Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-02 / 276. szám
A parkettâncosok szindikátusa Nem is tudom hamarjában, hogyan fordítsam le ezt a közismert szót: „Eintänzer“. Eossz magyarsággal annyit jelent, hogy „betáncoló“, az a fiatalember, aki már nem azért táncol, mert jólesik neki, de azért táncol, mert abból él. Paul Bourgetnek, a hires francia Írónak van egy ilyen Eintanzer-regénye, amelyet magyarul „Parkett- táncos“ címmel fordítottak le. Maradjunk mi is ennél a szónál. Bourget parkett-táncosa jó családból való fiatalember, történeti család sarja, aki megszökik hazulról, mert nem birja el az egyhangú életet az ügyvédi irodában, közben apróbb szabálytalanságokat is elkövet, eladja principálisának a diszkönyveit, gondolom, hogy nyakkendőt vásároljon belőle, megjelenik egy exkluzív fürdőhelyen, beleszeret egy fiatal urileányba, de ezt a szerelmet az odavetődő szigorú erkölcsű principális megakadályozza, mert nem engedi, hogy a fiatal leány egy ilyen elvetemedett foglalkozású egyénhez menjen feleségül. Paul Bourget ügyvéd-regényhősének erkölcsi felfogását nagyon sokan osztják, abból a társadalmi kategóriából, amely a családi élet intimitásában nőtt fel és amely a férfiasság méltóságérzésével nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy becsületes ember e ledér pályára tévedjen. Azok, akik megszokták az évszázados, sőt évezredes gyakorlatot, hogy a férfi tartsa el az asz- szonyt, nem pedig megfordítva, jogosan csömörölhetnek meg ettől az uj foglalkozási ágtól, amelyet elkerülhetetlen általánosítások szerint csak halvány árnyalatok választanak el a gigolótól, a kitartott férfitől, a selyemfiutól. Valóban visz- szataszitó látvány fölállani a parketten, várni egy adott jelre, amelyet a nő tesz meg és nem a férfi, vagy ha ízléses, a pincér által izentet, táne- raperdiilni most ezzel a hölggyel, majd amazzal, táncolni össze-vissza, ha muszáj, reggelig is, és elegáns mozdulattal zsebrevágni a bankjegyet, amely neki kijár a végzett munkájáért. Paul Bourget tiszteletreméltó öregei érthető rezigná- cióval sóhajtottak: „mi azt akartuk, hogy legyen valami értelme a világháborúnak, bogy a ránk következő nemzedék most már nemes célokért küzdhessen“... Nos, ez a nemzedék letéve egyenruháját, íróasztalba hányva háborús kitüntetéseit, fájdalmasan néz maga körül: hol van az a bank, ahol még szükség van rám, hol van az az értelmiségi pálya, amely a megélhetés lehetőségét biztosítaná számomra? _ Ez a lehetőség nincs sehol, a jobb sorsra érdemes fiatalember, aki tálán békevilágban bevágta volna magát a szerény XI-ik fizetési osztályba, vagy íróasztalt kapott volna akármilyen irodában, most életlehetőségét vesztetten hol jobb, hol baloldali különítményeknek válik katonájává, tele lázadással, tele keserűséggel: akarna dolgozni és nincs munkalehetősége. Amig még az egyetemen jár, nincs kedve tanulni, mert életkörülményienek rettenetes volta annyira kiszívja minden energiáját, hogy inkább a tüntetők, az elégedetlenek fergetegébe veti magát. Ha pedig már túl van az egyetemen, vagy még helyesebben ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely végig csinálta a háborút, szeretne egy kicsit könnyebben is élni, egy kicsit élvezni a világból, hiszen ifjúságának legszebb éveit a lövészárkokban töltötte. Nem akarok a parkett-táncosok védelmére kelni, de magam is közvetlen tapasztalásból tudom, hogy külföldi egyetemeken nem egy diák él, aki reggeltől estig tanul és este unottan és önmagától is megcsömö- rölve, felveszi a szmokingját, hogy valamelyik danzingban megkeresse a tandijat és hónapos szobájának a házbérét. Ismertem például egy diákot, aki Angliában tanult és este a parketten táncolt, heroikus erőmegfeszitéssel, tiszteletet parancsoló férfiöntudattal, de kipenderitették Angliából, nem azért, mert egy diáknak nem szabad parkett-táncosnak lenni, de mert a csaknem az összes európai államokban fönnálló rendelkezés „külföldi állampolgárnak nem szabad semminemű állást elfoglalnia“. Es ismertem jobb sorsra érdemes orosz katonatiszteket, akik emigrációba kerülve, _miután nem lehet mindenki soffőr, málhahordó és havat is csak télen lehet lapátolni, _ a parkettre kívánkoztak. Vannak pályák, amelyek a mi korszakunkban, bármily szépek is voltak annakelőtte, elaljasodnak és vannak aljas pályák, amelyek a mi korszakunkban megszépülnek és fölmagasztosulnak. Csak, fájdalom, ezek a pályák nem egyszer oly távol esnek a mi polgári megítélésünktől és ellenőrzésünktől, hogy nem láthatjuk tisztán hol végződik a gigoló, a selyemfiu és hol veszi kezdetét a nap tragikus hőse, a Werkstudent. És még valami... Amazok körében, akik az élet minden vonatkozásában magukévá téve a relativitásnak elvét az erkölcsi szabadosságot nemcsak kényszer jelenségnek látják, de egyenesen magasztalják is _ van-e csömörletesebb, mint azok a kupiék, amelyek brettliken a selyemfiut dicsőítik? _ két világnézet között úgy elmossák a határvonalakat, mintha valami hatalmas vízválasztó helyezte volna őket két különböző partra. Parkett-táncosnak lenni semmiesetre sem fölemelő érzés, de ha valaki a szülei házból örökölt erkölcsi habitusát meg tudja őrizni ott is, az előtt le kell vennünk a kalapunkat. Lám, már e foglalkozási ág művelői is érzik, hogy a pályát meg kell tisztítani oda nem való elemektől és nem érdektelen, sőt nagyon is jellemző hir, hogy Parisban szindikátusba tömörülnek a hivatásos parkett-táncosok. Ezek azt mondják, mi nem csinálunk egyebet, mint táncolunk, és ez épen olyan foglalkozás, mintha cipőt csinálnánk a hölgyeknek, vagy a hajukat ondolálnók. Minket meg kell különböztetni azoktól az outsyderektől, akik a tánc ürügye alatt olyan kapcsolatokat akarnak megteremteni, amelyek össze nem egyeztethetők egy komoly férfi erkölcsi fölfogásával. A mi szindikátusunk külön jelvényeket ad a tagjainak, hogy lássa mindenki: professzionisták vagyunk, becsületes, élni akaró emberek. Ha egy délamerikai, vagy exotikus élvhajhásznő nemcsak táncot akar tőlünk, úgy forduljon más céghez. Mi vissza akarunk még térni a polgári társadalomba, családapák; akarunk lenni, olyan gyermekek apjai, akiknek több tanulságul fog szolgálni a mi életünk, mint amilyennel nekünk a világháború szolgált. (I. e.) Mérföldkő Nem éried ezt? Az alkony illata. Kihunyt a vad, szilaj nap két szememben S helyén e csendes, tiszta naplementen Feljött a kétség belesebb csillaga. Rohanni jó. S én szép utat tudok. De jobb nekem kezed kezembe vennem És jobb nekem melletted megpihennem. Ha futni kell, tudok. De nem futok. Erős, szálas, hibátalan vagyok. A messzi célt még látom, hol ragyog. De nem futok. Az élre nem törekszem. A titkot már tudom. Megállbatok. Ti ifjabbak, tovább. Ne várjatok. Gondolkozó vagyok s nyugodt, öregszem. HARSÁNYI ZSOLT Tuberkulózis gyógyítása az étrend szabályozósával L (Berlin, november hó.) Megemlékeztünk & „Keleti Újságban" arról a forradalmi mozgalomról, amely a tuberkulótikns betegségek gyógyítása terén dr. Gerson nj elméktréndk felállítása óta nap- ról-napra népszerűbbé válik. Mint minden nj gyógy-elméletnek, a Gerson féle diétának is as fogja praktikus értékét eldönteni, ha a betegek esrsin kipróbálva, hatásos eljárásnak fog bizonyulni. Minthogy az egész elmélet alig néhány hónapos — Sauerbruch professzor a tavasszal ismertette l tudományos körökben — korai volna véglegesen nyilatkozni a módszer jó, vagy rossz voltát illetőleg. Annyit azonban kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az eddigi tapasztalaitok sok tekintetben biztatóak. Az eredmény nem nevezhető száz százalékosnak, de külöznböző, német klinikákon és kórházakban eddig már több mint 300 gyógyíthatatlannak minősített beteget mentettek meg és gyógyítottak meg Gerson módszerével. Olyan orvosi körökben is, ahol az egész elmélet iránt bizonyos averzióval viseltettek, megállapították, hogy különösen a bőrtuberkulózist legsúlyosabb eseteiben is a Gerson-féle diétával nagyszerűen lehet gyógyi- tani. Ezt az ásványi sók megváltozóit szervezőt! körforgásával magyarázzák. Sőt olyan izületi, mirigy és csont tuberkulózist is sikerült ezzel a gyógymóddal meggyógyítani, amelyek az eddigi gyógykezelésekkel szemben makacsul dacoltak. A tüdők megbetegedésénél, az njabban mindinkább alkalmazott operatív beavatkozással kapcsolatban, végleges gyógyulást eredményeset* ai nj dietikas gyógy-mód. Lussan-lassan tehát belátják az ellenlábas orvosok is, hogy a Gerson-féle diétának mégis csak van értelme, sőt azok is, akik a legszenvedélyesebb kirohanásokat intézték ellene. Az orvosi tekintélyt igazán nem veszélyezteti az, hogy bizonyos módszerek elavulnak s mások lépnek helyükbe. Gondoljunk csak a vitamin kutatások utolsó éveinek eredményeire! Ezektől és ezeknek eredményeitől az orvosi tudomány ma már nem függetlenítheti magát. löt vannak a különböző ásványi-só elméletek. A kalcium, nátrium és más iónok szervezeti hatásainak fontosságát senki sem tagadja, sőt nagy eredménnyel használják fel a külömböző iónok szervezetre gyakorolt külömböző élettani ha't'ását gyógyításra. A kutatások során sok, régi, elfelejtett gyógymód kerül elő az orvosi tudomány lomtáraiból. A kínaiak égetéssel való gyógyítása sok esetben megváltó-erejű fegyver lett tudós professzorok kezében s a középkori babona és varázslat füvei a legértékesebb gyógyszereket szolgáltatják a modern gyógyszergyártásnak. Kár, hogy a gyógyászat evolucionális eredményeiből sok orvos személyes kérdést csinál még a liberális Németországban is. A gyógyászati eljárások kipróbálására nézve azonban, ez csak jótékony hatással van. Az ellenség pergőtüzéből megedzve és megingathatatlanul kerülnek ki az uj tavak. A fejlődés igy lassúbb, de nő a biztonsági koefficiens. A Gerson-féle gyógymód, mint általában az összes táplálkozásra alapított újabb gyógymódok, kezd előretörni. Természetesen orvosi tanács és ellenőrzés nélkül nem lehet a Geison diétát alkalmazni, mégis általános érdeklődésre tarthaü számot, hogy milyen ételeket ir elő Gerson betegeinek, illetőleg, mely ételok élvezetét tiltja el? Kezdjük a szigorúan tiltott ételek felsorolásával. Konyhasó, konzervek, füstölt és pácolt husne- müek, kolbász, sonka, sós és füstölt halak. A különböző leves kockák használata is tilos. Mérsékelt mennyiségben élvezhető ételek a következők. Mindenféle liszt, sótalan kenyér, darakef
