Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-01 / 275. szám

Claj-Koloxsvár, 1929. december t. WdtsdfDdp ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 Mér ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon : 5-08, 6-94 és 3-64. m Hans Ottó Roth előterjesztette a németek deklarációját, amelyben a kisebbségi kérdés és az államsegély intézményes megoldását követelte (Bukarest, november 29.) A kamara pén­teki ülésén napirend előtt elsőnek Fritz Kon- nert képviselő intézett interpellációt a bel­ügyi és földművelésügyi miniszterekhez a no­vember 22-én Német-tekes községben lejátszó­dott véres incidens miatt. Ez a község októ­ber 7-én egy végső agrárfórumon nyert hatá­rozattal birtokába lépett jogilag a község kö­zelében levő erdőknek, a szomszéd Ujtcko község román lakói azonban a tényleges bir­tokbavételt megakadályozták. A néni ette ké­siek október 22-én fát vágni mentek ki a ne­kik visszaitélt erdőkbe, amikor egy körülbelül húsz főből álló vojnik csapat támadta meg őket és véresre verte a támadásra egyáltalában fel nem készült némettekesieket, akik közül egy életveszélyesen, kettő su lyosan és kettő könnyebben sebesült meg- A némettekesioknek végül is a futásban kel­lett menedéket keresniük. Joanitescu belügyi államtitkár: Már 'tu­domásom van a dologról, elrendeltem az ügy­ben az ankétot és a csendőrségnek kiadtam az utasításokat. Fritz Korínért folytatja beszédét és azon­nali intézkedéseket kér a kormánytól, hogy ezek az agrár sér rímek, amelyek már évek óla befejezett ügyekből fakadnak, többel elő ne fordulhassanak, valamint, hogy a kormány n résztvevőket és a támadás értelmi szerzőjét példásan büntesse meg. Manu képviselő az igazságügyi miniszter­hez intéz interpellációt. Szerinte az igazság­ügyi minisztérium nagyon rosszul intézkedik akkor, amikor agrárügyek, tárgyalására messziről rendel bírókat- Felhozza azt pél­dául, hogy dési agrárügyek intézésére kolozs­vári bírókat delegálnak. Ezek utazgatása kü­lön költséget okoz az államnak. Beszéde köz­ben erős kifejezésekkel illeti az igazságitgy- minszteriumot. Az interpelláció nagy feltű­nést keltett a kamarában s azt egy Junian miniszter ellen irányuó újabb akció kezdeté­nek tekinti. Junian különben azonnal válaszolt, kije­lenti, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni, a tá­madást azonban, különösen annak erőteljes hangját nem érti. Egy hepciáskodó ifjú képviselő Salomon képviselő a községi választások­ról beszél és éles hangon kritizálja a magyar Pártnak a szociáldemokratákkal szembeni viselkedését. Wilier: Maga még nagyon fiaital ahoz, hogy ilyen hangot használjon a parlament­ben és hogy direktívákat akarjon adni a Magyar Pártnak. Vidrighin a „magyar időkben“ Partus többségi Vidrighin'vasúti vezér- igazgató szerződése ügyében jelent be inter­pellációt. Madgearu pénzügyminiszter: Vidrighin kitűnő szakember, a vasútnak szüksége van rá, hogy ő álljon az élén. Vidrighin működé­se a vasút költségvetését óriási mértékben I csökkentette és1 más előnyökkel is járt. A szénbeszerzésnél 350 millió lejt takarított meg. A vasútnál még mindig dolgoznak oda nem való emberek, akiket a vezérigazgató eli- miinálni fog. Vidrighin kiválóságát még a magyar időkben is elismerték. Madgearu beszédét a kamara meg tapsolja. Madgearu: Hogyan lehel, hogy az a be­széd, amit Ön most elmondott, az ürdineában már benne van. Partus: Én magam küldtem be. Legyan nagylelkű Vidrighin és legyen olyan jó ha­zafi, hogy mondjon le a busás fizetésről és fogadjon ?i kis? .biti is. Hans Oltó Roti» deklarációi» A következő szónok Hans Otto Rcth, aki a romániai németség nevében a következő deklará­ciót teszi: — A német kisebbség tíz év óta várja a ro­mániai kisebbségi kérdés megoldását. Elérkezett az a pillanat, amikor olyan megoldást kell hozni, amely az idők szellemével és a kisebbségek törté­nelmi, politikai és kulturális hagyományaival össz­hangban áll. Erről a német kisebbség annál is in­kább meg volt győződve, mivel a miniszterelnöktől több ízben Ígéretet kapott arranézve, hogy a ki­sebbségi törvényt a kormány régebben az ülésszak­ban előterjeszti. Ezekre az Ígéretekre támaszkodva, feltétlenül elvárta, hogy a jelen trónbeszéd a bejelentett törvények közt foglalkozni fog a kisebbségi kérdéssel is. Éjien ezért nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy az ülésszakot megnyitó királyi kéziratból a törvény hivatalos bejelentése hiányzik. A kormánynak ezt a magatartását a német kisebbség annál kevésbbé ltudja megérteni, mivel a bejelentett törvények közt olyanok is sze­repelnek, amelyek nem olyan nagyfontossá- gúak még a kormányra nézve se, mint a ki­sebbségi törvény. Annál megdöbbentőbb ez, mert külföldi lapokban és a belföldi sajtóban szellőztették a közvélemény előtt azR a hirt, hogy a kisebbségi kérdést teljesen rendezik Romániában, sőt bizottságok mentek ki külföldi államokba a kérdés tanulmányozására. Ez a helyzet a németséget gondolkozóba ejti. A jelen­legi kormánytól azonba‘n nem láttunk olyan törek­vés)!, hogy a kisebbségek érdekeit sértő régebbi tör­vényeket á kisebbségi törvény elkészültéig javítani és a kisebbségek szempontjából könnyíteni óhajta­nák­Megemlíti többek között Hans Otto Roth az érettségi törvényt, amely úgy maradt, ahogyan Ahgbeleseu megszerkesztette, majd igy folytatja: — A közigazgatási »örvény megszavazása és alkalmazása során is nagy kiábrándulás érte a né­niét kisebbséget, legsúlyosabb sérelme azonban a kutúrális téren van. . . A németség elérkezett teherbíró képességé­nek legvégső határához és a jelenben csak nagy hősiességgel tudja fentartani évszá­zados iskoláit. Az állam nem mutat hajlandóságot abban az irány­ban, hogy a kisebbségi iskolákat komolyan támo­Mai számunk íz oldal Madgearu: Mondjon le maga a képviseői napidijáról. Partus: Előbb mondjon le ön s az összes miniszterek. Kritizált a többségi szónok Napirenden a felirati villában Pamfiliu Joani- tescn többségi képviselő az első szónok. Főképpen a gazdasági kérdésekkel foglalkozott, egyes vállala­tok működésével, s közöttük megemliti a resicai és lupényi vállalatokat, ahol a vezetők busás osztalé­kokat kapnak, a munkások azonban a legnagyobb nyomorral küzdenek. Az államnak kényszerítenie kell a vállalatokat emberséges bánásmódra. Rátér a vasút helyzetére, ahol a kisemberek és a munká­sok helyzete a lehető legrosszabb. Több esetet hoz fel, többek között a vasúti nyugdijpénztár igazga­tójának, Fráterénak esetét, aki ma is a pénztár élén áll, bár visszaélések derültek ki róla, sőt elnöke a vasút fegyelmi bizottságának is és így ő, akit el kellene Ítélni, Ítélkezik mások felett. Foglalko­zik a közhivatalnokok mozgalmával, amelyet sze­rinte a liberálisok élesztgetnek. Megállapítja, hogy programmja' alapján egyedül a jelenlegi kormány hivatott arra, hogy a kisebbségi problémát megold­ói. Meg is fogja oldani, a kisebbségektől megértést és layolitást kór a kormány irányában. A felirati ja líbiaiét megszavazza. gassa. Ezenkívül az oktatás nem szabad. Kérem a kormánytól az államsegély kérdésének intézményes for. mában való rendezését és a7, 1930 évi költségvetésbe való beiktatáséit. Beszédét igy fejezi be: — Elérkezett az utolsó óra. Visszautasítás a kormány részéről, komoly politikai következmé­nyeknek lehet az okozója. Ha a kulturális téren változás iiém áll be, akkor a német kisebbség, if mely nyolcszáz éves múltra tekint vissza, létezé­sének legnehezebb napjai elé néz. A válaszfeiirati javaslatot nem fogadja el. A vaj dahrniyadi posta, botránya A szenátus pénteki ülésén Gyárfás Elemér dr. interpellációt intézett a közlekedésügyi, valamint ipar- és kereskedelemügyi miniszterekhez. — Vajdahunyadon — mondotta Gyárfás Elemér dr. _ negyvenöt éve egy komoly munkásságu bank működik, amelyet Vajdahunyadi Takarékpénz­tár Rt. név alatt alapítottak. A törvényszéken a cég mindkét nyelven be van jegyezi és mindkét név szerepel a bank székhazának homlokza An s a rész­vénytársaság kereskedelmi levélpapírja,! és boríték­ján is, mert hiszen a bank részvényesei legnagyobb részben magyarok. A vajdahunyadi postahivatal fő­nöke, Petre Sahu és levélkihordója, A. Crisan kö­vetkezetesen zaklatják a bankot azáltal, hogy nem kézbesítik a bank címére érkezett leveleket, ha a bank címét magyarul írták a levélborltékra, még akkor se, ha a magyar elnevezés mellett fel van tün­tetve az intézet neve románul is. Tekintettel arra, hogy a nemzeti párt a magyar éra alatt a}>nak Ide­jén állást foglalt, hogy a városok és falvak nevel a levélcímeken ne csak az állam hivatalos nyelvén le­gyenek felírhatok, tekintettel arra, hogy nem léte­zik semmiféle törvényes intézkedés, amely megtil­taná az ipar és kereskedelmi vállalatok másnyeivü elnevezését, a postahivatalnál minden közbenjárás hiábavalónak bizonyult, kéri a közlekedésügyi mi­nisztert, sürgősen intézkedjék a visszaélés megszün­tetése végett. Milozl a vizsgálóbírónál Milozi rendőrigazgató a bukaresti rendőrségi ismeretes botrány hőse, pénteken megjelent a vizs­gálóbíró előtt. Milozi. kihallgatása mintegy három óráig tartott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom