Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-12 / 8. szám

A kormány ismét le akart mondani Sokan nagy változások kilátásait hiresztelik, de a krízis látszólag elsimult (Bukarest, január 10.) Bratianu Vintila pénte­ken délelőtt két órás kihallgatáson volt a régcnsta- nácsnál és hosszas előterjesztést tett az ország po­litikai helyzetéről. Éles kritika tárgyává tette a kormány munkáját. A legfőbb pontok, amelyeket Bratianu Vintila a kormány politikájában kifogá­solt: a közigazgatási törvény és a vojnik-csapaíok megszervezése. Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a kihallgatásnak. Az utóbbi napokban olyan hírek terjedtek el Bukarest egyes politikai köreiben, melyek szerint a koromány le akar mondani. Arról beszéltek, bogy a régenSíanács vonakodott volna aláírni az uj tarto­mányi igazgatók kinevezéséről szóló királyi dekré­tumot s azért vetődött fel a kormány lemondási szándéka. Szerdán az aláírás megtörtént és ezzel a hivatalos aktussal az atmoszféra megenyhült. Ellen­zéki politikai körökben azonban úgy beszélik, hogy a felmerült kérdéseket még jelenleg sem lehet meg­oldottnak tekinteni. Vannak, akik nagy változások kilátásait hiresztelik. Az ellenzéki csoportok között állandó tárgyalá­sok vannak folyamatban. Az Avereseu-párt és a Lnpu-féle csoport között közeledést kovácsolnak. Az Averesou-párt általában készül a kormányképes­ség mindenáron való megszerzésére, azonban köztük és a liberálisok között a viszony az utóbbi időben elhidegedett. A liberálisok kormánybuktató akciója engedett hevességéből, aminek azt a magyarázatot addják, hogy liberálisok még nem akarnák a hata­lom átvételét, ha erre mód is kínálkozna, mert a mostani időpont nem lenne kedvező. Averescuék azonban semmire sem lennének tekintettel, ha kor­mányalakítással megtalálnák kinálni. Az Adeverul foglalkozik a helyzettel és azok­kal a nehézségekkel, amelyekkel az utóbbi időben a kormány küzd. A lap hangoztatja, hogy a kormány­nak kötelessége helyén maradni és hogy az intri­kákkal szemben csak úgy védekezhet sikeresen, ha nem tér el egy lépést sem demokratikus programú­jától. XIII. tVF. 8. SZÁM.________________ Évi tízmillió a kisantaninak Parisból jelentik: A Paris Midi hágai érte sülőse szerint a nagyhatalmak azt javasolják Ma­gyarországnak, hogy évi 10 milliót fizessen a kis antant államoknak s azután ebből az összegből kár­talanítsák az optánsokat. A tárgyalások eíőrelátha tólag még a jövő héten is tartani fognak. belli megszűnt. Ennélfogva ... Koncz folytatta: — Ennélfogva Pax nobiscum! Ezután Kotsi vette át a szót s mint rende­sen ezúttal is arról beszélt, hogy ők az uttörés nehéz munkáját vállalták. De a nehézségtől nem fél. mert tudja azt, hogy a társaság minden tag­ját az a tudat hatja át. hogy a nemzetért küz­denek és az ilyen küzdelem mindenkiben ébren tartja a lelkesedést. — Szinte hihetetlen. — mondta. — hogy ennek a nemzeti ügynek éppen a nemzet fiai kö­zött támadnak ellenségei, de ezek a bécsi szel­lem és aulikus környezetben növekedtek és az udvari kancellária mindenkor nemzetellenes esz­közök gyanánt használhatja fel. A nyelvneve­lés ügye sem nyert mind e mai napig megerősí­tést. holott ngmzetes Aranka György uram. többször könyörgésben sürgette azt. Nó én nem sürgetném! Ezáltal a kancellária figyelmét fel­hívták és Bécsben sietnek mentői hamarább megszüntetni. A színjátszást sem nézik jó szem­mel! — Ennek is szeretnék kicsavarni a nyakát, — mondta Koncz. — És úgy dönteni fel, hogy lábra soha se álljon, — folytatta Sáska. — De nehéz erre ürügyet találni. — on- dotta Kotsi. Legnagyobb nehézség pedig az. hogy Wesselényi főuraink hazafias gárdáját ál­lította melléje. Tehát nem döfik egyenesen elöl­ről mellbe, hanem azért kerülgetik, hogy mikép lehetne valami veszedelembe dönteni. — Mely veszedelembe. — kérdezte őri Fi­lip István. — A néme színjátszók fenyegetnek ismétel­ten. Ez a veszedelem nem mult el. Rhédey László grófot már is azzal környékezik, hogy a- FELHÍVÁS - ? az Észak- és Délameríkába, (Ár- | gentinia, Uruguay, Brazília) úgy- j| mint Canadába utazók részére. , Utasaink kísérettel 24 óra alatt érkeznek meg a Simplon vonat- . tál a kikötőbe. Hajóinkon utasaink a legkényelmesebb különka- ţ binokban lesznek elhelyezve és első.angu, változatos ellátásban * részesülnek. Tehát aki jól, olcsón és gyorsan óhajt utazni, az for- fj dúljon a legnagyobb bizalommal személyesen, avagy levéliteg a l COSULICH LINE-hez j Bucureşti, Cal.Griviţei 181. Timişoara, Str.l.C. Brätlanul8. ] Arad, B-dul Regele Ferdinand 49. A temesvári Sváb Kereskedelmi és iparbank beszüntette a betétek kifizetését Régi hibás üzletpolitikai elvek idézték elő a pénzintézet ímmohiiitásáf — Az igargatúság messzemenő áldoza­tokkal hajlandó a szanálásra és így a betéteseket és hiteíezőket valószínűleg nem éri károsodás (Temesvár, január 10. Saját tud.) Az a súlyos gazdasági válság és pénzügyi krízis, amely Romá­nia közgazdasági életét már évek óta nyomasztólag megbénítja, Temesváron ujnbb fizetésképtelenségi eseteit provokál. A temesvári Sváb Kereskedelmi és Iparbank Rt., amely a bánsági sváb lakosság kitű­nő hírnévnek és osztatlan bizalomnak örvendő pénz­intézete, a tegnapi napon kénytelen volt a betétek kifizetését beszüntetni. A pénzintézet nla'ptőkéje 30 millió lej, tartalék- tőkéje C millió lej, míg az általa kezelt betétek ösz- szege 220 és fél millió lej, amely betétállomány fő­leg a 'temesvári és bánsági sváb parasztok, mezőgaz­dák és kistőkések tőkéje. Az a súlyos mezőgaz­dasági krízis, amely különösen'az elmúlt évben bon­takozott ki teljes remény télén.sógében, arra kény­szerítette a pénzintézett földmivelő betéteseit, hogy megtakarított tőkéjüket kivonják az intézettől, amelynek helyzetét a tőkék elvonása súlyosan be­folyásolta. A Sváb Kereskedelmi és Iparbank Rt., — amely 2S fiókjával a Bánság vezető pénzintézetei sorában foglalt helyet, — iiumobilitását az évekkel ezelőtt elszenvedett veszteségek idézték elő, amely veszteségek főleg iparvállalati alimentálá­játéktermét még szebbé tegye és adják át a né­met színjátszóknak. A gróf szereti, ha kedvező színben és hírben áll a bécsi körök előtt és bizo­nyosan hallgatni fog a magyar színjátszás ellen­ségeire. Erre a színjátszók, mintha csak betanult szerep lett volna, olyan egyszerre és lelkesen kiáltották fel: — Mi minden ellenséggel szembe nézünk! E pillanatban nyílt az ajtó és Wesselényi Miklós egy ur társaságában lépett a terembe: — Már kívül hallám a lelkesedést. Az okát kérdezem. Kotsi felelt: — Lelkesedésünknek oka a régi: a magyar színjátszás diadalra emelése és nyelvünk műve­lése. Erre eszküszünk mi minden nap. Utat tö­rünk a magyar színjátszás diadala felé. Wesselényi homloka kigyult, a szemei ra­gyogtak, amikor mondta: — Hálás vagyok mindnyájuk iránt, és le­borulok Isten előtt, hogy nagy célomat erős lel- kekre bízhattam. És mig kegyelmetek törhetet­len erővel viszik diadal felé a magyar színját­szást, itt van valaki, aki a magyar zenének adott szárnyakat, hogy művészi magaslatokra száll­jon. Ekkor a társaságában levő urra mutatott: — Csak a nevét kell mondanom. E nevet egy ország ismeri: Lavotta János! A színészek arcán öröm sugárzott: amikor kiáltották: — Vivát Lavotta! Aztán körülvettek, mindenik rekomendálta magát és csak fokozódott a lelkesedés, amikor Wesselényi elmondta, hogy Lavottát Debrecen­ből hivta meg. hogy a kolozsvári társaságnak karnagya legyen, mivel az énekes szinjátékok, sokkal és alapításokkal voltak összefüggés­ben. Reinholz István, a pénzintézet vezérigazgatója két éve vezeti a Sváb Kereskedelmi és Iparbankot, amely az ő irányítása mellett erősödött pozíciójá­ban és az óvatos és előrelátó üzleti politika, ame­lyet Reinholz István inaugurált, azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a pénzintézet elkerülheti a fizetésképtelenség nyílt bevallását. Sajnos, azonban az utóbbi évek, de különösen a je­len gazdasági körülményei alkalmatlanok voltak ar­ra, bogy a pénzintézet még a szakszerű és reális ve­zetés mellett is helyrehozhassa a régi bűnöket. A pénzintézet szanálása érdekében egyébként az igazgatóság a legmesszebbmenő anyagi áldozatra hajlandó és a temesvári, valamint a bánsági piac nyugodtan és az igazgatóság iránt teljes bizalommal várja a további fejleményekéit. Közgazdasági és pénzügyi körökben biztosra veszik, hogy a Sváb Kereskedelmi és Iparbank Rt. szanálására megindított akció eredményes lesz és sem a betéteseket, sem a pénzintézet más hite­lezőit nem éri anyagi veszteség. ilyen szakértő zeneművész vezetése mellett még nagyobb tetszésre találnak. — Kegyelmed jövetelét már megelőzte a nótája! — Melyik az? — fordult Lavotta kíván­csian Jancsó felé. — Az, hogy „Édes kincsem galambocskám, csikóbőrös kulacsocskám!" — Még más is megelőzte, — szólalt meg Kotsiné. Lavotta boldogan kérdezte: És az ifiasszony is szives volt valamelyiket megismerni. — Ki nem ismerné, mikor olyan szép? „Föl­diekkel játszó égi tünemény". Istenségnek lát­szó csalfa vak remény? — Egy bájos poéta irta e dalok szövegét, — mondta Lavotta. — Togatus volt a debreceni Kollégiumban, de — úgy mondják, hogy kicsapták, mert a pro­fesszorok korhelynek dekralálták. beszéle Jan­csó, mint hogy ő már régebbről is hallott Cso­konai Vitéz Mihályról. Lavotta rövid ideig hallgatott és mintha emlékein merengene, csendesen mondta: — Korhely. Korhelynek deklarálták! Rosz- szul tették! Mert bort inni és a bortól kedvet kapni még nem olyan istentelenség. A bor tü­zet gyújt az agyba és a tüzből gondolatok szü­letnek. Én tudom mert borozgattunk a poétá­val. Ő a verset irta. én a dallamot. És ilyenkor nagy kedvvel munkálkodtunk . .. azaz hogy diskuráltunk és tervezgettünk. Én is szeretem a bort. Baj is az! Úgy érzem, erőt ad ... De az embereknek meg van az a rossz szokása, hogy aki egy kis bort iddogál, kiáltják korhelynek, — akár a vaskalapos professzorok! .(Folytatjuk.^.

Next

/
Oldalképek
Tartalom