Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-13 / 9. szám
xm. ÉVF. •. SZÁM. ICFjxfirwIFmrfG r Rádió bírálat A rádió bírálat ma még meglehetősen ismeretlen műfaj. Sem a napilapok, de még a rádió műsorlapok se rendezkedtek be reá. A napilapok és szaklapok egyelőre még megelékszenek a különböző leadóállomások műsorainak regisztrálásával. Utólagosan a műsorokkal nem foglalkozik senki. Legfeljebb egész kivételes esetekben valami újítás, vagy szenzáció kapcsán. S az ilyen foglalkozások is jórészt beszámolók, melyek semmiben sem különböznek egyéb beszámolóktól. Nem is csoda. Maguk az eredeti rádiómüfajok is most vannak kialakulóban. A koncert és az előadói pódiumok műfajai még nem aklimatizálódtak teljesen a rádióhoz. Viszont maga a közvetítő szerv alig hogy kész. Hibáit, lehetőségeit, művészi sikerüléseit és nem sikerüléseit most tapasztalja ki a gyakorlat. A rádióbirálatnak. hogy úgy mondjam, most készül az Ízlése s ezzel együtt az esztétikai fogalomkincse. Rövid időn belül azonban a dolgok természetét ismerve, számítani lehet a rádióbi- rálát jelentkezésére. Most kezdődő évtizedünk végén bizonyára már nem lesz oly könnyű dolguk a világ egyes leadóállomásainak. Nem adhatnak le majd akármit, a rádiót hallgató ízlése kifinomul s a rádiókritikus egész bizonyos, hogy a nyilvános élet egy nagyon fontos faktora lesz. Ez a pár sor itt természetesen most nem akar semmit sem előlegezni ennek a jövendő kritikusnak a funkciójából. Pár megjegyzést azonban abból az alkalomból, hogy a Berliner Tageblatt egyik legutóbbi száma pár európai és amerikai leadóállomás ujesztendei első műsor- számát közzétette, még is megkockáztatunk. Ezek a müsorszámok azok a szövegek, amelyekkel az egyes állomások az uj esztendőt jelentették be hallgatóiknak, bizonyos értelemben tehát az egész világnak s ezért nem lehet közömbös, hogy ezek a szövegek, illetve müsorszámok esztétikailag milyenek. Van-e bennük valami rádió-művészi? Megfelelnek-e a pillanat által meghatározott célnak s a rádió speciális természetének? Más szóval kifejezve: rádiószerü volt-e az egyes leadóállomások szóbanforgó müsorszá- ma vagy se?, Nem mondhatnám. A Berliner Tageblatt említett szövegei közül. melyek a kölni, berlini. stuttgarti, lipcsei, londoni, római, washingtoni, newyorki. csikágói és sanfranciskói állomások uj évi beköszöntőit adják, csak az amerikai és berlini állomások szövegei sejtetnek olyas valamit, hogy ezeknek a leadóállomásoknak a stúdióban már van kialakult vélemény arról, hogy a jó leadónak az ilyen természetű müsorszámokkal a dolog akusztikai követelményén túl mi mindennek kell még megfelelnie. Ezeknek az állomásoknak úgy látszik már meg vannak a rádióköltői, akik szövegeik stilizálásában tekintettel vannak az apparátus természetére s a hallgatók sajátos beállítottságára. A dolog akusztikai jellegén túl ugyanis csak ez a két utóbbi szabhatja meg. hogy milyen legyen az igazi rádiószöveg. Az a terjengősség és fehér asztal mellőli toasztszö- vég stilus, amellyel a legtöbb európai leadóállomás az uj esztendőt üdvözölte, például alig felelhet meg akár,a felvevő apparátus, akár a pillanat, akár a hallgatók speciális adottságainak. A körmondat és a periódus nem számol azzal, hogy csak bizonyos helyzetekben találó, holott a rádióhallgatók ugyan úgy szegények, mint gazdagok, úgy ülnek a terített asztal nyugalma, mint a szegénység vagy nyomor kínjai előtt. A rádió hallgatóság a helyzetek olyan egyetemességét foglalja magába, amellyel a rádiószöveg szerzőjének számolnia kell. Olyasmit például semmiképpen sem mondhat, amely csak egyféle hallgatóság előtt találó. Az összes lehetséges eseteknek kell megfelelnie s ezért valószínűleg olyan egyetemesen emberinek, annyira minden milieun felülinek kell lennie, hogy a newyorki milliárdos szalonjában ugyan úgy relativ legyen a tartalma, mint az arangyelováci pásztor kunyhójába, vagy a kalotaszegi pap asztalán, Az ilyen egyetemes távlatú és „mindenkihez" szóló üzenet csak rövid lehet. Különben is az idő fordulásának pillanatáról van szó. A pillanat maga viszont babonás. Tele sötétséggel és fénnyel, amely villan és tüstént eltűnik. A pillanatnak a megfogható aktuálitásában van a varázsa. A sok beszéd elveszi a pillanat pát- hoszát. megfosztja az érzést attól a borzongásától. mely a háton és a szívbe játszik egy Idegen futkározással. Erről a pillanatról a rádióban, mely a magányos virrasztó elé ugyanúgy odaférkőzik, mint a dancing-hallok gomolygó százai fölé, hosszan beszélni annyit jelent, mint azt a hangulatot, amire az ember a szilveszteri éjféli pillanatban oly lelkesülten készül — ellaposi- tani. Holott a rádiónak a maga akusztikai eszközeivel ép ezt a pillanatot kell aláhúzni és megkövetelni s mintegy megjeleníteni a világba szétmenő hang utján az idő e sajátos eseményét. Mindannak a nagy mámor és örömlehetőségnek tehát, amit az emberben ez a pillanat kivált, a rádióban fel kelt szárnyalnia művészien, sőt még müvésziebben, mint bárhonnan a színpad, a pódium, vagy a fehér asztal mellől. Ennek a pillanatnak a természetét, mint mondtam, a leginkább még az amerikai és a berlini leadóállomások adták vissza a rádió technikailag meghatározott természetén belül. Ezek az állomások mind rövidek és egyszerűek voltak s a pillanat Urai természetéhez simultak. Számoltak azzal, hogy az ember számára ez a pillanat nem az elmélkedésé. Komoly elem azért még mindig lehet benne. Ezért a legsikerültebbnek én a berlini leadó állomás szövegét tartom. Ez a rádióállomás a rádió igazi nyelvén s a pillanat mély tartalmáról beszélt könnyen, mindenkinek s emellett még sem tagadta meg a maga németes komoly érzületét. (A szövegbe egy Faust sor is bele van szőve.) Hogy azonban ne sokat beszéljek a szövegről, ide írom a fordítását, ahogy versszerüen önkénytelenül tagozódik: „Az évnek végei Megtelt a pohár! Két perc múlva kezdődik az uj évi A régi elmúlik! Felejtsük el! Köszöntsük! Még egy perc! Kikiáltotta: Verweile doch, es war so söhn! Még harminc másodperc! Még huszonöt! Húsz! Tizenöt!! Tiz másodperc múlva 1930! Még öt! Négy! Három! Kettői Egy másodperc még! Udvőzlégy 19301 Üdvözlégy uj év! Üdvözlégy uj kezdeti Üdvözlégy uj remény!" Azt hiszem, ez a hang és ez a forma a helyes ut ebben az esetben. Minden valószínűség szerint ezt a pár sort költő irta azzal a helyes formaérzékkel, amit maga a pillanat szabott ki. A pillanat természetének tényleg egy ilyen forma és egy ilyen mondanivaló felel meg a legjobbnak ... G. G. Kassák uj regénye mariim énekelj 204 Lepage-nál, Kvár
