Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-05 / 278. szám

XII. tVF. 278. SZÁM. 3 Apponyi Albert levélben üdvözölte a Kemény Zsigmond társaságot félszázados jubileuma alkalmából ínczédy-Joksman Ödön, az Országos Magyar Párt ügyvezető alelnökiének hatalmas beszéde az im­pozáns marosvásárhelyi Kulturünnepségen (Marosvásárhely, december 3.) Ritka bensőséges közéleti ünnep zajlott le Marosvásárhelyen. A Ké­mény Zsigmond irodalmi társaság fennállásának 50 esztendős évfordulóját ünnepelték és a közönség ez­úttal annyira megtöltötte a hatalmas kultúrpalotát, amilyenre évek óta nem volt példa. Megható, hogy a marosvásárhelyi közönség mennyire szivén tudja viselni az erdélyi irodalom sorsát. Báró Kemény János megnyitó beszéde után Berde Mária tartotta meg emlékbeszédét. Az emlék­beszéd felépitésében nem volt semmi sablonos, élet vibrált benne, szinte drámailag bontakozott ki ötven év erdélyi irodalma. Tabéry Géza versben rótta le Kemény Zsigmond nagy alakjával szemben az em­lékezés adóját, költeményének szépsége valósággal magával ragadta a közönséget. A zenei részt Maros- vásárhely két kedvenc énekmüvésznője: V. Hegyi Lili és R. Heltal Ida nyújtották. Hegyi Lili interpre­tálásában Haják Károly értékes zeneszerzeményei kapták meg a megnyilatkozás lehetőségét, Heltai Ida Liszttől és Lavottától énekelt. Mindkettőjük nagy ze­nei felkészültsége, hangjuknak meleg érce, egyénisé­güknek sajátosan eltérő, de a maguk nemében egy­formán a legnagyobb művészi teljesítményekkel kész volta megérdemelték azt a frenetikus hatást, amely énekszámaik után felcsendült. Es most egy drámai jelenet került színre: szer­zője Kemény Zsigmond, akinek Zord idő cimü regé­nkéből Izabella királynő bucsuzásának részletét vitte színpadra Döczyné Berde Amália. Erős színpadi ér­zéke az epikai müvet feszültséggel teli dialógusokká gyúrta át. A szcenikai hatások fokozásában segítsé­gére voltak Bürger Dezső és V. Hegyi Lili.. Izabella királynőt Kabdebó Erna alakította, a főudvarmes- ternó szerepében a tehetséges Kádár Ferencné debü­tált. színjátszó talentumáról tett bizonyságot Far- ozády Elekné és kellemesen hatottak a hölgyek között báró Bálint Károlyné, Bürger Dezsöné, Trózner An- nuska, Várady Arpádné. A férfi szereplők közül emel­tessenek ki Szigyártó Gábor, Nemes Károly, Szabó László. folytonos ébrentartása, amelynek egyik legerősebb eszköze, épen a magyar nemzetirodalom ápolása, úgy teljes joggal vagyok itt, só't fajom és nemzetem iránti szent kötelcsségbó'l állok e helyen és hajtom meg a tisztelet és az elismerés lobogóját azok előtt, akik munkásságukkal a múltban Erdély irodalmát szolgálták, a jelenben pedig a magyar nemzeti ki­sebbség kulturális küzdelmeinek leghivatottabb har­cosai. — Az ünnepek: aranvkelyhek, amelyekből le­het inni mérget is, meg mámort is egyaránt. Van­nak kelyhek, ha mindjárt nem is arany, hanem fa- kelyhok, amelyekből az örökkévalóság italát nyer­jük. Ilyen kehely ma a Kemény Zsigmond Társaság ötven éves fennálásának ünnepe, a magyar iroda­lom kelyhe. Ez az az ital, amelynek minden csöpp- jétől szivünk hangosabban dobog, ajkunkon uj és uj érzés fakad, egész valónkat átjárja a tenni vágyásnak a mámora. Hogyne keltene hát — fejez­te be Inczédy Jpksman Ödön nagyhatású beszédet — ünnepi hangulatokat minden magyar ember szi­vében e társaság félszázados fennállásának már egy­magában vett puszta ténye is! Hogyne hoznám en boldogan ide minden magyar ember őszinte szeren­csés kívánatét! Hogyne kérném minden magyar em­ber szive szerint a jó Isten áldását e társaság kul­turális munká jára! ■ Utána Ligeti Ernő, az erdélyi Irodalmi Társaság nevében üdvözölte a, testvér irodalmi társaságot, hangoztatva azt a felbecsülhetetlen értékű kulturá­lis tevékeny munkát, amelyet e társaság ma is ki­fejt. iró és a közönség összehozása tekintetében. Üd­vözlő beszédek rendjén Tabéry Géza is felszólalt, alti bensőséges érzéssel, a szónoki képek gazdagságával üdvözölte a Szigligeti-társaság nevében a jüblláris kulturegyesületet. Szigyártó Gábor felolvassa végül az üdvözlő le­Botolvapetige svéd acél hlpefélss speciá­lisan erőszakai] bsroiváiásira alkalmas. veleket, amelyek között szerepeltek a Kisfaludy- és Petöfi-társaságok, a jugoszláviai és csehszlovákiai magyar irodalmi társaságok meghatóan szép levelei is. Üdvözlő levéllel fordult a társasághoz Apponyi Albert gróf is, aki hangoztatta, országhatárok fölött, is, az irodalomnak, a magyar szellemi műveltségnek egymásrautaltságát és egységét. Apponyi Albert szinte paraneizisként ható levele a Kemény Zsig- mond-társaság évkönyvében facsimilében is aaeg fog jelenni. Óriási vihar dúl a Lamanche csatornában Az iidvözIéseK Ez volt az estélynek, ha lehet e szóval élnünk, a látványos része — a korhű magyar kosztümökben beállított színdarab és az énekszámok — a díszköz­gyűlés második részét azok a magasszinvonalu be- i szédek képezték, amelyek az üdvözleteket hozó dele-, gátusok ajkairól hangzottak el. A Magyar Tudomá­nyos Akadémiát Zichy István gróf képviselte, aki hangsúlyozta, hogy szívesen jön Erdélybe, nemcsak azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia üdvöz­letét tolmácsolja, de jólesik neki közvetlen közelből látni azt az irodalmi életet, amelyet már évek óta a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel kisér. Es most ínczédy-Joksman Ödön üdvözlő beszéde követ­kezett, aki az Országos Magyar Párt nevében szó­lalt fel és szónoklatának tüzével, mindinkább Ívelő lecdületével olyan lelkesítő hatást váltott ki, hogy percekig eltartott a tapsorkán. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Az országos Magyar Párt megbízásból ál­lok itt, hogy a Kemény Zsigmond társaság fél év­százados fennállásának ünnepén a romániai ma­gyarság szerencsekivánatait tolmácsoljam. A „párt“ szó rendes körülmények és viszonyok között már magában véve politikát jelend, s ha a mi élet­viszonyaink között is csak ezt jelentené, úgy vaj­mi kevés szerepem volna egy irodalmi, tehát kul­turális ünnepségen résztvenni, ahova a szó minden­napi értelmében vett politikának behatolni nem sza bad. De mert az Országos Magyar Párt egész pvo- grammjának gerince a magyar nemzeti öntudat Villamos Mirhák, teáskannát?, resaHd-ok, vasalói? karácsonyi vásár. Mélyen leszállított árak!! EwoSrSoa, € — Hotel Centrai épület — (PARIS, december 3.) A Lamanche csatorná­ban ma hajnali három óra óta másodpercenként csaknem 30 méter gyorsasággal haladó hatalmas szélrohamok dühöngenek. Háromszázötven hajó teljes gőzzel igyekezett kikötőbe jutni s most Plymuth, Porstmuth, Brighton, Dower angol és Cherbourg, Lehavre, Boulogna, Sur Mer és Calais kikötőiben várják a vihar végét. A hatalmas vi­harral a nagy óceánjáró gőzösök sem tudnak meg­birkózni, ezek is a kiötőkben vesztegelnek, mert nem tudnak indulni a vihar miatt. Így örült olasz három embert megölt és hetet súlyosan meg­sebesített Marseillében Emikor töltényei elfogytak, menekülni próbált, de a feldühödött járókelők agyonverték (Paris, december 3.) Marseillesben óriási iz­galmat keltett egy őrült borzalmas vérengzése. A lapoknak a vérengzésről a következőket jelentették: Egyik marseillesi rendőrőrszobába tegnap beállított egy fiatal olasz munkás, akit nemrégen bocsátottak el az elmegyógyintézetből és a magával hozott fegy­vert ráfogta a helyiségben tartózkodó rendőrök egyikére. A rendőrparancsnok, egy őrmester, abban a hiedelemben, hogy merénylő áll velük szemben, ártalmatlanná akarta tenni, mire az őrült elsütötte a fegyvert és egy lövés­sel leteritette az őrmestert. Ott volt a szobában egy kihallgatásra váró öregasszony is, akit az elmebeteg olasz szintén halálra sebzett, majd kiugrott az ajtón s mielőtt a rendőrök lefog­hatták volna, a. térre rohant. A fegyveres őrült elől riadtan meneküllek az emberek s ő a tér szökőkút­jának talapzatára mászott fel s a járó-kelőket sze­melte ki célpontjául. Egy idegenlégióból} -német ka­tona, Wilhelm Kurt Sem kerülhette el-"sorsát. Az őrült súlyosan megsebesítette s ■ mikor több sebből vérezve összeesett, újabb két lövést küldött halódó testébe. Az elmebeteg olasz közben állandóan szedte ki zse­beiből az újabb és újabb 'töltényeket s folyton töl­tötte fegyverét és lőtt, úgy, hogy a rendőrök meg se merték közelíteni. A lövések egy félóra leforgása alatt továb­bi hét embert sebesitettek meg, köztük két taxisoffőrt. A vérengzésnek nem tud­tak volna hamarosan véget vetni, ha a vérengző őrültnek nem lett volna fogytán a muníciója. A lövések gyérülni kezdettek s a rendőrök ekkor egy teherautó mögül megközelítették, megadásra szólí­tották fel. Az elmebeteg még ekkor is tovább lö­völdözött, mire a rendőrök mintegy negyven lövést adtak . le rá, de az őrült ugrált a szökőkút talap­zatán ide-oda és egyik lövés sem sebesitet- te meg. Egy óláig tartó izgalom után az őrültnek teljesen elfogyták a töltényei, ekkor menekülni próbált. Fu­tás közben golyó érte, összeesett. Közben az eddig elbújt járó-kelők előkerültek a kapualjak alól s rá- .rohaaitak a sebesült vérengzőre, akit a szó szoros értelmében agyonvertek. A rendőrök nem tudták megfékezni a lincselő tö­meget s félholt állapotban szállították kórházba a vérfürdőt okozó elmebeteget, ahol már meg is halt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom