Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-23 / 294. szám
xn. tíVF. m. szám. #®"7% SlltlMli Uíarácson yest örőmteljes pillanata az esztendőnek. Boldog emberek, ragyogó arcok, el nem múló varázsa az ünnepnek. Tegyünk ifjúságot, szépséget a karácsonyfa alá, legyen ajándékunk ÉLIDA KAZETTA R dúsgazdag Szamosujvdrfól- a koídusszegén^ Gheríáig Szamosujvár és Antwerpen versengése eg^ Rubens-kép körül — A bécsi udvar levéltárból elvesztek a Rubens-kép eredetiségét bizonyító iratok (Szamosujvár, december 21.) Dósról vonaton busz perc alatt az utas Szamosujvárra ér. Este nyolc órakor teljes sötétség borul a kis örmény városra. Régebben itt a vonat érkezése valósággal ünnepszámba ment, több százan sétáltak a perronon, ma alig lézeng két-három ember. A városka nyílegyenes necái üresek és kihaltak. Csak a hatalmas örmény templom órája van kivilágítva és mindjárt megállapíthatjuk, hogy az utolsó tizesztendőben Szamosujváron ez az egyetlen újítás. A Korona kávéházban, ahol az örmények feltett kalappal, bundákban ülnek és hangosan beszélgetnek, már tízperces disputa után meg lehet állapítani, hogy a hajdan dúsgazdag örmény metropolis, valamikor szabad királyi joggal felruházott város ma rohamosan hanyatlik és talán egyetlen város sincs Erdélyben, amely any- nyira megérezte Volna a gazdasági krízist. — Amíg Szamosujvárból Gherla lett, rövid tiz esztendő alatt, — mondotta egy hajdan dúsgazdag örmény. maliciózusan — nsCgy vagyonok, egzisztenciák mentek tönkre, örmény nábobok jutottak koldusbotra és ma Gherla Románia legszomorubb városa Ismeretes, hogy Szaniosujvár a régi időkben hatalmas és virágzó exportkereskcdelmet folytatott. Marha és sertésszállitmányai, nyers állatbőr kivitele nemcsak a régi Magyarország területén, hanem külföldön is hires volt és a szamosujvári örmény nagykereskedőknek bármely európai nagy cég óriási összegeket hitelezett. Mióta a balkezes kereskedelmi kormányzat Románia exportját megölte, azóta Szamosujvár kereskedelme rohamosan hanyatlott, külföldi kapcsolatai megszakadtak és az egész város gazdasági fluktuációja megakadt. A gregorián örmények beözönlése Az utóbbi években a sajtóban is többizben szó esett arról, hogy a örménység kipusztulóban van. A hosszú évszázadokon való együttélés, rokonok közötti összehúzás adás tagadhatatlanul bizonyos fokig degenerálta az örménységet. Az örmény családokban ma alig van gyerek. így volt azonban régebben is, amikor sokkal kedvezőbb gazdasági helyzetben éltek. Most azonban Kisázsiából az ottani tömegmészárlások elől hatvan-hetven örmény család menekült Szamosnjvárra, ami az örmény társadalmi életnek nj szint kölcsönzött A bevándorolt örmények azonban bizonyos fokig külön kasztot képeznek, mert ők az orthodox örmény valláshoz tartoznak. Gregoriánusoknak nevezik magukat és a román orthodoxia a legnagyobb előszeretettel karolja fel az örmény kntholikusokkal szemben. Már négy évvel ezelőtt Bukarestben örmény görög keleti püspökséget állítottak föl és Zobrabiah püspököt régen ki is nevezték. Beszélgetést folytattunk az egyik örmény magas egyházi férfiúval, aki kijelentette, hogy a konkordátum értelmében fc! kell állítani az örmény katolikus vikáviátust, amely a jövőben közvetlenül a római szentszék alá Rsz rendelve. Avedis Ejdahar az örmény mészárlásról Ugyanez a magas örmény egyházi férfin mondotta, hogy a most bevándorolt, gregoriánus örményéit és a régi örmény törzslakók között vallási tekintetben semmiféle közeledés nem történt. Bőszé’- tünk az egyik menekült örménnyel, akinek a Viz- nccában nagy, keleti szőnveg-iizlete van. Avedis Ej- daharnak hívják a sápadt arcú, szikár örmény kereskedőt, akin látszott, hogy az örménymészárlások idején borzalmas tortúrakor, ment keresztül. Avedis szőnyegkereskedő elmondotta, hogy családja Kisássiában élt, tizennyolc tagból állott és a török mészárlások után mindösz- sze ketten maradtak életben. Családjának a többi tagjait vagy legyilkolták, vagy a menekülés közben meghaltak. Megnéztük Avedis szőnyegszövő üzletét, amelyben hatvan-hetven fiatal örmény leányka dolgozik. Pompás, eredeti keleti szőnyegeket gyártanak. Eddig Szamosujváron, Kolozsváron és a szomszédos városokban helyezték el a szőnyegeket, de az utolsó hónapokban az üzlet rendkívül rosszul megy. Az emberek még az eredeti keleti szőnyegeket sem vásárolják, mert nincs pénzük. örök vita, amly sohasem ér véget Még élénken emlékezhetünk arra, hogy hónapokkal ezelőtt a bukaresti sajtóban Szamosujvár világhírű képével, Rubens „Krisztus levétele a keresztről” cimü festményével nagyon sokat foglalkoztak. Érthetetlen és indokolatlan módon a bukaresti lapok azt Írták, hogy a szamosujvári Rubens- kép nem eredeti. Ezeknek a támadásoknak az indító oka az volt, hogy „Szamosujvár monográfiája” cimü munkában egy klisé jelent meg a Rubens-kép- ről, amely valóban nem a szamosujvári Rubenset, banem az antwerpenit ábrázolta. Ez a klisé azonban csak szerkesztői ügyetlenségből került a monográfiába, mert az örmények mindig és ma is azt hirdetik, hogy az egyedüli eredeti „Krisztus levétele a ke resztről” cimü kép a szamosujvári örmény templom falát disziti és azt II. József császár adományozta az örményeknek. Midőn a bukaresti laptámadások kétségbevonták a nagyhírű festmény eredetiségét, az egyik nagytekintélyű szamosujvári örmény Becsbe utazott, hogy a bécsi udvari levéltárban fekvő iratok alapján igazolja, hogy a szamosujvári Rubens-kép az egyedül eredeti és az antwerpeni „Krisztus levétele a keresztfáról” csak később készült. A szamosujvári örmény ur hosszú ideig kutatott a bécsi levéltárban, de a legnagyobb meglepetéssel és megdöbbenéssel állapította meg, hogy a forradalmi időkben az egyedül bizonyító erővel biró Írásbeli dokumentum a bécsi kéntárból eddig még ki nem derített okból eltűnt, így tehát örök rejtély marad, hogy a szamosujvári „Krisztus levétele a keresztfáról” cimü kép-e az eredeti vagy pedig az antwerpeni. Az örmények a történelmi változás után is a magyar nemzethez tartozóknak érzik magukat. Ennek nemcsak érzelmi, hanem súlyos gazdasági természetű okai is vannak. Tény az, hogy a magyar impérium idején Szamosujvár mindig speciális kiváltságokat élvezett. Az örmények nemcsak, mint kereskedők, hanem mint állami funkcionáriusok és közigazgatási tisztviselők is a közpályákon rendkívül gyorsan haladtak fölfelé. A román impérium óta azonban az örménység csak az elnyomást, a kereskedelem megfojtását, a súlyos adóterheket és gazdasági béklyókat érzi. Ilyen körülmények között könnyen érthető, ha ma is magyarnak vallják magukat. A Magyar Párt tagozata kedden , este tartott értekezletet, amelyen a magyarok és az örmények nagy számmal vettek részt és itt elhatározták, hogy az interimar bizottságba a párt részéről nem jelölnek senkit és a közelgő közigazgatási választáson a központi Magyar Párt utasításait fogják respektálni Olajos Domokos.
