Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-02 / 276. szám
r xn. wrp. ZTb. SZÁM. A „KELETI U.TSAG“ vasárnapi melléit?«!» 19 SEX THE CHALLENGER Hasonló' fogyasztás mellett nem talál olyan autót, amely Önnek nyújthatna: Villámszerű indulást, 115 km. sebességet óránként. Olyan erőt, amely egyenes vonalban visz fel a hegylejtőn, mint az ESSEX CHALLENGER. Mindezek mellett még a mérsékelt árak is: Luxus Phaeton — Luxus Town Sedan okai annak a fantasztikus világsikernek, melyet az utolsó három hónap eladásai igazolnak. Az Essex Challengert a Nagy Hudson művekben tervez, ték és valósították meg, úgy, hogy mindenki hozzájuthasson az automobiltechnika legújabb és legnagyobb tökéletességéhez. A Hudson művek naponta 2800-nál több autót állítanak elő. Kérje a képviselőt, hogy mutassa be a CHALLENGER! próbálja ki és kiváló tulajdonságai meg fogják önt győzni ahhoz, hogy azt megvegye. VEZÉRKÉPVISELET: CREDITÜL EXTERN S. A. BUCUREŞTI, CALEA VICTORIEI 118, GARAGE: Strada Câmpului 13. (Fäinarin keresztül) FIÓKOK: SAfAÜ : Ü-ci OMhe HerţcevkL S*r. Racfa-Ptatra FOCŞANI, BARLAU, 1 hCUCi, RÂMNICUL SARA Autogarajela Ttnäaeacu GALAŢI: JacMues sehen tal, (B-ca Moldova) Suportului 30 ERNAUn Motorsport L Battue*. str. Moodor 25 >»♦♦♦»»♦»♦♦<»»•»» ÓM»»»» »>*»»( BRAŞOV: B. Sţwfl, 3tr. MM Wh* W ARA J: Pried Motor Car Co ma iy. Str. Ora»anía if 11 MlŞUARA: Schaar dt ,-la nory, str. Aratniji M*-» SMTU-MARS Auto nooila 3. A. MEDIAŞ: Heinrich Couaertn, CLUJ: Automobillá S. A. h vagy egyéb korlátoltsággal gyanúsítani: harminc év változatlan tényei, a szórványé* kivételek, próbálkozások és kudarcok ellenére is magukért beszélnek. A különbség osnpán annyi, bogy ma Psyliander Waldemárt Ramon Novarrónak, Harry Liedtkének vagy Douglas Fairbanksnak hívják, Asta Nielsent pedig Oréta Garbónak, Bánky Vilmának stb.: a •omantika, a bonyodalom, a kifejlés, — egyszóval nindaz, aminek gyári szolgálatába a nagyipar állította be a legújabb kor egyik nagyjelentőségű felfedezését, nem változott harminc év alatt semmit « világon. ( Az ember játszik — és senki sem veszi jé né- ’en, ha játékában zavarják. Am e „zavarások“ nélkül kétségkívül lassabban telnének a századok. Az % vihar, mely a film felhasználása körűi ma van kerekedőben a gondolkodó világban és amelynek igyik elszánt, jólfeifegyverzett harcosa Wells is, — t filmkereskedelmi hatalmak akcióinak ellenére, — »gyre erőteljesebben kezdi döngetni a film áruhá- tainak s egyben börtöneinek, a moziknak a falait, ♦izonyos, hogy a harc nevetségesen egyenlőtlen: a rozilátogatók milliói sorakoznak ma még a film kereskedelmi érdekeinek védelmezői mögé. A törnélek feledést és narkotikumot találnak a filmek meséjében és sokak számára valóban nj és nj impresz- pziók 'tanulságait. A filmnek nevelő hatása van a jpmegekre! — harsonázza a filmipar sajtója 8 valóban: a társadalom mai borzalmas osztályaránytalanságai közepette, káprázatok között is miliőt tanulmányozhat, mozdulatokat tanulhat az elhanyagolt proletár, mákonyt élvezhet a kallódó nincstelen« ég... Ám történni fog még bizonyára valami Valami fejlettebb megnyilatkozási forma, mely születésével a filmet egy szélrohammal kiemeli a mozik börtönéből. Minden bizonnyal el fog következni az az idő, amikor mindazt, amit ma — immár bárminő éve, — a film ad az emberiségnek, a szakmai termelés irányítása folytán, ugyanaz a tömeg fogja ke- veselni, amely ma teljesen kielégül a „Programúdon. Ekkor, de csakis a mai fogyasztótömegek szükségérzetének kiszélesülése folytán szabadni fel a világ a filmipar zsarnoki varázsa alól s a forradalmi rohamot nem fogja feltartóztatni tudni semmiféle mellékes technikai trükk, mely az újdonság ingerével hozná uj izgalomba a régi üzleti érdek érdekében a tömegeket, s biztositaná továbbra is a film ipari leigázását. Ez az időpont viszont éppoly messzi van még, mint amennyire elkéstek a film szabadságának szellemi úttörői a mai film által le- igázott tömegek felvilágosításával. Ezeknek az intellektuális úttörőknek győzelme azonban minden bizonnyal már elkésve fog bekövetkezni, mert ki tudja, akkorra a közben születő uj „Telehor“-ok, 8 fizikai távolbalátás uj eredményei mennyire tökéletesebb módon oldják meg azokat a feladatokat, amelyeknek megoldására a film lőtt volna hivatva..,? A női divat betegségei k»U hossza időre visszamennünk, elég ha a kibont előtti évtizedek divatlapjait forgatjuk s nine eljutunk a divatnak ahhoz a korszakához, amelyben a női test vonalait a hadcsontos, acélbor- dás fűző dirigálta. A ma asszonya, lánya gúnyos mosollyal lapozza az öreg plüsskötéses fényképalbumai, amelynek fotográfiái mind egy szálig „da> rázedertku“ kosztümben ábrázolják nagyanyáinkat. Hogy milyen hatással volt ez a kegyetlen divat a női szervezetre, ahhoz nem szükséges orvosprofesz- zzorok szakvéleményét idéznünk, elég, ha az egykori napi meg heti újságok cikkeit olvassuk, amelyek egytől-egyig hangoztatták a fűző divatjának szervezetpusztitó hatását. Társadalmi szervezetek vetitek programjukba az egészságrabló viselet ellen való küzdelmet, Németországban egyre-másra alakultak meg az egyesületek komoly orvosok vezetésével, amely egyesülések „Le a miderreú!“ jelszó alatt indították meg a propagativ újságcikkek, felolvasások, plakátok utján a küzdelmet a nők viselőt* ellen, amely káros hatásait már az újszülött utódok deformált esontrendszerében is egyre jobban éreztette. A szívós küzdelem lassan ért sikerhez, s az első áttörök, akik nagy elhatározással félre merték dobni ezt a páncélos ruhadarabot, bizony nem kis bátorságról tettek tanúbizonyságot. Gúnyos mosoly, lenéző tekintet kisérte minden léptüket s ha el nem következnek a háborús évek, talán máig sem fikerült volna általánossá tenni a fűző nélküli vizeletet. (Ámbár ha szorosan vesszük a dolgot, amúgy sem sikerült, mert hiszen ma, a fiusformák idején is nagyon sokan viselik ha kissé enyhébb formában is!) A „darázsdrék" divatjának letüntével az „egyenes vonalak“ higénikus viseleté kelt életre, a túlzásoktól azonban ez a divat sem tndott mentesülni. Amint az első párisi divatlapok artisztikus rajzai a nyúlánk, kissé soványabb női alakokat kezdték favorizálni, megindultak a soványitó kúrák e kezdve a métermázsás súlyú lipótvárosi dámákon, evtromot szopogatott, begyet mászott, tornászott, strandolt, „diétikus" gyümölcskoszton élt mindenki, akinek testsúlyát az utcákon felállított mérlegek nem mutatták eléggé divatosnak vagy mondjuk „fiúsnak“. Ahol aztán a sport, éhezés meg diéta sem segített, ott az operatőr kése jött segítségül. Hihetetlenül hangzik « ha nem Verebély orvosprofesszornak egy rövid idő előtt tett nyilatkozatában olvassuk, — talán el sem hisszük, hogy voltak t*t- eeeni vágyé a „nj vonalakra“ törekvő asszonyok, akik operativ nton 30 kilogrammnyi kövérségtől szabadultak meg a mütőkés utján. Ez a mindenáron való fogyni akarás tennéizet- eeernleg olyan erős megpróbáltatásoknak tette ki a női szervezetet, amelynek káros hatásai hamarosan jelentkeztek. Londoni orvosi körökből indult meg ezúttal a mozgalom, hogy kellő felvilágosítás utján megpróbáljanak gátat vetni ennek a pusztító epidémiának. Az eddig összegyűjtött s rendelkezésre álló adatok ie megdöbbentő módon bizonyítják az „egyes vonalak“ divatjának egészségpusztitásait, amely különösen gyomorbajok és vérszegénység terjedésében nyilvánultak. De kitűnik az angolok által gyűjtött adatokból az is, hogy a felsorolt fogyókúrák mellett különösen Angliában még egy veszedelmes és szervezet roncsoló anyag jutott szerephez: az alkohol. Azok a nők ugyanis, akik a táplálék megvonásával igyekeztek csökkenteni testük súlyát, hogy a kínzó éhséget csillapítsák, a cocktailt kezdték fogyasztani. Ez a különböző alkoholokból kombinált ital időlegesen elnyomta ugyan a korgó gyomor szavát, azonban elképzelhető az a hatás, amelyet az üres gyomorra a ezzel összefüggően egyéb szervekre gyakorolt. A cocktail élvezetét felváltotta az ennél is nagyobb alkoholtartalmú italok fogyasztása s nem ritka eset, amikor az egyensúlyát vesztett szervezet a morfium, kokain vagy veronál élvezetében kereste a hódító megnyugvást. A szervezet ellen a divat nevében indult támadás veszélyes segítőtársat nyert mindezeken kivül a nők szégyenérzetében is. Az angol szakvélemények szerint ugyanis igen nagy azoknak a száma, akik szégyenérzetükben elkerülik az orvos rendelőjét még abban az esetben is, ha megvan a mód arra, hogy a kezdő stádiumban levő betegséget meggyógyítsák. S ez a szégyenérzet bizonyos mértékben meg is magyarázható. Elvégre az a körülmény, hogy valaki a női egyenjogúság idején odadobja legdrágább kincsét, az egészségét a divat hóbortja kedvéért, igazán nem alkalom a dicsekvésre, de sokkal inkább ok a szégyenkezésre. S. K,
