Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-14 / 286. szám

•-ág Uuj-A-Oiozsvar BUDAPT’r'" \r Irpr iselőház Cluf-KoIoaaTAr, 1929. december 14 SzOtoBot ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 6Ql£léj, negyed évre 300 lej, egy hóra. 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. XII. évfolyam 286-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 56" pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 29 fillér A lupényi események a parlament előtt A kormány védekezik a liberálisok támadásával szemben — A zsil- vöigyi helyzetről a kormányt és az illetékes minisztériumot nem informálták kellőképen — A szociális nyomor (Bukarest, december 12.) A kamara csütör­töki ülésén napirend előtt Pamfil Seicaru és Pompiliu Joanitescu szólalnak fel s kérdést in­téznek a kormányhoz a liberális pártnak a Viito- rulban megjelent kommünikéjére és határozatá­ra vonatkozólag, amelyben a liberálisok bejelentették, hogy a nem­zeti parasztpárti kormány gazdasági törvényeit, különösen azokat, amelyek a földhitelintézetre vonatkoznak, kor­mányjövetele esetén nem fogja respek­tálni. Az interpellációkra Vadgearu miniszter vá­laszol, szokatlanul éles . .rigón támadja a libe­rálisokat. Szerinte a liberális klub, a kétségbe­esés klubja lesz. A liberálisok, miután leszorul­tak a politikai élet plattformjáról és nem játsz­hatjuk azt a szerepet, amelyet eddig, minden eszközt megpróbálnak a kormány munkájának szabotálására. Agitációkat szítanak a köztisztvi­selők és az iparosok között is. A parlament és a kormány, mely a közvéleményt reprezentálja, meg fogja találni az eszközöket, hogy ezeknek az agitációknak egyszer s mindenkorra véget ves­sen. Maniu miniszterelnök a liberálisokról A pénzügyminiszter után maga Maniu mi­niszterelnök emelkedik szólásra, Megállapítja, hogy a liberálisok, ellenzéki működésűk során a legnagyobb rosszakarattal kisérik a kormány te­vékenységét, noha annak idején ők maguk követ­tek cl nagy hibát, amikor az agrárreform után nem állították fel a földhitelintézetet és nem jöt­tek segítségére a í'öldmüvelőkknek. Most a külföldön akarnak hangulatot terem­teni a kormány ellen s igy megakadá­lyozni a földhitelintézet felállítását. Ezek a machinációk rávallanak a liberálisokra. A rezsim változáskor a kormányzótanács elren­delte a földhitelintézet felállítását, a liberálisok azonban, amikor uralomra^ kerültek, a dekrétu­mot visszavonták. A liberális párt nem számol az idők változásával. Randia-Mnszo A legkiválóbb minőségű és minden ház. tartásban nélkülözhetetlen. Az ország legjobb cukrászai használják ! Használati utasítás mellékelve. Ügyeljen a Kandia-Tunkmassza felírásra és a legjobb tortákat tudja elkészíteni vele. Ahol a nacionalista politika csődöt mond Belgrádban a magyar-jngoszláv mezőgazdasági exportőrök elvi jelentőségű megállapítást kötöttek, amely szerint a három szomszédos ország egységes eljárást fog tanúsítani a külföldi piacokon fellépő konkurrenciákkal szemben és bizonyos egyöntetű normák szerint fognak eljárni gazdasági termelvé- nyeik értékesítésénél. Nemrégiben a román és a jn- goszlávok karöltve a cseh szomszéddal egy gazda­sági kisantanton törték a fejüket, amelynek éle köz­tudomás szerint Magyarország és a hajdani közpon­ti hatalmak ellen irányult. Lám, most a helyzet megváltozott. A mezőgazdasági országok képviselői akarva, nem akarva, együttműködnek. Megértjük az okát. Nem lep meg bennünket. A mezőgazdasá­gi válság Középeurópában immár oly tragikus ará­nyokat ölt, hogy nem lehet a „haragszom-rád“ játé­kát tovább folytatni. Ebben a játékban tönkremen­nek az agriknltur államok, az őstermelői rétegek jólléte, sőt nem is jólléte, puszta, vegetativ léte függ attól, hogy a tizenkettedik órában összefogjanak a politikai ellenfelek. Mennyire kell még sülyedniök Középeurópa államainak a gazdasági élet színvona­la tekintetében, mennyire kell még csuszniok.a gazdasági dekadencia lejtőjén, hogy ne csak a me­zőgazdasági kivitel terén, de a gazdasági élet egyéb területein is megegyezzenek egymással?! A rémlátásokpszlhózisa Rendeletet adtak ki, amelynek értelmében olyan tárgyú filmejcet nem szabad játszani Ro­mániában, amelynek szereplői a volt monarchia hadseregének egyenruhájában jelennek meg a néző előtt. Nem akarunk e rendeletből úgyneve­zett kisebbségi sérelmet levonni, hiszen annyi a bajunk, hogy energiáinkat igazán más fontosabb problémákra kell koncentrálnunk. Az erdélyi magyarság le fog mondani ezekről a filmekről is. De van valami mélyen elszomorító abban, hogy több, mint tiz évvel a háború után még mindig efféle gyerekeskedésen rágódnak országunk inté­ző körei. Abszolút félelem, beteges hallucináció ösztönözhette csupán a film tulóvatos cenzorait, amikor veszedelmet találnak egy volt csukaszür­ke zubbony puszta megpillantásában. Más or­szágban még csak eszükbe sem jut az emberek­nek, hogy ilyen aggályoskodásokat fölvessenek. Lám, ez a kormány azzal a bölcs elhatározással kezdete meg uralmát, hogy beengedte a magyar lapokat, nem állított tilalomfákat a rádió hul­lámhosszai elé, elözékenyebben kezelte a magyar- országi vendégszereplő művészet Erdélybe val'h beutazását is. Ezek az apró-cseprő engedmények semmi kárt nem okoztak az országnak, sőt az állam vezetői letagadhatatlanul ki is aknázhat­ták őket a közhangulat szilárdságára való uta­lásuknál. Miért hát ez a komolytalan rémlá- tásf V A zsílvöigyí Napirenden Ghiulea professzor többségi kép­viselő interpellál a lupényi ügyben. Vázolja a lupényi véres események előzményeit. A munkás­ság 1926-ig megelégedett volt, mert kollektiv szerződése megvédelmezte az igazságtalanságok ellen s az abban biztosított kedvezmények becsü­letes életlehetőséget adtak számára. 1926-ban ezt a szerződést megváltoztatták és a munkások el­vesztették kedvezményeiket. Megindultak az agitációk és tartottak három éven át, amíg végül beletorkol­lottak a lupényi eseményekbe. A gyulafehérvári nemzeti paraszt párti gyűlés előtt a munkaadók megígérték, hogy eny­hítéseket tesznek a szerződéseken, az Ígéretet azonban nem váltották be. Mivel a munkásság a kongresszuson részt vett, a legnagyobb terror indult meg ellene. Letartóztatások, verések voltak napirenden. A munkásság legnagyobb sérelme a nyolc órai effektiv munkaidő. Ghiulea folytatja beszédét. A nyolc órai effektiv munkaidő azt jelenti, hogy a munka­időbe nem számítják bele azt az utat, amelyet a munkás lakásától a bányáig és a föld ţxlatti mun­kahelyiségig tesz. így a munkások tiz, sőt még több időt is dolgoznak. A társulatok embertele­nül bántak a munkásokkal és nem átallották 48 Tejes napi munkabéreket adni. A. bérek külföl­dön 200 __500 lej között váltakoznak, Romániá­ban a középérték 199 lej, ebbe azonban beleszá­mítják a világítást, fűtést, sőt az utcai világí­tást is. A külföldi munkaidő ezzel szemben 5 és fél óra. A kormány a szónok szerint nem földi'.ott elég gondot a kérdés megoldására. Jelenleg 177 korcsma van a Zsilvölgyében és el lehet képzelni, hogy ezek milyen rombolást visznek véghez a desperált testileg-lelkileg letört lakosság között. Nagy szégyen, hogy a kérdést tiz események éven át nem oldották meg. A liberálisokon nem csodálkozik, mert azok érdekelve voltak a bányák­nál, a jelenlegi kormánynak azonban nagyobb gonddal kellett volna eljárnia. A zsilvölgyi helyzetről a kormányt és az illetékes minisztériumot nem informálták kellőképpen. Felemlíti, hogy a munkaügyi inspektor a gyulafehér­vári kongresszus alkalmával olyan jelentéseket kül­dött,' mintha sziguranea inspektor lett volna s nem is érthette. meg a munkások helyzetét, mert nem értett velük együtt, sőt határozottan ellenségük volt. Hibáztatja a szociáldemokrata pártot is. Kér­dezi, hogy a szociáldemokraták miért nem indítot­tak vizsgálatot azok ellen a delegátusok ellen, akik az 1926-os szerződést megkötötték. Informálva vol­tak-e a szociáldemokraták a helyzetről és ha igen, riiiért nem interveniáltak a kormánynál. És miért késleltették a vizsgálatot, amit az év tavaszán a kormány be akart indítani. A véres eseményei kap­csolatban nem az a lényeges kérdés, hogy kit ter­hel a felelősség, azon azonban nagyon csodálko­zik, hogy egyes miniszterek szolidárisaknak jelentve ki magukat alantasaikkal, késleltették az objektiv vizsgálat lefolytatását. A végén kéri a kormányt, hogy komolyan foglalkoz­zék az üggyle, mert ezt a kérdést csupán a nemzeti parasztpárti kormány tudja megoldani. Raduc-anu munkaügyi miniszter azonnal vála­szol s igyekszik megmagyarázni a kormány maga­tartását. Kijelenti, hogy a kormány sokat tett. a munkások érdekében. Kormányrajövetelük óta csök­kent a munkanélkülek száma és a korcsmák közül is többet bezártak. A szerződések azonban a mun­kások és a munkaadók ügye, s a jelenlegi törvé­nyek nem adnak módot arra, hogy ebben a kérdés­ben döntően befolyhasson. A kamara utolsó szónoka Bogdan többségi kép­viselő, aki Rozvan volt prefektus mellett beszél és a szociáldemokratákat vádolja a lupényi események előidézésével. Mai szamunk 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom