Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-02 / 276. szám
Xll. ÉVF. 276. SZÁM. Milliós vagyoni harácsolt össze a nagybányai aranytolvaj és arany- csempész bányatíszt (Nagybánya, november 30.) A nagybányai állami bányaigazgatóság Ónéiul Adrian vegyészmérnök utján feljelentést tett a szatmári ügyészségen, hogy hosszabb idő óta nagyobb mennyiségű finom arany tűnt el a vegyelemző hivatal páncélszekrényeiből. Feljelentésében több általa gyanús személyre fel is hivta az ügyészség figyelmét és kérte a szatmári rendőrség segitségét az ügy kinyomozására. Dr. Nestor József főügyész két szatmári szi- guranea detektviet delegált, akik inkognitóban mentek Nagybányára ugyannyira, hogy a rendőrség sem tudott ottlétükről. Rövid, de alapos és körültekintő nyomozás után sikerült is az ügyre világosságot deriteniök és a tetteseket Longhin Simon bányaaltiszt, aki a vegyelemzőben teljesített szolgálatot és annak a közeli Kapnikbányában lakó édesapja személyében letartóztatni. A detektiveknek megfigyeléseik alkalmával feltűnt, hogy Longhin bánya altiszt, aki családos ember, igen költekező életét él sőt a bukaresti államtudományi iskola magántanulója is volt, amire csekély 2950 lej fizetéséből nem igen futhatta, bőt már annyira ment, hogy nehány nappal ezelőtt egy kétszázezer lejes házvételt akart nyélbe ütni. A detektívek azt is megállapították, hogy Longhin rövid időközökben meglátogatja Kapnikbányán lakó édesapját, ki röviddel azután a hegyeken ált Csehszlovákiába megy. Egy ilyen kirándulás alkalmával sikerült a detektiveknek az öreg Longhint a cseh határ közelében feltartóztatni és nagyobb mennyiségű aranykészletet találtak nála. Vallomása alapján fiát is letartóztatták és mindkettőjüket a szatmári ügyészség fogházába szállították. Eddig még pontosan nem tudták megállapítani az ellopott aranykészlet értékét, az összeg azon ban eddigi becslés szerint az egymillió lejt jóval felülmúlja. Nagybányán óriási feltűnést kel' ettek a letartóztatások. A városban széliében tárgyalják, hogy Longhinékon kívül több kétes exisztenciáju egyénnek sikerült nehány év alatt tekintélyes vagyonra szert tenni bűnös utón sezrzett aranykereskedéssel, illetve aranycsempészéssel, akik után azonban minden nyomozás eredménytelen maradt. Budapestről lehozták Kolozsvárra, táblái tanácselnöki állásából, megkérdezése nélkül elcsapták és az őt illető nyugdíj felemeléséről halála efőtt egy nappal értesítették Onaciu Sándor ny. kúriai bírót (Kolozsvár, november 30.) Pénteken kisérték ki utolsó útjára Onaciu Sándor nyugalmazott magyar kúriai birót, másféléven keresztül a kolozsvári Ítélőtábla tanácselnökét. A román közélet és jogszolgáltatásnak ezt a kiváló alakját alig nehányan — a bíró kollegák, ügyvédek, családtagok és érdeklődők — búcsúztatták el a köztemető halottas kápolnájában, ahonnan a mezőszakáli családi sírboltba szállították holttestét- A sir, amely magábafoglalta holttestét, érdekes és tanulságokkal gazdag pályát zárt le.. Onaciu Sándor 1844-ben született a szoi- nokdobokamegyei Récekereszturon- Apja föld hözragadt, szegény, falusi román gazda volt, amikor a kis Sándor megszületett, még jobbágysorban élt. Mikor aztán Onaciu Sándor elvégezte a falusi iskolát és azzal állott elő apjának, hogy gimnáziumba szeretne menni, azt a választ kapta, hogyan is jut eszébe ilyes mi, ugyan miből adjon városi nevelést fiának a jobbágyból béressé emelkedett apa, aki betevő falatot is alig juttathat családjának. Kilenc éves korában aztán a kis fin megszökött hazulról, bejött Kolozsvárra és felvételre jelentkezett a katolikus gimnáziumban. Hogyan tudta átküzdeni egy fillér támogatás nélkül a gimnáziumi esztendőket, ma is rejtély. Tény az, hogy mikor az érettségit letette, beiratkozott az egyetem jogi karára, vizsgáit kitüntetéssel tette le, utána mindjárt állást is kapott Szolnokdoboka-megyé- ben- 1868-ban megválasztották a vármegye aljegyzőjévé és 1871-ben a szamosujvári törvényszékhez biróvá nevezték ki- Innen Brassóba került, ahol a tehetséges jogászt a legkomplikáltabb jogesetek kibogozásával bízták meg. A jó birót akkoriban ugyancsak számon tartották és 1889-ben a budapesti kúria birájává nevezték ki- Pedig Onaciu Sándor egy pillanatig sem tagadta román voltát, senki sem nevezte renegátnak és román nemzetiségét azzal is kidomborította, hogy minden esztendőben ellátogatott Balázsfal- vára, ahol egy egyházi jellegű kulturális egyesületnek volt aktiv tagja. 1916-ig, tehát húsz esztendeig töltötte be a legmagasabb magyar birói testületben előkelő tisztét. Ekkor nyugalomba ment- És az öreg méltóságos ur, aki a Magyarországon elérhető legmagasabb közéleti karrier csúcspontjára jutott el, nem gondolta volna, hogy a nemzetek „felszabadulás“ korszakában valóságos kálvária vár reáA forradalom és az uj határok megállapítása után Onaciu Sándor lejött Kolozsvárra- Az volt ugyanis az álláspontja, hogy a fiatal Nagyrománia nem nélkülözheti a világ minden részén szétszórt fiainak szakértelmét és segítő kezét. Szolgálattételre jelentkezett tehát a kormányzótanácsnál és részt kért magának a román birói kar megszervezésének munkájában. Megkínálták a bukaresti semmi* tőszék birói állásával. Kern fogadta el Azt válaszolta, hogy ő erdélyi ember,’az erdélyi román igazságszolgáltatás megteremtésénél van szükség vitathatatlan jogi tudására és I tapasztalataira. A kolozsvári tábla egyik ta- j nácselnöki tisztségét ajánlották fel Onáciu- nak, aki készséggel fogadta el az állást. Más- j fél évig dolgozott öreg kora ellenére is páratlan szorgalommal, mondhatni lelkesedéssel- Egy szép napon aztán megjött a bukaresti ukáz, váratlanul, előzetes megkérdezése nélkül nyugdíjazták. Önérzete fellázadt ez ellen a hálátlanság ellen, de aztán mégis meghajolt a kormány akarata előtt- Erre az történt, hogy pár hónapig egy krajcár nyugdijat sem kapott. Nagynehezen kiharcolta, úgyszólván kikilincselte, hogy addig, amig nyugdíj ügyét elintézik, nyugdijelőleget folyósítanak számára. És az öreg jogász, akinek Budapesten becsületes és korrekt birói múltja igen nagy nyugdijat, tisztelt pozíciót biztosi- tott, meg kellett érje, hogy négy-ötezer lej- nyi nyugdijelőlegből tengesse életét- Nagy nehezen megállapították, hogy hétezer lejes nyugdíjra van igénye s azóta ezt az illetményt végre meg is kapta- önérzetén azonban nagy csorba esett. Úgyszólván meggyü- Î lölte az embereket és a nyolcvanon felüli életkort megért aggastyán, aki mindig s^-r-etie a társaságot, jóformán ki sem tette a lábát az utcára többé. Igazságtalannak találta a kiutalt, nyugdijat is s az erről szóló döntést megfelebbezte. Meg is jött a kedvező elintézés, halála előtt épen egy nappal: tizenegy- ezer lejre emelték fel nyugdiját- Mintha ez az elkésett nyugdijmegállapitás szimbóluma lett volna az Onaciu Sándor késői kálváriájának. A korrigáló határozatot talán betették a koporsójába, örök emlékeként az emberi hálátlanságnak és megértetlenségnek... Borsivapenge svéti acél hiperéles speciálisan erös^saíkáli bproivsiásíra alkalmas, Kihís'detiék a határozatot a marosvölgyí egységes szakszervezetek feloszlatásáról (Marosvásárhely, november 30.) A marosvásár- helyi törvényszék szombaton hirdette ki a maros- völgyi egységes szakszervezetek feloszlatása és a marosvásárhelyi munkásotthon bezárása ügyében bo zott határozatát. A rendőrség ugylátszik tüntetéstől tartott, mert a rendőrőrszemeket megkettőzték, különösen a törvényszék környékén volt erős a készültség. A munkásság azonban a tárgyalástól távol tartotta magát s a megidézett tanuk sem jelentek meg. A munkásokat Grliila Gyula marosvásárhelyi ügyvéd, a munkaügyi minisztériumot dr. Triff bukaresti és Jonescu dr. marosvásárhelyi ügyvéd képviselték. Az ügyész a cipészmunkások egyesülete, a mészárosok ipartestülete és a szabók ipartestületiével szemben emelt vádat visszavonta, mivel ezek az egyesületek tévedésből kerültek a többi egységes szakszervezetek csoportjába. A kihirdetett ítélet szerint a törvényszék feloszlatta a ratosnyai, szalárdi, palotailvai, maroshévizi és kelemen pataki szakszervezeteket, azzal az indokolással, hogy működésűkre nem volt meg a törvényes alap. A többi szakszervezetekre vonatkozóan január 17-én és február 8-án újabb tárgyalást tart a törvényszék s utasította a szakszervezeteket, hogy erre az időpontra nyújtsák be pénztárnaplójukat, törzskönyvüket és azokat a nyugtákat, amelyek pénzük származását és mireforditását igazolják. A munkaügyi inspektorátust pedig utasította, hogy 1928-ig visszamenőleg referáljon arról, hogy a szak- szervezetek milyen irányban működtek és hogy működésűk államellenes volt-e. Kimondja a határozat továbbá, hogy a törvényszék a munkásotthon ügyében nem tartja magát illetékesnek, s mivel a bezárás minisztertanácsi határozattal történt, annak újbóli kinyitását ás csak miniszteri határozat rendelheti cl. A szaktanács működésében az Ítélethozatalát a táblára hárította s ebben az ügyben február tizenhetedikén lesz a tárgyalás. 3E h o o y e <f) JMÁTÉT ' s z s e g e s maradjon í2eas*naEC33EgE3ESi 5 5 ! I
