Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-29 / 296. szám
1929. KARÁCSONY 39 ' KÉxxrwmsjfa «T7BIH5B; Senfe/ előttem, senki utánam í. A sziklacsúcsok felágaskodnak és hajladoznak a felhők között. Hangosan kiáltozom, hogy elverjem a némaságot, mely tízezer éve mossa a merevtörzsü fákat s rémült melódiákat ringat ölében. Dárdahegyű, kemény levelek sorakoznak a pikkelyes ágakon, a virágok szirmai pattogva töredeznek. Senki előttem és senki utánam és nincs út sehol: minden felbukkanó igazságért, minden talpalattnyi földért esztendeimmel fizetek. II. S a zord éjszakákon mégis hiszek. Búzavirágos szarvú ökröket látok, amint fehér szekerek előtt bandukolnak, embereket, akik valamikor élni fognak a földön. A barlang, amelyben tűz nélkül didergek, bodros füstöt ereszt, fáradt, erős férfiakat altat s a kötél, melyen remegve kúsztam át a vak mélységek fölött, száradó ruhák terhe alatt ring asszonyok lármás, vig dalában. Dsiöa Jenő Repríz Rég volt: a premierem sikerült. Tapsolt a telt ház, ünnepelve szerzőt, Jósoltak nagy jövőt hízelgő jelzők ... Estém zajos volt, nappalom derült. Eggyé forrt bennem ó és uj világ: Vonzott a szent babér s a megváltó ígéret, Kalandos vágyam titkos tűzben érett, S meddő maradt, mint elhervadt virág ... A nagyteljesítményű finombeállitással ellátott 3 csöves távolságivevőkészülék. — Közvetlenül a világítóhálózatra kapcsolható. — Ehhez egy Tele- funken hangszóró egy Arcophon 3 Most űj remények fénye fon keresztül, Ifjú tüzekkel, eszmékkel tele. Teremtő lelkem szűz szikrája rezdül. Vár új csodával csillogó rivalda Rejtett erők, szent szépségek tere S repríz után az égi taps jutalma. Gara Ákos A legrégibb tapasztalat - a legmodernebb szerkezet. I ffilfl Irmerl Max-ot, a Wagon Lits volt kiváló szakemberét, Bukarestben jól, ízletesen akar étkezni, ne mulassza el felkeresni legelegánsabb éttermét és kávéházát Bukarestnek, a Píctsdiily Tuaa t, erdélyi konyha, teljesen újonnan átszervezve. Szolid, olcsó árak, Délben polgári áru étlap. Luther sör. Luther borpincészet. Állandó orchester. Aki ©M éíkexiK egyszer, állandó vendég marad. A faiu leégett. A nagy látvány óta néhány nap már el is mult. Csak kevesen jártak a romok között a fekete földön. Azoknak is a fele kutya volt. Azonban jártak urak is itt: biztosítási ügynökök, fakereskedők, magánbankárok és vállalkozók. De volt három másik iş, aki nagyon kitetszett közülök. Ezek méginkább urak voltak: autóval érkeztek, szép fekete ruhát viseltek . .. Már a szomszédfaluban kibeszélték, hogy ők kik: az egyik politikus volt, a másik tudós, a harmadik iró. Nem közönséges egyik sem. Lassan, finoman mentek a nagy romlásban. — Az az érzésem, hogy maga a Gondviselés mérte ránk ezt az elemi csapást, — mondta a politikus, aki katolikus volt a leégett valuval együtt. — A Sors keze mindenesetre kiérezhető -—■ jegyezte meg az iró. A tudós nem szólt, mert ő fajbiológus volt és lélekbúvár: neki médium kellett volna. Azonban kihasználta addig is az időt: a leégett házhelyeket és az üszkös gerendákat számolta, mert mellékesen adatgyűjtéssel is foglalkozott. I— Nézzétek! — állott meg az iró és széttárta a karjait: — micsoda grandiózus látvány ez az elhamvadt község! Olyan, mint egy hatalmas, fekete színpad . . . Egy szénporos, kiéhezett kutya ugatni kezdte őket. 1-4 Hess, ne! — ijedt meg az iró. — Ugyan, mit félsz ettől a rondától!? — lépett előre a politikus. ' — Könnyű neked, — mondta az iró: — te hozzá vagy szokva az ebekhez. A tudós megkerülte messziről a kutyát, aztán visszajött és igy szólt: — Egyszerű kuvasz-fajta. Varjak szálltak egy felmeredt fekete falra. A kutya rohanni kezdett arra. Közben egy macska is leugrott valami megmaradt kemencéről és mozgatta a koromszagban a bajszát. — Szenzációs hangulat! — mondta az iró: — vissza fogom adni. A tudós nógatni kezdte őket, hogy induljanak tovább. — Mit akarsz? Valami bogarad van megint? — szólott a politikus. — Hogy mit akarok? Hát én nem a háziállatokért és varjakért jöttem ide. Beszélni akarok valakivel, akinek leégett a háza. Mert en- gemet elsősorban a lelki jelenségek érdekelnek... ■— Igaza van, — mondta az iró. — Ez nagyon érdekes lesz. Menjünk és keressünk valakit. .-— És mit akartok beszélni, kérlek? — óvatoskodott a politikus. — Vigyázzatok, mert megvernek ezek a székelyek. A tudós felkapta erre a vállát. — Miért vernének meg? — mondta. — Azért mert csúfolódásnak veszik, ha lé- íekanalizist folytattok. Ismerem én ezt a fajtát éppen eléggé. ■— Nem jobban, mint én! ■— mondták egyszerre a tudós és az iró. 1 Jói van, én nem bánom. — engedett a politikus és megindultak tovább a dísztelen helyen. Végre meg is láttak egy székelyt, amint lehajtott fejjel gubbasztott egy üszkös gerendán. .— Tapintatosak legyetek! — intette a politikus. A tudós megállt, komolyan elgondolkozott, aztán igy szólt: — Talán ne menjünk minden terv nélkül oda. Jónak látnám, ha mindegyikünk már előre megfogalmazná precízen, hogy mit akar kérdezni. Aztán az is jó lesz — fordult a politikushoz, — ha te beszélsz először az egyénnel, tekintettel arra, hogy meglehetős diplomáciai érzéked van. «— Én pedig maradok slágernek utoljára, — mondta az iró. Meg is egyeztek mindezekre nézve. Aetân egymásután álltak és megindultak a gubbasz- kodó székely felé. — Jó napot kívánok bácsikám! — köszönt a politikus. — Mit tetszik csinálni? A székely oldalttörte lassan a fejét, aztán a szenes gerendára mutatott, amelyből kiálltak sűrűn a szegek és igy szólt: — Éppen az urakat vártam. Tessék helyet foglalni. .— Nagyon köszönjük, — mondta a politikus, — de mi nem időzhetünk sokáig. Azért jöttünk, hogy segítsünk a nép baján. Én például képviselő vagyok s ha van valami speciális kívánsága, talán közbenjárhatok ... A székely nem szólt csak a földet nézte. — Hát nincs semmi kívánsága? — kérdezte a képviselő. — Nekem van, hogyne volna. — Miféle?-— Az. hogy örököljek hirtelen magától. A képviselőnek elég volt ennyi is. Intett a tudósnak, hogy vegye át a helyét. — Ez az ön háza volt, ugyebár? — kérdezte a tudós. — Melyik? — Ez. amelyik leégett. — A most is az enyém, amelyik leégett. — Nagyon érdekes, — bólintott a tudós. — Ilyenformán most az az érzése ugyebár, hogy otthon üli t
