Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-06 / 279. szám

XII. EVF. 279. SZÁM.

Az érthetetlen lány

H1 ■> 9í

Az érthetetlen lány históriáját egész egyszerűen úgy mondom el, ahogy olvastam. Az érthetetlen lány históriájában maga az eset az érdekes. Megjegyzés hozzá, vagy elmélkedés róla — teljesen felesleges.

Az eset a kővetkező:

Pár hónappal ezelőtt Stuttgartban egy fiatal lányt szedtek fel az utcán. A kórházban, ahová a. mentők szállították, sem a megtalálása napján, sem pedig később, sem az orvosok, sem a hatóság embe- rei nem tudták megállapítani a lányról, hogy kicsoda. S korántsem azért, mert a lány megtagadta volna a felvilágosítást, hanem azért, mert a lány olyan nyelven beszélt, amit senkisem értett. A dolog persze nagy feltűnést keltett. A rendőrség erélyes nyomozásba fogott. Viszont nem tudott kideríteni semmit a lányról. Se azt, hogy kicsoda, se azt, hogy honnan került az utcára. Hiába hozták össze a lányt, aki különben normálisan viselkedett, a legkülönbözőbb nyelvmesterekkel: finnel, magyarral, macedónnal. albánnal, ukránnal, románnal. A lányt egyik se értette. Nem értették a tatár, a tibeti és egyéb középázsiai nyelvek egyetemi rektorai sem. Néger és botokud és Isten tudja minő nyelvészekkel próbálkoztak még, a lányt azonban nem értette egyik sem s még csak hozzávetőlegesen se tudták megállapítani, hogy a nyelv, amelyiken beszél, melyik „nyelv- családba“ tartozik. Természetesen a sok kísérlet közben gondoltak arra is, hogy valami körmönfont bűnözővel állanak szembe, aki ezzel a keresztülhatol- hatatlan trükkel akarja személyiségét leplezni. Valamelyik stuttgarti orvos fel is világította a rendőrséget, hogy a lány nyelvszimuláns is lehet: hasonló esetről tud az orvosi tudomány. Már akadtak olyanok. akik évekig beszéltek egy teljesen érthetetlen, korántsem ismeretlen, de kitalált nyelven. Persze egy ilyen természetű szimulálás megjátszásához rendkívüli lelkierö és önuralom szükséges — magyarázta beadványában a kitűnő orvos.

Ezzel a lelkierövel és önuralommal viszont a stuttgarti lány, mint a legilletékesebb törvényszéki szakértők megállapították, egyáltalán nem rendelkezett. Ellenkezőleg. A lányon ép az akaratgyengeség és a beteges érzékenység volt a feltűnő. Állandóan víziói voltak és hangokat hallott és ezekre a látomásaira és hallomásaira reagált az érthetetlen nyelven. Az eset már teljesen reménytelennek látszott. Mar nem tudták mit csináljanak vele, amikor végre jelentkezett egy thübingeni psychiáter, Konstantin Oesterreich azzal, hogy ö majd világosságot dérit az ügyben. Oesterreich azután hónapokig vizsgálta a lányt, mig megoldotta a „rejtélyt“. A következők derültek ki:

A lány nem szimuláns, nem is valami fantasztikus nép gyermeke, hanem beteg: úgynevezett psychopathias. A nyelv, amin beszél — nem létezik, hanem maga a lány csinálta, teljesen öntudatlanul, annak az ellenállhatatlan lelkikényszernek a befolyása alatt, amelyben él. A betegsége tehát a tipikus kényszerképzetes állapotnak egy sajátos rendkívüli változata. Oesterreich a lányról kiadott publikációjában részletesen leírja a lány betegségét, amelyben a legfeltűnőbb vonás az a beteges képesség, amellyel a lány be tudja magát élni idegen személyek és vágyott szituációk belső világába. Oesterreich kiderítette a lányról, hogy tizenkétéves kora óta ösztönösen mély vágy él benne olyan életet élni, mint a keleti népek vagy cigányok s hogy ez a vágy ellenállhatatlan erővel akkor merült fel benne először, amikor egyszer sátorozó cigányok táborozását látta valamelyik német kisváros közelében. Akkor tehát, amikor Stuttgartban ráakadtak s egész addig, mig Oesterreich nem szüntette meg ezt a leküzdhetetlen vágyból és ellenállhatatlan kényszerből álló állapotot, az érthetetlen íiyelv jele és kifejezése volt valójában annak a szerepnek, amit az idegen, keleti környezetbe való beleéléssel játszott, jóllehet teljesen világos tudomása volt arról, ami körülvette.

Oesterreich leírása szerint hasonló állapotokról, amikor a beteg kényszerűen valami idegen szerepbe éli magát anélkül, hogy normális reagenciái megszűnnének, meglehetős sokát tud a modern tudomány. Ennél a lánynál azonban ezekhez még az a speciális adalék járult, hogy azok a személyek, akik a lány körül a rejtély kibogozásán közreműködtek, akaratlanul i3 mindinkább belekergették a lányt az idegen szerep további és mélyebb megélésébe. Oesterreich bebizonyítja ugyanis, hogy a lány által hasznait nyelv részben az állandó faggatás és puhatolód- zár, miatt keletkezett, illetve nőtt. A nyelv különben, amit a lány igy öntudatlanul alkotott, nem volt egyéb, mint a német nyelvben használatos szavaknak a teljes felismerhetetlenségig való átöltöztetése. A lány például az illatszerére állandóan azt mondta, hogy „bérűm“, ami valójában a „Bay-rum“ elexotl- záljisa volt, a lány által élt keleti környezet befo- lydsakép.

A stuttgarti lány esete különben, ami sajátos nyelvét illeti, tényleg nem egyedülálló. Therese Neumann, a konnersreutbi csoda hasonlóképen beszél egy olyan nyelven, amely eleinte nagy fejtörést okozott a nyelvészeknek. Therese Neumann is egy idegen világba éli magát, ő is hangokat hall s e hangokra válaszol, azon a nyelven, amelynek a tájszférájába ellenállhatatlan kényszer viszi. Mig azonban Therese Neumannál ezt az állapotot extatikus bibliai hite

JuBÍV^b.

J LLAT S ZEUGYAU.

qfapífafoft

vva%

r^pnoinp&főinek

'feiuonatéfiótfeéiuff

PÚDERÉT ér

KÖLNIVIZET

váltja ki, addig a stuttgarti lányt az a kényszer készteti az érthetetlen nyelv használatára, melyet az orientális miliőben való élés vágya idéz föl benne.

(Akit pedig az érthetetlen lány históriája bővebben érdekel, az olvassa el a Konstantin Oesterreich szerkesztésében megjelenő beitrage zur Philosophie í und Psyhclogie cimü sorozat (Stuttgart, Kohlhammerl ötödik füzetét.) (G. G.)

Aradon antiszemita tüntetést rendeztek a Kraiovárő! visszatért diákok

(Arad, december 4.) A krajovai diákkongresszusról igen sok diák, közöttük több re- gáti is, indult a Bánság felé. Temesváron Crenian rendőrkvesztor felkészült a diákok fogadtatására és közülök senkit sem engedett kiszálláni a temesvári állomáson, hanem az egész vonatot visszaküldte Lúgosra. Lúgosról újból Temesvárra jött egy diákcsapat, ahol a városba most sem mehettek be, amire a hét óra 2Í perces aradi vonatra szállottak

fel. Megtöltötték az első és második osztályokat, ahonnan a zsidókat és a kisebbségieket kitessékelték. Sokan, akik Aradra akartak utazni, hogy ne tegyék ki magukat kellemetlenségeknek, visszamaradtak Temesváron. A diákság, mintegy negyven főnyi csapatban Aradra érkezve, bevonult a városba s tüntetett a kisebbségek és a zsidók ellen. Rendzavarás nem történt.

A kolozsvári felekezelek lelkészei vették keziikíb© a szegény-ügy megoldását és beadványt intéztek a városi tanácshoz

(Kolozsvár, december 4.) A kolozsvári felekezetek lelkészei közös tanácskozást tartottak a város , szegényeinek segélyezése ügyében és a kérdésben történt megállapodást beadvány formájában terjesztették a polgármester, illetve a városi tanács elé. Megállapította a tanácskozás, hogy a szegényügy intézése nem kielégítő s nagy veszélyt jelent az -e^ész társadalomra. Evégből azt javasolják, hogy alakítsanak egy társadalmi segély bizottságot a város felekezeteinek, 1 jótékonysági intézményeinek képviselőiből és magánosokból. A bizottság közre fog hatni, hogy a tanács által megszavazott és engedélyezett összegek csak valóban a segélyre szorulták között osztassanak fel és ellenőrzi a segélyek felosztását. Támogatni fogja a várost az elaggottak, munkaképtelenek, gondozatlan gyermekek védelmét célzó intézmények létesítésében, ezenkívül együtt fog dolgozni a külömböző jótékonysági egyeßfdr item hiányzik f

mwt rrjindasi rádró

jzakőz/efbisi Kapható a kzgmoda. rnoJ>b

4-CíŐVM

vevőkészülék

^«.fe TUNCSRAM S.A. CLUJ

sületekkel, támogatva őket felekezeti és nemzetiségi kiilömbség nélkül.

A társadalmi segélyezés nem szoritkozhatik pusztán csak pénz, vagy anyagi segélyezésre. Szükség volna a munka, illetve munkaalkalomszerzésre, orvosi és jogi segélynyújtásra, a munkásgyermekek gondozására, éjjeli szállások, népfürdők, betegszobák létesítésére, ruhanemű, tűzifa és élelmiszer kiosztására. Mivel mindenhez anyagi eszközökre van szükség, azt javasolja a bizottság, hogy a város nyisson uj pénzforrásokat, hogy a társadalom segélyezése számára állandó alap álljon rendelkezésre. Azt ajánlja tehát, hogy a mozik belépőjegyei után egy lej illetéket szedjenek, a rendőri kihágásokért bejött büntetéspénzt szintén a segélyakcióra fordítsák. Minden nyilvános helyen, üzletekben, perselyeket tegyenek ki és a városi költségvetésbe a szegény-ügy céljaira minimálisan félmillió lejt kell felvenni. Bár az igy befolyó összegek nem elégségesek, a probléma végleges megoldására, mégis reális eredményeket lehet általuk elérni.

A szegényügyi bizottság ezenkívül el fogja Készíteni az összes városi szegények névlistáját, osztályozza külömböző szempontokból a szükölködőket, megállapítván, hogy kik munkára alkalmasak, kiket kell anyagi, vagy erkölcsi támogatásban részesíteni. Külömböző műhelyeket állít fel, fehérneműk, ruhák varrása céljából, felhasználja a szegények munkaerejét a népkonyhákban, varró es kötő gépeket szerez be és oszt ki, gondozza és elhelyezi a munkára alkalmasokat. A végleges megalakulásról egy újabb tanácsokzást lát szükségesnek, amelyen részt vesznek a jótékonysági intézmények, a feleke zetek és az Astra képviselői, a városi és megyei főorvosok, a rendőrfőkapitány, a munkafelügyelő és az egyes kerületek kapitányai.

Kétségtelen, hogy a mozgalom alaposan és kielégítő módon kívánja rendezni a tél beálltával különösen aktuális szegény ügyet és meg van rá a remény, hogy a város vezetősége teljes mértékben felkarolva az akciót, megnyugtató megoldáshoz segíti.