Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-20 / 291. szám
XII. EVF. 291. SZÁM. ___________________ iMfc-j'-A....- •)■— ^riii'iwm^i*lh'atftfiaiiiÉi*TiiiiÉÉifcTÉMiÉliÍifBBBBBí ixBBBrasoiaMananMHi iMiasuaci 7 A vHAg la Jobb márkája Dés főterén is megperdül a dob és folyik a szivettépő adóárverés Városvezetés a „Fenn az ernyő, nincsen kas“ elve alapján, de az u cákon a sár és piszok garmadával áll — Nyolo milliós vízvezeték, amelynek a vize ihatatlan (Kiküldött munkatársunktól). (Déa, december 18.) Már elmúlt délelőtt 10 óra, mikor a szamoHVÖlgyi bebotorkák a dési állomásra, ahol ködös, ólmos eső fogad. A perron kihalt, nép- telen. Az állomás előtt az országúton tiz-tizenöt ócska fiáker. A kerekek derékig sárban. Az országút fölött köd, szürkeség és sártenger. — Csak húsz lej, tessék beszállni! — kiabálja az élelmos fiakkeres. Beülök az egyik kocsiba. Alig tud kievickélni a léimé ers sárból. Lassan, kocogva elindulunk a város felé. Habár az ut az állomástól a városig több, mint másfélkilométer, feltűnő, hogy mégis nagyon sokan éviekéinek a ragadós masszában. — Cudar világot élünk, — mondja a kocsis, — ma errefelé még a püspök is gyalog jár . . . Püspököt ugyau nem látok a látóhatáron, de a kocsis kiszólásából gazdasági Ízelítőt kapok. Megtudom, hogy esak most volt a nagyvásár, amely más kor három napig tartott és azon az egész vidék résztvett, most azonban egy nap alatt lepergett és kis jóakarattal hetivásárnak is lehetett volna nevezni. Tehát Désre, a hajdan jómódú kereskedő, iparos és hivatalnok városra is rászakadt a nyomorúság. A Hungária előtt, amelyet ma Romániának hívnak, megállunk. Feltűnően sok az autóbusz. Ezek a fürge jármüvek valósággal behálózták az egész környéket. Mert Désen torkollik össze a Számos- völgy, Kodorvölgy, Beszterce és Somknti vonala. Hajdan hatalmas környék gócpontja, megyeszékhely, élénk virágzó és gazdag várói volt Dés. És ma? Nézzünk szét a városban. Szólaltassuk meg az embereket. Hallgassuk meg a város szívverését, figyeljük meg a polgárok kívánságai', panaszait, sérelmeit, vázoljuk fel a keresztmetszetét. Emberek, városok sorsa mindig érdekes. Különösen ma, mikor a magyar városok individuális élete máról-holnapra változik. A szinmagyar város tizenháromezer lakójából ma nyolcezer magyar, háromezer zsidó és több mint kétezer román. Hamarosan kitűnik, hogy a környékről nagyon sok román költözött be és különösen városi, megyei és állami hivatalokba helyezkedett el. Jellemző, hogy a választói névjegyzékbe csak 1063 magyar szavazó van felvéve, ugyanakkor pedig 660 zsidó és 400 román. A városi képviselőtestületben a számarány dacára 18 román, 4 magyar és 2 zsidó foglal helyet. Itt már ngylátszik megfordult az arány és azok jutót* ak túlsúlyba, akiknek a népessége kevesebb, mint a magyaroknak. Nem bírják már a terheket Rövid szemlélődés és a dési polgárok vallatása után megállapítható, hogy a kisváros egyetlen problémája ma a közelgő községi választás. A külöra- böző pártok Désen is harci tűzben égnek és a választást megelőző poli ikai és társadalmi fellobba- nások tüzébeu könnyebben megláthatok a város bajai, a polgárság sérelmei és kitűnő portrékat kapunk a város mai vezetiről. Persze az adó itt is, mint mindenütt, tulmagas. Az egyik temperamentumos iparos vezető, akinek a háta mögött 500 iparos választó áll, nagyon elégedetlen a város mai vezetőségével. Nemrégen alaposan felemelték a városi taxákat — mondja kipirult arccal, — és ma a közterhek olyan magasak Désen, hogy sem a kereskedő, sem az iparos, sem a latenter nem birja a terheket már tovább. A munkásság mindig elégedetlen volt, de ma kétszeresen az, Az adóvégrehajtók rekordteljesit- ményeket produkálnak. Ma foglalnak és harmadnap már szekérrel járnak háról-házra. Egy végrehajtó és egy rendőr s nyomában a butorszállitó szekér, amelyre hevenyében dobálják fel a varrógépet, Írógépet, butort és a szegény ember minden szükséges holmiját. A főtéren megperdül a dob és folyik a szivettépő adóárverés , . . Dr. Pop Comei, a prtmáf — minden oldalról ezt halljuk — megközelíthetetlen ember ugyan, de soviniszta. Vízvezetéket, strandot, lut.ballpalyát építtet, de az uccákon a sár és a piszok garmadával Ülepszik meg, a kövezet rossz és a külső uccák valósággal úsznak a szennyben. Erről a feuhéjázó gazdálkodásról Désen azt mondogatják a zemberek: „Fenn az ernyő, nincsen kas.“ Pop primár nr sok jóakarattal örök emléket akar állítani magának, de ugyanakkor a gyakorlati élet apró-cseprő bajairól megfeledkezik és Potemkin A magyarság körében nagy az elégedetlenség, különösen az egyik magyar tanácsos, Almay Ferenc ellen, aki a magyar ügyekkel és érdekekkel szemben teljesen judolens. Nemrégen egy magyar ember előtt a városházán kijelentette, ami Désen ma is szájról- szájra jár, hogy kisebbségi ügyekben nem fogad senkit és magyarpárti körökben is úgy Ítélik meg, hogy Almay urnák minden ténykedései egyéni érdekek szolgálatában állanakPedig a magyarságra, különösen az iparosokra, kereskedőkre és a iateinerekre Désen nagyon rossz napok virradtak. Hosszú ideig Dés még a háború és forradalmi idők után is a jómódú, gazdag városok közé volt sorozható. De lassanként a meglévő vagyonok felmorzsolódtak. Dés gazdasági helyzetére ma mi sem jellemzőbb, hogy most nyjlt meg az első zálogház, amely röpcédulákkal hirdeti a szegény embereknek, hogy az adóárverés elől a rég' bútorokat, varrógépeket és más családi ékszereket zálogba lehet helyezni. A kisebbségek s különösen a magyarság a múltban nem folyt be eléggé a városi és megyei közigazgatásba. Ennek föoka a magyarság szervezetlensége. Ez megállapítható abból is, hogy az úgynevezett nemzetiségi súrlódásokat Désen alig ismerik. A magyarok, zsidók és románok megférnek együtt. A társaséletben is érintkeznek és csak a szervezetlenségen múlhatott, hogy a magyarság a város sorsának az intézésében eddig alig falakat emel. Itt van például a törvényszéki palotával Bzcmben fekvő fapiac. Személyesen győződtünk meg arról, hogy még falábon is életveszélyes megközelíteni ezt a hatalmas teret, amelyet inkább lehelne nevezni siippedős mocsárnak, mint fapiacnak« Ekkora sártengnr csak az alföldi falvakban lehet, ahol az uecakövezést nem ismerik. De nemcsak irtó sár és pocsolyák teszik megközelithe- tetlenné a fapiacot, hanem szennyes lé, szemét fertőzi meg valósággal a levegőt. Dés különben is a kis rövid és görbe uccák városa, ahol a köztisztasággal a város vezetősége • szó-szoros értelmében hadilábon áll. A nemrégen épített nyolcmilliós vízvezetékkel is baj van. Egy kiváló dési orvos mondotta, hogy az egész újonnan épített vizmü el van hibázva, rossz helyre építették. A vízszűrők előtt a felsőváros szennyvize a Szamosba ömlik és a klórrral desztillált viz élvezhetetlen, ivásra nem alkalmas. Szakértők állítása szerint a régi kozárvári vízmüveket kellett volna kibővíteni. Most- van egy mutatós, modem vizmü, csak az a hibája, hogy a vize teljesen élvezhetetlen. Falusi, kvalifikálatlan emberek árasztják el a városházát Pop primár ellen, akiről általában nagyon megoszlanak a vélemények, többen azt a vádat emelik, hogy a városi biva- alokat falusi, kvalifikálatlan emberekkel töltötte meg és túlzó sovinizmussal, régi érdemet magyar tisztviselőket állásaikból kiszorított. folyt be. Most annál hovesebben indult meg a szervezkedés. Különösen a dési magyar iparosság mozdult meg és ébredt öntudatra. A Magyar Párt dési tagozata hétfőn tartotta az első bizalmas értekezletet, amelyen a közelgő választásokkal foglalkoztak és elhatározták, hogy a magyarság érdekelt minden eszközzel biztosítani fogják. Ugyancsak itt foglalkoztak azzal is, hogy a választások után a tagozat uj vezetőséget választ és aktívabb munkásságot fejt ki a jövőben. Kübacher Ferenccel, a tagozat ér demes elnökével hosszabb ideig beszélgettünk, aki nem csinál titkol abból, hogy a dési magyarság egyrésze indolens a közügyek iránt, kritizálni szeret de midőn áldozatot kell hozni — félrevonul. — Az én apám, — mondotta mosolyogva, — a Bach-korszak idején, mint osztrák tisztviselő, országos ügyvédi rangban került ide, itt tanult meg magyarul, de amidőn meghalt zsinóros magyar mentében, rózsás, Rarkan- tyus csizmában temették el. En már magyarnak születtem, magyar minden porcl- kám és ilyennek akarok meghalni is... Ezek a kemény szavak ngy pattogtak a Románia- kávéházban, mintha vezényszavak volnának. Később, órák múlva is visszacseng a fülembe a deresfejii, kaekiás bajuszu, magyar urnák a kijelentése: Magyar minden porcikám és ilyennek akarok meghalni is... Olajos Domokos. Ran my játék Legszebb, legjobb Sakk acirinó Rulett Mah-Yong Billiard dák 6 :-golyók Állandóan raktáron ! karács oryf» diszek 1 sr Emil Schuster Cluj, játék* és sport «izkrt m Egy kíscbasér-I tanácsos, aki nem áll szóba a kisebbségekkel
