Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-21 / 292. szám
4 XU- XVF, 292. SZJU. ££•' A vámon veszítünk Ezek között szerepelnek elsősorban a behozatali és kiviteli vámok, amelyek természetesen közvetve a fogyasztó közönséget terhelik. Tavaly a behozatali vámok előirányzata 6 milliárd 600 millió volt. E bevételnél tavaly bevallottan eddig kétmilliárd hiány mutatkozik és mégis az 1930-as költségvetésben 6 milliárd van előirányozva. Amikor 1927-ben Vintila Bratianu, az akkori pénzügyminizter hatmilliárdot irányzott elő a behozatali vámokból, a jelenlegi pénzügy- miniszter hatalmas beszéd keretében azt mondta, hogy ezt az összeget csak vad, kíméletlen, majdnem prohibitiv, import-politikával lehet elérni és e politikát pedig folytatni nem szabad. Nem csoda, ha most meglepetéssel olvasom, a pénzügyminiszter hatmilliárdos vámtétel beállítását. Ezt nemcsak az idei deficit teszi indokolatlanná, hanem nagyon valószínű, hogy még az ideinél is sokkal kevesebb lesz a bevétel, mivel feltétlenül szüksége les országunknak arra, hogy a külfölddel kereskedelmi szerződéseket kössön és mezőgazdasági terményeinket csak úgy helyezheti el, hogyha ezzel szemben vámkedvezményt nyújt, ami természetesen a vámbevételek csökkenését hozza magával. A forgalmi adó és szeszilleték A forgalmi adónál négy százmilliós többbevételt irányzott elé a pénziigyminisz ur. Indokolása szerint, ezt úgy véli behozni, hogy megváltoztatja a beszedés módszerét és egyúttal reménykedik az 1930 évi jobb gazdasági konjunktúrában. Szóval indokolása nem pozitiv tényeken, hanem feltevéseken alapszik. Szerintünk kevés reális alapja van az italmérési illetékekben előirányzott majdnem negyedmilliárdos bevételi többletnek is. Igaz, hogy ez illetékek 1929. év folyamán hallatlan módon felemeltettek, de épen ennek az irracionális felemelésnek az lesz a következménye, hogy az italmérők kénytelenek lesznek lemondani engedélyeikről és így a kincstár el fog esni az e címen várt jövedelemtől. Indokolatlannak találjuk a söradóban előirányzott bevételi többletet is. Ezt a fogyasztási adót az elmúlt évben háromszorosára emelték. Dacára ennek az ezen évi tiz- havi bevétel az előző évi tizhavi bevételével szemben, (1928-ban 136 millió, 1929 ben 24 millió) csak 90%-al emelkedett. Tehát legfeljebb ily arányú emelés lett volna indokolt. A pénzügyminiszter ur azonban, 130%-os emelést (200 millió többletet) irányzott elő. Miután azonban a söradó emelése óta a sör- fogyasztás állandó csökkenése volt tapasztalható, erős meggyőződésünk, hogy szárni- tása nagy csalódást fog hozni. Madgearn miniszter közbeszól: A sörtermelés nem csökkent. Jósika: Hiteles adatok állanak rendelkezésemre, amelyeket megbízható sörgyárosoktól szereztem. Madgcaru: Remélem, hogy a jövőben az ország lakosai több sört fognak inni. (De rültség.) így állunk az úgynevezett rendes bevételekkel, melyekre a költségvetés súlya nehezedik. A kétmilliárdnál nagyobb rendkívüli bevételi összeget a pénzügyminiszter ur főkép pen a kommercializált állami üzemektől várja. E pontnál ki kell térnünk néhány szóval a kommercializálás nagy problémájára, melynek eredményeihez az előző kormányok és úgy hiszem önök is oly nagy reményeket fűztek. Es e pontnál megint visszaemlékszem a pénzügyminiszter ur tavalyelőtti szép beszédére, amelyben a liberális párt gazdálkodását tette kritika tárgyává a kommercializált vállalatoknál. A pénzügyminiszter ur akkor azt mondta, hogy kommercializálás esetén az állami tulajdont képező javak jelentékeny többlet-bevételt kell biztosítsanak, anélkül, hogy, különösen a monopóliumok árai emelkednének és ezzel az állampolgárokra újabb terhek nehezednének. Ezzel szemben az 1930-as költségvetésben ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Mivel egyrészt a kommercializált vállalatok eredményeinél kisebb bevéteii többlet van előirányozva, mint a direkt és indirekt adóknál. Másrészt pedig azt látjuk, hogy ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági termelés árai, különösen az agrárproduktumok árai naprólnapra esnek, a monopolcikkek árai a CFR szállítási dijai és melléktaxái, a posta, táv- irda és telefon dijai, levélbéiyeg árai, folyton emelkedésben vannak. Elértünk oda, hogy az ipari só nálunk drágább, mint a tőlünk importáló államokban. A kommercializált vállalatok tehát nem adnak az államnak lényegesen nagyobb bevételt, viszont a cikkek aránytalan drágításával ismét csak az adózó polgárokat terhelik meg rendkívüli módon. Ezek után kérdezhetnek a pénzügyminisztertől, hogy milyen módon kívánja re- dezni az állam óriási kiadásait, ha a bevételi tételek nincsenek reálisan beállítva. A pénz- ügyruinisztér ur a költségvetés bevezető részében e kérdésekre megfelel, még pedig olyan módon, hogy megborzad tőle a hátunk- Ugyanis a költségvetéssel egyidejűleg olyan törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, amely szigorú szankciókat helyez kilátásba. Megptyomorilfák a népet Teljesen helyesnek találom, hogy mindenki egyformán viselje az adóterheket, egyáltalában nem akarok azok védelmére kelni, akik meg nem engedett módszerekkel kötelezettségeik alól kibújnak. De hogy e törvényjavaslatból megborzadok, annak az az oka, hogy eddig sem mértek egynelő mértékkel és különösen a kisebbségi vidékeken sokka! kegyetlenebbek és kímélet lenebbek voltak az adóbehajtások mint máshol. — Már a statisztika is azt mutatja, hogy a kisebbségi vidékekről gyorsabban és tetemesebben nagyobb összegek folytak be az állam pénztárába, mint máshonnan. Nem csoda tehát, ha attól félek, hogy ha most ez uj törvényjavaslat az alárendelt közegeknek még nagyobb hatalmat fog adni, akkor, különösen a kisebbségi vidékeken e hatalommal vissza fognak élni és e kezükben lévő fegyvert állandó vexálásra és zsarolásra fogják felhasználni. — Az eddigi tapasztalatok, sajnos nagyon indokolttá teszik ebbeli félelmünket és ha a költségvetés irreálisan beállított bevételei behajtása vidéki perceptorok és kontrollo- rok kénye-kedvére lesz bízva, akiknek még büntető hatalmuk is lesz, akkor e költségvetésnek az útját a szegény emberek könnyei fogják kisérni és eredménye nem az ország felvirágzása, hanem az ország népének gazdasági romlása lesz. De ezektől eltekintve, nem mulaszthatom el, hogy a költségvetésnek még egy nehány hibájára ne mutassak rá. Mibe! élnek a községek Ezek közül első sorban kell emflitenem, azt, hogy most sem szünteti meg azt a káoszt, ami a községi költségvetések körül még mindig létezik. Mivel az államtól kapott hozzájárulás a községi kiadások fedezésére a legtöbb községben nem elegendő, 1927 ben teljesen önkényesen összeállított költségvetések alapján mindenütt óriási taxákkal sújtották a falusi lakosságot. — Az illegális taxák szedését 1928-ban betiltották, de viszont nem történt semmi gondoskodás arra nézve, hogy a hiányzó összeg honnét legyen pótolandó Ez a helyzet a mai nap is és az 1930-as költségvetés sem nyújt semmi féle lehetőségét a községi költségvetések rendezésére. Ezért most is csak ismétlem, amit e helyről ezelőtt két évvel javasoltam, hogy vagy lássa el teljesen az állam a községek kiadásait, de viszont akkor vegye át a pénzügyminiszter az ezek felett való ellenőrzést, vagy pedig léptessék életbe a régi pétadó- rendszert és ez esetben csökkentsék az állami adót az eddigi hozzájárulások összegével. A kisajátított földek ára — Hiánya a költségvetésnek, hogy a kisajátítási renták kamatjainak és kisorsolásának ügyét szintén még függőben hagyja. A földmivesektől az összegeket behajtották és az állam a költségvetés keretein belül ezelcet elköltötte. Pedig az erre vonatkozó törvények szerint, a már befizetett összegeknek megfelelő rentákat már ki kellett volna sorsolni. Ez mind ez ideig még nem történt meg, s az államháztartásnak nagy hátránya fog belőle származni, ha e kérdést még sokáig elhanyagolja. Ezért feltétlenül követeljük, hogy a kisajátítási árak likvidálása külön pénztár utján történjék és a már kifizetett földáraknak megfellő állampapírok haladéktalanul kisorsoltassanak. Itt kell még megemlítenem azon anomáliát is, hogy a kisajátítást szenvedett föld- birtokosok csak a legnagyobb áldozatok és nehezsegek árán tutinak hozzájutni a kártalanítási állampapírokhoz, sokszor oly későn, hogy ezek szelvényei közben már el is évülnek. Ezért feltétlenül meg keli könnyíteni ás gyorsítani az állampapírok kiszolgáltatását és a szelvények elévüléséi hatálytalanítani. De most vizsgáljuk a költségvetést speciálisan kisebségi szempontból. A kisebbségi pénzintézetek A stabilizációs javaslatot a Magyar Párt intézeteink egyenlő elbánásban részesüljenek a Nemzeti Bank részéről a többi pénzintézetekkel. Elismerem, hogy a helyzet a tavalyihoz képest javult, mivel a nyolcszázmillió alaptőkét reprezentáló kisebbségi pénzintézetek most százmilliós visszleszámitolási hitelt élveznek a Nemzeti Banknál a tavalyi 30 millióval szemben, de a helyzet még most sem kielégítő, mivel a legtöbb román intézet, alaptőkéjének 100—150%-át is élvezi vissz- leszámiíolási hitel gyanánt; és ezért követelünk hasonló elbánást a kisebbségi pénzintézetek részére is. Most már mindenkinek útja csak Spitz üzletébe vezessen, mert üzletáfszemzése miaü az összes raktáron levő árukból karácsonyi rendezik soka eddig még nem létező olcsó árak mellett. é Egynéhány tájékoztató ár: Férfi gyapjú sockni ...................Lei 24'— Férfi gyapjú schawl ...................Lei 55•— Férfi béleli bőrkeztyü .... Lei 295■— Női bélelt nappa bőrkeztyü . . Lei 295'— Női angol harisnya ...... Lei 48‘— Női gyapjú angol harisnya . . Lei 78-— »T. SPITZ« Calea Meg- Ferdinand 13.
