Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-02 / 1. szám (2. szám)
10 Xll. EVF. 300. SZJM. ^ _______ _ 'tt'ut/2-. <^tM7C<s'*T^zs& 11. Balázs Ferencz magyarra fordítja angolul megírt tanulmányait Most, hogy ae útirajzomat befejeztem, egyéb terveim megvalósításához láthatok. Ezeknek csak egy részé irodalmi; erőim nagyobb részét a székely falu kérdései tartják lekötve. Még nem döntöttem el, hogy érdemes-e az elképzelésemet valami ilyen címen: „Székely utópia” közreadni, vagy célszerűbb megvárni azt a« időt, amikor a tervekből valóság lett. Nincs kizárva, hogy még a tél folyamán cikksorozatot kezdek ezen a címen. Tavaszra szeretném magyarra fordítani és átdolgozni azt az eredetileg angolul megirt tanulmányomat, amelyben a világnézetem sarkalatos tételeit tárgyalom. Közben még egy bőrt le akarok hozni az írtamról; esetleg könyvet csinálok róla gyermekek számára. Ezeknél többre egyelőre nem gondolok, ha ugyan irodalomnak nem fog számítani az a törekvésem, hogy egy falusi ifjak fölébresztését szolgáló lap megjelenjék. Hogy mit olvasok? Hát annyira magától értetődő az, hogy olvasok? Az igazait megvallva, újabban az irodalomba vetett bitem nagyon megingott, s csak azokra a munkákra tudok időt szakítani, amelyek mögött világnézet áll. Tehát olvasom az angol munkáspárt hetilapját, az amerikai Christian Century-t; az erdélyi lapok közül azonban csak a Korúnkat (bár az sem fenékig világnézet). Szépirodalomból pedig főképp életrajzokat, az Edward Carpen terét, a Gandhiét és a Tagore apjáét. Az erdélyiek közül a Nyirő, Tamási és Tabéry írásait szoktam megcsemegézni. ezredesnek nagyszerű és regényes életét tárgyalja), egy másik regényem, mely* Erdély múltjából van véve, de éppen nem történeti, hanem fantasztikus, — erotika nélkül, szóval, nem jó „portéka” lesz. Sajtó alá rendezem A régi Kolozsvár életrajzait, valamint gyűjtöm e képeket, fotográfiákat emlékirataimhoz, mert illusztrációkkal szeretném kiadni — ha lehet. Másrészt előadást akarok tartani a régi Kolozsvár címén képekkel a régi városról. Erre nézve tárgyaltam a magyar színházzal, az igazgató nagyon fanyarul fogadja, az egyetlen magyar mozi vezetősége pedig hallani sem akar róla. Amit még Írok, az az aktualitástól is függ. A régi újságírói „ösztön” ellen sem lehet „rugódozni”, mint a biblia mondaná, és igy az aktualitás mindig izgat. Hogy mit olvasok? Mindenek előtt egész sereg külföldi irodalmi, természettudományi revüt, szakomba vágó dolgokat. Ifjabb magyar Írók müveit, némelyikről pont azt gondolva, amit szerzőjük rólam. A fontosabb irodalmi újdonságokat elolvasom és állandóan olvasgatom Jókai, Mikszáth és Eerczcg Ferencz müveit, valamint Kipling Rudvard, Shaw, Wells stb. dolgait és minden történelmi tanulmányt, élőt rajzot, emlékiratot, amihez hozzájutok. így többek közt Berzeviczy Albert nagyszerű kétkötetes müvét az osztrák abszolutizmus történetéről, Rákosi Jenő nagybecsű emlékeit, három kötetben, Szegfű Gyula nagyszabású életrajzát Bethlen Gáborról és több más müvet, melyeket részben ismertettem is. Külföldi történelmi uj tanulmányokat is falok, csak jussak hozzá. írásaimhoz pedig egész sereg erdélyi és kolozsvári történelmi értekezést, adatot, feljegyBenámy Sándor (Kolozsvár) Sajnos, ebben a pillanatban nem dolgozon semmin. Egy-két már megirt uj darabomat kellene átnéznem, lehetőleg tökéletesítenem. JSgy szomorú kortünetet veszek azonban magamon észre: — sietek! Minél gyorsabban s könnyebben akarok eredményeket elérni. Irigyléssel nézek vissza az irodalom klasszikusaira, akiknek volt idejük kilenc évig csiszolni egy-egy munkájukat, vagy egy-egy uj klasszikusra: a két Maimra, _ Thomas Mannra és (nem Heinrichra), hanem Wassermannra, _ akiknek pénzük van!... Kikapcsolom a személyemet és igy nyugodtan leírhatom: — igen, _igy, ahogy mi élünk itten, — nem lehet dolgozni! A „szerkesztőségi robotban“ (erre is kellene már valami uj kifejezés, mert ezzel a régi sablonnal már nem hiszik el nekünk) és a roppant anyagi gondokban. Tehát: __ hamar összecsapni valamit, lehetőleg gépbe diktálni, _és pénzt látni érte, pénzt!__ hogy aztán nyugalomban és szépségben az ember egyszer _ írni kezdjen!... Mert a mai életünk itt nem egyéb, mint egy folytonos előkészület egy jövendő széles gesztusra, amellyel majd valamikor _„ha beválik“__be fogunk ülni az íróasztalunk elé a székbe. (Lehetőleg egy más íróasztal elé, nem amelyiken most dolgozunk, úgy képzelem egy sokkal szélesebb elé). Ey irói kollektívámról álmodom, amelyben egy tanyán vagy egy halászfaluban élnénk, a művészet minden válaszfalat elmosó közösségében. És, hogy soha, soha ne legyen dolgunk üzletemberekkel. Tervem sok van. Annyi amennyi életünk törése. Annak nyílásaiból mindből megszülethet egy-egy regény és színdarab. Egyelőre azonban fáradtan és kiszolgáltatottan állunk e mélységek felett, azzal a veszéllyel, hogy mi magunk belezuhanunk és ott pusztulunk. Knut Hainsunt olvasom, illetve Hamsun tanitóbácsihoz iratkoztam be optimizmusra. Sajnos, nem sokat segít. Az alakjai elsétálnak belőlem, nem én vagyok, mások. _Én maradok, félálomban a diványon és Alonallal vagy Veronállal az ágyban. Ezek után természetes, hogy uj regényt irok, azért se háborúsat é® pacifistát, mégkevésbbé népiest, vagy fantasztikusat. A cimc?... Furcsa. Ennyi: Rózsaszínű lakk. Az egész regény egy manikűrös lány asztalán játszódik le, délután öttől hétig. Idő: ma. Amig a kozmetikai szalonra, üzletzáráskor, lehúzzák a rollót, addig a mauikürasztalon, benzinnel lemostam a mi generációnk mindenféle piperéjét, (testit és lelkit. A kézirat ismét dosszierbe kerül, ébredésnél üdvözlöm, elalvasnál búcsúzom tőle. Két-három írót olvastam az utóbbi hónapokban. Upton Sinelairt, Leonhard Frankot, s egy izgalmasan érdekes franciát: Francis Carcot-t. Tegnap éjjel, egy lélegzetre elolvastam Maryse Cboisy döbbenetes riportkÖnyvót, az egészen párisi asszony- irást. Tiz év alat* ez a nő volt az egyetlen, aki éjféltől reggelig le tudott kötni. Minden megvan benne, ami Lagerlöf ZelmábóL hiányzik, viszont, azt hi-, szem, ez az Írónő nem is olvasta Lagerlöf Zelmát. Maty se Chóisy 1929-ben szavazatot kapott tőlem a Nobel-dijra. Nyeri! „Műhelyeimben” — (Temesvár, Hotel Ferdinand, HI. emelet, 64), más újság nincs. Gyahi Farkas (Ko'oz vár) Tulajdonképpen három éve, amióta nyugdíjaztak, hogy hozzájutottam ahoz, hogy ismét irodalmi munkával foglalkozzam. Ez idő alatt több mint hatvan kisebb-nagyobb cikket Írtam, a régi Kolozsvár embereiről, sajtójáról ás más intézményeiről. Befejeztem külön emlékirataimat, 1918-ig. Ezekben, melyek három testes nyomtatott kötetre terjedhetnek, ötven évre visszamenően Írtam (az én életem folyása csak kéret lévén a képhez) a régi, a felszázad előtt való Kolozsvár épületeiről, utcáiról, mulatságairól, Intézményeiről és fejlődéséről. Megemlékeztem embereiről. Memoárjaim azonban a nagy közönség részére valók, igy négyszázötven anekdóta van bennük. Hogy lesz-e kiadóra reá? nem tudom. A napokban láttam, hogy valahol egy elfogott rablógyilkos emlékiratait közölték. Az ilyen konkurrenciát nem bírom, mert a rablógyilkos bele kontárkodhatik az én dolgomba, de én nem az ő mesterségébe. — Dolgozom, most folyó regényem •befejezése után (a Himök-ben foly ez év eleje óta Az ezredes c. regényem, mely gróf Teleki Sándor zést kell olvasnom. Kádár Im~e (Magyar Nagy Zsombor) — Két könyvem nyomdakész. Az egyik: kétkötetes regény. Az apaság bonyolult szellemi és érzéki komplexumát próbáltam megoldani benne. Amig az anyaság kérdését minden oldalról megvilágítja az irodalom, addig az apa problémájával legfeljebb csak mellékesen foglalkoztak. Az utat Írtam meg, melyet a férfi megtesz, amig az apasággal járó felelősséget elvállalja. Ez a felelősségvállalás egyben történelmi is, mert a gyermek a jövendő generációt szimbolizálja. Regényem meséje Erdélyben játszódik le, az erdélyi társadalmi élet nemcsak háttere a hősnek, hanem vele együtt fejlődik szervesen, mintegy párhuzamos cselekményként. Azt írom le, mint tesz az apaság az erdélyi gondolat harcosává egy férfit, aki addig meglehetősen közömbös, önös életet élt, mint küzd az apaság ellen s mint találja meg az élet értelmét. A téma, tudom, meglehetősen kényes, de hát csakis kényes témákkal érdemes foglalkozni s munkám ethikus, sőt religiozus célzatát a jóhiszemű olvasó semmiesetre sem fogja félreérteni. — Másik könyvemben a román népköltészet legszebb termékeit fordítottam le. Uj oldalról mutatja be ez a népköltészet a román nép géniuszát 8 utal azokra a közös ősforrásokra is, amelyekből minden kultúra kiszámlázott. — Hogy mit olvasok? Tanulmányokat végzeK egy készülő könyvemhez, amelyben azoknak a nagy szellemeknek történetét akarom megírni, akik életüket önként áldozták az egyetemes szellemfejlődés nagy eszményeiért. Szépirodalmi olvasmányaim közül a legutóbbi időben Unset Sigrid Tavasza volt különösebb élmény, amely minden fogyatkozásai mellett is egy nagy költőt ismertet meg velünk. Ko- dolányi János uj regénye, a Futótűz is örömteli meglepetés volt, bátor, okos és minden izében művészi munka. Az erdélyi termés eredményei közül Donáth László elbeszéléseit olvasom éppen benső élvezettel, nemes, eredeti tehetség. Fekete Tivadar (Temesvár) Öt kötet könyvem vár kiadót. Itt vannak előttem, rózsaszín dosszier-kben, a hotelszobám Íróasztaláig Éjjel, ha hazajövök, tőlük búcsúzom, mielőtt elalszom, s lecsavarom a villanyt: egymásra nézünk, én és az írásaim. Két regény: mindkettő folytatásokban, újságban, megjelent már. Az egyiknek a ciine: „Jazz”, a másiké: „Jerikói rózsa”. Az előbbi Milánóban játszódik, az utóbbi Parisban. Két kötetre való novella következik. Címük: „Ötszög” (20 novella) és „Az infánsnő kimaradt a kávéházból” — (újabb 20 novella). Rimes és szabadversek az ötödik kötetre való anyag, cimük: „Hullámhossz 906”. Fordításaim, előadásaim és konferánszaim rendezetlen kézirataiból valamelyik energikus barátom össze tudna szedni még egy-két kötetre valót. De, hála isten, egyetlen energikus barátom se törődik velem ilyen irányban. Ötleteim, Írásaim és elképzeléseim, azt hiszem, in contuuiatiaw kézin -i-» vannak itélva. PRÉVQST MARCEL A szűz férfi az Athenaeum Könyvtár uj 12 kötetes sorozatából — ára fűzve 54 lei, vászonban 84 lei, de ha a teljes sorozatot megrendeli, fűzve csak 44 lei, diszvászonban 64 lei LEPAGE-tól Kolozsvár kérjen prospektust.
