Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-15 / 287. szám

!XU. ÉVF. 287. SZÁM. 9 Jókedvünk Irta: NYÍRÓ JÓZSEF Másfél évtizede, hogy nem tudunk ka­cagni szívből, igazán, benső jóleséssel. Már- tmár meg lehet állapit mi,,hogy a humor hal­doklik. Talán mindenütt, mert hiányzik hoz­zá minden belső és külső kelléii; A humor ugyanis az igazi béke, nyugatom és jólét vi­rága; — mi pedig összetört, erkölcsi katzen­jammeres emberiség vagyunk és még az is izgat, hogy hiányzik a jókedv■ Nehány kese­rű, torz, vagy szellemtelen vicc, szójáték, még több sikamlós disznóság az évi termés. Fázik az ember, ha hallja■ Egyse az igazi. Fanyar grimász csak, amit kivált belőlünk. Néha fel­figyelünk a szellem, vagy a foj'dyMifosság fi­nomságára, intellektusunk villáin gyorsan appercipiál, az esprit régi francia ruhája fel­felvillan, de ha közel tartjuk magunkhoz a csillogó holmit, élettelenül, hatástalanul zsu­gorodik össze érintésünktől. Talán még az egyetlen burleszk, ami kacagásra rántja gyöt- rött lorcunkat, hogy utána kissé — szégyeljük magunkat és még súlyosabb komorságba es­sünk vissza. Szerencsétlen élet — Bajazzók vagyunk, kiknek már testéhez nőtt a bohóc­ruha. A humorunk is csak ölni tud■ Színes, mérges virág lett a szellemesség, formában talán tökéletes, láthatatlan nyílvessző, melyet fejlett kultúrával pendítünk egymás szivébe és csak azon tudunk kacagni, hogy — mélyen találtunk és a vipera szúrás fáj — másnak. Nincsen humor, mert mindannyian ellenfelei vagyunk egymásnak... Még mindig úgy va­gyunk, mint a szuronyrohamból visszatért katonák, kikbe úgy beleidegzödött az ölés, hogy a roham után tovább szúrtak őrülten, mig lefogták őket. Kacagni nem, csak kikacagni tudunk min­dent- Még mindig betegek vagyunk- Az élet olyan, mint a torjai „Büdös-barlang“. Min­den értéket le kell tenni, mielőtt belépnénk... Fagyott pince a szivünk, melynek mé­lyébe nem száll a nevetés könnyű, drága pil­langója. S az arcunkon két féle mosoly van. Egyik csalogat, hogy megcsaljon, a másik már a halottaktól kölcsönzött, mely abbán a pillanatban fagy rá u faciesre, mikor a lélek kiszakad belőle és a fogak höriíl bizarr, hú­zott hahotára rántja a vonásokat. ■ Csúnya hazugság-maszk vagyunk mind­össze, melyet elkerül ö napsugár és az élet derűje. Romlott idegeink ki se bírnák, hogy végigdaloljon rajtuk a jókedv■ Elpattanná­nak a boldogságtól, ha kétségbeesés és ezer teher hirtelen és egyszerre leszakadna róluk- Meghiúsultunk önmagunkban, leigázott az élet terrorja és rettegünk hátralevő esztendő­inktől. Hogyan legyen jókedvünk, műkor még azt is irigyeljük, ha valaki hazudná előt­tünk? Pedig mindannyian epedünk belül a jó­kedv u tán. És mégis, ha valaki felkínálná lelkünk e himes köntösét, az emberiség nagy része fájó mosollyal utasítaná el: — „Már nem talál hozzám, hagyjatok tovább szenvedni. El­feledett gyermekköntös az már nekem.“ — A blazirtak, öntelt ostobák, a lopott, zsarolt földi javak dicsőségesei, mímelt kultwrfö­lénnyel szóba se állanának a hjfmpfi-hozóval, unottan űznék el. A harmadik ires?, az őszin­te milliók, az igazi emberiség a.zţ mondaná: — „Soha sem érem meg, hogy xdéivjek ka­cagni!-..“ Nincs helye tehát köztünk a, humornak- Éneikül azonban nincsen szép ember és szép emberiség. Boldogság sincs, amíg fel nem gyöngyözik szivünkből a tiszta<kacagás és fogaink fehér sövényén át ki nem /röppen az életkedv drága ritmusa, szemeinkben fel nem száll a sok fényes buborék, szavaink nem szik­rázik s egy újjá épített világ. esucsán állva fel nem ujjongunk ismét kikiáltva tiszta, magunkból az uj kultúrák által megteremtett igaz, tágas horizontú, boldog „Évoe“-t. Mindez még csak álom. A kacagás útjában még romokban fek­szik a mi világunk, egy egész generáció élő- holtteste és nem lehet soha olyan fejlett civi­lizáció, amely eltemetni, vagy csak feledtetni tudná... Erre csak egyetlen kar képes: AZ IGAZSÁG, amely egyformán eltöltse körül­belül az egyeseket és az összességet, mond­hatnám mindenséget-,. így függenek össze lényegileg «« igazság és a humor. Egyik a másiknak szülőanyja, amíg az igazság csak álarc, hogy mögéje el­rejtőzzünk „kultúránkkal", irodalmunkkal, politikánkkal, népek gyűlölködésével, egy­mást fojtogató gazságainkkal, szín és fajgyű­löletünkkel, háborúinkkal, ezer emberi ba­junkkal; — addig nincs és nem is lesz humor, mert élet sincsen, csak tengődés és hazugság s addig a kutyának -van kedve kacagni eb­ben az életben.. A befejezés azonban szomorú lesz, mert (A'olozsvár, december 13.) Néhány nap óta Ko­lozsvár kereskedői és nagyiparosai körében a leg­nagyobb felháborodás és megütközés hangján tár­gyalják az „Informátor“ cím alatt működő hiteltu- dósitó iroda botrányát. Tudni kell, hogy néhány hó­nappal ezelőtt Kolozsváron megalakult ez a hitelta- dósitó iroda, amelynek az élén dr. Semlyén Hugó, a csődbejutott Egyesült Közgazdasági és Jelzálog- Bank volt ügyvezető igazgatója állott. Ismeretes, hogy a Közgazdasági Bank nemcsak maga ment csődbe, hanem sok száz részvényest és betétest is súlyosan megkárosított. Ennek az intézetnek volt az igazgatója dr. Semlyén Hugó. Alighogy kisza­badult Semlyén az előzetes letartóztatásból, átvet­te az „Informátor“ cimti hiteltudósitó irodát, azzal a kimondott céllal és rendeltetéssel, hogy Kolozs­vár és Erdély hiteléletéről, kereskedőkről, gyárak­ról, iparvállalatokról és más üzemekről információ­kat ad bankoknak és külföldi cégeknek. Már ön­magában véve furcsa egy kissé, hogy egy csalárd bukás vádja alatt álló volt bankigazgató informá­ciós irodát állítson föl s erkölcsi és anyagi itélő- széket tartson nagymultu kolozsvári és erdélyi ipar- vállalatok, gyárak, kereskedők és nagyiparosok fö­lött. Mindenki tudja, hogy ezek az információs iro­dák kitűnő üzletek. Ügynökeik bejárják a kereske­dőket és vállalatokat és mindenütt blokk-könyveket kínálnak fel. Ezeknek az információs füzétecskék- nek azonban meg van a maguk, nem is alacsony, de éppen nem szabott ára. Tízezer lej, húszezer lej, vagy még több, kit hogyan lehet megszéditeni és elkápráztatni azzal, hogy adott alkalommal kitűnő információt adnak a cégről. Sajnos, nagyon sokan bedülnek a nagyhangú információs irodáknak, mert különösen ma, a kiválóan rossz gazdasági viszonyok között minden kereskedőnek, nagyiparosnak, bank­nak van valami gyöngéje, viszont az a külföldi cég, amely az árut szolgáltatja, vagy az a külföldi pénz­intézet, amely a hitelt nyújtja, nincs és nem lehet tisztában azzal, hogy kik állanak az információs biiró mögött. A külföldi cég megszokta, hogy az információs irodában rendszerint megbízható, izig- vérig feddhetetlen emberek dolgoznak és igy köny- nyen készpénznek veheti a romániai információs irodát is. Tagadhatatlan, hogy Kolozsváron és a többi erdélyi városokban is akad néhány megbízható in­formációs iroda, de tudjuk azt is, hogy igen sokan vannak a tulajdonosok között, akiknek — igen rossz információkat kellene- adniok önmagukról. Néhány hónappal ezelőtt zajos / botrány kíséretében szűnt meg egy hasonló, kéteshirü információs iroda, amely nek az élén egy Jenei nevezetű, volt pincérből előbb akvizitörré, később „lapszerkesztővé“ avanzsált szél­hámos állott. Jenei ur néhány hónap alatt egy nagy apparátussal működő irodát rendezett be a Király - uccában, amely az első időkben pompásan műkö­dött. Már tiz-tizenöt alkalmazottal dolgozott és Je­nei ur az utóbbi időben csak autóval és szivarral a szájában járta be a bankokat és iparüzemeket. Azonban a bűnvádi feljelentések egész halmaza ar­ra kényszeritette a kitűnő férfiút, hogy rövid aton és feltűnés nélkül elhagyja Kolozsvár színterét... Most a Semlyén ur információs irodája is ugylátszik erre a sorsra jut. Ugyanis nemrégen az akvizitőrje megjelent Ferencz Mendel jónevü ko­lozsvári papirkeresketlőnél és információs blokko­a humor is olyan fontos, mint mondjuk a vitamin, Elpusztul az, kiben hiányzik. Fél lábunk máris a sírban lóg és ha soká késik még a kacagásunk, nyugodtan búcsúzhatunk is: — „Jóéjszakát emberiség!" Könnyen úgy járhatunk, mint egyik ismerősöm. Egy na­gyot kacagott és utána főbelőtte magát... Azóta még jobban félek, ha valakit ka­cagni látok■ Kacagott, tehát hazudott... Milyen jó volna látni valakit, aki igaz szivéből derűs, boldog, nyugodt, tiszta, s a legkisebb érintéstől is kibuggyan belőle a jó­ság, semmiségek, ügyefogyott kis szelíd vic­cek és mosolyra késztetik és siet másokkal közölni, hogy őket is boldoggá tegye, ki még játszani tud a világ nagy temetőjében... És milyen jó volna, ha ez az ember — én lehetnék.. kát kínált eladásra. Ferencz Mendel hosszú ideig és meglehetős jóindulattal tárgyalt a blokkokról, de tekintettel arra, hogy a füzetecskék árát az in­formációs iroda nagyon magasra taksálta — az üz­let nem sikerült. Rövid idő múlva Ferencz Mendel azt tapasz­talta, hogy az egyik külföldi cég, amellyel összeköt­tetésben állott, feltűnő módon elzárkózott megren­delései elől és nem volt hajlandó részére többé áru­hitelt nyújtani. A papirkereskedőnek feltűnt a kül­földi cég magatartása és alaposan utánanézett, hogy ki adott róla rossz információkat. Az önkéntes nyomozásnak rövidesen szenzációs eredménye volt. Ferencz Mendel a legnagyobb megütközéssel állapí­totta meg, hogy a Semlyén-féle információs iroda a külföldi céggel azt közölte, hogy Ferencz Mendel megbízhatatlan kereskedő, áruraktára csak 200 ezer lejt ér és nagyon sok váltóóvato- lás terheli a céget. Természetes, hogy ezek után a külföldi cég Ferencz Mendelnek több áruhitelt nem nyújtott és a rossz információ következtében a papirkereske- dés igen jelentékeny károkat szenvedett. Az ilyen természetű információ különösen a mai nehéz gaz­dasági viszonyok között annál veszedelmesebb, mert valóban olyan nehéz pénz- és hitelviszonyok van­nak, hogy még a legtisztességesebb és a legmegbíz­hatóbb kereskedőnek is vannak pillanatnyi pénz­es fizetési zavarai. De nem szólva erről, Kolozsvá­ron mindenki tudja, hogy Ferencz Mendel szolid, megbízható kereskedő és a valóságban az áruraktá­ra sokkal magasabb értéket reprezentál, mint ameny nyit Semlyén Hugó információs irodája arról be­számolt. Ferencz Mendel az Informátor hiteltndősitó iro­da ellen azonnal feljelentést tett hitelrontás cimén a ko­lozsvári elsőfokú iparhatóságnál. Már ebben az ügyben két tárgyalást tartottak is, de ezeken Semlyén nem jelent meg. Azonkívül a papirkereskedő az esetet jelentette a kereskedelmi és iparkamarának is, ahol szintén megindították a vizsgálatót és rövidsen megállapították, hogy az információs iroda a mai napig iparen­gedély nélkül működik és amint értesülünk, már minden intézkedés meg­történt arra, hogy az iroda működését beszüntessék. Mindenesetre a Semlyén-féle információs iroda botránya mindenütt, különösen kereskedői és ipari körökben a legnagyobb felháborodást váltotta ki és nincs okunk kételkedni abban, hogy az amúgy is ideges közgazdasági életet csak zavaró és rontó in­formációs iroda ellen a hatóságok a legkíméletlenebb eszközökkel lépnek fel. Szvitalszky lesz Isméi az uj kormány elnök (Varsó, december 13.) A jelek szerint az uj len­gyel kormány' megalakításával újból Szvitalszky^ bízzák meg. Szvitalszky szombaton délelőtt a sejm- ről és a sejm problémáiról előadást fog tartani a rádióban. Remélik, hogy ez az előadás enyhíteni fog­ja a kormánypárt és az ellenzékiek közötti ellenté­teket. Jelenleg az a helyzet, hogy az ellenzék elő­reláthatólag nyílt provokációnak fogja tekinteni Szvitalszky megbízását. Hogyan „informál“ Semlyén ur, a csődbejutott bank igazgatójá­nak információs irodája? Egy előkelő kolozsvári kereskedőről, aki nem űzetett az ex«direkfor urnák, azt az információt adta, hogy megbízhatatlan — Kiderült, hogy Semlyén urnák még iparengedélye sem volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom