Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-23 / 17. szám
XIII. ÉVF. 17. SZÁM. 7 88 Az atifóbuszközlekedés botrányai Aki egy kissé behatóbban figyeli meg az autóbuszok féktelen harcát, sok érdekes látványban és ha nem ideges az illető, akkor csak kismérvű bosz- sznságban lesz része. Vegyünk egy példát. A Monostori-ut Ferencz József útszakasz a legforgalmasabb. Ezen közlekedik a legtöbb kocsi. Tehát ezen a szakaszon a legjobb az autóbuszok forgalma. Milyen lehet a többi?! Tegyük fel, hogy a gazdasági akadémián vagyok és sürgősen be kell mennem a főtérre. Természetesen autóbusszal megyek, mert sietős az utam. Amint utrakelek figyelem az akadémia kapuján át az autóbuszokat és látom, hogy elmegy egy, elmegy még egy és megint egy. Ez már egy kissé aggasztó! De gyorsan kiérek a kapuhoz és beszállok a kocsiba. Sietek, de ez mindhiába, mert az autóbusznak nem sürgős. Tehát várok és magamban sietek tovább. Eltelik a várakozásban 4 perc. Végre jön a mögöttünk levő kocsi és mi óvatosan elindulunk. A Szélső-utcánál leint valaki, beszáll és mi most már megyünk ... 30—50 lépést, mert ott valaki megint felszáll. Innen aztán zavartalanul, egy tempóban megérkezünk a zsák-utcai megállóhoz. A soffőr leállítja a motort. Tehát pihenünk. Csevegni kezd valakivel s észre sem vesszük, azaz — hogy ők észre sem veszik, hogy a mögöttünk lévő kocsi befutott már. Csak az éktelen dudálásra eszmélnek fel. Ekkor kezdődik a begyújtás. Nincs gáz. Gázt neki! Nem gyűl be. Megint gázt! Sürgés-forgás! A mögöttünk levő kocsi nem győzi türelemmel és elszáguld. Igen ám! De itt is berreg már a motor! Nosza utána iramodunk a másiknak, mert az mégis csak nagy sérelem, hogy megelőzött? Hiába azonban minden nemes iparkodásunk, a ki- és beszállások miatt nem tudjuk megelőzni, de legalább annyit elértünk, hogy a nagy zsúfoltságban — mert ilyen kellemes nagyságú „dis- tánc” alkalmával szorongásig megtelik a kocsi — egymás tyúkszemére taposunk. Csak úgy recseg-ro- pog a rozoga alkotmánya kocsi a nagy súly alatt. Vegre aztán a 18—20-ik percben berobogunk a főtérre és szomorúan állapítom meg, hogy alaposan lekéstem a kitűzött terminust. De hátha véletlenül az állomásra igyekeztem volna és a vonatot késem le?! Ez csak egyetlen példa volt és azon az útszakaszon, amelyren a legtöbb kocsi van forgalomban. De előfordul nagyon gyakran, hogy defektek adódnak elő, aztán benzin, vagy olajhiány, aminek már igazán nem volna szabad előfordulnia. Kérdezem én az illetékes hatósági közegeket, hogy mi lenne egy-egy hasonló városban, mint Kolozsvár, ha a villanyos kocsik mindig bevárnák egymást, ha egy villanyos kocsi mindig bevárná amig egy a távolból integető utast is felvehet, vagy a villanyos kocsik akkor kerülnék el egymást, amikor akarják, vagy egyszerre 5—6 kocsi szaladna közvetlenül egymásután stb. ? Erre természetesen a legkézenfekvőbb válasz, hogy azoknál könnyű a rendszeres járat, mert e^y érdekeltséghez tartoznak, egy kézből irányitják. Es ez tényleg igaz is, de nem ok arra, hogy itt a teljes szervezetlenség, a hozzánemértés ennyi kellemetlenségre, idöpocsékolásra kárhoztassa a közönséget. Hogy azonban ne csak kritizáljak, meg js próbálok egy nehány könnyen megvaiósitható dolgot megemlíteni, ami — nézetem szerint — némileg segítene a bajon. Először is egy központi szervet kellene kreálni, amely a főtéren helyezkedne el s minden reggel beosztaná az egy-egy útszakaszon futó koesik sorrendjét. Hogy azonban ez a sorrend meg is mardajon egész nap, ezt könnyen ellenőrizhetővé kell tenni azáltal, hogy a reggeli beosztásnál minden kocsi kapjon egy jó nagy kivitelű sorszámot az útszakasz megjelölésével egyszersmind, amely a kocsin úgy függesztendő ki, hogy jól lehessen látni kívülről. Mivel két állomás a legtöbb helyen oly közel van egymáshoz, hogy egyik a másiktól jól látható, csak akkor legyen szabad a hátul levő kocsinak a megálló helyesel hagynia, amikor az előtte levő kocsi a következő megállóról már kiindult. Egy kocsinak azonban csak 10—15 másodpercet legyen szabad állania s nem pedig 10—15 percet is, mint ahogyan ez most van. Ha defektet kap egy kocsi, hogy a mögötte levőknek ezt ţudtul adja, köteles hátúi a kocsin egy figyelmeztető nagy táblát, vagy valami más jelt kifüggeszteni. A defekt miatt a sorból kiállt kocsinak csak akkor legyen szabad utast megint felvennie, ha a sorszám szerint újra beilleszkedett a sorrendbe. Ezt lehetne esetleg úgy megoldani, hogy ott kell bevárnia a sorrendbe való beilleszkedést, amely helyen a defektus történt, mert ezáltal igyekeznének minél inkább elkerülni a defektet s mintegy büntetés is lenne a rossz kezelésért és a tempót nem biró tragacsokkal nem kísérleteznének az utazók kárára, mint jelenleg. Legyen megszabva a pontos üzemi idő és ne forduljon elő az, hogy már este 9 óra felé alig van néha egy-egy kocsi üzemben, holott féltizig kellene talán közlekedniük. A központi szerv este vegye át újra a sorszámtáblákat az üzem beszüntetésekor. * Nem lenne szabad előfordulnia, hegy az üzemben levő kocsik nagyrésze kirándulásokat rendezzen a sporttelepre, meg tudom is én milyen alkalmakkor a saját kénye kedve szerint. Ez csak vázlata lenne éppen annak, amit ki kellene dolgozni és ügyesen megszervezni, hogy az a gyakorlatban megállja a helyét. Az autóbusztulajdonosok bizonyára az adó nagyságával érvelnek egy ilyen rendszer megvalósítása ellen, mert azt ki kel! keresniük minden áron és ebben nekik igazuk is van. Tehát legyen méltányos az az adókivetés és akkor joggal meg lehet követelni, bogy egészségesebb rendszerbe illeszkedjenek be ők is és ne egy harctérhez hasonlitson az autóbuszok tülekedése, mert ez a város közlekedési vérkeringésének osak akadályozója és egy ekkora városnak mint Kolozsvár, a szégyene is. Egy előfizető. Eécs és Budapest társadalmi köreinek szenzációba a Jeritza-botrány Krausz Sírni szerepe a „Grete“ perében — Jeritza férjét saját unokaöccse csalással, vesztegetéssel és végrendeletlopással vádolja (Budapest, jan. 25. Saját tud.) A budapesti művészköröknek ma legnagyobb eseménye kétségtelenül Jeritza Mária, a viiághirii énekesnő és férjének botránya, mely a pesti pletykaéhes közönséget már azért izsratja, mert a társadalmi botrány koronatanúja Krausz Simon, az ismert budapesti bankár, a kiről nemrégiben az a hir terjedt el, hogy barátjai, régi hivei segítségével ismét be akar vonulni a tőzsdére. A .Jeritza Mária botránya, — mert egyszerre két eseményről is lehet beszélni, az egyik a Jeritza Mária ügye, a másik a férjéé, — a világhírű művésznő titkárnője indított per nyomán támadt. Lainburgi Leiss Grete, Jeritza volt társalkodónője pert indított a világhírű operaénekesnő ellen, mert őt a mult év közepén szolgálatából elbocsátotta anélkül, hogy végkielégítést adott volna, sőt a kereset még a múltból elmaradt hátralékos fizetését is követeli a volt titkárnőnek. A titkárnő, akit általában „die G-rete” néven ismertek, mintegy 25 évvel ezelőtt ismerkedett meg Jeritza Máriával. Jeritza Mária tudvalevőleg igen alacsony sorból törte fel magát; egy kis morvaországi városkában volt szobalány és első férje, egyik verzió szerint, villamoskalauz, mások szerint pincér volt. Lainburgi Leiss Grete egy osztrák miniszteri udvari tanácsos árvaja, tehát igen jó családból származó fiatal hölgy, aki már akkoriban igen nagy hódolattal vette körül a művésznőt, naponként megvárta a Voiksoper kapuja előtt, zsebpénzét virágokra költötte s egyáltalában minden időben rendelkezésére állt az akkoriban még korántsem oly világhíres operaénekesnőnek. Leiss Grete keresetében előadja, hogy a művésznő 1919-ben rávette, hogy a belügyminisztériumban viselt, akkor már 6 éves szolgálatát mondja fel és lépjen titkárnői, illetve társalkodónői minőségben az ő szolgálatába. Ugyancsak állítja Grete, hofey az alatt az idő alatt, amit a művésznő szolgálatában töltött, a legnagyobb odaadással és hűséggel szolgálta úrnőjét, bár többen kérték meg kezét, visz- szautasitott minden házassági ajánlatot, egyáltalában, életének célja a művésznőről való gondoskodás volt. S valóban, akik valaha megfordultak Jeritza közelében, mindannyian tanúskodnak a példátlan odaadás és hűség mellett, amellyel Grcte úrnőjét körülvette. A fiatal titkárnő munkaköre a levelezéstől kezdve az öltöztetésen, a titkári teendőkön, az üzleti ügyek elintézésén tnl még az autogrammoknak a művésznő helyett való szortírozásáig is terjedt s mindenki úgy látta, hogy itt nem úrnő és alkalmazott, hanem két, tegező viszonyban levő barátin? áll egymással szemben. Ezeket a szolgálatokat azonban — a kereset szerint — igen gyengén honorálták, a titkár-társalkodónő éveken át egy krajcár fizetést sem kapott s a végén minden kielégítés nélkül kidobták. A kereset szerint Grete elmaradt fizetése és végkielégítés fejében most 81.300 schillinget követel a művésznőtől. Krausz Simon szerepe Jeritza Mária volt titkárnőjének követelésére azt válaszolta, hogy kénytelen volt elbocsátani, mert a titkárnő a bécsi H. Griinbaum szabócégnél 5000 schillinges kölcsönt vett fel, még pedig a művésznő terhére. S ezenkívül más adósságokat is csinált, ngy hogy ezek miatt, a perből esetlegesen járó összegeket a hitelezők már le is foglalták. Itt következik Krausz Simi szerepe. A titkárnő ugyanis Jeritza vádjaival szembeni védekezésében ragaszkodik « hires budapesti bankár, Krausz Simon kihallgatásához, aki állítólag ismerte azt a viszonyt, amely a volt titkárnőt Jeritza Máriához fűzte Siminél „csak” 30.000 schilling van Lainburgi Leiss Grete a január 10-iki tárgyaláson előadta, hogy 1927. májusában Jeritza azzal küldte őt Krausz Sünihez, hogy kérjen számára 50,000 schillinget. A volt titkárnő előadása szerint Krausz Simonnál sajnálatára akkor csak 30.000 schilling volt, ezt az összeget nyomban át is adta a titkárnőnek és pár napi szives elnézést kért a hiányzó 20.000 schilling miatt. Grete azonban, aki féltő gonddal vigyázott a művésznő hangulataira, nem akarta gazdáját bagatell 20.000 schilling miatt szomorkodni látni s inkább saját pénzéből, amelyet különben borravaló és ajándékok címén az esztendők során ugyancsak Krausz Simontól kapott, kipótolta a hiányzó részt s úrnőjének átadta kereken az 50.000 schillinget. A továbbiakban is különféle bevásárlásokat eszközölt Jeritza számára a miután megtakarított pénzét már átadta úrnőjének, kénytelen volt adósságokat csinálni. Ezeket a kölcsönöket azonban Grete saját számlájára vette fel, hiszen senki sem hitte volna el neki, hogy az akkor már nagy pénzeket kereső Je- ritzának anyagi gondjai vannak. Kihallgatják Jeritza férjét A január 11-iki tárgyalás egyik szenzációja Jeritza férje, báró Popper Lipót vallomása volt, aki azt állította, hogy Grete nem titkárnői, hanem szobalányi minőségben volt Jeritzánál alkalmazva. Ugyanekkor azonban kénytelen volt elismerni, hogy a művésznő levelezéseit is Grete intézte. Miután több pontra eltérőek voltak a vallomások, a bíróság a tárgyalás folytatását március 3I-ére halasztotta, amikor ki fogják hallgatni Krausz Simit is, aki bár még ma is igen nagy tisztelője a művésznőnek, de viszont kénytelen lesz az eskü szentsége mellett a titkárnő igaza mellett vallani. Jeritza férjének külön, saját botránya Jeritza perével majdnem egy időben Schenk Róbert báró, Jeritza férjének, Popper Lipót bárónak Mellűében lakó unokafivére nyilatkozatot küldött szét a lapoknak, amelyben megvádolja unokafivérét olyan bűncselekményekkel, amelyek Popper Lipót báró szavahihetőségét egyszersmindenkorra kizárják. Schenk báró állításait az osztrák ügyvédi kamara egy nemrég hozott fegyelmi bírósági határozatával igazolja A Grete pere révén aktualitást nyert családi háborúskodás még 1925-re nyúlik vissza, Schenk báró előadja, hogy Popper Lipót báróval együtt egy Gränicher nevű svájci bankártól megvette a luga- nói Gelber-féle bankházat, de a szerződést Popper báró úgy kötötte meg, hogy abból minden anyagi hátrány Schenk bárót s minden előny Popper bárót illette meg. Emiatt a felperes unokafivére, Popper Lipót báró ellen csalás és lopás miatt feljelentest is tett, a pert azonban nem tudta folytatni, mert saját ügyvédje dr. Blecb Lipót egy napon rémüldözve közölte vele, hogy valaki ellopta irodájából a legfontosabb adatokat szolgáló aktákat. Schenk báró kétségbeesésében kiadott „Baron Pol- di” eimen egy kuicsregényszerii röpiratot, melyben részletesen ismerteti a per anyagát s azt is, hogy Popper Lipót bárót, saját édesatyja minden örökségből végrendeletileg kizárta, csodálatosképpen azonban egy napon ez a végrendelet is eltűnt, Popper báró ennek a könyvnek minden példányát összevásárolta és elégette, pedig a könyv határozottan érdekes adatokat hozott fel annak igazolására, hogy Popper báró még saját felesége becsülete ellen is fantasztikus merényletet követett el. Az ügyvéddel lehet beszélni Schenk báró állításait alaposan alátámasztja a a bécsi ügyvédi kamara egy nemrégiben hozott döntése. A kamara azt vizsgálta ki, hogy Blech Lipót dr.-nál az iratok ténylegesen eltűntek, vagy azokat Popper báró vette-e meg. A fegyelmi tanács mult év szeptemberében tárgyalta az ügyet s Ítéletében a kari becsület megsértéséért és tekintélyének súlyos károsításáért bűnösnek mondotta ki dr. Blech ügyvédet és 50.000 schilling pénzbírságra, valamint a költségek megtérítésére Ítélte. Az indokolás szerint Bleoh Lipót dr. ügyvéd ténylegesen kiszolgáltatta Schenk báró iratait báró Popper Lipótnak s az ügyvédi kamara határozata szerint ez az eljárás nem fér össze az ügyvédi becsülettel, gyalázatos és méltatlan eljárás s tisztán anyagi előnyökre vezethető vissza. Ez az ítélet nem a legkedvezőbb megvilágításba helyezi Popper báró szerepét, aki ahelyett, hogy a bíróság előtt cáfolná meg unokaöccse súlyos vádjait, ily alantas eszközökkel tér ki a dolog előli, Tóth Miklóa
