Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-19 / 290. szám
8 XU. tVF. 290. SZÁM. ] W»\\\\N\\\N^\\^Vs^N\V\\SXXVNNVWW^^^^ S2 A*KE>AW Micvfo a hiD£6, NEDVE SS£6 £S 5ACCILUS0K ELLEN C2€N K.ESZiTMENv fEBTÖUtlirTŐ SZEREI IMPREGNÁLJÁK ALEGUEQNEtE TLENE88 OESZEKET i$ ÉS MEGVÉDIK a TOft«•r mehet es tŰDŐT MiNOCNffLt inklamatiostauifs ES megtámadás EUEN GYCQEKEK, FELNŐTTEK ti ÖREGEK vEGvEt£k AZONNAL ÉJ UNIsaTOK . minOEG kÉZNÉ L AOOBOZ fAC-SlMIUE“íA «adható minden wŞ*». c.rÓGvs2eoTAa5AN ■wstTlIes PAS.TvaÍ éilerenta teljes zenekarával játszik NEW«* sm sm Díc„ifa hírneves Csöndes artista dráma A kormányfőtanácsos unokaöccse megáll a karrier utján. mert a partnernője sze^etmes (Bukarest, december 17.) Egyik jobb bukaresti bárban heves jelenetek játszódtak le a minap. A műsornak épp a legszenzációsabb száma következett volna, de a dzsesz nagydobosa hiába jelelte a cintányéron a nagy attrakció bekövetkezését. A gongütés után nem lebbent a parkettre a plakátokon beígért sláger, az amerikai tánc-trió, a borotvált képű miszter és a két nyúlánk misz hires jelenete, akiknek fantasztikus angol nevei alatt — talán mondanunk sem kell — idegenbe kallódott erdélyi magyar kisegzisztenciák rejtőzködnek . . . Igen, a gong megszólalt kétszer, háromszor, ötször és még mindig nem jött senki. Szmokingos, harmincöt év körüli férfi kapta szét a függönyt. Vele együtt két hölgy vált láthatóvá, akik közül az egyik csökönyösen, szinte vad akaratossággal állt a helyén s minden kérésre, könyörgésre csak ezt válaszolta: — Nem lépek fel. Mondom, nem táncolok. A hölgy összegyűrt táviratot szedett elő kebléből 8 odatartotta a fellépés mellett hevesen kardoskodó partner orra elé. — Nézd . . . Most hozta a szállodai boy. A barátom küldi . . . „Nem tudok élni nélküled. Egy lépést se táncolj többet. Azonnal jöjj.“ Annyira fel volt indulva, hogy valóban képtelennek látszott, hogy a parkettre lépjen. Nem is tette még. Felöltözött, csomagok és reggel már robogott is határszéli erdélyi város felé, ahonnan sür- gönyöztek utána. A trió pedig aznap éjjel kimaradt a műsorból s kimaradt másnap és a következő éjjeleken is. És egy hét múlva egy harmadrangú lokál műsorán jelent meg újra. És a tánetrió megszervezője, a borotvált arcú, erdélyi miszter sötéten té- pelődik az eljátszott karriéren, a harmadrangú bárban való szereplés kényszerén. — Minden nagyon jól kezdődött. — mondja. — Ragyogó volt, mindenkinek te: szett a trió. Jövő hónapban Konstancában táncoltunk volna. Aztán Szófiában. Utána Konstantinápolyban, ami trambu- linja a nagyvilágnak. Tessék megnézni a levélbeli »»MMtgaak meghívásokat, a feltételes szerződéseket. És most mindennek vége. Akármilyen törekvő is az uj harmadik ... mi az ő 'teljesitmémnye egy hónapokon át tanult, összejátszott szám harmóniáját véve mértékadóul. Így nem lehet elindulni. Örvendünk, ha egy ilyen lokálban el tudunk helyezkedni valahogy... Szerződései, okmányai között néhány évvel ezelőtti arcképes igazolványt fedezek tel, amelyen neve mellett ez a szó áll: Functionár . . . Hivatal nők. Meglepetve mutatok — Mi ezt Rezignál tan bólint. — Igen, hivatalnok voltam. Banktisztviselő. De mutatok én mást is önnek. Itt van a katonai igazolványom. Tartalékos főhadnagy vagyok. Sőt mutathatok levélboritékokat, leveleket, amelyek könnyen meggyőzhetik önt, hogy milyen jó családból való fiú vagyok. A bátyám bankigazgató. Van egy nagybátyám, aki kormányfőtanácsos Magyarországon. — No és miéri hagyta ott a hivatalát? _ Egyszerű dolog. Olyan kicsi volt a fizetésem, hogy éppen csak a szűkös megélhetésre volt elegendő. Gondoltam: ez most már örökké így lesz? Örökké hét-nyolc ezer lej havonta? És semmi kilátás a haladásra, a helyzet javulására, csak napról- napra közeledét' az öregség felé, amelyben az embert a leépítés, az nccára kidobottság, a munkában lemorzsolt fiaialság utáni kenyértelenség réme fenyegeti? . . . Elhatároztam, hogy próbálok valamit, amig fiatalnak érzem magam. A feleségem ezelőtt a legjobb táncosnők közé tartozott Budapesten. Ott szerettem meg, onnan hoztam a kisvárosi banktisztviselő nyárspolgári életkörülményei közé . . . Egy szép napon azt mondtam neki: Fiam, felfrissíted a régi tudományodat, s én tökéletesíteni fogom, amit eddig kedvtelésből tanultam tőled. Artisták leszünk, nekivágunk a világnak és meglátjuk, hátha össze tudunk még hozni egy kicsi pénzt . . . — Először duett-számokat terveztünk, de szerencsétlenségünkre akkor került utunkba egy színházi görl, akit épp akkor ért valami szerelmi csalódás. Mindenáron velünk akart tartani. És igy trió lett a duettből. Eladtuk kétszobás berendezésünket, ruhákat vásároltunk a befolyt pénzből és hosszas munkával kiterveztük és összetanultuk a számainkat . . . Aztán elindultunk. Mondom, kitünően ment minden. Biztos, hogy sok pénzt kerestünk volna. Sorra jártuk volna a világ összes nagyvárosait , . . És akkor jelentkezik a régi barát és a mi partnernőnk faképnél hagy bennünket a harmincezer lejes szerződéssel, a nagy anyagi befektetéssel, a hiába végzett munka tudatával és az elviselhetetlen gonddal : hogyan vegyünk a trióhoz megfelelő harmadikat ? Kívánságára megnéztük az uj triót, az uj taggal, egy kékszemü, erdélyi magyar leánnyal, aki bizony egyelőre elég szerény jelenség az egykori budapesti áncosnő biztos mozgása mellett. A világsiker igy csakugyan bizonytalan . . . Úgy hisszük, ezen az utón is nehézen fog meggazdagodni a mi bankhivatalnokunk. Mert az lehet, hogy nem a legvirágosabb a tisztviselői pálya, de az artista élet sem éppen tövisek nélkül való. Meg aztán: otthon, idegenben egyaránt az ág is huzza a szegény magyart. Jávor Béla. Â düsseldorfi rém Münchenbe tette át főhadiszállását, ahol ef*y 20 éves fiatal leányt gyilkolt meg’ (München, december 17.) A város délnyugati részében ma délután borzalmas gyilkosság nyomára akadtak. A város határában húzódó kertek alján egy gyanútlan járókelő a frissen esett hóban egy emberi testbe botlott. A hó alatt egy 20 év körüli fiatal leány borzalmasan megcsonkított holtteste feküdt. A leány feje teljesen he. volt verve és a koponyacsont néhány darabja a holttesttől több lépésre hevert• A leány meztelenre volt vetkőztetve és összevissza szaggatott ruhadarabjai mellette feküdtek a hóban. Azonnal rendőri bizottság szállott ki a helyszínére és megkezdte a nyomozást. Eleinte rendőrkutyákkal próbálták követni a nyomot, miután azonban a délutáni órákban hóvihar dühöngött, a nyomok már elmosódtak a hóban és a rendőrkutyák sem tudták követni. A rendőrség csak annyit tudott megállapítani, hogy a leányt nem ezen a helyen gyilkolták meg és hogy a tettes mintegy hatvan méteren vónszo’ti maga után a holttestet. Kétségtelen, hogy kéjgyilkosság történt. A rendőrség arra a feltevésre hajlik, hogy a szerencsétlen leány a düsseldorfi tömeggyilkos áldozata lett, mintán a gyilkosság körülményei ugyanolyanok, mint amilyeneket a tömeges düsseldorfi kéjgyilkosságoknál észleltek. Eredménytelen az égeri nyomozds Az Égerben letartóztatott Meyer József a düsseldorfi rendőrség megállapítása szerint semmiesetre sem azonos a düsseldorfi tömeggyilkossal. A düsseldorfi rendőrség tegnap megkapta Égerből az ottani nyomozás aktáit, amelyeknek alapján megállapította, hogy a felmerült gyanuokok egyike sem bizonyltja Meyer József bűnösségét- Kiderült az is, hogy Meyer a kis Albermann Gertrud meggyilkolása idején már nem tartózkodott Düsseldorfban. Albermann Getrudot november 8-án gyilkolták meg, ebben az időben Meyer Jópi á r T* '"H
