Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-01 / 275. szám
6 XII. EVF. 275. SZÁM. sx H3sm Temetés a viharban Az európai lapok kivétel nélkül mind heroikusán szép romantikus leírását adták Clemenceau temetésének. A temetés ideje alatt, kezdve attól a pillanattól, hogy a Clemenceau holttestét szállító automobil elindult a gyászházból, a távoli Mouch- hamps melletti Clemenceau-birtokra, egész az elföl- delés pillanatáig, tehát egy teljes éjszakán ée dél- előttön keresztül, a vihar állandóan tombolt. A szakadatlanul zugó novemberi zápor oly annyira feláztatta az országutakat, hogy a holttestet szállító autó csak a legnagyobb nehézséggel tudott előrehaladni. Útközben kétszer is elakadt, sőt egy éles kanyarodénál a sikamlós sár valami kőfalhoz hajította. Isten csodája, hogy össze nem tört. Az elemekkel és a súlyos körülményekkel küzködö autó azonban csak egyik vonása annak a romantikus rajznak, amit Clemenceau temetéséről a lapok adtak. Egy másik éles vonása ennek a rajznak a ven- déei háttér a temetés és a temetésre készülés pillanatában. A vihar a rajznak ezen a részén is szakadatlanul tombol. Fákat szaggat ki s a tenger hatalmasan dörög. A sírásók, akiknek a reggeli szürkületre kész kell lenniök a munkával, a vad viharban alig jutnak előre. A lámpásokat és a fáklyákat, amelyek fénye mellett ássák Clemenceau sírját, a vihar szüntelenül kioltja. A vak kísérteties sötétben babonás félelemmel és gátlásokkal dolgoznak a parasztok, nem látván és nem hallva egymást a szél fülsiketítő ordítása közt. Már virrad a még mindig szakadó zápor zugi sodronyu függönye mögött s a sir még nem kész, s ami kész belőle, az látványnak is vad, tele makacs erejű fagyökerekkel. Végül úgy, ahogy, a sir mégis elkészül. A temetés órája délelőtt fél tizenegy. A vihar még mindig tombol. Franciaországban mindenütt ebben a pillanatban feldörögnek a tüzérezredek ágyúi, A sir körül csak pár ember. Clemenceau legközelebbi hozzátartozói. Széles körzeten belül csendőrök tartanak távol minden idegent és igy újságírót is, a sir közeiétől. A lapok által közölt romantikus képből az el- földelés pillanata azonban a legromantikusabb. Képzeljék el: vihar. Minden lobog. Egész Franciaországban minden ágyú dörög. A jeltelen, dísztelen sir szája körül csak pár ember. Se zászlók, se koszorúk, se beszéd. Mindezek helyett csak a vihar tombol B ebben a különös igézetü, szinte mondái pillanatban, képzeljék el, amint a koporsót, Clemencau állítólagos akarata szerint, nem befektetik, hanem beleállitják a sírba, hogy még holtan is az élet és az aktivitás pózába mintegy lobogjon, keresztül az időn, bele az örökkévalóságba, őt nem terítette le a halál. Clemenceau még holtan is nem fekszik, de áll * • ■ így Írták, t. i. a lapok. A romantikus temetés ez utóbbi legromantikusabb vonása azonban, bár már Clemenceau életében kisértett a párisiak közt s a temetés napján a tomboló viharral és eloltott fáklyákkal, mint a legenda valósággá válása jelent meg, a dísztelen és részvétlen temetés szokatlan és különös mozzanata áltál még külön hangsúlyt kapva, — nos ez az egész állva eltemetés históriája tény- leg csak legenda. T. i„ nem igaz. Clemenceaut Is Ugyanúgy temették el, mint a többi embert, horizontálisan, ugyanolyan formájú sirgödörbe, mint a többi halandót, befektetve a rágördülő göröngyökkel, egész egyszerűen, minden rendkívüli mozzanat nélkül, az apját is igy temették el egykor, ugyanúgy, mint a többi vendéei földesurat, vagy polgárt, a mellén összekulcsolt kezekkel, vánkossal a becsukott szemű feje alatt, hanyatt a koporsó és a sir ölén. Es a vihar se tombolt, csupán az eső esett. Szakadatlanul ugyan, ám htjjával az elemek ama tcmbolásának és vijjogó hangszerelésének, amellyel az európai sajtó a francia nacionalista háború géniuszát mindenáron körülvenni akarta még az utolsó pillanatban is, mintegy a vészek egész frenezisét, különösségét, vad és pogány pompáját idézve, szinte a nagy harcba kergető és kitartó Clemenceaunak egész végzetes pályáját és szellemi extramunkát adva ezzel a zord és nagyszerű temetéssel, melyben minden dörög, az elemek és az ágyuk és a tenger, egész Franciaország, — sőt olvasva szanaszét a világban e viharban lefolyt temetés mozzanatait, minden emberi szív a megindulástól dobog... E* a mondák világát idéző szimbolikus értelmeket sugalló temetés tényleg gyönyörű teljesítménye a. francia hivatalos távirati irodáknak. Kétségtelenül megindítja ez a heroikus kép az embert. Hisz a legközönségesebb temetés is néma hódolatra készteti a lelket. Hát még egy ilyen elemek körülvette temetés, ahol a holtat beállítják a földbe. Határozottan finom lélektani érzés sugalta a temetés e <S>nnÁ iermészeles arcszine van *? Minden hölgynek fel kell tennie ezt a kérdést magában és válaszolnia reá. mi' vei a társaság lekritizálja önt, ha természetellenes arcszinnel rendelkezik. Ezen lesttjióvéleményt azonban nem fogják közölni Önnel. A világ elvárja Öntől azt, hogy egy társaságbeli hölgy arca kellemes ésvon zó legyen. Az ügyes hölgyek különleges szépítő- szere «"Khasana Superb”. A 'Khasana Superb” nem közönséges pirositó. A bőrfelületen elosztva, először eredeti narancsaárgaszmben jelentkezik és az ön személyével, egyéniségével teljes összhangban lévő rozsás árnyalattá pirul. a szükséghez képest világosabb avagy sötétebb árnyalatban. A “Khasana Superb ajaktr" ajkainak természetes üdeséget kölcsönöz, de a legkevésbé sem feltűnő formában — A “Khasana Superb arc és ajakír“ használata oly dlscrét módon történik, hogy azt senki fel nem ismerheti.Napon- ta egyszer használandó. Ellenáll esőnek, zivatarnak, csóknak egyaránt, szappanos vízzel mosható le. Egyetlen kísérletnél az ön kézi tükre fogja igazolni, hogy a "Khasana Superb" nél jobb szer az ön számára sem létezik. SUPERB KHASANA-Superb «jakir civsldlt hüvely Lei 7o.~, Elegáns csavarog hüvely, fémkupakkal, kettős tar- tatámmal Lei 1ÎC.-, Hozzávaló betét gelatin hüvelyben Lei 70.-, Superb- arcpirosító tégelyben Lei 70.-. Az igazság a mi fegyverünk/ Mindenütt kaphatói CDt\ Q fl. Ibersheim , c^franGjuvl a. Q Jl. - cJQonch on Ea Is lehetséges? Német jelentés arról, hogy a csehszlovák kormány 281 német osztályt nyit meg újra (Kolozsvár, november 29.) Az első évek- , ben nem sok különbség volt a kisantant három állama között, ami a kisebbségi bánás módot illeti. Bgyiormán jöttek a hirek a régi monarchia széleiről magyar és német iskolák bezárásáról, kisebbségi tanerők eltávolításáról s hasonló intézkedésekről — annak a nemzeti szabadságnak és egyenlőségnek nevében, melyért állítólag a világ legnagyobb éí legvéresebb háborúja folyt. Bomániában és Jugoszláviában a téren változás még nem állott be. A különbség _ a kettő közöt egyelőre annyi, hogy itt a Maniu- kormány egy év óta Ígéri a gyökeres frrdu- latot, mig a jugoszláv diktatúra ezt a fáradságot sem veszi magának. Csehszlovákiát illetően ellenben az alábbi érdekes és meglepő kis hirt olvassuk a prágai Bohemiában, mely kisebbségi alapon álló né, met lap: „A csehországi tartománygyülés iskola, bizottságának német albizottságában dx. Pol« litzer alelnök ma bejelentette, hogy a jelen tanév folyamán november 18-áig 268 párhuzamos német tannyelvű iskolát nyitnak meg újra s 24 összevont osztályt osztanak meg ismét, ami azt jelenti, hogy 281 osztályban indul meg újra a német nyelvű oktatás. Ezzel szemben csak 6 német párhuzamos osztály szűnik meg a tanév folyamán s öt osztályban kerül összevont tanitásra sor. Ez az állomány azonban minden valószínűség szerint még emelkedni fog, miután még nincsen vala, mennyi kérelem letárgyalva és elintézve...“ ügy látszik az idők szele — ez az egyr« dtősödő éles nyugati szél — Csehszlovákiát már elérte: vájjon mennyi időbe telik, mig eljut ide a messze keletre, hozzánk isi rajzának minden mozzanatát s ez az egész temetés nagyon jó ahhoz, hogy a nagyszerűség távlataihoz szegezze Clemenceaut még abban a pilanatban is, amikor már örökre vége. De — a nagy ellenség minden tisztelete mellett is — az egész romantikus temetés romantikája, mint mondottuk, hamis és nem igaz. Egy újságíró ugyanis mégis ott veit a temetés idején a sir körül, sőt egész éjszaka. Az újságíró neve Emanuel Bourcier s a Paris Midi hasábjain meg is irta. hogy a temetés körül nem volt semmi romantikus körülmény. A vihar nem tombolt. E30 ugyan esett. De ez egy kellemetlen és unalmas eső volt. A sirt is normális körülmények közt ásták ki karbidlámpák világitása mellett s a koporsót horizontálisan fektették a sirba. Clemenceau Ugyanúgy nyugszik sirjában, mint a többi halott— A szép legendának tehát vége. S hogy ez az egész szép legenda miért volt? Az úgynevezett nép költötte volna a nagy sorsokat körülvevő csodálata képzeletével, avagy valamelyik névtelen párisi ujságiró elámuló lelkesedése rajzolta igy át a temetésről kiadott hivatalos jelentést!? Ez a kérdés talán fölösleges is. Tény az, hogy ilyen nagy különbség van a temetés hire és a temetéa valósága között. így képzelték el és ilyen volt... A dolgok történésének rendszerint ez az útja, (G. G.)
