Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-27 / 20. szám
18 XIII. ÉVF. 20. SZÁM. A TUDOMÁÜY VILÁGÁBÓL A tenderből kiemelkedett őskori romváros és az AtlantSsz-probiiéiua A napokban az a rendkívül érdekes hír terjedt el a világsajtó utján, hogy a Bahama-szigetcsoportban uj sziget emelkedett ki a tenger habjaiból. Az uj sziget a New-Providence szigettől néhány mértföldnyire fekszik és egy Nassauba tartó teherhajó személyzete vette észre. A tengerészek híradásának eleinte se- hogysem akartak hitelt adni, mig végül a washingtoni tengerészeti minisztérium három kiküldött csatahajója igazolta a tehergözös kapitányának állítását. Ez a tény nem érte meglepetésként a tudományos világot, mert ismeretes dolog, hogy számos esetet jegyeztek már fel, amikor tenger hullámaiból uj uj sziget bukkant elő. így 1575-ben a lissaboni földrengés után két évvel, 18(1) uj kis szigettel gyarapodott az Atlanti-óceán, az Azorok csoportjában; 1796- ban keletkezett az alakját már többször megváltoztatott Bogostoff-sziget az Aleutákban, 1831-ben Szicíliától délre egy Ferdinandeanak nevezett sziget emelkedett ki, mely csak néhány hónapig volt Anglia birtokában. De a legutóbbi évekből is ismerünk ilyen eseteket: 1925 augusztusában a Kykladok Thera szigete mellett hoztak létre az eruptiv erők egy kis szigetet. Az 1929. év elején a Fidsi-szigetek közelében bukkant fel állítólag egy sziget, nem is szólva a Ton- ga-csoporttól délre eső híres Falcon-szigetröl, amely arról nevezetes, hogy hol előjön, hol meg eltűnik. Legutóbb 1927-ben bukkant fel. Tehát maga a kiemelkedés ténye, mint érdekes természeti jelenség, nem tartozik éppen a ritkaságok közé. A most kiemelkedett sziget sem éri váratlanul a szakköröket, annál is inkább, mert Liar és Deluder, a Harvard- egyetem professzorai már 1912-ben megállapították, hogy a nyugati Atlanti-óceán feneke tetemesen emelkedett; ahol azelőtt 2000—8000 méter mélységet mértek, ott a tenger csak 200—300 méter mély volt. Azóta persze folyton emelkedett, mig aztán a novembert tengerrengás könnyen kiemelhette ezt a mostani szigetet. őskori város romjai bukkantak id a Itsugerből A New-Providence közelében kiemelkedett uj szigetet azonban az a körülmény teszi Igen érdekessé, hogy rajta egy „Őskori város romjai"-ra bukkantak. A jelentések hatalmas épületek, templomok és paloták romjairól és arhaikus szobrok maradványairól tesznek említést; az emlékek állítólag nagyon hasonlítanak Mexikó ősi építészeti és szobrászati stílusához. Itt tehát legjobb tudomásunk szerint egy egészen egyedülálló, vagyis nemcsak geológiai és kultur- hlstóriai esettel állunk szemben. A sziget egy eddig ismeretlen kulturterületnek a tenger által nyilván megviselt maradványait hozta napvilágra. A föld belső erői uj meglepetéssel szolgáltak ezúttal az arheo- lógiának, egyszersmind segítőtársává is váltak, mert a hullámsirból emeltek ki számára egy eddig hozzáférhetetlen területet. Hallottunk már tengeralatti városokról is (például: a Kaspi-tenger alatt fekvő város romjai a Sachkova-félsziget közelében) ezek azonban kisebb mélységekben fekszenek, többnyire közel a szárazföldhöz: de a víz még Így la megnehezíti a behatóbb kutatás lehetőségét A mostani esetnél kétségbevonhatatlanul egy hajdan elsülyedt és ismét kiemelkedett városról van szó, mely a sziget (sőt valószínűleg egy nagyobb hozzátartozó terület) eltűnése előtt virágzó és igen fejlett kultúra színhelye lehetett. Ma persze tulkoral volna még messzebbmenő következtetésekbe bocsátkoznunk, mivel semmi bizonyosat nem tudunk még e régi kulturnyomok mine- müségéről, vagy koráról. Ez a feladat a kiküldendő arheolológial-expediciókra fog hárulni. Arról kaptunk már hirt, hogy a Carnegie-Institut a közeljövőben tudományos expedíciót szerel fel, mely hivatva lesz megállapítani, vájjon az uj és a szomszédos New- Providence szigetnek van-e a tenger alatt közös talapzata. A Brahama-szigetek tudvalévőén egy körülbelül tiz méter mélyen a tenger alatt levő fensiknak legmagasabb pontjai; e fensik meredek oldalai azonban hirtelen kétezer méter mélységbe vesznek. Világrészek sUlyedtek el az Óceánba Az a tény, hogy az uj sziget egy város romjait hozta fel magával a tenger fenekéről, éppen elegendő okot szolgáltathat, hogy ismét felevenitse az elsülyedt városokról (Vineta) sőt világrészekről (Atlantisz) szóló legendákat. Az Atlantisz-kérdés már évszázadok óta vita tárgya. Plato nagyatyjától, Solon- tól, ez pedig az egyiptomi papoktól hallotta, hogy egykor a Herkules oszlopain túl egy Atlantisz nevű sziget terült el, amely nagyobb volt Lybiánál és Kis- Azsiánál együttvéve. A papok feljegyzései Atlantisz elsülyedésének idejéről is tudtak, mely állítólag 9000 évvel azelőtt történt (tehát körülbelül 11.500 évvel megelőzően). Az apokrifus Enok próféta könyvében is történik emlités egy, az óceánban elmerült szigetről, melynek fényes városai voltak. Diodorus Siculus azt állitja, hogy Herkules oszlopain tül gazdag és nagymüveltségü szigetet fedeztek fel a föníciaiak. Dr. RÉVÉSZ MARGIT gyepmettszanatórium Budapest, I. Zuqiäge!. Remeîe-ut 13 7e,efon S40—9-5)6 41 -33. Klimatikus gyógyhely 300 m. a. t. sz. I üdülésre szoruló vérszegény, ideges gyermekek részére. — Állandó rendszeres iskolai oktatás Ér deklődés esetén készséggel küldünk tájékoztató prospektust. Aelianus szerint egy aranyban és ezüstben gazdag világrész van az óceánban. Szent Kelemen pedig az óceánban levő más világokról szól. Nem csoda tehát, hogy az Atlantisz rejtélye az újkor embereit napjainkig is behetóan foglalkoztatta, tudósokat, fantasztákat egyaránt. Legutóbb 1925-ben pattant ki ismét az Atlantisz-vita (többek közt a Pctermanns Mitteillungen hasábjain). Adolf Schulten erlangeni professzor kutatásaival kapcsolatban, ki a Guadalquivir torkolatában levő egykori Tartessosszal azonosította Plato Atlantiszát. Mint ál! ma az Atlanttsz-probléma? Nézzük csak röviden a kérdés mai állását. Az Atlantiszra vonatkozó gazdag irodalomban, leszámítva azokat a szerzőket, kik már most bebizonyított tényként beszélnek az elsülyedt világrészről, szép számmal akadunk komoly és kritikai szempontból is helytálló munkákra. Ez utóbbiakra támaszkodva, három fő uralkodó felfogásról beszélhetünk. Az első tábor a geológiának egyik elméletére, az úgynevezett permanencia-elméletre támaszkodik: eszerint ami egykor tenger vagy szárazföld volt, — jelentéktelen eltérésektől eltekintve — ma is az. Csakhogy ennek az elfogadását éppen az AtlantÍ3Z- lcgenda kedvéért megejtett számos kutatás teszi lehetetlenné, de mag csupán geológiai alapon nem is képzelhető e kérdés. Egyébként a geológusok véleménye is megoszlik e téren. A második csoport lehetségesnek tartja Atlantisz egykori létezését, amennyiben ténynek tekinti, hogy Európát és Amerikát valaha egy földrész kötötte Ő3Z- sze. de ez már a teroiér-korban eltűnt és így ember még nem élhetett rajta a tudomány mai adatai szerint. Bizonyítékaink többek között: 1. a Chailengor- plátó és a Dolphln-hátság, 2. egyes állat- (például a kansasi fosszilis teve) és növényfajok (például a banán) elterjedése Amerikában. Sajno3 ez a két felfogás több kntatót kényszeritett rá, mivel nem akartak Atlantisz létezéséről lemondani, hogy a legkülönbözőbb helyeken keressék a legendába burkolt „világrészt", igy például Frobentşs Nyugat-Afrikában. Schulten Spanyolországban. Már régebben is akadtak azonban olyanok, akik hal Dél afrikéban (Kirchmaler), hol a Spitzbergékan (jBaflly: Lettre« sur l'Atlantide de Platon, Paie* 1779.) vagy Svédországban (Olf Rud- beck: Atlantion szive Mannheim, vera Japheti poste- rorum sed^j ac -patria. Upsala 1(775—78.) találták meg a mesés Atlaiubiszí, A harmadik felfogás szjsrínt ez a földrész fokozatos leszakadásokkal állandóan kisebbedéit, míg Végűi néhány évezreddel ezelőtt végképpen elmerült a tenger szine alá. Ebbe a táborba tartozók érveik súlya alatt egyenesen szükségesnek tartják egy ősi at- lantlszi népfaj felvételét. Főargumentumaik: 1. az egyiptomi és középamerikai piramisok feltűnő hasonlósága. 2. a mumifikálásnak elterjedése Amerikában és Egyiptomban, valamint a Kanári-szigeteken, 3. a boszorkányhit amerikai előfordulása, 4. Schllemann trójai bronzedényének felirata: Chronos, atlantiszi királytól, 5. a Cromagnon-rassz hirtelen fellépése Európában meg sem érthető Atlantisz létezése nélkül, ha csak nem akarunk erőszakos és mesterkélt magyarázatokba bocsátkozni. Akit e kérdés közelebbről érdekel, annak ajánlhatjuk Lewis Spence: Atlantisz in America. (London 1925.) cimü munkáját. A kutatásban eddig nincs egyöntetű megállapodás A két utóbbi felfogás közti házagot kísérelte meg Edgar Dacqué áthidalni érdekes és hires könyvében (Urwelt, Sage und Menseheit. München 1928, 5. kiad.) olyképpen, hogy meglehetősen alapos érvek alapján az ember megjelenését egészen a paleozoi korba teszi: ez azonban mai ismereteink mellett mégis túlzottnak mondható. Már a fentiekből is nyilvánvaló, hogy a kérdés nem is olyan egyszerű, éppen mert igen sok érv szól Atlantisz egykori létezése mellett és ellen egyaránt; az érveken még nagyon sokat lehet vitatkozni. Mind- ezideig nem sikerült a kutatóknak egyöntetű megállapodásra jutniok. A föok abban kereshető hogy amit az egyik tudós tényként elismer, azt a másik nem tartja elegendő bizonyítéknak. Mindegyik tábor igyekszik — álláspontja védelmezésére a legnyomósabb ellenérveket felsorakoztatni, ami természetesen elő is fogja segíteni a kérdés teoretikus megoldását, mert előbb-utóbb mégis csak ki fog alakulni egy általános nézet erről a kérdésről. Ezt azonban csak egy rendkívüli lelet vagy más, talán a mostanihoz hasonló szárazföldnek a kiemelkedése fogja végérvényesen igazolni. Ennélfogva az exakt tudománynak a legmesszebbmenő óvatossággal szabad csak e kérdést kezelnie, hogy ne történhessék meg oly gyakran az a visszás eset, miszerint a „tudomány végleg eldöntötte" ismét az Atlantisz-kérdés sorsát. A leghelyesebb álláspont ezidőszerint ebben a kérdésben: a további rendszeres és tervszerű kutatás folytatása, de mindenesetre sem a merev tagadás, vagy kritikátlan könnyenhivés. A Bahamákban most kiemelkedett sziget romvárosaival látszólag azt bizonyítja, hogy megint „végleg“ eldőlt az Atlantisz-probléma és a hiszékenyebbek most már beigazolva látják álláspontjukat. A dolgot jobban szemügyre véve. már az eddigi jelentések alapján is nyilvánvaló, hogy itt csak a mexikói öböl mai helyén lesülyedt, esetleg Középameriká- val egykor esszefiiggő szárazföld (Antilla) egy darabjának kiemelkedéséről van szó. A már említett bizonyító erejű szárazföldnek az Atlanti-óceán közepén kellene kiemelkednie s akkor menten elintézést nyerne az Atlantisz-kérdés. Mindenesetre várakozással tekintünk az uj szigetre küldendő arheológiai expedíció eredményeire is. de hangsúlyoznunk kell, hogy ez is csak az egykori Antilla fennállását fogja bizonyítani és nem Atlantiszét. Simonyi Dezső dr. Anekdoták régi nagy akadémikusokról Jónás Károly: ,,Tarka Könyv"-e A Tarka Könyv szerzője, Jónás Károly, nyugdija« gondnoka az Akadémiának s müvében, amelyet saját költségén jelentetett meg, azokat a rövid történeteket irta meg, amelyek túlnyomórészt közte és közéleti, politikai s irodalmi nagyságaink közt estek. Petőfi szertelen önérzetére jellemző Tompával való összekülönbözése (a „Murányi Venus”) miatt. Arany, aki tudta, hogy Petőfi (saját szava!) „szuszog”, megírja ezt Tompának, amire Tompa válaszolván, azt mondja: — Én, ámbár érzem, hogy ezt ok nélkül teszi, írok neki, — mert csúszni senki után nem szoktam, de amit humanitás és barátság követelnek, mindig megteszem. írok, mondom, neki, fájdalmasan említvén föl előtte, hogy ilyesmit rólam foltoz; Íme, itt a válasza: „Hát te azt gondolod, hogy én haragszom vagy csak neheztelek is rád? Ne kapkodj ilyen magasan a levegőbe, mert megfá- jul a vékonyad ...” . • Gyulai Pál mondta el egy alkalommal, hogy Arany János a Budapesti Szemle számára verset küldött be neki és ez a vers úgy látszik, nagyon tetszhetett Gyulainak, mert akkortájt szokatlan nagy honoráriumot, huszonöt forintot juttatott el Aranyhoz. A legközelebbi találkozás alkalmával Arany szóvátetto ezt és mintegy feddőn intette, hogy máskor ne adjon neki ilyen „előkelő” honoráriumot. Erre Gyulai igy vágott vissza: — Máskor ne tessék olyan előkelő verset irni, akker nem kapsz előkelő honoráriumot! Paszlavszky József egyszer Jókedvében elmondta nekem, hogy a francia Akadémia egyik régi ülésén a Nagyszótárral foglalatoskodó halhatatlanok a* ,JE“ betűnél az „écrevisse" szóhoz értek. Tehát a rákról kellett megmondani, hogy micsoda? Hosszas tanakodás után a következő szövegezésben állapodtak meg: „A rák kicsiny, piros hal, mely hátrafelé megyen.“ Ebben a percben nyit az ülésterembe Cuvier, a nagy zoológus. Felolvastatja magának a szöveget és a következő csekély helyreigazításra kért szót: — Tisztelt tudós társaság! A rák először is nem hal, másodszor nem piros, harmadszor nem megyen hátrafelé. Egyebekben pedig a meghatározás — tökéletes! gl§]l!ii:!ll]lK!!lil!lllilllll!!i!i!!illS!!l!i:illllÍ BB A legnagyobb | német hajózási társaság, g melynek 180 saját hajói kizáró ag Hamburg-ból indulnak az egész világba, ss 1 HAMBURG-AMERIKA 1 3 LINIE, I jss kitűnő és legjobban szervezett szolgálat- 35 tel Kanadába, Montreal és Winnipeg, §s SE Északamerikába, Köz pamerikába, Cuba— [2 5» Mexikóba, Délamerikába és a többi föld- S [Zl részbe. — Felvilágosítások és ismertetők sas ~~ díjmentesen kaphatók: S* I« Hamburg —Amerika ÍAtilc S. A.R. || 5E L. H. LAZAROVITZ vezérigazgató. Cluj, Str. Regele Ferdinand 69. Timişoara, I. Str. Mercy 2. ss psj Bucureşti, Calea Griviţei 1S5. ÍEIIIIi!i!!li@íl!llllliillliailllllllllBlli|l!l|lil
