Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-04 / 252. szám

k XII. ÉVF. 252. SZÁM. Ä „KELETI ÚJSÁG** vasárnapi melléklete 19 mm A magyar szobrászművészet büszkesége, a székely Istók János Brassai Sámuelt mintázza és haza készül Székelyföldre (Budapest, november 2.) A magyar művészet­történet szoros összefüggése Erdély történelmével el- vitázhatatlan. Nagymagyarország hatalmas tehetsé­geinek, nagy férfiéinak igen tekintélyes része Er­dély gazdag emlőin nevelkedett, « magyar irodalom, képirás, képfaragás, színművészet mind hatalmas oszlopokat kapott Erdély fiaiban. A nemes férfiak nemes vérével gazdagon öntözött Erdély földje min­den időben kitermelte magából az értéket, mely ha­talmas nyeresége volt mindenkor & magyar művé­szetnek — sokszor európai hírnévvel és dicsőség­gel. Az erdélyi jellegű művészetnek van egy spe­ciális része, mely azon felül, hogy minden izében magyar, letagadhatatlanul magán hordja szárma­zását: a székely ősmüvészetet, a székely nép gaz­dag tehetségét. A magyar szobrászművészet egyik legizmosabb és legrobosztusabb erejű tehetsége: Istók János is székely ember, akiről — ha ő ma­ga nem is dicsekedne el vele — müvei első látása­kor leolvassa minden hozzáértő, hogy a székely ős- művészet gazdag emlőin nevelkedett, Csikország éles, tiszta levegője kristályosította ki belőle a mű­vészetének s a müveiben látható erőnek hatalmas skáláját. Életének egyik főműve, a Góliátot verő Dávid önkéntelenül is eszébe juttatja az embernek a természeti erővel bőven megáldott zömök, tömzsi, de vasból mintázott székely legényt, aki széles jó­kedvében játszi könnyedséggel teremti földhöz a komédiás-birkozővilágbajnokot. Istók János 1873 junius 16-án. született a bras- sómegyei Bácsfalnban, Fiatalabb éveiben már a hires csángó építészhez, Gazdag-Veress uramhoz ke­rült, akit a szomszédos Romániába is gyakran hív­tak meg, ha egy módosabb ház, vagy pláné tem­plom megépítéséről volt szó. A még gyermek Is­tók János nem tagadja 10 éves korában sem szob- rászi hajlamait, ezek «. hajlamok azonban egyelőre cifra botok és állatkák faragásában elégülnek ki. Nagy lépést jeleni; az előrehaladásban Istók János 14. életéve, ekkor kerül be a hosszufalusi müfara. gászati iskolába, ahól Kupcsa János avatja bele a szobrászművészet rejtelmeibe, öt, munkában el­töltött esztendő után, 19 éves korában Münchenbe megy az akadémiára a fiatal művész, ahol Eberle Sirius csiszolja és finomítja ki a székely őstehetsé­get a raffináltabb művészet eltanulására. Négy müncheni esztendő után hazajön, a magyar főváros­ba s a hires székely művész: Köllő Miklós műtermé­ben helyezkedik el. Tulajdonkép itt kezdődik Istók János karrierje. Kevés idő múlva Stróbl Alajos mes­teriskolája veszi fel növendékei közé s az akkori­ban kitűzött pályázatok bírái rövidesen észreveszik, hogy a szobrászművészet nagy tehetségei között a jövőben Istók Jánossal is számolni kell. A Vörös- marty-szoborpályázaton elviszi a harmadik dijat, a Lajos-kut tervével másodízben hívja fel magára a figyelmet s a sümegi Ramasetter-szobor pályázatán végleg befut, elnyeri az első dijat s megkapja a szobor felállítására a megbízatást. Az ezután következő magyarországi szoborpályá­zatokon aztán már mindenhói ott látjuk Istók Jánfls nevét. Az ország minden, részében találni ma már síremléket, hódolati szobrot, dombormüvet, a leg­utóbbi időkben hősi emlékeket, melyek művészi ki­vitelükben magukon hordják az Istók János maga­san szárnyaló, nemes művészi elgondolásait. Istók János egyik legnagyobb és legremekebb alkotása a budapesti Városligetben elhelyezett Bar. tha Miklós szobor. Bartha Miklós férfias, nagy eszméket hirdető arcát, tekintélyes alakját hűen tükrözi vissza ez a szobor, mely minden egyszerű­sége mellett is lenyügző erővel hat. Szónoké a szobor, de még inkább a vezércikkíró és har- 'cos, megalkuvást nem ismerő publicistáé. A hadtörténelmi múzeumban van egyelőre el­helyezve a nagy székely ágvuöntőnek, Gábor Áron­nak a szobra, mely eredetileg Bereck részére ké­szült, mely a hős székely szülőfaluja volt. Ezen • szobron tobzódik teljes feamségében Istók Jánoa művészetének székely vonatkozása. A Gábor Áron feje izig-vérig székely koponya, más ezt igy, ilyen hűen, ennyi erővel képtelen lett volna megalkotni. A legnagyobb művészi sikert az „Energia“ eimtt portréjával aratta Istók. Ehhez a szoborhoz a tős­gyökeres csángó-magyar férfi, egy volt temesvári ta­nár, Síposa András állott eleven modelt. Csodálatos az az erő, ami ebből a fejből kiárad s lenyűgözi * nézőt. Művészi értékben csak egy riválisa van en­nek a szobornak a mester művei között a „Cézár kutya“ cimü alkotása, mely -annak idején bejárta az összes külföldi művészeti lapokat, a londoni „Gra­phic“ például egy teljes oldalt szentelt a művész egyetlen alkotásának méltatására. Érdekes történetet mesél Istók János, még a ré­gi időkből. Egy napon felkereste őt aa erdélyi ro­mán társadalom egyik igen tekintélyes és ma nagy szerepet vivő vezérférfia s előadta, hogy ismeri és csodálja a mester müveit, s bizton Ígérheti, hogy a román kultuszminisztérium nagyobb összegű ösztön­díjat biztositana a művész számára, ha — ha ro. mán állampolgárrá válva művészeti akadémiájukon tanári állást foglal el. — Udvariasan kitértem a meghívás elől, — mondja Istók János, — a román ur pedig távozása­kor azzal búcsúzott tőlem, hogy ha úgy fordulna a dolog, mindenkor szívesen látnak. Régen tervezem már különben, hogy hazamegyek — természetesen rövidebb időre. Szó lehetne esetleg egy kiállításról is, sokszor kaptam már ilyenértelmü meghívást, nem is tudom miért maradt el a dolog. Nem lehetetlen azonban, hogy már a közeljövőben sor kerül egy er­délyi kiállítására. Hallom, hogy ott is nagyon rossz viszonyok vannak, az embereknek nincsen, pénzük. Ez a megölője ma Magyarországon is minden na­gyobb méretű művészi megmozdulásnak. Éppen a napokban voltam egy gyűlésen, ahol az ország leg­tekintélyesebb művészei jöttek össze megvitatni, hogy mit lehetne csinálni a kátyúba jutott, állandó anya­gi gondokkal küzdő magyar müvésztársadalomérk Én a bajt az általános rossz gazdasági viszonyokban látom, nem lehetne itt mással segíteni, csak pénzzel, sok pénzzel. — Hogy min dolgozom t Jelenleg éppen egy er­délyi érdekességü fejet mintázok. A kultuszminisz­térium megbizásából Brácsái Sámuel, volt kolozs­vári egyetemi tanár, országos nevű tudós plakettjét készítem el. A dombormüvet a szegedi nagytem­plommal szemben levő árkádok alatt helyezik el, több nagynevű tudós társaságában. Talán már ta­vaszra meg is lesz a bronzba öntött dombormű s ha UIRÜ GYÁRTMÁNYT APÁRIZSI I8I8 ” alapított gyár készíti K»Eg§TT KAPHATÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom