Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-08 / 281. szám

2 2S Xll. EVP. 28Í. SZÁM. nem folytat R. Kiss Istvánnal, mert olyan hangot használ vele szemben, amely miatt vele minden érintkezést megszakít. Arra hi­vatkozik, hogy a Bánffy Miklós gróf Erdélyi Helikon-ja és Móricz Zsigmond az ő Bethlen- könyvét elismeréssel fogadták s ez többet je­lent számára, mint az R. Kiss István könyve. A Szekfü Gyula nyilatkozatának ez utób­bi mondatának a jelentőségét lecsökkenti az, hogy az Erdélyi Helikonnak nem tudunk semmiféle elismeréséről. A budapesti lapok számára nyilatkozik Marczali Henrik is, aki kijelenti, hogy Pázmány1 Péter egy kijelenté­se már annak idején eldöntötte a vitát, ami­kor az erdélyi politikát a magyar nemzet SSSmBZS3 számára életbevágóan szükségesnek mondot­ta. Marczali Henrik kijelentette még: — Szekfü ur csakugyan apróra veszi Bethlen Gábor minden hibáját. Voltaképen nem is annyira elv- vagy világnézet, hanem személy ellen küzd. Ezekre a személyes meg­jegyzésekre és vádakra ellenfele. Kiss István tanár alaposan megadja a választ. A világné­zeti kérdés azonban függőben van ma is úgy, mint háromszáz év előtt volt. Megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint Erdélyben munka készül a Szekfü Gyula könyvének a beállítása ellen. Többek között Makkai Sándor püspöknek a munkája köze­lebbről meg fog jelenni. Egy nap: hal csődkérés Szomorú prognózis Nagyvárad közgazdasági életé­ről — A lehetetlen helyzettel szemben összefogtak Várad közgazdasági tényezői (Nagyvárad, december 6.) Nagyvárad közgaz­dasági köreit, sőt a város egész közvéleményét élén­ken foglalkoztatja az a lény, hogy egy nap alatt a nagyváradi törvényszék­hez hat csődnyitási kérelmet nyújtottak be, melyek közül három kérvény szubsztratuma össze­sen nem haladja meg a 25 ezer lejt. Ezt a három csődnyitási kérelmet egyetlen bank nyújtotta be, ami kereskedői körökben épugy, mint a város köz- gazdasági életének vezető tényezőinél nagy megle­petést keltett, mert azt a látszatot kelti, min'ha a nagy pénzintézet minden jelentéktelen követelésé­nek bizosi.ásáért ilyen végső eszközökhöz óhajtana folyamodni. Lehetséges, hogy az érdekelt pénzinté­zet szempontjából ez az egyetlen megmaradt ut, amelyet követeléseinek biztosítására választania kell, azonban ez, a magatartás kétségkívül alkalmas az Athenaeum Könyvtár uj 12 kötetes sorozatából — ára fűzve 54 lei, vá­szonban 84 lei, de ha a teljes soro­zatot megrendeli, lüzve csak 44 lei, dísz vászonban 64 lei T TPO A Kolozsvár. 1 jJtláMT Kérjen prospektust. I tésének szükségét hangoztatta. A nemes fiatalság figyelmét ráirányozta erre a kulturális intézményre, mely nemcsak a jó erkölcsöknek, de a literaturának is kifejlődését és erősödését szolgálná. Aranka buzgó irodalmi és propaganda működé­sének hatása alatt történhetett, hogy egy napon két fiatalember kereste fel és jjemutatkoztak: — Rekomendálom magamat: Fejér János. A másik is meghajtotta magát: — Fejér István. — A színjátszásról való beszélgetés okából bá­torkodtunk felkeresni nemzetes uramat, — szólott Fejér János. — Örömmel hallgatom, — mondta Aranka. — Úgy beszélők meg öcsémmel, hogy hajlandók vagyunk egy Magyar szinjátszó társaság felállítását megkonstruálni, annál is inkább, mert a német tben- tristák szemsznróan bántóak nemzeti érzelmeinkre. Erre a lépésre nemzetünk szeretete késztet és ha az akadályok leküzdhetők, rajta leszünk, hogy mentői hamarább együtt legyen a szinjátszó társaság. — És a perszonák kik lennének? Vannak-e erre alkalmatosak kiszemelve? — kérdezte Aranka. — Én magam és öcsém István, valamint test­vérünk, Rozália. Öcsém a női rollék el játszására Ma­gyarországból hozand teatristánékat. Én lenézek Nagy-Enyedre, ahol tógatusokból összeállított diá­kok sok tetszés mellett játszanak az odavaló publi­kum előtt. Ezekből úgy ha'!lám — némelyek csatla­koznának. Olvasám a czikkéből, hogy a megkons­truálás költségeire, úgy az urakhoz, mint tehetősebb polgárainkhoz könyörgéssel lehetne fordulni, mert a mai időben nemzeti célt szolgáló intézményt, a ma­gyarság áldozása nélkül felállítani nem 'lehet. — Bene bene! Jól mondja uramöcsém. Megszer­zőm az engedélyt a gyűjtéshez. Próbáljon szeren­csét, Kárj és megadatik, zörgess és megnyit tátik! Jáklya gyúl az éjően (9) Jrta: Seőesi Samu — Részemről rendben, — mondta Wesselényi. — Elengedték? — szólalt meg Cserey. — Elhoztam! Többet nem beszéltek. Wesselényi rászólt a ko­csisra: Hajts! Azután a feleségéhez fordult: — Két nap óta nem ettem. Éhen halok, ha el nem hozhatlak! A kocsik repültek. Bethlen és Cserey a zárdához hajtattak. Nagy ijedelem és nagy botránkozás volt az Orsolya-szüzek között. De sikerült lecsillapítani azzal, hogy mennek a katonai parancsnokhoz és mindent rendbe hoz- mak. CseTey Farkast a parancsnok Bécsből ismerte és a hatheti fogság is a vége felé járt s igy minden nagyobb nehézség nélkül elintézték a dolgot. Wesselényi pedig nem törődött sem az Orsolya- szüzekkel, sem a katonai főparancsnokkal, hanem amilyen gyorsan csak tehette, haza hajtatott Zsi- bóra, ahol aztán az ő nagy fáradalmainak kipihe- néséhez kezdett. VII. Aranka György nem várt addig a Nyelvmivelő­társaság felállításával, mig Bécsben megerősítik, hanem ugyancsak buzgón dolgozott anyagi megala­pozásán is. Egy bizonyos Notorp Wilhelm, római Bzentbirodalmi nemes és erdélyi birtokos, magyarul alig beszélt, de Aranka olyan szppen magyarázta el neki a Nyelvmivelőtársaság célját, hogy 1500 forin­tot adományozott annak felállítására. De a szín­játszó társaság érdekében is eredményes propagan­dát fejtett ki. Cikket irt a „Magyar Hirmondó“- ban, ahol a „Magyar szinjátszó társaság“ jnegteu’SJa­sr SIGRID Unset: Tavasz arra, hogy Nagyvárad közgazdasági életének presz­tízsét, az amúgy is minimálisra csökkent kereske­delemnek hitelmegbizhatóságát, különösen, a külföld előtt helyrehozhatatlanul lerontsa. Nagyváradon, fájdalom, napirenden vannak az utóbbi időben a bírósági és magán kényszeregyez­ségi kérelmek, amelyeknek közvetlen oka a leg­több esetben a kereskedők állítása szerint valame­lyik hitelező pénzintézet agresszivitásában kere­sendő. Ezzel a felfogással azonban ellentétben áll a nagyváradi pénzintézetek és a város közgazdasági élet vezetőinek az a komoly, elismerésre méltó moz­galma, amely éppen a I csütörtöki ömeges csődké­rések következményeképpen a pénteki napon meg­indult. Nagyvárad közgazdasági életének veze’ői, köztük természetesen a bankigazgatók, pénteken délelőtt értekezletre gyűltek össze, amelyen beható megbeszélés tárgyává tették a város jelen­legi lehetetlen és tarthatatlan anyagi hely­zetét, valamint a felszaporodott kényszer­egyezségek kérdését. Az ankéton az az egy ham ' felfogás alakult ki, hogy mindent el kell követni a helyzet megváltoz­tatására. Ebből a célból elhatározták, hogy elsősor­ban a nagyváradi Kereskedelmi Csarnok választ­mányát vasárnap délelőtt 11 órára összehivatják és a választmány elé beadványt terjesztenek, amely­ben feltárva a nagyváradi kereskedelem teljesen le­romlott helyzetét, kérik, hogy a Csarnok a maga presztízsével az összes lépéseket a legsürgőssebben tegye meg. Azonkívül a nagyváradi ügyvédi kamarához is memorandummal fordulnak, amelyben kérni fogják, hogy a kamara utasítsa tagjait, hogy a kereske­dők elleni csödnyitási kérelmek benyújtá­sánál a legmesszebbmenő körültekintéssel és a legnagyobb óvatossággal járjanak el és csak elkerülhetetlenül szükséges esetekben enged­jék meg ügyfeleiknek, ennek a végső lépésnek meg­tételét. Ezt kívánja a város és az egész kereskede­lemnek közgazdaságnak, egyetemes érdeke, amely ellen vél az,, aki kényelmes üzleti taktikából kény- szeregyezségbe, sőt egyenesen csődbe kényszeríti az amúgy is sok bajjal küzdő kereskedőket. Scíiovszky magyar belügyminisz­ter lemondását követeli egy szocialista képviselő (Budapest, december 6.) Györky Imre ma be­jelentette a képviselőházban, hogy szerdán inter­pellációt fog intézni Bethlen miniszterelnökhöz arra vonatkozólag, hogy hajlandó-e Scitovszky belügyminisztert lemondásra bírni mindaddig, amig a Scitovszky által a Magyarság cimü lap ellen a Dagály uccai rendőri lakótelep építése miatt indí­tott sajtóperben Ítéletet nem hoznak. A SAVON CADUM a legkeményebb szap­pan, ezértalegkissebb darabjais használható “’raneia gyártmány. Aranka György aztán a gyűjtés útjait egyen­gette és Fejér János nemsokára elindulhatott, hogy a „publikum kegyességéért esedezzék“. Az ered­mény örvendetes volt. A kormányzó Bánffy György gr. 400 r. forinttal kezdte meg az adakozást. A jó példának akadt követője, de voltak olyanok is, akik ridegen elzárkóztak Fejér Jánios ur „könyörgése előH“! A Bethlenek kivétel nélkül adakoztak, de a többiek is, csa,k gr. Haller Jánosra panaszkodott Bethlen Elek, mondván: — Mikor a meghál álhatatlan fáradságu Fejér ur kegyességéért esedezett, szentirásbeli locusokkal kívánta a játékosnak vétkes voltát bizonyítani. Kö­zönséges helyeken is beszéllette, hogy „jobb lenne sárba vetni a pénzt, mint őket azzal haza boldogu­lására törekvő igyekezetekben felsegíteni“. Az ilyen urak nem hazafiak, nem gondolják meg, hogy a szín­játékokat az anyai nyelv ékesitésére, terjesztésére és az erkölcsök formálására szolgáló eszköznek kell tekintenünk. Ilyen „meggondolatlanok“ nem sokan lehettek, mert a Fejér János gyűjtése, nagyon megriasztotta Divallt, német direktort, aki arról kezdett panasz­kodni, hogy amióta egy bizonyos Herr von Johanni Fejér magyar theatrumot akar felállítani és magyar theatristkat verbuvál, a német színház publikuma apadni kezdett. Ez a panasz azonban nem zavarta Fejér Jánost, aki a gyűjtés után öccsét, Istvánt, Magyarországra küldötte női tagok szerződtetésére, ő pedig Enyedre utazott, hogy az ottani műkedvelő diákok közül a vállalkozókat megszerezze. Itt csakugyan Kontz Jó­zsef és Sáska János csatlakoztak hozzá. — Ha egy pár héttel előbb érkezik, jó fogást csinálhat, mert bizonyosra vehetjük, hogy Jancsó Pál is csatlakozik, — mondta Sáska. _ (FolYtaiiukA

Next

/
Oldalképek
Tartalom