Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-06 / 253. szám
s XII. vrr. ln. szám. mu&TrEtism Nem az okvetlen ellenzékieskedés, de jogaink törhetetlen követelése jelölik ki a Magyar Párt útját Inczédy-Joksman Ödön ügyvezető-aleimök beszéde Nagyenyeden Újjászervező nagygyűlése volt az alsófehérmegyei tagozatnak (Nagyenyed, november 4.) Az alsófehér- vármegyei Magyar Párt átszervező és újjáalakuló nagygyűlését tartotta vasárnap Nagy enyeden s a gyűlésen az országos párt központi elnökségének képviseletében Inczédy- Joksman Ödön dr. ügyvezető alelnök is megjelent. A megye magyarságának vidéki szervezetei képviseletében sokan vonultak be Nagyenyedre s az ünnepélyes alkalomra a nagy terem zsúfolásig megtelt. Az uj tisztikar Az ősz magyar pártvezér, Fogarassy Albert elnök mondott megnyitó beszédet, amely ben mély gondolatokkal foglalkozott a jövőért felelős mai nemzedék kSkelességeivel. Könnyezve, emelt hangon, elfogódottan intézett megható felhivást, az összetartásra és egységre buzdítva a megye magyarságához. Üdvözölte a vidéki képviseleteket s elsősorban a központi elnökség képviselőjét, In- czédy-.Joksman Ödön dr. ügyvezető alelnököt. A tisztujitásra Jeney Elek dr. volt árvaszéki elnök vezetése alatt kandidáló bizottságot küldött ki, amely rövid tanácskozás után beszámolt a jelölésekről, amiket a gyűlés egyhangúlag elfogadott. Ezek szerint az alsófehér megyei tagozat diszelnöke lett a párt régi, törhetetlenül lelkes vezető harcosa, Fogarassy Albert, aki már nyolcvanadik életéve felé közeledik s aki abból a nagy munkájából, ami a pártszervezésből ráhárul, valamivel mentesíteni kívánnak. Ezért a leg- megtisztelőbb diszelnökséget juttatták számára. Elnök lett Szász Pál dr. birtokos, volt képviselő- Megyei főtitkár Kovács Endre dr. ügyvéd- Az alelnökök között, van Rass Károly és Jeney Elek dr is. Választottak száz- Dţgyyen tagú intézőbizottságot. A tisztujitás után Fogarassy Albert mondott beszédet az uj vezetőség feladatairól, majd átadta a szót a központi elnökség képviselőjének. A központi elnökség nevében lnczédy-J oksman Ödön a közönség óvá- ciója között emelkedett szólásra és a központ üdvözletét tolmácsolta. Mozaikszerü képét, adta annak a munkásságnak, amit a pártközpont és amit a magyar parlamenti csoport fejt ki Ami kezdetben érthető és indokolt volt, a központ tevékenysége csekély mére tek között indult, ma azonban mintegy nagy- forgalmu közhivatallá nőtte ki magát, ahova minden magyar ember bizalommal fordulhat és ha — nem állván hatalom a hátunk mögött — eredményt nem is tudunk mindig elérni, már aa a puszta tény, hogy az elárvult magyarságnak van fóruma, ahova fordulhat a maga gondjával-bajával s ahol megértő szóval fogadják: az összetartozandóságnak és a magyar öntudatnak erős várává emelte a Magyar Párt központját s ezzel az egész pártszervezeteket. Ezt a párt- szervezetet, ezt a munkát minden józanul gondolkozni tudó magyar embernek támogatni és erősíteni, kötelessége Ostorozta a külön böző gáncsoskodásokat, ferdítéseket, a — sajnos, nem egyszer magyar részről jövő — demagógiát, amik ellen az egyetlen, de biztos fegyverre, a magyar nemzeti öntudat intenzív ápolására mutatott rá. Kitért azokra a támadásokra, amelyek a pártot érik ellenségei részéről azért, bogy a parlamenti csoportban nincsenek nagyobb számban kisgazdák. Lehet-e — mondotta — egyáltalában a nagybirtokosaknak csúfolt kisbirtokost szembeállítani a kisgazdával, amikor ma már mindezeknek a gazdasági érdekeik teljesen fedik egymást. A kormány és a kisebbségek Alsófehérmegyében különösen bizakodással néztek a Maniu-kormány elé, amelynek elnöke ebben a megyében élte le élete javarészét. — Nem annyira a nemzeti parasztpárt összetétele, mint a vezér személye keltett bizalmat, kiben kétségtelenül összpontosulva láttuk az európai műveltséget a politikai rátermettséggel, a tör vény tiszteletet az igazság- érzettel. És ez a bizakodásunk csak fokozódott, amikor a választásokon kétségtelen jelét láttuk annak, hogy a népakarat szabad megnyilvánulásának akar utat nyitni és ezzel a Romániában élő kisebbségeket valóban elvezeti a gyulafehérvári határozatok igé- refrföldjére. Sajnos , az azóta eltelt idő ép úgy meghozta a csalódásokat, mint az eltelt tiz év és a gyulafehérvári határozatok ma sem egyebek, Ígéretnél. Igazságtalan lennék, ha épen a legutóbbi idők reánk nézve némi kedvező eredményét elhallgatnám, hiszen kétségtelen, hogy az államsegély, a nyugdíjtörvény, a színházi adókról szóló törvény mindenesetre arra vall, hogy a békeszerződésben biztosított jogos követeléseinek kielégítése felé haladunk. A baj ott van, hogy amit és ahogy megadtak, annak befele, de főként kifele sokkal nagyobb értéket tulajdonítanak és kürtőinek világgá, mint amennyi a valóságban van. — Ezt igazolja a pénzügyminiszternek egy állítólagosán elhangzott kijelentése: „A román kormány anyagi előnyhöz juttatja a volt magyar tisztviselőket akkor, midőn az ország nehéz pénzügyi helyzetben van!“ Vájjon mit nevez a pénzügyminiszter ur anyagi előnynek? Talán azt, hogy végre hozzájuttatja jogos követelésük egy részéhez azokat, kik egy élet munkája után tiz éven át betevő falatjukért is keserves életküzdelmet folytattak? • — E kevés jóra azonban hideg zuhanyként jött a közigazgatási törvény, mely nem közeledést jelent a gyulafehérvári határozatokhoz, hanem egyenes megtagadását képezi azoknak Sehol nem biztosit ja az anyanyelv használatát a közigazgatás menetében. —■ Az önkormányzati szervek működését a különböző választások megerősítésével, felülvizsgálatával, jóváhagyásával teljesen illu zóriussá teszi. És amikor parlamenti képviselőink a szó szoros értelmében éjt-napot összetéve küzdöttek Bukarestben magyarságunk érdekeinek megvédelmezéséért, akkor a válasz újabb Ígéret: „Majd jön a kisebbségi törvény, melyben mind e kérdések kedvező megoldást találnak“. "A jövő felé Majd vázolta a Magyar Párt jövőbeni álláspontját és magatartását, mely úgy, mint eddig. nem az okvetetlen és minden áfon való ellenzékieskedés, hanem a bölcs megfontolás és ennek alapján oly irányban való cselekvés, hogy a kormányt mindazon törvények megalkotásánál, melyek a magyar nemzeti kisebbség jogos és törvényes követeléseinek megfelelnek, teljes erejével támogatja, a jogfosztó és minket harmadrangú állampolgárokká lefokozó törvényalkotásnál természetesen a leghevesebb ellenzéket fogja képviselni. Majd reámutatott a pártközpont munkája között a diáksegély-akcióra és lelkire kötötte a vármegye magyarságának, hogy az ifjúság erkölcsi és anyagi támogatását hordja szivén. A magyar nemzeti öntudat állandó ébrentartásának szükségét hangoztatva fejezte be beszédjét, mely szemmel láthatóan mély hatást gyakorolt a jelenlevőkre, kik percekig tapsolták, éljenezték a szónokot. rA kisgazdák nevében a gyűlés vegén Hegedűs Sipos János mi- riszlói kisgazda szólalt fel és kisgazda társai nevében mondott köszönetét úgy a megyei, mint az országos pártvezetőségnek az odaadó munkáért, amit a magyar népnek kisebbségi sorsában való boldogulásáért kifejtenek Kéri a további munkásságot és biztosítja a vezetőséget. a kisgagj^k törhetetlen ragaszkodásáról.
