Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-15 / 287. szám
KB Mit ígért Averescu szivére tett kezekkel ? A magyar tisztviselők nyugdíjazása és az ellenzéki támadások (Kolozsvár, december 13.) A volt magyar tisztviselők, tízévi szenvedéssel teljes esztendő után, úgy látszik, mégis nyugdíjhoz fognak jutni, nem ugyan ahhoz az összeghez, amely őket a teljesített szolgálatuk és tényleg élvezett fizetésük után megilletné, de mégis kapni fognak egy kis morzsát, hogy ne pusztuljanak el ma, hanem tengethessék életüket még holnapig. 1939-ben adni nyugdijat 1919-es alapon, mindenki tudja, mit jelent, csak épen azok a tényezők nem akarják tudni, akiknek minden mód és alkalom jó, hogy üssenek vele a jelen kormányon és tájékozatlan közönségüket félrevezessék és elhitessék, hogy a nemzeti-parnsztpártt kormány most már eladta Romániát a volt magyar tisztviselőknek. Az utóbbi időben mind többször és több oldalról történnek heves politikai célzatú támadások az ellenzékbe vonult két párt tagjai és sajnos vezetői részéről Is. A liberálisok és averescánusok azt tartják korrekt eljárásnak, hogy akkor, mikor hosszú éveken át kormányon voltak, mindig csak játékot űztek a kisebbségekkel s így a sokszor beígért tisztviselői kérdést is mindig csak csaléteknek tekintették, de tényleg soha egy komoly lépést a megvalósításért nem tettek. Pedig az Averescu-pártnak emlékeznie kell a csúcsai paktumra, mely világosan, minden kételyt kizáróan magában foglalta azt a feltételt, hogy a kormány kötelezi magát e kérdés rövid időn belüli megoldására s emlékezzék az averescánus kormány volt belügyminisztere, Goga Oktávián arra az Ígéretére, amit második kormányrajutásakor a kolozsvári állomáson tett a* ott jelentkező volt rqagyar tisztviselők vezetőségének s Averescu tábornok szava ma Is fülünkbe cseng, mikor átvette a tisztviselők kérvényét és szivére tett kézzel kijelentette, hogy a kormány tudni fogja kötelességét. Úgy látszik, a politikusok nagyon feledékeny Bútort jö minőségben modern kivitelben jutányos árban Székely & Réti Bútorgyár Részvénytársaságnál vásárolhat Hitelképes egyéneknek kedvező fizetési feltételek. Világmárka s zongorák nagy választékban 7áMífa gyúí az éjden (11) Jrta: Seßesi Samu — Bár komolyan mondja, de szeretném nem vetüli komolyan, — jegyezte meg Fejér. — Akkor én veszem komolyan, ha komoly, amit komolyan mondott. — De mennyire komoly, — örvendezett Fejér. — Ezennel indítványozom, hogy az ügyet beszéljük meg otthon. Menjünk mindnyájan! Vendégszerető sziwel invitálom egyszerű hajlékomba, — Egy kis várakozásra kérem kigyelmeteket, — mondta Jamcsó. Nem tudván mi lesz ennek az ntnak a vége, a vécsei bírónak átadom a gabona árát, hadd vigye haza az uraságnak. Nehogy krimi- nálitás legyen belőle. Ezzel a pénzt átadta a közelben tartózkodó vécsei birónak. — Most az invitálást elfogadom, — mondta mosolyogva. Az indítványt Sáska és Verestói is nagy örömmel fogadták és útközben is egyre erősitgették, hogy a magyar játékszín ügyét hatalmas karok emelik a diadal felé. Jancsót a lelkesedés egyre jobban he- vité. Mikor a Farkas-utcâbam a Fejér lakásához közeledtek, szembe találták Fejér Istvánt, aki az előbb érkezett vissza Magyarországról és örömmeml újságolta, hogy három nőitaggal érkezett. Mindhármat Teréziának hívják. A vezeték nevük pedig Bajkó, Kiss és Keszelyi. — Mi hozunk valakit, — mondta Sáska. Csak egy, de hármat ér. — Az amicé sokat mond, — szólott Jancsó. Higyjen kegyelmed kevesebbet! A Fejérék lakásán volt a három Terézián kivi) Kontz József is, aki az érkezőknek nagy örömemberek, máról-holnapra elfeledik Ígéretüket, főleg, ha az nem is volt komoly, legalább ezt kell feltételeznünk, hisz nemrégiben mindkét elégedetlenkedő ellenzéki párt kijelentette, hogy a jelen kormány intézkedéseit nem Ismeri el magáranézve kötelezőnek, ha kormányra kerül, de ugyanakkor a lapok szerint azt is kijelentették, hogy a tisztviselők nyugdíjazására vonatkozó törvényt ép a tisztviselőkre való tekintettel nem fogják feszegetni. Sajátságos és valóban még politikusok által sem érthető és vehető komolyan az olyan kijelentés, hogy egy ellenzéki párt már előre kőtelczöleg kijelentse, hogy a felelős kormány által, a törvényes formák betartása s a legfelsőbb fórum jóváhagyásával, a szentesítéssel hozott, legális törvényt ne ismerjen el törvénynek. Meggondolták-e az illető nyilatkozó és elfogultságtól izzó politikusok, hogy akkor, mikor ilyen komolyan nem vehető nyilatkozatot tesznek, ép annak az országnak a tekintélyét és törvénytiszteletét teszik kockára, melynek javáért, boldogságáért kívánnak hirdetett jelszavaik szerint dolgozni. A politika sok mindent megbir és megmagyaráz, de vannak még a politikában is olyan kérdések, melyeknek elbírálása nem lehet jelszó, politikai maszlag, mert sokkal komolyabb és mélyebben az ország érdekébe vág, mintsem ilyen olcsó és könnyű módon oda lehetne dobni. Ml nem kívánjuk a jelenlegi kormány szekerét tolni, az ellenzéki volt két kormánnyal szemben is megvolt a magunk véleménye s ezt sem akkor, sem most nem titkoltuk, küzdöttünk és küzdeni fogunk továbbra is minden törvényes fegyverrel kisebbségi jogaink teljes őszinte, maradék nélküli kivívásáért, de nem vagyunk kaphatók arra, hogy politikai jelszavak, a népszerüségszerzés olcsó vásárán odadobjuk magunkat politikai szélkakasként a mindenkori légáramlatoknak. A mai kormánnyal szemben is fennállanak kívánságaink, ezektől nem térünk el, de nem vagyunk annyira elfogultak, hogy azt, amit a kormány jóindulattal, kötelességtelje- sitésből legalább parányi részben megoldani kíván, azt rossznak, helytelennek tartsuk, csak azért, mert az eddigi kormányok még ennyit sem cselekedtek ez ügyben. Mi, mint komoly politikai ellenfél, elismerjük minden kormány Intézkedésében azt, ami az ország és a kisebbség javára történik, épezért nem értjük és elitéljük, amikor bárki is politikai játékot igyekszik űzni abból a komoly ügyből, mely a megkínzott, becsületes állampolgárok ezreinek jogos érdekével lelkiismeretlenül járna el. ____■ = XII. ÉVF. 287, SZÁM. mmmmmmmmmmmmmmrn Miért szállította le az Angol Bank a kamatlábat ? Londonból jelentik: Az Angol Bank igazgatóságának az a határozata, amellyel a kamatlábat az eddigi öt és fél százalékról öt százalékra szállította le, pénzügyi és gazdasági körökben meglepetést keltett. A kamatláb leszállítását ag azdasági élet karácsonyi ajándékának tartják és azzal magyarázzák, hogy Franciaország aranyéhsége kisebb mértékben szünőben van, de ettől eltekintve, körülbelül hárommillió hétszázötvenezer angolfont értékű arany érkezik közelebbről Amerikából Angliába, amely mennyiség Anglia évi aranyveszteségét lényegesen leszállítja. Az Angol Bank példáját követte a Svéd Nemzeti Bank, amely stockholmi, jelentés szerint öt százalékra szállította le a kamatlábat. ""l A Savon Cadum a Ipgkeményebb »zaopan, ezé I a legkisebb da.abia Is hesznalKatö. - francia gyártmány \Jr <&■ gyen. És arra kérem a leányasszonyt, meg ne api*- hendáljon, hogy az első látásra igy megudvaroltam. De mivel theátristák vagyunk, azért bókoltam ilyen theátrálisan... — Értem Kegyelmedet, — mondta IRózália. Távol áll tőlem az aprehenzio. Ezalatt Kontz, Sáska és Verestói a három Teréziának udvarolgattak. Fejér János pedig leakasztotta a szegről a három kupáé kulacsot és igy szólt i — Együtt van a színjátszó társaság. Megkötjük a barátságot és testvériséget. — Fiat voluntas tua! — mondta Sáska ünne» pélyesen. Ebkor Fejér János kiszólt a pitvarban foglalatoskodó szolgálóleányzónak. — Katica leányzó! Itt van ez a kulacs ós tizenkét garae. Nagy sietséggel szaladj a becsületes szabócéh házához és kérd meg, hogy három kupa bort kimérni ne terheltessenek. Sietva járj Katicaleányzó ! Fejér megvárta, mig a szolgáló viszzalihegett a tele kulaccsal, amit kezében tartva belépett a vidáman zsongó társasághoz. — Egy kis áldomás, örömére a napnak I Mert örvendetes nap ez, amikor ennyien egy sziwel ás lélekkel készek vagyunk közös erővel dolgozni nemzetünk mivelésén és nyelvünk pallérozásán! A kulacsból töltögetett és magyarázta, hogy ez igen jó bor. A becsületes szabócéh pincéjéből való vinum de Hója! — Hát még a kulacs! — mondta Jancsó. — Jóféle, öblös és csikóbőrös. Erről a kulacsról jut eszembe az a nóta, amelyik Debreczenből érkezett. Hire jár, hogy Debreczenben ezt a nótát éneklik. Egy togátus csinálta a nagy Kollégiumban. Csokonai Vitéz Mihálynak hivják. A professzorok haragudtak érte, mert azt mondja: „Édes kincsem, ga- iambocskáiu, csikóbőrös kulacs ócskám“, majd mel újságolta, hogy Aranka György uramnál gazdag listát látott, melyen azok nevei állottak, akik a játéksziin felállításának javára adakoztak. A kormányzó is köztük van 8 mindjárt mellette nagyobb adománnyal br. Wesselényi Miklós, aki a mozgalom erős lelke. Janesót osak az örömhír leadása után látta meg. Rögtön megölelte, Fejér Rózáliához vezette és igy szólt: — Ez Jancsó Pál, akiről beszéltem Kegyednek. Nemcsak jeles színjátszó, de eminens énekes is. — Cantus praeses volt Enyeden, — jegyezte meg Sáska. A szeberni kálvinisták elragadták onnan kántornak... — De a szászok között, egy ostoba kurátor mellett, — vette át a szót Kontz, — úgy érezte magát, mint hal a szárazon. — El is pattogott onnan Vécsre tiszttartónak, — mondta Sáska, — És most idecsöppent theátristának, — fejezte be Verestói a Janesó~esetékét. — Silentium! — kiáltott közbe Jancsó, — mert a dicsérő szótól ngy pirulok, mint szemérmes leányzó. Ne arról essék szó most, hogy ki, mi voltam, és ki mi vagyok, hanem arról, hogy mi lehetek és mit tehetek a színjátszó társaságba». Egyébiránt nem csodálom, hogy olyan hévvel dikcióznak itt, mert Ahol a Múzsa jelen, Ott zeng a lant szüntelen! — Szépséges Múzsa, Fejér Rozália, nagy tisztelettel meghajlok Kegyed előtt. És mivel — tudomásom szerint a leányasszony Thalia papnője: Jancsó Púi örök híveként áldoz e templom oltáránál. — Mely szép szavakkal glórjfikál Kegyelmed, — mondta Rozália és mosolyogva bólintott Jancsó felé. — Ezek puszta szavak, rideg szavak. Érzelmeimet fakón tükrözik. A Kegyed szépsége, ó bűbájos leányasszony... de most elhallgatok, nehogy sok le-
