Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-18 / 289. szám

10 XII. EVF. 289. SZÁM. Aspirin tabletta fájdalmak eSia^I Figyeljen a ’BAYER" keresztre! 2X Istenem mit vegyek ajándékba fiamnak,leányomnak férjemnek, nőmnek? T CD A PC-n4l mindent LlC.1 /AVJC. kaphat, szépet, olcsót, érdekest, mutatóst’ Kérek postán utánvéttel választás1 küldeményt, ami nem tetszik, visz= szaküldöm, becserélik. ■ ííRe'en (4 lámpás) EkjSflfcBSUU - Telefunken (40 W.) Philips, Neutrowox és alkatrészek. Gramrcoton s Hys-Master, Co­! V lumbia, Dulcetto, Nirona, SjfV Trunpelta. Vj&Ksiager Ismerek! Nagy választékban. VlllanyldzS edények Karácsonyra íönyvet Lepage-nál vegyen — kérjen jegyzéket — siessen még cserélhet telszőt visszaküldhet iROnmOMiístfÜVtfSZÉT Levél a Kojüt“-ről Előkelő közéleti férfiú küldte be a Keleti Ujság-nak ezeket a sorokat, amelyeknek megszívlelendő tanulsá­gait külön is a közönség figyelmébe ajánljuk. A hírlapi beharangozásnak jó magam is — mint annyi sokan — felültem, péntek este színházba siet­tem megnézni a magyar színpad „nagy attrakcióját“, a „páratlan sikerű“ Kajütöt. Hogyne! A magyar szín­játszás pártolása vérbemarkoló kötelesség. Nem ol­vastuk-e visszafojtott lélekzettel, az uj sziniszezon előtt csaknem negyedéven át, a megdöbbentő sirá­mokat a magyar színjátszás tönkremeneteléről a kö­zönség indolenciája miatt? Hát látogassuk a Magyar Színházat, szívjuk tele szivünk-tüdönk minden kam­ráját friss, üde magyar levegővel. Én aztán meg­kaptam a péntek esti premieren a levegőt. Igaz, nem ezt kerestem, de alaposan megkaptam. Két óra hosz- szan át kellett szívnom a kolozsvári magyar szín­padról szétáradó levegőt: az örültek háza, a fcgy- ház levegőjét egy „művésznői“ perdita hajófüiké- jében. A Kajüt az őrületig fokozott, állatias érzékiség hullámzása elejétől végig. Egy „művésznő", aki a legpervezebb hisztérika könnyüvérüségével kéjeleg egy éjszakán át, meggyilkolt udvarlója gyilkosával a gyilkosság színhelyén a azután szemrebbenés nél­kül játszi a lenüórség kezére azt, akivel öt perccel előbb még kéjesen mókázott. Egy matróz, akit, mint vadállatot üzr.ek állati ösztönei, aki eb módjára szag­lássza a „művésznő" ruháit, leskelödik, gyilkol, csak­hogy a megkívánt asszony-állatot megkaphassa. Egy másik matróz, akit szintén ,zgat a „művésznő“ kö­zelsége, de tehetetlen vénsége miatt belső keserű­séggel juhászodik félre matróz-társa, az „erősebb“ mögé; ám azért tovább leskelödik, tovább izgul ez a félmajomember is. Ezeknek a gorillákról mintázott emberfajták­nak s egy vadmacskába oltott asszonyállatnak ké- jelgő indulatai adják a darab egész tartalmát. Nincs itt probléma, nincs bonyodalom, se nyugvópont, se fejlemény; nem talál benne semmiféle társadalmi kérdés, vagy emberi szempont megoldást. A francia udvarlót leszámítva, állat-tipusu emberek állanak egymással szemközt, kölcsönösen kielégülést keresve vad ösztöneiknek. Néhány ötletes mondat, egy inter- nacionális kalandornövé kinőtt „művésznő" szelle- meskedései vezetnek keresztül a két felvonáson, amely alatt a jobb érzésű embernek, hol a háta bor- zong, hol morális undor nehezedik a lelkére. Nem csodálom, ha ez az erotikus tartalomnélküliség Bu­dapesten a műsorról lekerült. A Keleti Újság vasárnapi számának kritikája (az egyetlen komoly, számbavehető szó eddig újsá­gainkban e darabról) oly magyarázatról értesül, „hogy itt Ázsia ösereje verekszik a ruinalt, haladó Európa felszínes moráljával, Illetve morál talanságá- val". Uraim! ha csakugyan eféle zagyva ideológia fordult meg valakinek a fejében a menthetetlen da­rab mentségéül, — hát uraim ne játszunk a szavak­kal s még kevésbé a fogalmakkal. Itt morálról be­szélni, akár keleti, akár nyugati értelemben nem le­het. Aki ily frazeológiával akar egy Immorális dara­bot igazolni, vagy egyáltalán sejtelme sincs sem a Nyugat, sem a Kelet moráljáról, vagy pedig a saját lelki szegénységét leplezi üres frázisokkal. A Kajüt állat-emberében egy modern Írói Irányzat, a morál inszaniti, magyarul a beteg erkölcs terpeszkedik. A különben tehetséget eláruló szerző, az állat­ember, szerinte az „erős“ ember kultuszát űzi, feltéve, ha nem tisztán üzleti szempontok irányították tol­lát, erőnek kizárólag az izmokat, az érzéki ösz­tönök erejét tekintve, minden más emberi képesség, különösen az etikai alap kizárásával. Remarque-kal együtt jó néhányan ennek az ero- tiko-mocsár-realizmusnak Irodalmi népszerűsítésén fáradoznak; ebbe a hajóba szállt be a Kajüt szer­zője is. Velük nem vitázunk. Nyugat igazi morálját, melyet nem ismernek, megismerésére nem la tőre,, kednek, mert fáznak annak mélységétől s magassá­gait megközelíteni képtelenek, egy egész világ vá­lasztja el attól a posványtól, amelyben ők otthon vannak, az ideológiájuktól. Am a kolozsvári magyar színpadhoz mégis van egy kis közünk. Ezt mégis csak szeretnék olyannak látni, — jogunk van hozzá, — aminövé egy Kovács Gyula, egy Szacsvay, Déryné és a többi kiválóságok avatták a magyar nemzeti S2injátszás pantheonjá- nak, a magyar kultúra és magyar nemzeti érzés me­legágyának. A Kajüthöz hasonló Ízléstelenségek, amoralitások nem méltók e tisztesmultu deszkákhoz. Nem szabad megengednünk, hogy az életviszonyai miatt egész lelki világában amugyis megtámadott magyarságot a magyar szinpad degenerálja s külö­nösen óvást kell emelnünk magyar ifjúságunk érzés- és gondolatvilágának megmérgezése ellen. A Magyar Szinház a magyarság egyeteméé. En­nek szellemi világát helyesen befolyásolni, Ízlését művelni, kultúráját előbbre vinni, a magyar színját­szást magyar érzésben ápolni, nivóban emelni; ez a Magyar Szinház hivatása a félremagyarázhatlan kö­telessége. Igazságtalanok lennénk színházunk érdemes ve­zetőségével és művészeivel szemben, ha nem ismer­nek el emésztő gondjaikat a magyar színjátszás fenntartása körül; szívesen méltányoljuk eddigi ál­landó kísérleteiket, hogy ifjúsági előadások, Shakes- peare-ciklusok rendezésével s néhány kiváló magyar darabbal valamivel jobbat, szellemibbet nyújtsanak. Épen ez á méltányló belátás jogosított fel arra is, hogy szavunkat a leghatározottabban felemeljük a Kajüt és hozzá hasonló degeneráltságok szinreho- zása ellen kolozsvári magyar színpadunkon. A római béke a Corső-filmszinházban A világi öntőn elem egyik legnagyobb eseményét az olasz állam és a Vatikán kibékülését mutatja be az a flim, melyben a főszereplők nem a színészek, hanem a pápa, öasparri bibornok-államtitkár, az olasz király és Mussolini. Az ünnepélyes aktuson kívül elvezet a film a Vatikánnak eddig a külvliág által nem igen ismert múzeumába és feltárja annak kincseit, tudományos felkészültségét. A darabra, amely bárom részből áll, művészi tekintetben is ér­tékes, felhívjuk a közönség figyelmét. sm <m <$m 'feJS'« hírneves W-YORK DUDUS éttnben teljes zenekarával játszik ii Ünnepi diós, mákos kalács, zsurvekni stb. megrendelhető és kapható: i © M Str. Memorandului ü6.. Tel. 25. •> itolea Regele Ferdinand No. 32. I KATONA sütöde, j! CALE A VICTORIEI No. 14. Telefonszám: 90. Strada Regina Maria IVo. 23. | Calea Kegele Ferdinand No. 76.

Next

/
Oldalképek
Tartalom