Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-01 / 275. szám
4 Tizenhatezer okmány * A világháború befejezte óta ennyi azoknak a nemet külügyi aktáknak a száma, amelyek hivatva vannak fényt deríteni, hogy ki bűnös, ki volt bűnös a világháború felidézésében. Amint tudott dolog, a győztes hatalmak uni sono Németországra kenték, sőt erőszakolták reá az erkölcsi felelősség nyomasztó terhét■ Németországban hatalmas apparátusok jöttek mozgásba, hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsák. Külön folyóirat jelenik meg Németország ban Kriegsschuldfrage címmel, amely egyébbel sem foglalkozik, mint az idevágó aktákkal és irodalommal- A köztársasági német kormány elsőnek engedte át kutatók számára a hétlakattal elzárt titkos levéltárakat. Annak az óriási könyvanyagnak, amely a világháborúval kapcsolatosan reázudult az emberiségre, nem kis hányadát teszik ki a háborús felelősség kérdésére irányuló szak- könyvek. Ne felejtsük el: nemcsak Németor szagban érdekli az embereket e probléma, de más országban is, ahol több vagy kevesebb jóhiszeműséggel hasonló elánnal indult meg korunknak e jellegzetes hitvitája• Hogy ki a világháború tulajdonképeni bűnöse, azt száz- százalékos biztossággal megállapítani ma sem lehet. Dr. Eugen Fischer, a Kriegsschuld frage egyik legismertebb szakértője megállapítja, hogy önmagában véve sincs tisztázva az a kérdés, mit kell értenünk „háborús bűnösség“ alatt. Ha nem is legenda és dajka mese mindaz a sok állítás, amelyekkel a szembenálló felek harcképtelenné igyekeztek tenni egymást a. morál területein is, bizonyos hogy ismérvéit tudományos precizitással jől- állitani nem lehel. A nemrég elhunyt nagy német történettudós, Delbrück életének utol só évtizedét kizárólag annak a ténynek meg állapítására fordította, hogy Németország nem bűnös a háború felidézésében, legkevésbé a vcrsaillesi béke értelmezése szerint Németország nem bűnös — ez pozitiv eredmény. De hogy akkor ki a bűnös, c kérdés még felderít rílen és előreláthatólag az is marad-. Nemrégiben rendkívül érdekes könyvi jelent meg Emil Ludwignnk. aki ama fájdalmas júliusi napok emlékével, amelyekhez Ferenc Ferdinand trónörökös és a mozgósítások elrendelése tapad, foglalkozik és a meg elevenités utolérhetetlen művészetével a világháború bűnösségét nyolc-tíz, vagy talán még kevesebb államférfin clgalopp!,rozásáru szorítja. Ludwig végigianwhnónyozta a fél- kos európai archívumokat és félelmetes az az eredmény, amelyet az olvasó elé tár. Majd nem minden ország hamisítóit okmányokká'■ levelezéssel, sürgönyökkel operált, hogy azi a látszatot keltse fel saját közvéleménye élői- hogy a másik ország a bűnös. Objektivitására jellemző, hogy nem kíméli saját hazája, és q központi hatalmak diplomáciáját sem és rajuk olvassa kérlelhetetlenül a titkos tárgyalások minden felelőtlenségének és könnyelműségének a vádját. Az ő könyvéből megtudjuk, j hogy olyan diplomáciai aktusokról számolt ! be minduntalan a sajtó, amelyek soha meg j nem történtek, csupán ravasz hangulafkel- j tés okából agyaltatlak ki- És hogy ez igy volt, arra nemcsak Emil Ludwig jött rá, de a komoly tudósok már annakelőtte. Barnes amerikai professzor közli, hogy ez az állítólagos 1914- julius 5-én megtartott potsdami koronalanács, amely a világháború első auf- taktjának tekinthető, minden részletében koholmány volt. Ugyancsak koholmány Lloyd Georgének ama állítása is, amelyet unosun- talan hangoztatott, hogy 1871. óta Potsdain- ban sötét emberek metódikusan Európa megtámadására készültek, hogy egy szép napon, amikor az utolsó kereket is elrendezték, rázúduljanak a mit sem sejtő szegény világra Mesebeszéd az is, hogy a német mozgósítás hamarabb történt, mint az orosz, vagy a fran cia mozgósítás. Barnes szerint ennek épen az ellenkezője igaz. Most azután újabb akció indult meg Németországban ezeknek a hamisítványoknak leleplezésére is. Dr. Eugén Fischer, aki a naClemenceau életének, amit a nekrológok el ne mondottak volna, de viszont bármennyit beszéltek róla, mindig marad ennek a gazdag és eseinénydus életnek olyan oldala, ami ismeretlen maradt. Néhány anekdota Egy volt titkára, Léon Abensour, egyetemi tanár, aki négy évig dolgozott az „elnök“' oldalán, adatokat gyűjtve del am erikái és egyéb eőladásai- hoz, sok érdekes anekdotát mond el Cleinenceau- ról. íme néhány: Amikor 1910-ben Roosevelt, az Egyesült-Államok volt elnöke felolvasókörutra indult Európában, az elnök nagyon rosszallott3 a dolgot. Nem az elvet helytelenítette, hisz maga is ilyesféle körútra készült. csak az ár ellen volt kifogása. Nevetséges, egy volt államfő mutogatja magát háromezer frankért. Soha életemben nem vállalkoznak- arra, hogy országom politikai gondolatait háromezer frankért propagáljam az idegen publikum előtt. Olemenceaunak igazat, adtak az események. Fel- olvasóutjával százszor annyit keresett. Igaz, hogy nem őrizte meg haláláig. Amikor meghalt, alig ötszázezer frank vagyon maradt utána. Meg a bútorai. Vendée-i háza nem volt az övé, csak bérelte. Egy gazdag öreg arisztokratáé, aki ajándékba ákarta neki adni. A nyakas öreg ur nem fogadta el. Háláiéig fizette az évi száz frank névleges bért — az elv kedvéért. 1'910-ben ezeket mondotta Clemenceau Németországról, amikor megkérdezték, hisz-e a háborúban? r- A német császár akarja a háborút? Nem tudom. De én, aki ott jártam, mondhatom, hogy a német nép akarja. Tele van militarizmussal. Még a katonák látszottak előttem a legkevésbé harciasoknak. De az egyszerű polgár, a kocsis és a diák, sőt még a legutolsó szelíd kis Graetchen is militarista. Ebben a militarizmusban kisebb az ambíció, mint a kielégítetlen bosszúvágy. Nem is annyira a maguk győzelmét akarják, mint a mi vereségünket... V. György király koronázásáról hazatérve, igy mesélte el a dolgot: • — Nevetséges: annyi ember esödült össze, hogy lássa egy másik, hogy tesz a fejére egy kalapot. És pókban számolt be egyik német lapban vizsgálatai eredményéről, azt állítja, hogy az akták publikálásának és vegyelemzésének még csak az elején vagyunk- A bismarcki politikai örökséget Németországban uj revízió alá akarják venni, ami ellen senkinek sem lehet kifogása, de__ugy véljük az európai emberiségnek ezzel egyidejűleg vannak még fontosabb feladatai is. A világháborút,, mint empirikus tényt kell fölfogni, amelyben mindenki egyaránt bűnös, mindenki eldobot1- óvatatlanul egy szál gyufát, mindenki a háború pszihozisának hatása alá került. Az európai emberiségnek arra kell koncéntrálnia minden energiáját, hogy tisztább fejjel járja a világot, mint eddig. (— 4-1 még csak teteje sincs a kalapnak. De azt kell as embernek hinnie, hogy ez a látvány még is csak érdekli az emberiséget és hogy vannak, akik ezek között hisznek még az emberi nagyságban is. Mert végre is volt ott ötszáz majom és jómagam is köztük voltam... A Tigris színdarabot- is irt. Erről a következőket meséli Abensour. A darab egy szimbolikus kinai mese, amelynek hőse egy vak mandarin, aki boldog és megelégedett. Csoda folytán visszanyeri azonban látását és — kiábrándul az emberiségből. A darabot maga Clemenceau próbálta. Es különös látvány volt a színpadon látni a mérges Tigrist, amint előjátszik a színészeknek, hogy hogyan kell „igazi kinai módra“ fogni az esernyőt, vagy viselni a hosszú bugyros selyembugyogót... Magyar menye volt Clemeneeaunak Egy külföldi újságíró meséli, aki ismerte Clemenceau fia, Michel házasságának történetét, aki tudvalévőén magyar lányt vett el feleségül. — Michel Clemenceau fiatal mérnök korában ismerkedett meg a Felvidéken utaztában a feleségével. Csinos lány volt, valami gentry familia. Az öreg kezdettől fogva ellenezte a házasságot. Az ö családjukba idegennek bekerülni nem volt kellemes. A család asszony tagjai nem is beszéltek soha máskép a sógornőjükről, mint „az idegen“-ről. — A dolgot csak elmérgesitette, hogy a fiatalodnak nem ment valami jól a soruk és emellett meglehetősen bohémes életet éltek, úgy, hogy gyakran kellett az öreg úrhoz pénzért fordulni. Ez aztán végleg megharagitotta Clemenceaut és nem is akarta maga elé engedni a menyét... A dolognak később válás lett a vége és Michel Clemenceau első házasságának csak a fiatal Georges maradt az emléke, aki igen szimpatikus, huszonötéves fiatalember ma, maga is házas, de együtt lakik az anyjával. Nelci megbocsátott a nagyapa, a szülök elleni haragját nem terjesztette ki Georgesra. Gyakran járt hozzá az unokája és ott volt halálos ágya mellett is. Clemenceau halála másnapján felkerestük a lakásán az elvált Clemenceaunét. A háziak azt állították, hogy nincs itthon, vidéken van. Majd ha visszaérkezik, értesítenek... « Jártam az uccát és jártam a várost és elgondolkoztam azon, hogy mégis csak szép dolog a halhatatlanság, amelyben egymásra talál nemzet és halottja. ... És ekkor Clemenceau házmestere elme sélte, hogy néhány órával Clemenceau halála előtt telefonon felhívta egy amerikai uri- aszony és nagy összeget Ígért neki, ha meg szerzi a számára azt a lakást, amelyben abban a pillanatban épen haldoklóit a nemzet nagy kapitánya... A nagy, kiábrándult bölcs ezen se csodálkozott volna. Aigner László. — Elutaztak a jaşii diákkongresszus kolozsvári résztvevői. Pénteken délben egy órakor indult el a kolozsvári diákokat vivő különvonat a jaşii országos diákkongresszusra. Az egész délelőtt folyamán rendőr és csendőr osztagok '.ártották megszállva az állomást és környékét, hogy a zárt csoportokban, antiszemita induló: éneklő diákok beszállásánál és elindulásánál semmi incidens ne történjék. Ilyen körülmények között simán folyt le az elutazás. Afar nőm soké hiámzik f tmrf mér doctmóar t/sz/arr mindasi rádró „i JzaJtüzfedóa/7 kerpfrafó a faxjmodejrrrctJ}ő 4-csówh hálózat) ^ :T U N G S RäM S.JBi. Clemenceau ellenezte fiának magyar leánnyal való házasságát 71 francia-magyar nászöóf származott unokáját azonban nagyon szerette Anekdoták a „tigns“-rőf (Paris, november 29.) Alig van olyan részlete
