Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-27 / 20. szám
CIvj-KoIoxsvir, 1930. jttnuit 27■ Hétfő ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600Mq^ negyed évre SCO lej, egy hóra ibtítfejK 20 cldalas szám ára é lej ORSZÁGOS MAGYARPÁ3Ti LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii .Főtér) 4. Telefon : 5-08, 6-94 m 3-64. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi e 15 pengő. XIII. évfolyam 20-lk szám Iáin György gróf títaM o űMÉ BoIossBárl fcséfe A Magyar Párt csikmegyei közgyűlésén, Csíkszeredában mondotta el Bethlen György gróf pártelnök beszédében a következőket: Két megnyilatkozás időben, órára, talán percre is összeesett: amikor a Magyar Párt a mult vasárnap Aradon tartotta közgyűlését, ugyanakkor hangzottak cl a miniszter- elnök urnák a kijelentései, a nemzeti párt százas bizottságának kolozsvári ülésén. Nem keli mondanom, hogy nem beszéltem össze a miniszterelnök úrral, de mégis ugyanazokról beszéltem, de egészen ellentétes felfogásban, amikről ő tett kijelentéseket. — Amiket én akkor mondottam, a miniszterelnök ur kijelentései után is fenntartom, így fönnáll minden, amit a kisebbségi törvényről mondottam. A kisebbségi törvényt ígérték a kormányrajutás előtt, kormányra- jutás után, a mult parlamenti ülésszakban és azután. Sajnosán látjuk most a miniszterelnök ur nyilatkozatából, hogy a kormányzás két esztendejét nem tartja elégségesnek ez Ígéret megvalósítására. Két esztendő alatt nincsen idő arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoztassák a parlamentet. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy azért nincsen idő, mert nem lehet elsietni, előbb más bőrén kell kitapasztalni s ezért a jövő parlamenti ülésszakban kerülhet rá sor. Végtelenül sajnálatos, hogy ilyen sok időt tártanak szükségesnek, mert hiszen már nemcsak a jogi és politikai szempontokkal vannak már régen tisztában, de itt a helyszínén is ismerik a kérdést minden részletében. Nem történne tehát elsietés ebben a dologban akkor, amikor egy ötszáz paragrafusból álló, egész közigazgatási rendszert átalakító törvényt nehány nap alatt vittek kersztül. Amikor nagyíontosságu gazdasági törvényeket — karácsony ünnepére is — amint láttuk, úgyszólván órák alatt, hajszoltak keresztül, feltehetem a kérdést joggal: két esztendő ne volna elég idő? Sajnos, nem tudom másnak tekinteni ezt a magatartást ebben a kérdésben, mint szándékos elodázásnak és halogatásnak. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy nekünk úgy is jó helyzetünk van. njnes semmi kívánni valónk, szabad a véleménynyilvánításunk. Megállapítom, hogy a múlttal szemben tényleg történt bizonyos haladás a véleménynyilvánítás tekintetében. De nem különös érdem az. hogy amikor az egész világon szólásszabadság van, akkor itt is intézkedések történnek ebben az irányban. Ez még csak a panaszkodás, mondhatnám a duzzogás jogának az elismerése, de nem a jogos panaszok teljesítéseA valódi haladás az lenne, amit mi. a Magyar Párt joggal várhatunk. S itt nem elég, hogy a fennálló panaszainkra azt mondHiesíiíz M.én Fial bútoráruház, Cleaj, Sír. Re«*:nss ftlaria 3í>. ják: azt a mult kormányok idézték elő, régi dolog s a felelősséget ezzel a volt kormányokra hárítsák. Ha az annyiszor emlegetett jóindulat fenn is áll, az sem elég. Nem fogadhatjuk el azt az elintézést, hogy a kormányok egymásra hárítsák a felelősséget. Mert a felelősséget az államhatalom képviseletében viselik a mindenkori kormányok. Ha minden felelősség alól fel volnának igy oldva az egymást követő kormányok, nagyon kényelmes volna kormányozni- Ha ez eszmei szempontból való felelősséget el is háríthatná a kormány magáról, ha nem is lenne a jelenlegi kormány felelős elődeinek az intézkedéseiért és intézményeiért, attól a perctől kezdve azonban terheli őt is a részesség, amely percben módjában lett volna ezeket meg szüntetni, de nem tette. Attól a perctől ; - zdv=v már a részességgel szemben semmi mentségé nem maradAzt mondja a miniszterelnök ur: elismeri, hogy a pénz- és véradó kötelezettségeknek megfeleltünk, de ez nem elég, mert ezt úgyis meg kellett tenni. De szerinte hiányoznak bizonyos továbbmenő erkölcsi lépések a mi részünkről s emiatt következik logikailag az, hogy mi sem számíthatunk olyan cselekedetekre az ő részükről, amiket megtennének, ha ama erkölcsi lépéseket mi tettük volna meg. Azt kérném a miniszterelnök úrtól, hogy mielőtt ebben a kérdésben a pálcát eltörné, szíveskedne idefáradni és egy kicsit gondolkozni afölött, hogy: például itt Csikban, hol mindenkinek része volt a magánjavak közösségében, amely vagyon e nép kultúrájának egy jó részét is biztosította, (hogyan gon- dolkozhatik, milyen lelkiállapotban van és lehet ez a közönség, amikor tudja, hogy a volt kormányok ezt a vagyonát elvették és látja, hogy a mai kormány sem adott ebből semmit vissza. Amikor azt látja ez a nép, hogy mások viszont nemcsak a saját régi vagyonukat tarthatták meg, hanem újat is kaptak hozzá. Ezt a vagyont a csíki székelyek őseinek vére szerezte meg, vér volt az ára s most annyi sem maradt belőle, hogy egy koldusbotot faragjon magának. A gyulafehérvári pontok értelmében, hol lehetne inkább szó kulturautonómiáról, ha még itt Csikban sem- De itt még annyi sem maradt ennek a népnek, mint másutt másoknak. Hiszen még itt-ott beszélhetnek magyar tannyelvű állami oktatásról, itt az sincs. De meg van ama kulturzóna, amely miatt itt olyanok vannak felruházva gyermekeink nevelésének hivatásával, akik a nyelvünket sem értik s ennek a zónának a fenntartása még óriási terhekkel is jár. Nem a mult kormányok felelősek azért, aminek tanúi lehettünk p közigazgatási törvény tárgyalásánál. Akkor a bizottsági tárgyalásnál még akadtak a románok között is olyanok, akik azt mondták, hogy mégsem helyes egy helytelen törvényt rászabni Romániára csak azért, mert három kisebbségi, székely megyét meg akarnak nyomorítani. A mult ülésszakban a bányatörvényt hozták, mely az ásványvizet is elveszi a székelység- től, amelynek ez volt úgyszólván az utolsó megmaradt vagyona. S amikor ez ellen tilfaMai számunk 20 oldal KI m IXJ m K) KI MIIT AM A Angoí-Roman biztosító R. T., Bucureşti Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The txe-s insurance Company Ltd. londoni bi tositó társaságokkal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — kar tel len kívül! K CD K m K ŰC koztunk, azt mondták: hogyan merészelünk mi dúsgazdag kapitalista-érdekeket védelmezni- Azt hiszik, hogy léteznek itt védelmet nem érdemlő latifundiáiis, kapitalista vagyonok, amiket szociális szempontból nem érdemes védelembe venni. Ezért a beállításért nem sikerült eredményt elérnünk. De tud a miniszterelnök ur például arról is: egy-kót magyar, székely község a vissza- ítélt saját tulajdon legelőjét nem tudja birtokba venni, mert az erősebbek egyszerűen elvették. A csikmegyei képviselők és szenátorok hetekig járták a minisztériumokat, mig egy határozatot kaptak írásban, amelyben azonban a miniszterek hiába ismerték el a székely falu tulajdonjogát. Ennek dacára a legelőt mások használták, mig a hó leesett • mi maradtunk a papirossal. Azt kérdezem, milyen lelkiállapotot teremthet az, hogy hivatalos tankönyvben veszet kutyának nevezik a magyart. Amikor a parlamentben ezt felolvasták, nemhogy elintézést, vagy elégtételt Ígértek volna, hanem merészséggel vádoltak minket. Még folytathatnám, de elég ennyi is. Ezekért kérem a miuiszterelök urat, jöjjön el ide, a saját fülével hallgassa meg a panaszokat. És ítéljen akkor : lehet-e kívánni, hogy a lelki ragaszkodásnak olyan erkölcsi lépései nyilatkozzanak meg százezrek lelkében, amilyent kiván? Lehet-e kivanni, hogy ilyen körülmények között éppen úgy szeresse ez a nép az államot, mint a gyermek az édesanyját. A mostoha sorsban tartott gyermek szerethet-e úgy, mint ahogyan az édesanyánkat szeretjük? Mig ezek a jogos panaszok ilyen mértékben fennállanak, addig téves alapon indul ki a miniszterelnök ur, mert neki a feladata, hogy ezeken változtasson s ha változtat, akkor követelheti, hogy éppen olyan szeretettel ragaszkodjunk a szolidaritáshoz, amilyen meleg bánásmódban részesülünk. De addig ne csodálkozzék, ha nem találkozik azokkal az erkölcsi lépésekkel. Egyébként sincsen bennünk a hiba. hogy a kívánatos állapot nem következett be. Mi arra törekedtünk, hogy magunk is hozzájáruljunk a minél békésebb állapot megteremtéséhez és egy példát is hozhatok fel. A gyulafehérvári tiz éves évforduló előtt memorandumba foglaltuk kívánságainkat és megjegyzéseinket a közigazgatási reformra nézve. Ennek a nyilvánosságra hozatalát is elhalasztottuk az ünnep utánra, hogy még a látszatát is elkerüljük annak, mintha disszonáns hangot akarnánk felemelni. Őszintén mondom, mert másképen nem is mondhatom, nekünk, a Magyar Pártnak nem szabad arra törekednünk, s nem arra törekszünk, hogy az itt élő népek meddő harcokban évszázadokig marcangolják egymást, hanem ellenkezőleg, azt a célt keressük, hogy sok évszázadon át békésen együtt élhessünk. Elitéljük a mesterséges gyülöletszitást és a szeretetben keressük a népek közötti igazságot- De erre a célra nem elégséges csak a mi igyekezetünk, amikor a felüllevők részéről kellene a kéznyujtásnak megtörténnie.
