Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-11 / 7. szám
XIII. UVF. 7. SZÁM. mrnmmotc 3 Maniu: „A hivatalnokok vannak a lakosságértés nem a közönség a hivatalnokokért!“ A miniszterelnök a tartományi igazgatók eskütétele után nagy beszédet intézett az uj direktorokhoz — Dobrescu szerint a centralizáció egyet jelent a zsarnoksággal (Bukarest, január 9.) A kinevezett tartományi Igazgatók: Aurél Dobrescu, Sever Bocu, Sauciug Sa- veanu, Radulescu, Hoisescu, Moldovanu és Camara- sescu még csak most csütörtökön tették le az esküt Maniu miniszterelnök előtt. A lakosság érdekéért Á szertartás végeztével a miniszterelnök hosz- szabb beszédet mondott, amelyben az esküt letett igazgatók üdvözlése után a tartományi igazgatóságok szerepének nagy fontosságát méltatta. Hangoztatta, hogy az igazgatókra fontos szerep vár az ország közigazgatásának uj alapokra fektetésében. Románia megérett arra, hogy a nyugati államokban alkalmazott közigazgatási gondolatokat itt is realizálni lehessen. Az uj közigazgatási törvény a decentralizáció gondolatán épült fel és biztosítékul szolgál az egyes vidékek saját érdekeik szerinti fejlődésre. A tartományi igazgatók, mint az illető területek és mint a központ tisztviselői, arra hivatottak, hogy az ország érdekében a vidéki és központi érdekeket összeegyeztessék. Utasításként hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy működésüket a lakosság érdekel szerint Irányítsák és értessék meg a hivatalnoki karral, hogy a hivatalnoki kar van a lakosokért és nem megfordítva. A néppel való érintkezést állandó»* fenn kell tartattok, hogy azonnal orvosolhassák a felmerült panaszokat. A miniszterelnök beszédére Caraarasescn válaszolt, azt jelentve ki, hogy a tartományi igazgatók átérzik hivatásuk fontosságát. Arra fognak törekedni, hogy az uj közigazgatási törvény minél jobb eredményeket hozzon. A centralizmus — zsarnokság Az Adevernl intervjut közöl Aurél Dobrescutól, Kassák uj regénye mariba énekel] Lei 204 Lepage-nál, Kvár az erdélyi tartományi igazgatótól, aki nyilatkozatában elmondotta, hogy modern közigazgatási élet nem képzelhető el decentralizáció nélkül. A centrá- lizmus egyet jelent a zsarnoksággal. Egyébként Jón Bratianu már 1867-ben egyik írásában a decentrálizáció mellett foglalt állást » és leszögezte, hogy a helyi autonómia minden megyéből hatalmas egységet fog teremteni és ezek együttesen teszik erőssé az országot. Egy félszázaddal később a Bratianu-fiuk centrálisztikus köz- igazgatási törvényt alkottak. A jelenlegi közigazgatási törvény alapján a községek a politikától mentesen a legalkalmasabb embereket fogják beválasztani a községi tanácsokba és ugyanígy lesz ez a megyékkel is. Különösen fontosnak tartja a revíziós bizottságok működését, üj hivatásában végig fogja járni — mondotta — a kerületéhez tartozó megyéket, hogy meglássa a hiányokat és hogy megtalálja az azok megszüntetésére legalkalmasabb eszközöket, megtorolva azokat a visszaéléseket, amelyek a különböző közigazgatási ágakba be- lefészkelődtek. Reméli, hogy munkája három-négy hónapon belül már lényeges eredményeket fog felmutatni. Komái) expedíció az északi sarkra (Bukarest, január 9.) Borza közoktatásügyi minisztériumi államtitkárhoz C. Dumbrava román földrajztudóstól Párisból levél érkezett, amely arra kéri, hogy hasson oda a kormánynál, högy egy romániai északisarki expedíció számára támogatást nyújtson. Az expedíciónak nyolc tagja lenne, köztük Borza és Rakó- viţa kolozsvári egyetemi tanárok. A levél felsorolja azokat az élelmiszereket, amelyek olcsó beszerzésére az expedíciónak szüksége volna, igy két mázsa fehér babra, négy mázsa lisztre, egy mázsa aszaltszilvára, ötven kiló túróra, három mázsa porcukorra stb. Az expedíció Amerikából, Franciaországból és Belgiumból is kapna segítséget. A bolgár jóvátételi tárgyalásokat elhalasztották és emiatt a magyar kérdést hamarabb veszik elő Marinkovics jugoszláv külügyminiszter optimista nyilat« kozata a Magyarországgal való megegyezésről (HÁGA, január 9.J A jóvátételi kérdések bizottsági tárgyalásán a bolgár reparáció megvitatásán váratlan nehézségek támadtak. Titulescu Románia nevében kifogásokat emelt, mire a bizottság a bolgár delgeációt közvetlen tárgyalásokra utasította. Emiatt valószínű, hogy szombaton nem kerül napirendre a bolgár jóvátétel kérdése s nincs kizárva, hogy a magyar jóvátételt már pénteken előveszik. (Paris, január 9.) A Paris Midi munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott Marinkovics jugoszláv külügyminiszterrel, aki azt a reménységét fejezte ki, hogy Hágában az összes pénzügyi; kérdésekét sikerülni fog megoldani. Kijelentette, hogy a kisarttant a keleti jóvátétel kérdésében teljesen egységes. — A bolgár és osztrák reparációs kérdés megoldása szerintem biztosra vehető. A magyar kérdés már nehezebb, de Magyarországnak is érdeke, hogy a szomszédos országokkal barátságosabb viszonyba kerüljön. Jugoszlávia a megegyezés érdekében kész áldozatokra is és nagyon meglepné, ha Magyarországgal nem sikerülne megegyezni. zavartalanságát biztosítsa, theatrális biztosokat küldött ki a gr. Teleki Lajos főkormányszéki tanácsos, gr. Teleki Domokos és Csekei Farkas titoknok személyében, akiknek az volt a feladatuk, hogy a színjátszók között a versengést kiegyenlítsék, a darabok megválasztására az erkölcs szempontjából ügyeljenek s tegyék meg mindazt, ami az előadások szabályozására, a jó rendre és egyetértésre szükséges. — Most aztán gyürközzenek neki kegyelmetek, hogy a rend és egyetértés tökéletesen helyre álljon, — mondta Wesselényi Teleki Lajos grófnak. — Mulasztás nem fog terhelni minket. — feflelte Teleki gr. és csakugyan rövid idő alatt rendet és békét teremtettek a színjátszók között. Ugyanekkor az országgyűlés is foglalkozott a színjátszás ügyével, ahol Wesselényi dikció- zott mellette. Főcélja az volt, hogy Kolozsvárt a színjátszás állandósuljon, javaslatot adott be. melyben kifejti, hogy „mivel minden nemzetnek tökéletes fennállását, annak nyelve fenntartásiból lehet tökéletesen megesmérni s úgy azért minden virágzó nemzetnek nyelvűk mivelése és pallérozására gondoskodásokat különösen fordították: szükséges volna a magyar nemzetnek is mint több dicső nemzetnek, példáitól ösztö- nöztetve, a maga fennállására tekintve, a nyelvnek disze tehát megkívánná, hogy a kolozsvári magyar játszószinnek, — melynek jó a kezdete, csak további gyámolitásra és segítségre volna szüksége, — fenntartása, disze, állandósága, mennél jobb móddal, az arra megkívántaié költség és segedelem által eszközöltessék". Wesselényi — ahányszor csak Kotsi Patkó Jánossal találkozott, — a szelíd fegyelemtartást és a jobb gazdálkodást hangsúlyozta. — Itt, Erdélyben kell megteremtenünk a jó színjátszást és annak állandósítását. Vigyáznunk kell, nehogy ez is a pesti theatrum sorsára jusson. — Én már rég tisztában vagyok a mi színjátszásunk hivatásával és a jövő feladataival ■— mondta Kotsi. Úgy érzem, annyira meg kell erősödnünk, hogy képesek legyünk a magunk erejéből terjeszteni Magyarországon is a színjátszást, mert bizony ott még mélyebb gyökeret eresztett a német nyelv használása, különösen föuraink között. — Az erdélyi színjátszó társaság, nemes ifjakból áll, akiknek tudniok kell, hogy nemzettök mivelődésének kivel tartoznak és azt a tartozást, csak a viszálykodások elkerülésével róhatják le, — mondta Wesselényi. Ezzel Kotsit is arra figyelmeztette, hogy a katonaságtól hozott szigorát, úgy kell enyhítenie, hogy a jó egyetértést meg ne zavarja. Ezek után a fegyelemsértést, csak apró női szeszélyeskedések zavarták meg ritkábban, de mélyreható bajt nem idéztek elő. Egyszer megtörtént, hogy Dobozi Susanna leányasszony valami erkölcsi botlást követett el, de ebbe olyan ravaszsággal keverte bele Taar Juliánná leány- asszonyt. hogy a különben ártatlan Juliánnát elbocsátották. De amint Bethlen Eleknek a társaságról írott kritikájából megtudjuk, — visz- szavétetett. Bethlen Elek gróf volt ugyanis a játszótársaság első kritikusa, aki a színjátszókról a következő ,,itélet‘‘-et irta: „Kotsi Patkó János ur, előbb a Splényi Gyalog Regimentbe Cadett. űri úrral együtt érzékeny Jádszásáról, az „Ujmódi Gonosztevők" Hallgatóinak könyhullatásai bizonyságok; örményszékesi Kontz József ur, ez is megbecsülhetetlen tagja a Társaságnak és különösen Gidófalvi Jancsó Pál ur, melyet vígjátékokban szüntelen bizonyít. Tordai Sáska János ur. reménységet nyújt szemlélőinek, hogy még hasznos jádzó személyt várhatnak belőle. Fejér Rozália asszony, sok dicséretben részesülő játszása mellett, szépségével is gyönyörűséget nyújtott Szemlélőinek. Megelégedésével játszik a közönségnek Bajkó Terézia leány- asszony. Voltának még Magyarországról két leányszemélyek: Susanna kisasszony, aki valósággal igen jól játzott, de mégessége a Társaság előtt már tűrhetetlen volt, mely annyira ment, hogy játékközbe is megmérgelvén magát, kijönni nem akart. Tartván azért a Társaság tőlle, nehogy többször nagyobb szégyent váljon, — hozzájárulván még rossz Élete is, élbocsáttatott. Juliánná leányasszony visszavétetett, melyért a Társaság az Egeknek Hálákat adhat." Kotsi Patkó János és Wesselényinek a társaság tagjairól referálván, mint kiváló színjátszót említi Susanna leányasszonyt, de sajnálattal teszi hozzá, hogy „szerfelett lobbanékony" amivel váratlan kárt okozhat. Ezekből megállapíthatjuk, hogy a leány- asszony, mint primadonna, Korát százharmincesztendővel megelőzte. De ilyen apró-cseprő dolgoztól eltekintve, mélyrehatóbb viszálykodás nem zavarta meg a Társaság működését. Mindez Wesselényit nagy örömmel töltötte el. Gyakran időzött a társaság körében s úgy a próbákat, mint az előadásokat sok figyelemmel kisérte. (Folytatjuk.)
