Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-23 / 17. szám
XIII. EVF. 17. SZÁM. s A reklám ára Egy német statisztikus adatai közt olvasom, hogy Németországban évenként kerek egymilliárd márkát, azaz negyvenmilliárd Lejt költenek reklámra. Ez az egymilliárd márka amint a statisztikus megállapítja, a német nép évi jövedelmének két százalékát teszi, ám ahoz az ösvzegihez mérten, amit erre a célra Amerikában fordítanak ez az egymilliárd márka még meglehetősen kicsi, mert Amerikában a nép jövedelmének több, mint három százaléka megy évente a reklám céljaira... Ahol valamire ily rettentő összegeket költenek, ott ez a költekezés valószínűleg lehetséges, — gondolom. Viszont, ha lehetséges v — folytatom tovább a gondolatot — akkor ott ez az összeg, a pénz nagy mozgató és hajtóerejénél fogva valamit eredményez. Mit eredményez ez az évi egymilliárd márka Németországban és mit eredményez minden más országban Európában és Amerikában, .ahol mindenütt, mint tudjuk, a reklámnak ugyanolyan természetes az expansiója? Vájjon csak a gazdasági élet természetszerű mozgása, az adás-vétel konjunktúrája és dekonjunktúrája volna ez az eredmény, amire a reklám költségeit befizetik? Vagy pedig a közvetlenül célzott és elért eredményen kivül a reklámnak volna más eredménye is s az a soksok milliárd, ami évente az emberiség nyugati szerkezetű életháztartásában a reklám céljaira elfogy, jelent mást is? Bizonyára igen. Hisz a leghalkabban el- guritott golyó mozgásának is van valami egyéb hatása és semmi sem szigetelődik kizárólag arra az akcióra, amit közvetlenül jelent. Minden eset, cselekedet, gondolat, dolog, ami történik a hatások és kölcsönhatások egyetemes rendszerébe kerül, a közvetett eredmények egész távoli sorozatát idézi föl s ezért mindennek más jelentése is van, mint amit közvetlen eredményében, illetve hatásában szimplán ábrázol. Ilyen távoli eredménynek kell lenni tehát a reklám esetében is. Viszont mi lehet ez a távoli eredmény? A válasz könnyen adódik, ha megnézzük, hogy a német vagy amerikai milliárdos reklámköltségek elsősorban milyen áruk lanszi- rozására nyertek befektetést. így a legutolsó amerikai reklámstatisztika révén kiderül, hogy az amerikai reklámköltségeknek több, mint a felét a textil készáru-cégek költötték el. Az amerikai iférfidivatárusok forgalmuknak több, mint négy százalékát, a nőidivat- árusok pedig forgalmuknak több mint három százalékát fektették be reklámkiadásokba. Mi következik ebből? A reklám minden közvetlen hatásán kivül valószínűleg az is, hogy az amerikai ember, a férfi ugyanúgy, mint a nő, gyárilag, azaz sémák és normalizált tipusok után készült kész-ruhákban, nem pedig a kisipar által készített mértékszerinti ruhákban jár. Viszont ha ez igaz, aminthogy igaz is (hisz köztudomású tipus a gyárilag öltözött amerikai ember!) akkor ennek van egy olyan jelentése is, ami a reklám hatásai közt nem közvetlen, hanem közvetett, miután olyan természetű, amire a reklám nem törekedett, amivel nem törődött, nem is esik a céljai közé, viszont a körülmények szigorú összejátszása révén mégis előadódott, függetlenül, hogy a reklám akarta-e vagy sem s mert előállott, a reklám számlájára s a reklám jelentései közé tartozik. A gyárilag öltözött amerikai ember nagyon sokáig karrikaturája volt az európai vicclapoknak. Ma már nem az. Közben ugyanis mi is úgy öltözködünk vagy ha nem öltözködünk úgy, a reklám révén mi is belekerültünk a reklám által lanszirozott tömegáruknak abba az örvényébe, aminek a meglétén alapszik a reklám egész nagy költekezése. Mi is gyárilag készült ruhákban járunk, gyárilag készült bútorok közt lakunk, gyárilag készült, mindenütt a világon azonos kocsikban utazunk, gyárilag előállitott edényekkel főzünk, tömegáru a ceruzánk, a toliunk, a kalapunk, a gallérunk. Ez a tömegáru nemcsak a minősége és a megdolgozása miatt más mint a régi. reklámnélkül hozzánkférkőzött, soha nem reklámozott kézi ipari áru, de mást Ízlést is szab ránk: még az Ízlésünkben is átalakító erővel lép fel. A kéziipar egyéni változatokat tartalmazó tipusai után ez még a tipusok közt is normalizál. Viszont mindez csak a reklám révén lett lehetséges. Az az amerikai vagy francia, vagy egyéb mintázatú cipő. vagy bútor vagy egyéb tárgy, amiben itt Kolozsváron járunk, .vagy amit itt Kolozsvárott használunk, csak azáltal jutott el hozzánk, hogy olyan nagy tömegekben kerül a piacra, hogy a forgalmából busásan kerülnek olyan nehéz összegek a reklám céljaira hogy,ez a reklám hót országon keresztül is elérkezik hozzánk és befolyásol bennünket, vagy ha nem is bdfolyásol, elzárja előlünk az utat a nem reklámozott, a maga kézi-ipari megkötöttségében tehát ismeretlenségre kárhoztatott áru felé... A reklám a hatásában tehát egyebet is jelent, mint amit közvetlenül céloz. A dolgok egyéb összefüggés rendszerében minden téren s tömegcikkek fogyasztására annimálja és rendezi be a piacot s ezzel egyúttal tipizálja az ember környezetét s igy végeredményben ugyanannak a világhullámnak a lobogója alatt jár, .amit racionalizálásnak nevezünk. Ez a racionalizálás azonban nemcsak gazdaság vagy ipar-technikai tény, hanem szellemtörténeti erő is, amely igy végeredményben azt is befolyásolja, hogy hogyan és mit gondolunk, hogyan és mit cselekszünk s igy végeredményében magát a tudatot s igy nagyon messziről a lelket is érinti. A reklám ennek a világhullámnak az egyik változata s végső határában ugyanazon az uniformizáláson dolgozik, amely már oly egyértelműen tudott Amerikáról s amelytől olyannyira félünk Európában, amit azonban, mint a mai Németország igazolja, ugylátszik alig fogunk kikerülni. (G. G.) A szerbiai bolgár kisebbség panasszal fordult a Népszövetséghez* hogy bezárták templomait és meggyilkolták lelkészeiket (GENF, január 21.) A Szerbiában lakó bolgár kisebbség panasszal fordult a népszövetséghez. Memorandumában közölte, hogy a szerbek hatszáznegyvenegy iskolát zárták be es harminckétezer gyermeket fosztottak meg az anyanyelven való oktatás jogától. Kétszázhatvanegy templomot bezártak, nyolcszázhatvanhárom bolgár papot meggyilkoltak, elrendelték, hogy az összes bolgár hangzású ,/>v" végű neveket „viis" végződésre kell átírni. A jugoszláv sajtó nagy elégedetlenkedéssel fogadta a bolgár kisebbség beadványának hírét. Felekezeti tanulók nem utazhatnak félj eggyel Nem rég hallottunk róla, hogy egyes vasúti közegek ugylátszik soknak tartják a kisebbségek részére kiadott féljogyeket és azokat nem akarják elismerni. A napokban megint az erdőszentgyörgyi állomásfőnök irigyelte meg a kisebbségi tanulók féláru vasúti kedvezményét és nem adott ki nekik féljegyet. Minden tanuló ellenőrző karnétjá- nak a végén ellenőrző szelvények vannak, amelyek a vakáció alatt, tehát karácsonykor, január 10-ig féljeggyel való haza, illetőleg visszautazásra jogosítanak. Január 8-án Kovács József, Rákosi Elemér és Taksony nagy- enyedi tanitóképzős tanulók féljegyet akartak váltani az erdőszentgyörgyi állomáson, de ezt az állomásfőnök arra hivatkozva, hogy erre csak az állami iskolás tanulóknak van joguk, nem aidta meg nekik. A nagyenyedi református tanulóktól tehát még azt is sajnálja az erdőszentgyörgyi állomásfőnök, amit a miniszter megadott nekik. A szászok aggodalmasnak látják Maniu kolozsvári beszédét (Nagyszeben, január 21.) A Siebenbürgische Deutsches Tageblatt, a német párthoz közel álló lap vezető cikkben kommentálja a miniszterelnök vasárnap Kolozsváron tartott expozéját. Azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy a kisebbségi statútum még azért nem készül el, mivel a kérdés tanulmányozása hosszabb időt igényel, megjegyzi, hogy a statútum alapelvel világosan kell álljanak éppen a jelenlegi kormány szemei előtt s külömben a régi magyar nemzetiségi törvényben, a nemzeti párt programmjában, a kisebbségek pártprogramjaiban, a Goldis-jegyzőkönyvben és a külföld' ismeretes kisebbségi törvényeiben elég sok anyag van készen, olyan, amiket az erdélyi románság vezetői régen Ismernek s az ügy tanulmányozását nem kellett élőitől kezdeniök. — Valóban nyugtalanító — Írja — hogy a kisebbségi statútum előkészítő munkálatai annyira elhúzódnak, és egyáltalában nem megnyugtató az a kijelentés sem, hogy a végleges megvalósítás talán csak a következő parlamenti ülésszakban történik meg. A miniszterelnök beszéde egyik részében, a kisebbségeknek állampolgári egyenjogúságra irányuló igényeivel a polgári szolidaritás és a hazafias érzés nyilvánításait állította szembe. A Tageblatt leszögezi, hogy Maniu itt két olyan fogalmat foglal össze, amelyek nem tartoznak egy kalap alá. ' Az állampolgári egyenjogúság jog, amelyre minden polgárnak az alkotmány és a nemzetközi szerződések alapján van igénye, a hazafias érzés azonban nem diktálható és az államférfi a kisebbségi kérdés törvényes megoldását nem kötheü össze azzal, hogy vájjon ő maga, vagy más politikai fórum jómagavi- seletü jegyet ad-e, vagy nem, a kisebbségnek. A cikk végül megállapítja, hogy a kisebbségek felelős sajtója az állam Iránti hűség és az ország javán való pozitív munkálkodás irányában dolgozik.
