Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-16 / 288. szám

2 a esetén se tudhatják, hogy mihez, illetve kihez tartsák magukat! Hadd tudjuk meg tehát, hogy önkény és szeszély sózhat-e ránk bünte­téseket, s attól függhet-e, hogy a mi szóki­mondásunk szabad legyen-e, vagy csak a ha­talmasok alázatos szócsöveként szolgáljon? Ezt jó lesz éppen a miniszter urak kiszólásai alkalmából tisztáznunk. Szerintünk az, amit „ki'hivás“-nak nevez­nek, igen Jkönnyen félreérthető fogalom, s éppen ezért jogállamban ilyesmit kormány­zati intézkedések és felfogások alapjává tenni nem lehet. Hiszen a legszárazabb és legélezet- lenebb hitegetések is éppen a népkisebbségi jogvitatások területén bizonyos urak számá­ra mindig alkalmatlanok, tehát felfogásuk szerint mindig kihivások. Viszont tempera­mentumos ökölcsapások, rosszmájú heccelődé- sek, egész népkisebbségi népnek a sértő szi­dalmazásai ugyanazon uraknak jólesnek, na­gyon alkalmasan jönnek, s igy azokat nem kihívásoknak veszik, hanem dicséretes dol­goknak. Nyilvánvaló pedig, hogy egyik ál­láspontnak sincs igaza. Meg kell különböztetni, hogy amit kihí­vásnak szeretnek elképzelni, abban tárgyilag Álarcos nők Az arcnak púderekkel, festékekkel, mosószerekkel és krémekkel való álcázása talán jő ön ámításnak« Ae neon téveezt meg senki caást. A bőr sohasem őszebb, mint természetes színében és a festett arcú (nő sohasem lesz olyan vonzó, mint az, akinek a íbőre a Cadam kenöc® használata révén tök élete» állapotában van. Egy esti bedórzsölés a Cadam « cold cream d -mel (hideg krém) és kenőccsel egyenló arányban, kifogástalan külsőt biztosit a bőrnek. Es a bedórzsölés azonnal megszünietl a viszketegséget s megnyugtató és vérei osztó hatással van. A Cadutn kenőcsnek pompás kihatása van az ekcémára, I pattanásokra, foltokra, kipállásokra, kiütésekre, jpörrcnéeekre, vágásokra rovarcsípésekre, stb. Ara... fáklya gyúí a (12) JrtíT Seßesi Samu írja meg a direktor a vécai uraságnak, hogy Jánosé Togátus volt Enyedén, Nagyszebenben Kántor, Vécsen vala tiszttartó S lett Kolozsvárt kámfor. Nagy tetszéssel fogadták a Jancsó legújabb ri­mes kijelentését. A zajos jó kedvet az ajtó kopog­tatása zavarta meg és a következő pillanatba® egy szép és erélyt sugárzó, daliás ur lépett a szobába. A társaság nagy része ismerte már és ezek lelkesen kiáltottak fel: — Vivát Wesselényii — Örvendek — mondta a báró, — bogy Ke­gyelmeteket együtt és ilyen jó hangulatban találom. — A mi örömünk sem kisebb, — mondta Fejér János, — mikor magunk közt üdvözölhetjük, a mi lelkes, munkás és áldozatkész patrónusunkat. Vi­dám a napunk ma azért is, mert megszaporodtunk jeles tagokkal. íme a leányasszonyok, kiket István aserződtetett, mi magunk pedig a mai napon verbu­váltuk közénk Jancsó Pál urat, akit jó hire meg­előzött. — Hozta Isten amice, a mi nemzeti munkánk­hoz, — mondta Wesselényi, kezét nyújtva Jancsó- na'k. — A mi fefladatunk nehéz mindaddig, amig kevesen vagyunk, de győzelmünk nem maradhat el, mert lelkünk tüze uj tüzeket gyújt. Az ellenséggel pedig szembe kell nézni és letorkolni, ha kell. Amit mi akarunk, az jogos és igaz, jó és igy Isten is akarja s amit Isten akar, azt az ördög meg nem gátolhatja. Mi a nyelvet, a nemzet lelkét akarjuk megmenteni, hogy ezzel megmentsük Erdélyt az osztráktól. ED ÍZŰ véve mi a sértés és mi az igazság? A sértés ellen minden jogállamban megvan a büntető vagy magánjogi per lehetősége*tehát azt bi- róság elé lehet vinni. Az igazság és annak kimondása azonban elvileg mindenki számá­ra szabad, ezért tehát megtorlás semmi for­mában nem jár az úgynevezett kihívónak. Lehet vitatkozni vele, lehet bizonyos viszo­nyok tekintetében az igazságot más-más szem­pontok alá venni, de az igazságért agyonütni senkitse szabad. Mihelyt tehát a kihívásnak niondott magatartást, vagy megnyilatkozást igy elképzelhető belső és külső részeire bont­juk, azonnal megkapjuk rá a helyes ellenha­tást is, mely senkinek a jogát és szabadságát nem csorbitja, s mégis igazságos elbánást biz­tosit a sértéssel szemben is, de — az igazság­gal szemben is­El tudjuk képzelni (de csak amúgy, el­vont képzelődéssel), hogy a népkisebbségi saj­tóban is sértésekbe keveredve jelenik meg valami igazság. Az elintézés nem az, hogy csak a sértéseket vegyem 'föl, s azok ellen ön­bíráskodással hatalmaskodjam és igy egyút­tal az igazságot is elhallgattassam. Hanem az elintézés az, hogy a sértések tényét a jog­XII. EVF. 288. üZÁM­——MiíJM—ijJim ni um I állapotok nyugodt és hideg színvonalán meg- itéltessem, vájjon csakugyan sértések-e azok, s mi bünhődéssel vagy kártérítéssel tartoznak a sértők velem szemben? Másrészt azonban a sértők által mondott igazságot külön kell vá­lasztanom, s annak is meg kell adnom a maga igazát; szóval: a magam részéről való igaz­ságsértést is helyre kell hoznom. Valaki igaz­ságának a megadásában már önbiráskodó is lehetek, mert az ilyen adásban belátások, lé- lektisztulások, jóindulatok a mozgató elemek. Megtorlásra azonban nincs joga az önbírás­kodásnak, mert igy a megtorlást bosszú és egyéb-indulatosság vezetné, ami a helyes tisz­tánlátást kizárja. Ezeket mind meg kellene gondolni és igy lehetne bölcsességgel, az államéletben való magas szinvonalusággal elintézni ama . bizonyos kihívásokat- A harag és az egyol­dalú megállapításból fakadt sértődöttség nem jó t’anácsadók ezekben a dolgokban. Ha a mi­niszter urak ilyen indulatossággal nézik a mi megnyilatkozásainkat, hát végül majd azt is elvárják, hogy minden tettükre és szavukra tömjénezéssel feleljünk. És ha hallgatunk, hát majd azt is — kihívásnak veszik. Törvénymódosítással hoznak uj intézke­déseket a közigazgatási választásokra Március 16.-ika a választások utolsó terminusa — A községek is szavazókörzetekre oszthatók (Bukarest, december 14.) A közigazgatási tör­vény szerinti átalakulások még most Indulnak meg s már is módosítják a törvényt. A választások elő­készületeinél vették észre, hogy sok szükséges intéz­kedés hiányzik a törvényből. Ezért néhány szakaszá­nak módosításáról törvényjavaslatot terjesztettek be. A módosítások szövege a kővetkező: Az 537. szakasz első bekezdése a következőképen változik: Az uj megyei, városi, községi és falusi ta­nácsok választása azután fog megtörténni, miután a minisztertanács határozatban megállapítja, hogy a közigazgatási törvény alkalmazásának előkészítő munkálatai befejeződtek, föltétlenül megejtendők azonban 1930 március 16-ig. A 337. szakasz második bekezdésének uj szövege a következő: Amikor egy falu, vagy egy község vá­lasztóinak száma meghaladja a háromezerét, az il­lető kerület több szavazókörzetre osztható olyan mó­don, hogy az egyes körzetek kétezer választónál töb­Wesselényi szavait mély csend követte, csak egy nagy szent fogadásban dobbantak össze a szi­vek: küzdeni minden és mindenki ellen, ami vagy aki vesztükre tör... — Felkerestem Kigyelmeteket — folytatta Wesselényi. — A német theatristáknak pártfogójuk akadt, ki azzal hospibál szanaszét, hogy a német művészeket, magyar kontárokkal a nobel publikum fel nem cserélheti. A publikumot hiúságának olda­lán is igy kerülgetik. De husángot nekik! Istenemre nem sajnálnék egy fütykössel a kobakjukra verni. Ej nó! Sor kerülhet erre is. De megmondom Ke­gyelmeteknek, hogy mit szeretnék ennél is jobban: azt, hogy a magyar theabristák olyanok, vagy még külömbek legyenek, mint a németek. Épen azért, nagy szorgalmat kell kifejteni a magyar játszó tár­saságnak. Jó erkölcsben ékeskedő darabokat kell vá­lasztani és a rollékat jól összegyakorolni, mindad­dig, mig mindenki megtalálja a helyes szituációkat. A velünk szimpatizáló publikum előtt estéli próbák is tartandók, hogy a színpadi gyertyák, mécsek és nézők megszokottá váljanak, miáltal a játszó sze­mélyek beleélik magukat a bátorságosabb szituá­ciókba. Wesselényi tanácsát és tanítását nagy helyes­léssel fogadták. Ezután a lelkűkre kötötte, hogy „traktáljanak egymás közt is a dologról“ és az előadandó darab­ból már most osztják ki a rollékat. El lehetne ját­szani Molieretől a „Kénytelenségből való orvos“ cimii darabot. Ebből próbák tartandók addig is, mig a játékengedély megerősitést nyer és egy szin- játszóterem rendelkezésre áll. • — Ezek megszerzésében fáradozom. És most kívánjunk munkáinkhoz egymásnak jó szerencsét, — mondta végül Wesselényi és a társaság viváto- zása között távozott. IX. DivaK és Tornai leányasszony hiába házalta!, a német társaság érdekében, mert Wesselényi pro bet ne foglaljanak magukban. A S68. szakasz megváltoztatott szövege: a köz­ségi és a megyei választásoknál az egész megye egyetlen választási kerületet alkot, a törvényszék első elnöke azonban, mint a megyei választási iroda elnöke, a megyét 3000 választónál kevesebbet ma­gukba foglaló szavazó körzetekre osztja. A központi iroda összesíti a szavazatokat és hirdeti ki az ered­ményt. Tehát most mondják ki törvényben, hogy az első választást március 16-áig meg kell tartani. A n. é. közönség szives tudomására hozom, hogy az ünnepekre való tekintettel Moldován-féla bárokat a Szentgyör y-téri vendéglőm kimérésében ren­delhet nagyon máit nyos árak melleit, öt litertől rendeléseket házhoz szállítok pagandáját nem tudták ellensúlyozni. Wesselényi nemcsak az országgyűlésen, de a főurak körében ia annyi hévvel és meggyőződéssel tudott dikciózni, hogy a legtöbb családot megnyerte a magyar szín­játszó társaság ügyének. A német színészek a köz­hangulat hatása alatt beszüntették az előadásokat és a Rhédey-palotának színjátszásra átalakított nagy terme üresen álloitt. A fiatal Rhédey László gr., aki a német színészek barátja vol't, ekkor Becs­ben mulatozott, — anyja özv. Rhédey Mihályné pe­dig örömmel egyezett bele, hogy a palota nagy ter­mét a magyar színészek foglalják el. Kijelentette, hogy egy évig díjtalanul játszhatnak Ott. Wesselényi, Aranka György, Bethlen Elek buz- golkodásának és*Bánffy György gr. kormányzó jő- akaratu támogatásának köszönhető, hogy a Fejér­testvérek által sok fáradozással megszervezett tár­saság nemsokára megkezdhette próbáit a Rhédey- házban. Kétségtelenül voltak olyanak is, akiknek nem volt ínyükre ez a változás és különösen a nagy aulikus Haller János gr. és neje a bécsi palotahölgy kardoskodtak a német színészek mellett. Wesselényi mikor hallott erről igy szólt: — Engem nem alterál sem a Haller uram, sem a más intrikája. Én az intrikusoknak rá merek lépni a tyúkszemére. A megalakult és engedélyit nyert magyar szín­játszó társaság egyébiránt zavartalanul folytatta próbáit, noha ezalatt a német színészek barátai ha­zahívták a fiatal Rhédey Lászlót is, akiit arra biz­tattak, hogy a magyar társulatot tiltsa ki a palo­tából. Rhédey azonban akárhogy tele volt itatva a bécsi szellem légkörével, egyelőre nem merte, vagy nem akarta megtenni. A Fejér "igazgató társulata tehát folytatta egyelőre a próbákat a „Kénytelen­ségből való orvos“-ból és a „Titkos ellenség vagy Köleséri“ cimü posséból, amint akkor nevezték. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom