Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-09 / 256. szám

XII. ÉVF. 256. SZÁM. KuxanUrsjfo BOB Egy ismert lengyel publicista a lengyel-magyar-romási szövetséget tarifa kívánatosnak (Varsó, november 7.) A magyar—lengyel érintkezéseknek megélénkülése a mult hetek­ben, a lengyel sajtóban is visszhangra talál­tak. Heteken keresztül jóformán nem volt nap, hogy ne lett volna cikk a magyarokról. Több szivélyes hangú cikk fogadta a magya­rokat az egyes városokban s főleg a krakói és lwówi (lembergi) lapokban Íródtak igen lelkes cikkek. Nagy port vert fel a vilnai Sloivo szer­kesztőjének, Mackiewicz Szaniszlónak cikke: „Románia, Magyarország és Lengyelország, meg az Anschluss". Mackiewicz nemrégiben járt Romániában s ottani benyomásairól több cikkben számolt be olvasóinak. Fenti cikkét azzal kezdi, hogy bár Lengyelország nem tett eddig ellenséges lépést a kisantant ellen, ennek tagjai, főkép pedig Csehország, nem valami barátságosan viselkedik vele szemben. Nincs jóformán egyetlen lengyel követség sem mely nem jelentené, hogy a csehek részlvesznek lengyelellenes mozgalmakban s intrikákban. A cseh kormány támogatja és segélyezi a len- gyelellenes ukrajnai és fehérorosz mozgal­makat. Ami a románokkal való viszonyt illeti, sokan vannak Lengyelországban, akik szeretnek, ha szövetség létesülne Len­gyelország, Magyarország és Romá­nia közt­Romániának két elkeseredett ellenfele van: Magyarország, s Oroszország- Oroszországgal szemben csak Lengyelországgal van szövet­sége, melynek azonban nincs oly vitás terü­leti kérdése Oroszországgal, azért a lengyel- román szövetségnek lengyel szempontból bi­zonyos fokig altruisztikus jellege van. Megfigyelése szerint a magyar veszede­lem jelenleg sokkal nagyobb gondot okoz a románoknak, mint az orosz és sokkal többet beszélnek róla, mint az orosz veszedelemről. Nagy gondot okoz nekik a székely kérdés s minden törekvésük odairányul, hogy elsza­kítsák ama szálakat, melyek az erdélyi ma­gyarokat Budapesttel összekötik. Ebbe Bu­dapest természetesen nem megy bele s azt nagyon is kézzelfoghatóan fejezi ki. A mai román—magyar viszony mel­let a két ország közeledésére gondol­ni sem lehet. A cikk Írója szerint a helyzet akkor fog megváltozni, ha bekövetkezik az „Anschluss“, mely teljesen átalakítja a kisántánt politi­káját, Csehországot annyira leköti majd a német veszedelem, hogy megszűnik politikájuk legfőbb jellemvonásává lenni a magyarellenes irányzat. A német ellen fog kelleni védekezniük. Ennek következtében Románia is meggyengül, mert nem fog támaszkodhatni a kisántántra oly mértékben, mint eddig, mivel ennek magyar- ellenes éle nagymértékben fog gyengülni. Ekkor eljön az ideje annak, hogy Len­gyelország, mint közvetítő lépjen fel és eny­hítse a két ország közt lévő ellentétet. i Kolozsvár, 1929. november. Válóperekre emberek között olyankor szokott sor kerülni, amikor hosszabb-rövidebb idő után a házasfelek reájönnek arra, bogy más a fellengző szerelem s * békességes, türelmes együttélés, mely­nek mélyebben — közös hajlamokban és közös élet- ütemben vannak a gyökerei, ügy látszik, a politi­kában sincs másként. Tiz évvel ezelőtt a nagy vál­tozások idejében nem egy olyan egybekelés történt, mely a lobogó szerelem jegyében állott. Ezek sorá­ban első helyen áll Elszász Lotharingia visszakérő lése Franciaországhoz. S ime, ma már ott tartunk, hogy TÖpirat jelenhetett meg ezzel a eimmel: „Ne válljunk-e el Elszásztól?“ — Erről az érdekes doku­mentumról lesz épen sz alábbiakban szó. Roux röpirata As elszászi baj, ahogyan az autonomista mozgal­mat a párisi sajtó elnevezte, sok nyugtalanságot okoz Franciaországnak. Halálos betegségről nin­csen itt szó, ezt még a francia imperiálizmus legelszántabb ellenségei sem állitják. Csak olyan fajta kellemetlenségről, mint a* emberi testen a mérges pattanás. Alkalmas arra, hogy alaposan megrontsa a közérzetet addig, amig ki nem fakad vagy le nem szárad. Az elszászi baj pedig távolról sincs még ebben a megnyugtató stádiumban. Sőt, ellenkezőleg: Colmar.ban csak erősbbödött a gyul­ladás, melyet a besancon-i Ítélet nem tudott eny­híteni. Az amnesztia pedig, melyről annyit irt a tfraneia sajtó, egyre késik. A nagy Franriaország- nak tehát minduntalan elszászi izgalmakat kell át­szenvednie. A sajtó idegeskedik, a kamara izgatott napokat él meg. Ebből a lelkiállapotból indul ki Roux röpirata, mely a napokban jelent meg s igen nagy feltűnést keltett. George Rouz francia, még pedig — ahogyan minálunk neveznék — regáti francia. S miután minden áron elejét szeretné ven. ni a francia közvélemény állandó izgalmának az elszászi kérdés dolgában, orvosságot keres s fejtege. téseít a legradikálisabb megoldással kezdi: ‘nem volna-e más mód — teszi fel a kér­dést — minthogy elválunk Elszásztól? (Divorce de l’Alsace?) A gondolatot, miután igv hirtelen bátorsággal kimondta, rögtön el is utasit- jjaj asm másért azonban t— » az felette, jellemző — mint Franciaország nemzetközi tekintélyének óvásáért, meljmek e sikertelenség nyílt bevallása nagyot ártana. A továbbiakban pedig ezelidebb megoldásokat keres. így felveti a tervet: nem volna.e okosabb, ha az összes El. szászban megválasztott törvényhozókat kü­lön kamarában egyesítenék • reájuk bizva a kérdés megtárgyalását, as izgal­makat legalább lokalizálnák. Ugyanakkor azonban tiltakozik az ellen, hogy ennek a furcsa testületnek bárminő regionális hatásköre lehessen s még azt sem hajlandó elismerni, hogy Elszász-Lotharingia, mint külön egység léteznék...! S mindezt csak át­meneti intézkedésnek szánja, addig, mig a derék el­szászi németek nem hajlandók belenyugodni abba, hogy reasszimiláltassanak és lassan, fájdalom nél­kül foiszi vasasnak. Szóval: a diagnózis nagyjában megvan, az or­vosági dolgában azonban még nincs megoldás. Ez a jelenség pedig az, amit simptomatikusnak tekint­hetünk, mert mindenütt ezzel találkozunk, hol a kisebbségi kérdés bármilyen formában jelentkezik. Előkészületek az ámpntáciőhoz Bár formájában természetesen más, lényegében azonban hasonló a bajok forrása annál a szerelmi házasságnál, melyet a horvátok a nagyszerb vőle­génnyel kötöttek. S abban is hasonló a helyzet, hogy itt is felmerült, mint altima ratio — válás gondolata, ugyancsak a hóditó részéről. Amikor néhány évvel ezelőtt — azntán, hogy Ra- dicsék-kal az együttkormányzás sem sikerült — Bel. grádból adták ki a jelszót, hogy ha másképen nem megy — amputálni kell a beteg horvát részeket s sorsukra hagyni. Természetesen ez alatt nem a tör­ténelmi Horvát-Slavoniát értik Belgxádban, hanem lehetőleg szűkén, mérve -azokat a részeket, hol a horvát mozgalomnak fészke van. Amint ismeretes a jugoszláv diktatúra néhány héttel ezelőtt tett« köz­zé megoldási tervét: megszüntette a három nemzetnek unióját, vagyis az SHS jelleget, melyet Jugoszlávia hivata­losan is viselt eddig s ehelyett 9 Bánságra osztotta fel az immár egységesnek deklarált országot. Kevéssé ismert azonban az a tény, hogy végső megoldásként, vagy talán inkább fenyegetésként ebben az elrendezésben benn van — az amputáció gondolata. Még pedig olyanformán, hogy a régi Horvát, Slavon s Dalmátországok területén a bánságok határvonalat ott húzták meg, ahol az amputáló kéz szerephez jutna, ha ennek a fenyegetésnek beváltására valamikor zor kerülne. Ez a sebészeti készülődés természetesen egye­lőre teljesen egyoldalnlag történt. A diktatúra nem ad alkalmait arra, hogy a beteget is megkérdezzék: óhajtja-e s ha igen, agy ebben a formában óhajt­ja-e ezt a műtétet. Egyelőre azonban, legalább is a távoli szemlé­lőre, nem ez a fontos! Hiszen ngy itt, mint Fran­ciaországban aligha kerül sor ezekre a megoldások­ra. A fontos, ami jellemző ezekben az egyre sűrűb­ben mutatkozó jelenségekben: az, hogy a nemzeti­ségi kérdés, nemhogy nyugvópont felé halad, hanem ellenkezőleg egyre több ponton fenyeget nemzetközi bonyodalmakkal. Dr. Sulyok István. ISII ................................... Becsben tetőpontra hágott a diákháboruság Az anatómiai intézet felszerelését szétzúzták — Az egyetemen még mindig áll a harc (Bécs, november 7.) Az anatómiai intézetben a különböző pártállása diákok között ma délelőtt njabb verekedések voltak. A harc, amelynek során mindkét oldalon botokat, bikacsököket, tőröket és boxereket használtak, igen elkeseredetten folyt s nagyobbszámu sebesült áldozatokat követelt. Á hallgatók közelharcának az intézet berendezése is megadta az árát. Számos nagyértékü berendezési tárgyat, or­vosi és kémiai műszereket törtek össze. Súlyosan megrongálták a verekedők a tűzjelző ké­szüléket is, de mielőtt végleg tönkrement volna, tűz­jelzéseket adott le a központi tüzőrséghez, mire tűz­oltóság vonult fel az anatómiai intézet elé. A déli órákban a tantermek és az anató­miai intézet; termei az elhagyott csatatér képét mutatják. Ablaküveg azon a szárnyon, ahol a harcok lefoly­tak, alig maradt épségben. A rendőrség délben ér. tesült a történtekről, de megelégedett azzal, hogy kordonit vont az épület körül, hogy idegenek a harcba ne avatkozhassanak. A zavargások az egye. temre is átterjedtek, ahol a kora délutáni órákban is még teljes a felfordulás. Uj harcok előtt (Bécs, november 7.) ügy a polgári, mint a szo­ciáldemokrata pártok hatalmas sgitációvai készülnek a vasárnapi községi választásokra. Eddig Ausztriá­ban a polgári pártoknak s főként a keresztény szo- ciálistáknak volt meg a községtanácsokban túlnyo­mó többségük s ezt a kivételesen előnyös helyzetü­ket az nj választások során is meg szeretnék tarta­ni. A szociáldemokraták viszont nemcsak a különle. gesen ipari körletekben fejtenek ki nagyarányú vá­lasztási teyékenységot, hanem olyan helyeken is szá­mítanak jelöltjeiknek a községtanácsokba való be- juttatásána, ahol kevés az ipari munkás és inkább a kispolgárság tömegeire alapozzák reményeiket. A lakosság izgalommal tekint a választások elé. Különösen Alsó Ausztriában attól tartassak, hogy sima lefolyásukat még a legnagyobb felkészült­ség esetén is igen nehéz feladat lesz biztosítani. BÉCSBfiL jelentik: Csütörtökön a bécsi egyete­mi könyvtár épületében ugyancsak heves diákzavaar- gások voltak. A verekedők összezúzták a belső be­rendezést, összetörték a padokat s könyveket vag­dostak egymás fejéhez. Az egyetemi alkalmazottak ijedten menekültek. Végül is a nacionalista diákok kisebbségbe kerültek a szociáldemokrata érzületüek. kel szemből. A tömeg be is akart hatolni a könyv­tár épületébe, közben azonban megjelent a rendőr­ség és rendet teremtett. Aa egyetemi könyvtár he­lyiségét és az anatómiai intézetet becsukták. Az egyetem rektora a kora esti órákabn hirdetményt tett közzé, hangoztatva, hogy a zavargások mégis, métléae esetén az egész egyetemet be fogják zárni. Válópörök a nemzetközi politikában Franciaországban feltünéstkeltő röpirat jelent meg, mely válást emleget Elszásztól - A jugoszláviai uj tartományi beosztás pedig minden pillanatban lehetővé teszi a „fájó részek“ el* választását, melyet ott amputálásnak neveznek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom