Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-27 / 271. szám
fCuxnartm XII EVF. 271. SZAM< Meghalt Clemenceau, aki mindenkit gyűlölt a világot), csak Franciaországot szerette Húsz ember jelenétében temették el a mai Franciaország legnagyobb emberét, aki nem akart a Parstheonban nyugodni Clemenceau Georges vasárnap reggel fél három órakor hosszas szenvedés után elhunyt Párisban. Halálos ágyánál csak a szükebb család tartózkodott. Koporsóját Északfranciaországba szállítják és apja mellé temetik. Szeptemberben volt 88 éves Georges Cle* menceau, akinél érdekesebb politikai figurája nem volt az utóbbi évtizedekben az európai színpadnak. Az ő neve korszak volt és nem is egy korszak, hanem a korszakoknak egész sor láncolata. Pályájának jelentőségét nyilvánvalóan emelte az a körülmény, hogy közel hat évtizeden keresztül vett részt a politikai életben, de ami tevékenységének ritka súlyát megadta: rendkívüli egyénisége, szívós akaratereje, energiáinak csodálatos kisugárzása. A központi hatalmak népei joggal haragudhattak reá. Ö volt az engesztelhetetlen békéknek diktátora, embertelenül, kegyetlen precizitással vitte keresztül álláspontját. De nem volt rokonszenves egyéniség azok előtt sem, akik a politikai életben dolgozótársai voltak és egy célért küzdöttek vele. Diktátor volt a szónak már-már napoleoni értelmében, amannak stratégiai felkészültsége és éles emberlátása nélkül, viszont olyan szerénységgel, amely alapos lélekelemzés után szinte szerénytelenségnek tűnt föl. Fiatal korában impulziv volt, öreg korában mérges. Amikor mint a „békeszerződések atyja“ visszavonult, valósággal kimarta az újságírókat, otthonából, politikai elvbarátaira sem volt kiváncsi és ha mégis nyilatkozott, akár európai politikai esemé* nyékről, akár a francia belpolitikáról, nyi- latkozatai állandóan lesújtóan hatottak. Életének utolsó éveiben visszavonult, villáját siirü kerítéssel vétette körül és villája előtt gyakran állították meg az amerikaiak autóikat, mert az a villa látványosságot takart: ott lakik a vén tigris, de még beléptidij mellett sem megközelíthető. A vén tigris hamarabb hagyta ott a politikai életet, hamarabb tett le arról a szenvedélyről, amellyel ellenfeleit vette célba, mint vadászszenvedélyéről: nyolcvan éves testtel is elment tropikus vidékekre, őserdőkbe, hogy fegyverrel a kezében szembenézzen a fenevadakkal. Lobogó vérét azonban temperálta a nyolc évtized, most már csak emlékeivel foglalkozott és épen a napokban jelenik meg uj könyve, amely barátjáról, Monetről, a hires impresszionista festőről szól. Halála bár nem érte váratlanul a közvéleményt, mégis szinté elképzelhetetlennek tetszett, Clemenceau meg is halhat vala. Olyan szívósan birkózott a halállal'A békediktátor Az, európai tömegek agyába neve azóta idegződött be főképen, amikor Versaillesben félretolta Wilsont, Lloi/d Georget és nehány mindenreelszánt munkatársának segítségével kérlelhetetlenül vitte keresztül saját békedik tatumát. Clemenceau e tárgyalásokon mindig közelebb állott a francia tábornokokhoz, mint a politikusokhoz, de alapjában egész lelki struktúrája a katonáéhoz állott közelebb. Tudnunk kell, hogy Clemenceau szereplése a világháború alatt és a háború utáni időkben már csak befejezése volt. legmagasabb pontra való felívelése káprázatos politikai karrierjének Aki őt aggkorából, életének ultranacionalista szakaszából ismeri, az egyáltalában nem ismeri. Az öreg Clepaen- eeau úgy tetszik, mint a konstruktiv politikának atyamestere, mint a nacionalizmus kiasz* szikus képlete, mint a sovinizmus örökös forrásaA félelmes ellenzéki vezér De Clemenceau tulajdon képen az örök ellenzékeiskedesnek a típusa volt. Mint egyszerű képviselő, egymaga sorra buktatta az opportunista frakciókból kikerült minisztériumokat és valósággal rettegésbe házi* a parlamentet, amikor a baloldali padsorokban szólásra emelkedett. Körülbelül hat vagy hét kormányt buktatott már meg, anélkül, hogy ő maga tárcát vállalt volna,- Neki nem kellett a miniszteri vagy miniszterelnöki bársonyszék, félelmetesebb pozíciónak érezte azt az egyszerű kilövőpontot, ahonnan sorra lelö- völdözhette a francia miniszterelnököt. Hogy miért tette, abban része volt kialakult nyil- biztos politikai világnézetének — megszilárdítani a köztársaságot és leszámolni a monar ehizmussal —■ de része volt hiúságának és önzésének is. Amint hatalma egyre nőtt az ellenzéki szárnyon, épp oly mértékben vivta ki politikai ellenfeleinek gyűlöletét is. A száműzött politikus Ellenfelei megragadtak minden alkalmat hogy aehilesi pontot találjanak a testén. Egyszer azzal gyanúsították meg, hogy része van a panamabotrányban, egyszer — jellemző különben, hogy a revansnak egy másik kimagasló alakja Deroulede volt a gyanúsító — azzal vádolták, bogy Anglia zsoldjában áll. Volt tiz esztendő pályafutása alatt, amikor sikerült őt kibuktatni a parlamentből. 1893- tól 1903-ig tartott ez a szélcsendes állapot, már amennyire annak lehet nevezni. Mert Clemenceau a parlamenten kívül is épp oly hévvel, áramerősséggel tudta kifejteni agita- tórikus készségét, mint parlamenten belül. Lapjai „A leláneolt ember“, „A szabad ember“ nap-nap után oly fulminánsul h .tottak, mint egy mellék parlament. A miniszterelnök Clemenceau kitűnő újságíró is volt, sőt írónak sem lett volna mindennapos, ha megmarad az irodalomnál. 1903-ban ismét szenátor, a Dreyfus-pör revíziójának nagy szószólója, a hírhedt radikális, aki minden talentumával Combes mellé áll és a klerikálizmus ellen küzd és 1906-ban már miniszterelnök, bizonyára csak azért, hogy keresztülvigye az egyház és állam szétválasztásáról szóló törvényt, de programmjainak többi főpontjait már nem tudta megvalósítani. A tribüntől az Íróasztalig nála mindig csak egy lépés volt, az életelosztásnak természetes útja- Amikor nincs parlamentben, akkor a szerkesztőségben van, amikor nem foglalkozik napi politikával, akkor visszasírja az irodalmat- Jellemző rá, hogy színdarabot is irt, a „Boldogság fátyolá“-t, amelyet magyarul is adtak, egy kinai császárról, aki vak volt, jnegoperálják, hogy lásson, de ő visszasírja srégi vakságát, nem akar tudni erről a csúf Világról. Ismét ellenzéken Clemenceau 1906-ban bukott meg Delcas- sé gyilkos beszéde következtében, de utódja, Briand, az ő politikai irányelvei szc int kormányzott, sőt megtoldotta e politikát a Mil- lerantl és Viviani szociálista politikusok elveivel is. A rákövetkező politikai korszakban Clemenceau ismét az ellenzéki oldalon van, ő buktatja meg a Callileux-kormányt, ő leplezte le Selves külügyminisztert, aki Callilaux mögött Németországgal paktált- Ha akarta, kaphatott volna mandátumot az uj Poincare kormányban, amelyet a kormánypárt „a nagy tehetségek“, az ellenzék „a nagy bankok“ kormányának nevezett el, de neki nem kellett többé miniszterség és nem állott a francia politika élére a világháborúig, amelynek folyamán fanatikus szívóssággal tartotta a francia közvéleményben a lelketA forradalmár és szélső nacionalista És ha Clemenceau múltjába még mélyebben pillantunk bele, a kezdetet nézzük, úgy ez a Regényes élet még inkább megtelik érdekes momentumokkal. A fiatal orvos, aki valamit! elhozott a Vendée szelleméből, anélkül, hogy ezt a szellemet a forradalmi elánon kívül másban is képviselte volna, mint communard volt ismeretes. Az a nemzetgyűlés, a mely Thiers elnöklete alatt többé-kevésbé konzervatív volt, benne egy fenntartásnélküli republikánust tekinthetett- Annakelőtte, amikbr a kommün kitört, őrá hárult a feladat, hogy közvetítsen a versaillesi kormány és a zendülő kormányok közöt, A kommün- ban való szereplése Clemenceanunak csaknem fiz életébe került. De kivágta magát, pár év múlva már elnöke lett a párisi községia- nácsrjak, a rákövetkező évben pedig képviselő lett a francia kamarában. A harmadik köztársaság politikai rajongásával és politikai baklövéseivel, korszerűségével és esztelen türelmetlenségeivel polgári hazafiságával és a francia forradalomból visszamaradt felelőtlenségével jegyezte el magát és a francia harmadik köztársaság egész életpályájának mindjén nagy eseményénél ott volt és ott harcolt- Az események hol balra tolták, hol jobbra tdlták. Politikai pályájának bölcsője a Jaymtiünben született és a szélsőséges nacionalizmusba torkolt. Azok, akik cselekedeteinek ; ellemző jnozaikdarabjaiból összeállítják egyéniségének képét, bizonyára meg fogják találjii azokat az éle:irányelveket, amelyek e pálya ellentmondásait áthidalják és egységbe keretezik Clemenceaal kívánságára sírba temelték (Páris, november 25 ) A halottat még az éj folyamán felöltöztették és fejére teltek kis fekete sapkáját, amelyet állandóan hordott. A halál hírére még az éj folyamán nşgy tömeg verődött össze a Franklin-uccáhan és megilletődéssel vette a halálhírt Tegnap délelőtt Doumergue köztársasági elnök személyesen megjelent a gyászháznál és a családnak kifejezte a köztársaság részvétét A gyászoló családhoz és a francia kormányhoz a világ minden részéből özönével érkeznek a részvéttáviratok. A kormány intézkedésére az egész országban a középületekre gyászíátolival bevont lobogókat tűztek ki. Tegnap délelőtt kihirdették Clemenceau végakaratát, eszerint koporsóját gépkocsin szállították Motichainps-ba és az ottani temetésen csak fia, két leánya, két unokája továbbá végrendeletének végrehajtói, Mandel és Mordackque, magántitkára Godin és Jeanneny szenátor vesznek részt. A Clemenceau holttestét szállító gépkocsi vasárnap éjjel két órakor hagyta el Parist. A temetési szertartás ma délelőtt egy órakor ment végbe Mouschampban. A temetési szertartás a közönség kizárása mellett ment végbe. A koporsó elhantolása után beengedték a közönséget is a temetőbe. Clemenceau sírkövére nem, fog kerülni semmiféle sirfelírat Ez is utolsó kívánsága volt. Az országos gyász jeléül a koporsó elhanto- láaakox az ország nagyobb városaiban ágyú sortiiz dördült el, épen ngy, mint a fegyver- szünet megkötésekor. így ment végbe „a béke apjápak“ temetése. Egyházi szertartás sem történt. Kívánságára egy német gránátot helyeztek el belsejében virágcsokorral. E német gránátot Clemenceau a háború alatt kapta egyik káplártól. A temetési szertartáson, amelyen gyászbeszéd sem hangzóit el, húszán vettek részt. A lapok cikkeikben kiemelik, hogy Clemenceau nagy ember volt, nagy erényekkel és n^gy hibákkal. A z angol sajtó vezércikkekben kegyelettel á doz Clemenceau emlékének. Jellemének fővonásául kiemelik a lapok törhetetlen, szinte zord elszántságot, amellyel irgalom nélkül legás olta a győzelem kivívása elé tornyosuló akadályokat. síj GSj Hw m\ fel U. díiíorsin sr tormásgát ? at%iamtâljâk Jepmcdorríébbül berendezett gsbrilöinfel Ne fíijnálja az utat Marosvásárhelyre éí győződjön m?g. hogy a legszebb bátorokat legolcsóbban ré'szlslnsci sara Is a Is*45a* l&í# bútorgyárában vásárul ii at j t, Világmárkái zongorák 'és -pt minők a agy vai&sztákbaa ala* irt» ,U -iivi
