogy á községi taxákra vonatkozó 1923 évi liberális törvénynek 24. i-A tényleg tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az „idegen” nyelven írott cégek után 8.000.— lej taxa szedhető, de az általános felháborodás következtében ez a szakasz később olyan hiteles értelmezést nyert, hogy az országban lakó kisebbségek nyelvén írott cégek nem tekintendők „idegen” cégeknek (a belügyminisztérium községi osztályának 1924 szeptember 30-án 238G0. szám alatt kelt döntése) és tényleg ezt a kivételes taxát nem fizeti egyetlen magyar vagy német cég sem, Rendkívül fájdalmas ennyi meg nem értést és ilyen hagy tájékozatlanságot látni egy Ilyen fontos reszort vezetője részéről s főként fájdalmas azt látni, hogy az ilyen visszaélést és zaklatást helybenhagyja az a miniszter, aki maga is élt idegen uralom alatt s következőleg több megértéssel kellene viseltetnie a kisebbségi panaszok iránt. Kézhezvéve a miniszter ur fennti válaszát, megküldöttem azt az érdekelt banknak a szenátus postahivatala utján s a szenátus levélboritékában, melyet ezennel letessek Ide annak igazolásául, hogy magának a szenátusnak tekintélye sem befolyásolta est a bűnös makacs postahivatalnokot, aki hem kézbesítette ki a levelemet, hanem VisszaküldÖtte azt a szenátusnak, Leteszek még egy borítékot, melyet Crişan ur folyó január 15-én küldött vissza s amelyről látható, hogy a helységnév szabatos román nyelven volt írva s csupán a cég szerepel magyar nyelven. Néhány kérdés Maniu miniszterelnökhöz Minthogy a közlekedési miniszter ur válasza nemcsak semmiképpen ki nem elégitő, hanem egyenes tagadása a legelemibb állampolgári jogoknak, minthogy abban az esetben, ha a közlekedési nrniszter ur e jóváhagyása folytán a többi erdélyi postahivatalok is hasonló siklatásokra és viszszaélésekre vetemednének, az egész erdélyi ipar és kereskedelem kereskedelmi összeköttetései megbe- nulának, minthogy — mint látható — Pan Halipa jelenlegi közlekedési miniszter válaszában nemcsak a jóindulat teljes hiányát, hanem meglepő tájékozatlanságot is árult el, végül minthogy a Miniszterelnök ur, mint az erdélyi román nemzeti párt vezére, évtizedeken át küzdött még a helységneveknek az állam nyelvén való elnevezése ellen is, tisztelettel kérdem a miniszterelnök urat, helyeslik a közlekedési miniszter ur válaszát és azonosítja-e magát ezzel a válasszal, mely nyílt ellentétben áll úgy az alkotmány rendelkezéseivel és a gyulafehérvári határozatokkal, mint a kisebbségek védelméről alkotott nemzetközi jogelvekkel? Az interpellációt Pap Halipa miniszter végighallgatta, arra azonban az idő előrehaladottsága miatt a következő alkalommi fogja megadni a választ. 00 0 Vámháboruság készül Ausztria és Németország között (Bécs, január 28.) A bécsi keresztény szocialista munkáskor közgyűlésén Kunsdhik képviselő beszédében az osztrák vám- és kereskedelmi politika revízióját követelte. Ausztriát sajátságos kinai fal Övezi — mondotta, — amelynek kapui csak befelé nyílnak. A munkanélküliség aggodalmasan növekszik. Egyes iparágak, mint például a textilipar, teljesen tönkremennek Ausztriában. Ennek a politikának továbbfolytatása tudatos öngyilkosság lenne. Bármit is gondoljon valaki az Anschlussról, senki sem vonhatja kétségbe a német nép sorsközösségét, a német határokra való tekintet nélkül- Sajnos azonban — mondotta — a német kormány, ugylátszik, nincs tudatában a német nép ezen sorskozösségé- nek. Kereken kijelentem — folytatta tovább — gondolják meg Berlinben, hogy a vám- és kereskedelmi politika terén Ausztriával szemben eddig elfoglalt magatartásukat fenn la- het-e tovább is tartani. A Neue Freie Presse Kunschik beszédével kapcsolatban megjegyzi, hogy a birodalmi kormánynak nem kerülne nagy áldozatába Ausztriával a kereskedelmi politika terén olyan megegyezést kötni, amely az osztrák gazdaságot kisegítené nehéz helyzetéből. A Reichspost reméli, hogy a beszéd hatásaként Berlinben a ke- reskedelmi tárgyalások küszöbön álló döntései során le fogják vonni a megfelelő következtetéseket. Berlinben a Wolff távirati iroda jelentése szerint Kuntschik nyilatkozata illetékes helyen visszatetszést keltett. Különösen érthetetlennek tartják azt a kifejezését, hogy a birodalmi kormány nincs tudatában az egész német nép sorsközösségónek, -