Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-25 / 295. szám
Adm. . Keteti W« Képviselőház CIcj»KoIojs vár, 1929. december 25 ELŐFIZETÉS BELKÖT 1 évre 1200 lej, félévre 600 , i évre 300 lej, egy hóra 100 12 cldalas szám ár. 5 ELŐFIZETÉS MAGYARpRSZAOOM 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengd) negyedévre 15 pengő. Egyes szája ára" 20 lítiSr ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon : 5-08, 6-9* és 3-64. m évfolyam 295-ík szám U| népszámlálás Irta: Paál Árpád „Az ufságwőmáris a feörton• ben érzi magát Iíá-Három és ötesztendSs fo.vházbüntcSiásakeí tarSa!És?.as a sajtótörvény javaslata — A közhiva&aínok ellen, ha fegyelmi ?..£©» nem büntették megy bizonyítékok birtokában sem leket vádat emelni (Bukarest, december 23.) A bukaresti lapok legutóbbi számai részleteket közölnek — nem éppen a leghizelgőbb kommentárok kíséretében — a kormány sajtótörvénytervezetéből, amit nz igazságügy- miniszter közelebbről a parlament elé fog terjeszteni. Az Adeverul szerint a törvény rendelkezéseinek olvasása közben valósággal börtönben érzi már magát as újságíró. Mi bánthatta annyira az igazság- ügyminisztert — veti fel a kérdést a lap — mert bizonyos, hogy amikor ezt a javaslatot elkészítette, nagyon komor hangulatban lehetett. Az első szakasz szerint három évtől öt évig terjedőd fogházbüntetéssel és tíztől—ötvenezer lejig terjedő fogházbüntetéssel és tíztől—ötvenezer lejig rály, vagy a trónörökös ellen nyilatkoznak a nyilvános megnyilatkozás bármely formájában, vagy akár levelezésben., rajzokban stb. Ugyanebben a deliktumban két évtől négy évig terjedő fogházbüntetéssel és 5—20 ezer lejig terjedő pénzbírsággal sújtják azokat, akik a királyi család valamely más tagja ellen tesznek sértő nyilatkozatot. Egytől három évig terjedő fogházbüntetés, vagjr 2—10 ezer lejig terjedő pénzbírság lesz a büntetése annak, aki az ország meghatalmazott miniszterei ellen követnek el becsületsértést. A törvényjavaslat három külömböző kategóriát állít be: a rágalmazás, a vádolás és a sértés delik- tumait. Rágalmazásnak tekinti a törvényjavaslat azt, ha valaki e valóságnak meg nem telelő határozatot, cselekedetet tulajdonit bíróságoknak, közhivataloknak, köztisztviselőknek, s általában bárkinek, aki a köznek a megbízásából tölt be valamilyen funkciót, ha az illető cselekedet a megiágalmazott- nak közhivatali ténykedései közé tartozik. 11a az, aki a tényeket állítja, azt bizonyítani is tudja, úgy •Ilene minden eljárást megszüntetnek, egyébként pedig a büntetése egy évtől két évig terjedő fogház, illetőleg 5—20 ezer lejig terjedő pénzbüntetés. Vádolásnak nevezi a törvényjavaslat »zt, ha valakit olyan cselekedettel vádolnak sajtó utján, amelyért az illetőt akár a bíróság, akár pedig fegyelmi bizottság már felmentette. Vádolást követ el az is, aki nem köztisztviselőről és nem közszolgálatban eljáróról állít ilyen valótlan cselekedetet. Ennek a vétségkategóriának a büntetése hat hónaptól két évig terjedő fogházbüntetés és 2—10 ezer lejig tér-, jedő pénzbírság. Végül sértésnek nevezi a törvényjavaslat azt, ha bárki ellen is sértő hangon, sértő kifejezésekkel határozatlan állításokat hangoztatnak. Ennek a vétségnek büntetése egy hónaptól három hónapig terjedő fogházbüntetés és kétezer lejig terjedő pénzbírság. Ugyanez a büntetés éri azt is, aki olyan fényképeket hoz nyilvánosságra bárkiről, amely az illetőt közgyüiöletnek és megvetésnek a tárgyává tenné. A törvényjavaslat a fokozatos felelősség elvét átveszi az Erdélyben érvényes sajtótörvényből. A sajtóvétségért felelős a szerző, oz illető sajtóorgánum igazgatója vagy szerkesztője, ebben a felsorolási sorrendben. Az igazgató vagy a szerkesztő akkor felelős, hogyha a szerző ismeretlen, vagy a külföldön tartózkodik, vagy hogyha a szerző bebizonyítaná, hogy az illető Írást, az ő tudta és akarata nélkül hozták nyilvánosságra. A vádolás esetén a vádlott nem hivatkozhatik jóhiszeműségére és ilyen irányban bizonyítékokat sem produkálhat. A bűnügyi eljárást, a király, a trónörökös és a királyi család tagjai, valamint a meghatalmazott miniszterek elleni sértések esetében az igazságügy- minisztérium, a testületek elleni vétségeknél az illető testület, magánosok esetében pedig a sértett indítja meg. A 40. szakasz kimondja, hogy előzetes letartóztatásnak a fogházbüntetést kimondó jogerős ítélet előtt, sajtóvétségekben nincs helye. A 45. szakasz előírja, hogy a sajtóvétségeket az illető bíróságok a legsürgősebben, minden más peres ügy előtt, soron kívül kell letárgyalni és az ítéletet a pör megindításától számított 30 napon belül ki kell mondania. Az Adeverul külön'' •- n törvényjavaslatnak az utólagos vádoló.i’íal k..^. .-uíátos intézkedéseit kifogásolja. Felteszi a kérdést, hogy mit tegyen az az újságíró, aki esetleg arról győződik meg, — fontos bizonyítékok alapján — hogy az. illető, akit a bíróság felmentett, mégis bűnös. Bizonyítékokat nem szabad előterjesztenie s igy minden ilyen ízben hallgatnia kell. A benyújtandó .sajtótörvény ellen a fővárosi lapok egyhangúan tiltakoznak. A Dimineaţa azt írja, hogy a közvélemény ezt a törvényjavaslatot talán elfogadta volna egy reakciónáritis kormánytól, hogy éppen a nemzetiparasztpárt kormánya terjeszti be, nagyon .különös, hiszen ez a párt az ellenzéken a legteljesebb sajtó és gondoiat- „ szabadságot hirdette. A Lupta ugyancsak ’ hosszasan foglalkozik a javaslattal, amelyet, minden további nélkül jogi inonstruo- zitáisnak nevez, amit nem sajtótörvénynek, hanem a sajtószabadság megszüntetése törvényének lehetne nevezni. A Viitorul reakciósnak bélyegzi a javaslatot, amelyet a kormánynak vissza kell vonnia. A lap kéri a fővárosi sajtót, hogy egyhangúan tiltakozzék az ilyen, a sajtószabadságot megszüntető .javaslat ellen. IGAZI SZENZÁCIÓJA lesz az erdélyi irodalomnak és újságírásnak á Keleti Újság Karácsonyi száma falinaptár melléklettel. Annyi értékes és érdekes olvasnivalóval szolgálunk olvasóinknak, hogy mellékleteink több száz oldalas szenzációs könyvnek felelnek meg. Ára 15 lej. ! A Karácsonyi szám könyvkedvezménye ! A ,,Keleti Újság“ Karácsonyi száma egy szelvényt fog tartalmazni, melynek felmutatója vagy beküldője Ligeti Ernő: VONÓSNÉGYES című novellas kötetét 100 lej helyett 50 lejért kaphatja könyvosztályunkban. A mostani országos költségvetéssel kapcsolatosan a kormány határozottan tervbe vette, hogy a jövő évben népszámlálást rendez. Százmillió lejen felüli az az összeg, amit erre az uj népszámlálásra szántak. A népszámlálás végrehajtására többezer számláló biztost és egyéb összeirót fognak mozgósítani. Ezekből a tervezésekből kivehető, hogy ezúttal komoly, részletes és nagyszabású népösazeirási munkát akarnak végeztetni. SzüKség is van rá, mert a népességi viszonyokról ami jura bizonytalan és gomolygó tudomások vannak, hogy azokból igen nehéz a való helyzetre helyes következtetéseket vonni. Már pedig kormányzati érdek is, hogy az ország tömegviszonyairól biztos látások legyenek, s a kormányzati teendőket ezekre a valóságokra alapítsák. A többi között van például olyan adat is, mely az ország népének az adófizetési képességét 60 milliárd lejre teszi. Ebből a feleösszcget az állami adóztatás mindjárt igénybe is veszi, s a pénzügyi politika legmagasabb fokú intézői jó reménységben vannak, hogy ez nemcsak behajtható, de fokozható is. Innen ered az adóhajtás kiméletlenségc és folytonos többkövctclése. Hiszen csak az adózóképesség felét vesszük igénybe, — gondolják a magasabb körökben. Kérdés azonban, hogy helyös-e a fizetőképesség statisztikai megállapítása 1 És még ha helyes is, akkor további kérdés az,’ hogy a helyi adóztatások, a községi dijak, megyei pótadók, útfenntartási, is- kolaépitési és egycb közmunkák és költségek nem merítik-e ki a fizetőképesség megmaradó részét ist Sőt nem mennek-e túl azon igen sokszorosan? Egyes vidékeink állapotát gyakorlati közelségből nézve, csakugyan azt kell látnunk, hogy úgy az állami, mint a helyi adóztatások a közönség fizető- képességét teljesen kimerítették. Jgeu gyakori jelenség, hogy adósságot, kamatos pénzt vesznek föl az adók kiegyenlítésére. Ez már az adózó alanyok csődjét jelenti. Már nemcsak fejik, de le is vágják a tehenet, tehát nem lesz, amit tovább fejjenek. Világosan előrelátható, hogy az adózás további fokozása a fizetésképtelenséget végzetesen állandósítja. Jó és helyes áttekintést nyújtó statisztika esetén ilyen végzetes ténykedéseket semmiesetre se erőltetnének. Mivel azonban a statisztikai adatok nálunk csak hozzávetőleges nagyításai fe kicsinyítései a húsz év előtti statisztikai adatoknak, « a hozzá- vetés minden lehetetlen intézkedésre talS indokolást. A statisztika igy nem a valóságok adatgyűjteménye, hanem olyan kormányozható számcsoport, mely aszerint alakul, hogy az egyes hatalmi tényezők mit szeretnének elérni. Ha például azt kell kimutatni, hogy külön iskolára van-e joga — tegyük fel — szórványban levő magyar népcsoportnak, akkor e népcsoport 6záma kevés lesz. Ha ugyanerről a csoportról azt kell kimutatni, hogy mennyi adózás várható és hajtható be tőle, akkor a száma mindjárt nagyobbra fog emelkedni. Ilyen és ezekhez hasonló esetekkel különösen a népkisebbségek igen sokszor találkoznak. Ha számúik szerint kapniok kellene valami jogot, akkor a számuk nagyon-nagyon összezsugorodik; névelem- zésscl, vallási címeken való leszakitásokkal, s egyéb fogásokkal kevesbítik Őket. Ha azonban venni kell tőlük számuknak megfelelő kötelezettségeket, akkor az a szám igen robbanó módon emelkedik. Hát ez az úgynevezett kormányozható statisztika. Remélni szeretnek, hogy az uj népszámlálás nem ilyen kormányozható statisztikára fog törekedni. Jó kormányzás csak a valóságok komoly számbavétele alapján történhetik, s nem az előre feltett célzatosságok szerint. A célzatosságoknak ugyanis az az öngyilkos hibájuk van, hogy az életviszonyok belső erejével nem számolnak. Nem azokból indul\ Mai szamunk Ili oldal
