Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-20 / 291. szám
* fl legmegelégedetfebb ember Voicu Nitescu miniszternek a kisebbségi kérdésben tett megnyilatkozását bizonyára át fogja venni a kisantant sajtó, át fogják venni a francia újságok is és ők is megelégedettséggel fogják osztani a miniszter ur szinte fantasztikus megelégedettségét. Romániának talán e pillanatban Voicu Nitescu a leg- megelégedettebb embere. Ha őt halljuk, nem vitás, hogy a magyarságnak arany dolga van, de nemcsak a magyarságnak, az összes kisebbségeknek is, sőt még a munkásságnak is.' Fájdalom azonban, hogy a megelégedettség nem ragadós és legfeljebb azok a belföldi és külföldi orgánumok kisérik el a miniszter urat a Kánaán felé vezető utón, amelyeknek nem megy bőrére .a mi szomorú helyzetünk. Mert hiába mondja Voicu Nitescu, hogy a román alkotmány ép úgy egyenlő elbánásban részesíti a kisebbségeket, mint a többséget — a kisebbségek ezt nem érzik és ellenzéki fronton állanak. Hiába állítja, hogy az egyházi és iskolai politika tekintetében nincs okuk panaszra a kisebbségeknek, még sem foghatja ránk, hogy csak azért panaszkodunk, mert a panaszkodás jólesik a szivünknek. Vannak született mizantrópok, akik folyton keseregnek akár van okuk rá, akár nincs, de hogy nehány millió panaszkodjék, állandóan, mind hevesebb jajkiáltásokkal, ez még sem valószínű. „A kisebbségeknek ma is joguk van nyelvüknek a hatóság előtti használatára “ — éldeleg az optimizmus szakminisztere, de vájjon meg lett volna-e ő elégedve ugyanezzel a használati szabadsággal, mondjuk 15—20 évvel ezelőtt, amikor még ő is a kisebbségek taposó malmában őrölt!! Nem akarjuk minden izére szétszedni Voicu Nitescu parlamenti beszédét, pedig tanulságos anatómiai munka volna kimutatni, hogy az úgynevezett csontos részek mennyire porcogósak. Talán mondatról-mondatra ki lehetne elemezni, hogy a miniszter ur a mi jólétünk tereprajzát épp oly kevés tapasztalati ténnyel és-éppen olyan sok fantáziával rajzolja meg, mint ahogyan a regényírók a Mars-beliek társadalmi életét teszik. Adőamneszilával kecsegtet Lugoseanu, aki szerint a keleti Jóvátétel kérdésében Olaszország közvetít© szerepet tölt fee (Bukarest, december 18.) Szerdán délelőtt Lugoseanu államtitkár a sajtó képviselői előtt expozét tartott az általános politikai helyzetről. A kormány egyik legnagyobb problémáját -— mondotta — a keleti jóvátételek kérdésének rendezése alkotja. Jaspar, a reparációs konferencia állandó elnöke a második hágai konferenciát január harmadikára hívta össze, a kormány értesülése szerint azonban a ?*•«'.• *ja kormány el van határozva arra, hogymindaddig nein küldi ki delegátusait, amig a keleti jóvátételek kérdését meg nem oldják. Ebben az irányban jelenleg nagy nemzetközi diplomáciai tevékenység folyik s Magyarországot, Bulgáriát és Ausztriát eddigi magatartásuk elhagyására akarják rábírni- Olaszország álláspontja nem fedi teljesen magyarországét, hanem közvetítő helyet foglal el, sőt az utóbbi időben közeledett a kisantant szempontjai felé. A kormány a hágai konferenciára Titulescut küldte ki. Nyilatkozott Lugoseanu a most benyújtott adótörvényjavaslatokról is. Kijelentette, hogy kormánykörökben az a felfogás alakult ki, miszerint a múltakra vonatkozólag helyes és méltányos adóamnesztiát keli nyújtani. A tartományi igazgatók kinevezéséről Maniu miniszterelnök tanácskozásokat fog folytatni és ezek a kinevezések január 1-ig biztosan megtörténnek. Raducanu szenátusi beszédében kijelentette, hogy a kormány a kisebbségi kérdésben nem tehet többet (Bukarest, december 18.) A szenátus ülésén Mayer Ébner szenátor a bukovinai tisztviselők nyug dija ügyében interpellált, Radovici pedig Constanta számára kért tartományi igazgatóságot. A napirenden a felirati vitában Blaga szenátusi alelnök beszél s elsősorban a liberálisok tíz éves politikáját kritizálja. A liberálisok a nemzeti parasztpárt magatartását forradalminak nyilvánítják, pedig az nem egyéb, mint az ország közéletének becsületes demokratikus alapokra való fektetése. A jelenlegi kormány visszaállította a közszagokban, talán még rosszabb a dolguk. Hiszen sohasem lehet valami olyan rossz, hogy ne lehetne még rosszabb. De... ezt a még nem százszázalékos rossz helyzetet még sem ildomos százszázalékosan jó helyzetnek feltüntetni. Inkább arra igyekezett volna a miniszter tesse velünk: meg van a kormányban a jóindulat a kisebbségi probléma megoldásának továbbfejlesztésére. Inkább felénk, a mi értelmünk és belátásunk felé fordította volna a szavait, mint kifelé, ahol hangzatos vezórur koncentrálni meggyőző erejét, hogy elhicikkek öntözik a propaganda páfránytenyészetét. ÖKO v*« oW-Kotek; A'* CIuj»KoIoMsváry 1929. december 20 PéOÍCÍ ELŐFIZETÉS BF 1 évre 1200 lej, félévre évre 300 lej, egy hó. ’ÖLDÜN : lej, negyed 'ej. 1. . oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Piaţa Unirii (Főtér) 4, Telefon : 5-08, 6-94 ás 3-64. XII. évfolyam 291-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő, W _„ Egyes szám ám 20 all ár Rózsaszínű szemüveget vett fel a miniszter ur és ezen a szemüvegen megszépül a kisebbségi világ, minden ránca, minden fedője elrendeződik, egy idillt látunk ott, ahol egy kisebbségi nép tiz esztendős heroizmusa elbukik, egy pásztorlegényt, amelynek Dafni- se: a kormány, Cloeje pedig mik volnánk. Nem, miniszter ur! A gyulafehérvári határozatokat a kormány még nem realizálta és ha azt fogadta, hogy az ország egyik lakói részére megadja a politikai és polgári szabadságot, hát ez a szónak csak anakronisztikus értelmében igaz, valójában pedig nem. Ha tényleg fennáll annak a tételnek az igazsága, hogy a kisebbségi kérdés Romániában méltányos, modern, korszerű elintéződést talált, ennek a tételnek eldöntésére és igazolására mégis csak mi volnánk a legelsősorban illetékesek. Minden szirénhangok, minden pódiumi ékesszólás ellenére is a meztelen helyzet ez: Románia kisebbségi problémája nincs megoldva és még messze van a megoldástól. Elhisszük a miniszter urnák, hogy lehetne rosz- szabb dolgunk is, sőt azt is elhisszük, hogy vannak kisebbségek, amelyeknek más orszáA felirati vitát Raducanu miniszter fejezi be, aki a kormány nevében válaszol a vita során elhangzottakra. A legutolsó beszédhez kapcsolódva hangoztatja, hogy a jelenlegi kormány programmja megvalósitása utján nem lel semmitől s elégtétellel állapítja meg, hogy a felirati javaslat körül magas színvonalú vita zajlott le. Leszögezi, hogy a kisebbségek a maguk kifogásait a legcivilizáltabb és legparlamentárisabb formában tették meg. Egyebekben ezeket a kifogásokat alaptalanoknak tartja. (?) Maniu, akinek szelleme és fölfogása diktál ta a gyulafehérvári határozatokat, ma amikor kormányon van, hü ezekhez a határoztokhoz, amelyeknek azonban nem a betűjét, hanem a szellemét kell nézni. Nem lehet-e — teszi fel a kérdést — n>il- vánvaló változást észrevenni a jelenlegi és a libebadságok uralmát. A párt magatartását a kormányzótanács működése, az ellenzékben folytatott akciója és egyéves kormányzásának eredményei mutatják. Radulescu Motru professzor emelkedik szólásra ezután. Azt fejtegeti, hogy a válaszfelirat ellen csak a kisebbségek és Gradisteanu beszéltek. Beszédét azzal fejezi be, hogy a jelenlegi kormányt semmi sem fogja visszatartani programmjának megvalósításában. láíis kormány kisebbségi politikája közötti Véleménye szerint a kisebbségek talán inkább a tempóval nincsenek megelégedve. Sándor József: Csakugyan, a tempó ellen vannak kifogásaink. Raducanu: Emberfeletti munkát nem lehet kívánni a kormánytól. Az országot nem lehet ujjá- alkotni és a közszellemet nem lehet megváltoztatni egy nap alatt. A jóravaló törekvésünk azonban lankadatlan és az eredménynek el kell következnie. A kormány nem tagadja meg Gyulafehérvárt, ellenkezőleg, annak szelleméhez hü fog maradni. „Többet ezidőszerint nem tehetünk“ Hangoztatja, hogy a kormány jóakarattal van a kisebbségek iránt, annál többet azonban amit eddig tett, a jelenlegi körülmények között nem tehet, Raducanu alaptalanoknak mondja a kisebbségek kifogásait Mai számunk i._ oldal
