Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-20 / 15. szám
Till. EVF, 15. SZÁM. — De igen. Belépünk a vendéglőbe. — Te csak rendölj mondom, neköm kezdett a fejem fájni, még várok egy kicsit. Javában falatozik a titkár, amikor hirtelen a homlokomra ütök. — Milyen bolond vagyok. Itt az aszpirin a zse- bömbe s én szenvedek. — Vedd be — biztat a titkár. Szót fogadtam s gondolva, hogy jobb több, mint kevesebb, három port lenyelök... Nem telik bele tiz perc, hát én úgy kezdek reszketni, hogy esőm le a székről. — Téged mi löle? — jed meg a titkár. — Ez a betegségem, — nyögöm, — hozass taxit s menjünk. A pincérek béemelnek a taxiba s az orvosi szekciónál is a szolgák vittek fel a rendelőbe, ahol letetlek egy székre. Volt vagy tizenöt orvos. Mind neköm futnak, néznek, vizsgálnak 6 kérdik mi bajom. — Ez az én betegségöm — feleltem akármit kérdeztek. Mikor kijöttem, újabb harmincnapi szabadság volt a zsebemben. Visszavitettem magam a direkto- rátushoz s hát a direktor rémülten szökik az asztal megi. — Mi baja magának Domnu Peter. Az eiébb semmi baja nem volt. — Ugy-e mondtam, hogy beteg vagyok. Alig várta, hogy kimenjek a szobából, olyan csúful néztem ki... A szabadság után felülvizsgálatra rendeltek be Bukarestbe. Kérdőm az én doktoromot, hogy most mit csináljak.-— Csak vedd be a port —- aszongya — s tégöd számoltatni fognak, de te ne tudj semmit, de semmit számolni... Úgy is volt. Nagy részvéttel tudakolják, hogy vagyok, mint vagyok. Eccer az egyik azt kérdi, hogy kell-e sokat számolni az én szakmámban. — Még csak ott kell, — felelem, — de nehéz terep s más számítások vannak. En számba sem veszem, mert én vagyok a legjobb számtanista a zesz- szes picherek között. — Nem hiszöm, *— kacag a doktor, — sze amilyen képe van magának azt sem tudná megmondani, hogy mennyi háromszor nyolc... — Háromszor nyolc, az negyvennyolc — vágom ki nagy mérgesen, — s velem ne csufolkodjanak efféle gyermököknek való feladattal.,. A doktorok esszenéztek és újabb tizenöt nappal hazaküldtek. Még el sem tőt a 15 nap, újból Írnak, hogy menjek Bukarestbe. — Most legyen eszöd — futok esment az én doktoromhoz. — Előre tudtam — kacag az én emberem. — Menj csak nyugodtan. Bé a porral, de emlékezni ne tudj semmire. Ez a harmadik stádium, de te azzal ne törődj, csak ne emlékezz. — Bízd reám — feleltem s a bukaresti parancsot megnyomtattam egy kővel az íróasztalon... Jött a második, azt is megnyomtattam... A harmadikra jó két hónap múlva aztán kényelmesen felsétáltam a bukaresti doktorhoz. — Maga mért nem jelentkezett junius 15-én? — Ki nem jelentkezett. Ma junius 15-ike s tessék Itt vagyok... En világ életembe pontos ember voltam. — Ma augusztus 15 — vitatkozik a doktor. # — Acsak lesz — kacagtam jóízűen. Erre bevittek egy nagy terömbe s parancsolják, hogy derékig vetközzen le. En reszkettem a portól s nem vetkőztem. <jk húzták le a gúnyát rólam. Ráültetne!: egy asztalra s szeszös vattával kezdik dörgölni a hátamot. Én néztem egy tükörből. Arra számolni kezdik a csigolyaimot 8 a tizenhatodiknál csinálnak egy pontot. Elé egy hosszú tüt s belémnyom- jdk. Erre úgy elhagyott az erőm, hogy mozdulni sem tudtam. Feltettek egy hordágyra s be a 14-es szobába. Ott már nyögött valaki az egyik ágyban. Esszebarátkoztunk. — No műnket szépen nyugdijazánalt, — mondom. — Holnap újból megszurnak testvér — tszondja ö — s akkor nem sokszor veszed fel ebbe az életbe a penziódat. — Hát azt nem várjuk meg... Másnap reggel kiloptuk magunkat a doktorok keze közül. Sikerült megszökni. Két napig feküdtem a szállodámban, míg magamhoz tértem. A vonatban elhatároztam, hogy tovább nem kínlódom. Ki is dobtam a porokat az ablakon. Hazamentem és vártam, hogy mi lesz. A mult hétfőn végre hivatalos Írást kap!.: — No mehetek vissza Cetateába, asszony. Olvasom az Írást s felrikkantok... — Ne pakolj asszony... Nyugdíjaztak... >—rö is tis? n p «•h cm h fi’ 8 Euiópavétel áll imás választóval. Nem kell már keresni, csak beállítaniMagas antenna nélkül. Kérje a negyérdekességü ingyenes ismertető füzetetA Segráglbb f;spa*zi'. iái ! Legmodernebb szerkezei! Mikor a vizsgázók attakot íaSézxek a villanypáznák elJei (Dós, január 18.) Nagy látványosságban j volt része pénteken Dés közönségének. Tizennyolc újdonsült soft őrt. vizsgáztattak, akik gondoskodtak arról, hogy a l őtéren a szó lég- szorosa ob értelmében látványosságot nyújtson vizsgájuk. Rossz is a'hasonlat, inkább azokra a humoros filmekre kell gondolnunk, amelyeknél a fehér vásznon az autók rendszer telenül össze-vissza szaladgálnak az első sorok közönségének zajos derültsége mellett. Ilyen képet nyújtott pénteken Dés főtere, ahol egy öttagú kolozsvári vizsgáztató bizottság gondoskodott a közönség szórakoztatásáról. Csodálatos az a gyorsaság, ahogy a sof- főrvizsgáztató bizottság gyártotta az okleveles soff őröket. Egy óra leforgása alatt tizennyolc jeles ifjú, kocsisok, mesterlegények stb. vizsgáztak, tokát a bizottság három percenként avatott egyegy jelöltet kész sofförré. A jelölteknek jóformán fogalmuk sem volt a motor alkatrészeiről, az autó vezetéséről és a feltett kérdésekre többnyire a vizsgabizottság adta meg a választ, ami azt a látszatot keltette, mintha a jelöltek vizsgáztatták volna * bizottságot. Az egyik vizsgabiztos a mágnesesség szerepéről adott fel kérdést, mire a jelölt azt a frappáns feleletet adta: — Engem nem érdekel a mágnesesség, mert az elvem az, hogy jó motort vásároljak és akkor a mágnesességgel semmi gondom nem lesz. Különösen a gyakorlati vizsga, az autóvezetés szolgált épületes látvánnyal. A dés.i közönség körülállta a főteret és úgy bámulta a jeles vizsgázókat. Egyesek még csak megindították az autót, de a legtöbb már az indításnál elakadt. Ez volt a jobbik eset, mert igy legalább egyéb baj nem történhetett. Az egyik jeles vizsgázó gépe nagy berregéssel elindult, mozivászonra kivánkozó cikk-cakkokat irt le a főtéren és végül is hatalmas erővel ment neki az egyik jámbor villanypóznárnak. Merő véletlen, hogy a vizsgáztatásra alkalmatlan főtéren nagyobb szerencsétlenség nem történt. A közönség viharos tetszéssel fogadta a vizsgázó soff őrök bravúrjait és minél ügyetlenebb volt valamelyik, soffői'jelölt, annál zajosabb tetszést aratott. A vizsgáztató bizottság azonban mindezzel nem törődött és tizennyolc jelölt közül tizenhetet engedett át. Nem is tévedett nagyot. A közönségnek az volt ta felfogása, hogy egyet kellett volna átengedni és tizenhetet megbuktatni. Az egy órai vizsgáztatás után a bizottság és az újdonsült. soffőrök a Románia kávéháziján hangos bankettet rendeztek és a vizsgaeredményekkel láthatólag meg voltuk elégedve. Erre v,v. operett-soffőrvizsgáira felhívjuk az illeté- I k:‘S hatóságok figyelmét. Ezek után nem cso- ! ('álkcajamk rajta, ha nap-nap után autókarambolokról és szerencsétlenségekről hallunk. Pedig egyszer rendet kellene teremteni és csak azokat engedni vizsgára, akik úgy elméletileg, mint gyakorlatilag alkalmasak a soffőri pályára. \ K vetélésén előnyös feltételek mellett eladó egy i donga és hordógyár teke- bér ndozése. Az egész gyári berend oés tökéletes iizemké- es állapotban van. félstabil ..LANZ“ 90 HP- a többi a gyártáshoz szükséges gépek a Maschinenfabrik Böttcher és Gessner .'.ltona Bahrenteld bei Hamburg márkájúnk. A gyár csak 6 hónapig volt üzem ben. Érdeklődő - forduljanak a Banca Româneasca Direcţiunea Sucursalelor, vagy Banca oşeană Română, Botoşani. Sofforvizsga mm ©pereltelőadás ?
