Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-30 / 297. szám
XII. xrw. 297. SZÁM. „Tényleg keleten voltunk, minduntalan ennünk kellett“ Svájci lapszerkesztő őszinte nyilatkozata a Keleti Újság munkatársa élőt1 bukaresti és budapesti impresszióiról — Ammann szerkesztő könyvet ir az „igazi Máriáról”, Mihály királyról, meg a kötelességét teljesítő szigorú határőrről (Olten, december 27- A I\gleti,Ujság>kikül- dött munkatársától.) Í5z a bohém, friss, nagy- tudásu szerkesztő valahogy mozgékonyabb, mint az átlagos svájeţ vidéki lapcsináí&k. — Az egész csupáfi egy kis svájci^oplgár élménye — mondja szerényen a SvájíáCSajtó- szövetség alelnöke, Walter Richard Antfâann, az Oltner Tageblatt főszerkesztője. Alattunk egy rotációs zug, a „metM&b féltékenyen pillant rám, hogy most miatta^á nem lesz idejében kézirat, a szőke, kedves,ai|gu sakál (egész este a verseivel traktált er®" 1 ban) úgy figyel Ammann szavára min) szőr hallaná az életben. Amint áramat rettára gyújt, valahogy nagyon eml Maurice Dekobrára. Közepeskoru férfi; rae szellemességtől ragyog, fekete szí hatot, csikós nadrágot és keskeny csők cm kendőt’hord. fj, » — Most szeptemberben folyt le Bukarestben a zenei és drámai kritikusok nemzetközi kongresszusa, amelyre a Svájci Sajtószövetség engem delegált. Utólag nagyon örülő? ezzel az úttal, hisz bepillantást nyerhettem 1dssp a romániai viszonyok közé és egyben — egy türelmetlen külföldi utas felületességé vél — a magyarokat megismerhettem. Román—magyar viszony — a gyorsvonatból n — Amikor Hegyeshalomnál átléptük a határt, a magyar hatóságok lebilincsejp előzékenységgel vendégeltek meg bennünket; hideg büffével és italokkal. Amint elhagytuk azután Magyarországot, akkor* éjszaka volt s jómagam is bizony édesefedes szundítottam, mit sem sejtve a közeledő határvizsgálat respek- tust követelő aktusairól. Hirtelen za:jra riadok fel. A magyar határrendőrség emberei toppannak be a fülkébe. Emlékszem: Lökösházán voltunk- -jjj iye — Szabad az útlevelét — kérdi egy altiszt kifogástalan udvaMüfeággal. Odanyujtoin. mebeajs — De kérem, Önnek nincs magyar vízuma — lapoz utlevjaJjnhen a határrendőrség derék reprezentánsa. — Azám — válaszoltam — hatóságaink ngy mondották, hogy svájci embernek nem kell magyar vízumot váltania. Ekkor rábámultam áz én határrendőrömre. Meg kell hagyni, pompás szál legény volt. Igazi stramm gyegek, széles mellén csak úgy feszült a zubbony., .Tekintete alig rebbent, csak az ajkát vonWÍiisse össze és — zsebébe sülyesztette útlevelemet. — Na most szépen vágyunk — gondoltam magamban. Akár vissza is fordulhatok — Zűri éhtől 36 órányira.. De még szinte! miql<|tij, teljesen kidörzsöltem volna az álmok atszémembqk.— belépett a fülkébe egy polari rujiás ur, nyilván egy magasabbrangu tíátjf^^lt a magyar határrendőrségnek. jö -rißV — Was haben Sie nicht 1 — fordult felém. Mikor megmondtam.nhogy a magyar vízumom hiányzik, nyomban visszaszolgáltatta az útlevelemet azzal, ho^y Svájc állampolgár rai csakugyan AÚzum nélkül kelhetnek át a magyar határon. — Meg kell vallanom: nekem roppant imponált ez a magyar határfendörségi közeg, amint egy ajalcrándulás -ttiséwííében zsebébe tette a passaportomat.'• Jól láttam azután a helyzetet a román—m,agyár 'határon, azt a feszültséget, ami a két szoms^édorszíig hatóságainak egymásiránti bizaíAafl^hgából remeg ki. Mind a két oldalon spirit9Ejtenek az utasokban és ezért nyilván csak a "VŐteles • ségét teljesiti az, aki óvatos. Pedig a. mi szemünkkel nézve: Románia nincs is olyan távol Magyarországtól, mint ahogy önöknél gondolják Ammarm ezután Magyarországon szerzett észrevételeiről szólott. — Néha a futó impressziók is époly hálásak, mint .a komoly tanulmányok. Amint a gyorsvonatból láttam, Magyarországon katonai pedantéria és fegyelem uralkodik. A vámtisztek, meg a katonák csákóval, (hibátlanul igy mondta: „csákóval“), villogó karddal és tüzes tekintettel tekintenek a vonat után. Minden magyar uniformis egy nemzeti gondolatért lüktető szivet, meg egy szoborszerül alakot takar. — Budapesten két. órát töltöttünk csak. Egy század magyar békeuniíőrmisos katonát N. b. Kérjen határozottan Formán-* 4a utasítson vissza minden pótlékot Vezérképviselet Románia részére : Zahnria & Cer- natasgti Bucureşti, Str. Popa Nnn valamilyen ünnep alkalmából megéljeneztek. Nos, ebben a szóban, hogy éljen, benne viharzott az egész magyar nemzet ezeréves lüktetése. Nekem minden jobban tetszett Budapesten, mint Bécsben. Az államszervezet öntudatosaid», a mindennapi élet frissebb, mint Wienben, az emberek viselkedése természetes és a polgárok is energikusak és nyílt természetűek. Az Oltner Tagblatt szerkesztője a román uralkodó család előtt 3Î9 — Romániában mindenünk megvolt, amit csak szemünk-szánk kívánt. Szinajában, a Grand Hotelban és Bukarestben az Athénében valmennyiiinknek külön lakosztálya volt. Engem talán, mint a semleges Svájc delegátusát kettőzött ‘figyelemben részesítettek, ü A szerkesztő előveszi egy fiókból a Curentul cimii bukaresti lapot, amelynek első Mdalán Nichifor Crainic azt irta a nemzetközi kritikus kongresszusról, hogy az hajmeresztő idea volt: a kritikusokat, mint a szellem szabad szárnyaiéit közös pláttformra kényszeríteni. Csak az volt a vigasztaló — Sugymond — hogy az egész kongresszus nem csinált egyebet, csak evett. — Tényleg — mosolygott az Oltner Tag- blatt főszerkesztője — ipintlia keleti bőséggel, kissé túlzottan táplálkoztunk volna a kongresszus idején, de viszont dolgoztunk is. Ennek eredményeként a világ zenei és drámai kritikusai ezután a testvériesség szellemében a Népszövetség vezérgondolata alapján fogja megítélni a többi népek szellemi és muzikális megnyilvánulásait:— A sinaiai kastélyban beszédet mondtam: A legtöbb — igy szóltam — amit kaphattam, hogy idegen létemre otthon éreztem magam Romániában. Mária királynénak is, a kicsi Mihály királynak is bemutattak. Az anyakirályné megköszönte a toasztomat. Miklós régensherceg és a hercegnők is jelen voltak, utóbbiak nemzeti viseletben. Impresz- szióm: Mária, igazi nagyszivü asszony, Mihály király pedig egy csudálatosán értelmes, lelkes gyermek, aki maga persze nem sokat törődik az uralkodói szertartásokkal és a nyomasztó hivatalos gondokkal. — Végignéztem a bukaresti színházak repertoárjait, beszéltem román Írókkal ás muzsikusokkal és az w felfogásom, hogy ez az ország mély szellemi átalakulás előtt áll, az ambíció bizonyára meg van benne érve. , — A kongresszus, dicséretére legyen mondva, hogy azon egy árva szó nem. hangzott el a politikáról és ez is nagyban fokozta a hangulat kedves közvetlenségét. Ammann Richard most kénytelen, volt újból kéziratai közé bújni és még csak azt közölte e beszélgetésünk kiegészitéseképeu, hogy Magyarországról és Romániáról hozott megfigyeléseit legközelebb könyvben is feldolgozzál Seidner Imre. Megyvennyolcórai harc után verték le Macao portugál gyarmat lakóinak véres lázadását (London, december 27.) A Daily Express tudósítója jelenti Honkongból, hogy Macao, délkeletkinat portugál gyarmaton lázadás tört ki, melynek méretei sokkal nagyobbak, mint az első jelentésekből gondolni lehetett. A felkelők birtokukba kerítettek tiz erődöt s csak negyvennyolcórai szakadatlan harc äräo sikerült a kormánycsapatoknak négy erőd közül hármat visszaszerezniük. A zendülők egy része megadta magát, a többiek tovább harcolnak. A kormánycsapatok az erődöket megszállva tartó lázadókhoz ultimátumokat intéztek, majd rendre körülzárták az erődöket. Repülőgépek jelentek meg a lázadók táborhelyei felett s ekkor a negyedik erőd megszállói is kitűzték a fehér zászlót. A kormánycsapatok folytatják a lázadás likvidálását. Az erődökbe nagyobb katonai erők vonultak be, hogy a. zendülőket lefegyverezzék. .Az Associated Press jelentése szerint a lázadókat Macao közelében a délkinai tenger egyik kis szigetére internálták. Macao partvidékére koncentrálták a távolkeleti tengereken hajózó portugál tengerészet’ egységeket, hogy a rend helyreállításában a csapatoknak segédkezet nyújtsanak. fiz Hdrlai Biztosító Társulat romániai igazgatósága tudomásul hozza, hogy folyó hó 15.-én, az illetékes hatóságok jelenlétében megtartott életbiztosítási kötvények nyilvános sorsolásán a következő betükombinációk huzat lak ki : C. P. B.» Y. B. N., i. T. U N. 8. i., B. T. ©.
