Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-25 / 270. szám

TEL fiVT. 27tJ. SZÁM. A' „KELETI ÚJSÁG** vasárnapi melléklete 19 fyobb ol »adással figyelje ée eredményeit felhasr- oáljs. A minőségi én mennyiségi hanyatlás az egész rónaion érezhető és a hiányokat egyéb forrásokból kénytelen fedezni az államkapitalizmus. A munkás- jóléti intézmények ezzel szemben olyan terheket ró­nak a legnagyobb nehézségekkel küzdő vállalatok­ra, amilyeneket csak a tőke-erős angolszászoknál ta­lálunk. Bármennyire is rokonszenvesek ezek az in­tézkedések, az aránytalanság szembeszökő. Itt is így lesz, mint Ausztriában: a fejlődés helyett a le­építés szomorú korszaka fog bekövetkezni. Próbálkoztak belföldi kölcsönnel u. De kevés likőrrel kecsegteti ez a különben is burzsoá elgon­dolás. Kevés a pénz ée ami kevés van, azt sem le­het felhajtani, mert a bizalom megszűnt az ipari élet diktátorai iránt. Hiába fordulnak a nép áldo­zatkészségéhez, az eredmény távolról sem felel meg a várakozásoknak. Hannibal ante portás! Eddig a legridegebben elzárkóztak az idegen tőke elől és függetlenségüket semmiért sem voltak hajlandók feláldozni. De ma már érzik, hogy nélküle nem kerülhetik el a katasz­trófáit. A tőke rendelkezésükre is fog állami, de olyan feltételek mellett, melyek a nagy világtörté­nelmi kísérlet likvidálására fognak vezetni. Az orosz ipari élet döntő nehézségek közé került. A közpon­tokban nagy az idegesség és a forradalom legmar­kánsabb alakjai egyre-másra tűnnek el a politikai élet arénájából, olyanok, kik nélkül a Kreml-t pár év előtt el sem lehetett volna képzelni. A nagytőke pedig türelmesen várja, hogy a kimerült) küzdők le­rakják a fegyvereket. A bolsevizmus kapitulációja a nagytőke előtt ma elkerülhetetlennek látszik. Nagy gondot okoz az intelligencia pótlása is. A háború előtti hatalmas és feltűnően intelligens és te­hetséges orosz középosztály felőrlődött. Az utánpót­lás szempontjából első sorban természetesen a pro­letár gyermekek jönnének tekintetbe, de a szegény­ség minden komoly kísérletezést kilátástalanná tesz. Az állami nevelőintézetek helyzete kétségbeejtő, az élelmezésről és a higéniáról fantasztikusan szomorú képeket kapunk. És ide is csak a kiválasztottak jutnak be. A családi kötelékek meglazulásával az uccára ömlöttek az apátlan-anyáltlan gyermekek százezrei, akikről csak az gondoskodik, aki a me­zők virágairól. Az uj generáció másutt a nép sze­mefénye és büszkesége, itt) félelmes perspektíva. Mi­lyen sors vár Oroszországra, ha az egészséges és ter­mékeny ember-humuszt elborítja a gyökértelenség cs súlytalanság fiítóhomokja t A gazdag életenergiáju ellenfél, a főke nagy­szerűen védekezik. Mint ahogy a trópikus erdők ve­getációja rövid idő alattt újból mindent elborít, ahonnan a pionír kitette a lábát, úgy ver a tőke uj gyökereket benn Oroszországban ezer veszély közt, egy vaskövetkezetességü és irgalmatlan rendszer kor­báesütései alattf is. Az adózás kiüríti az ember-mé­bek mézfeleslegeit, de ki tudja ellenőrizni a vad ra­jokat, a tőke rejtett gyülőhelyeit, melyeket a vágy és az akarat végtelen találékonysága védelmez t A tőke sokat tanul ezekben a küzdelmekben és úgy ké­szül elő az ezután bekövetkező még veszedelmesebb támadásokra. És megvan az az előnye ellenfelével szemben, hogy a fejlődés folyamán mély gyökeret vert az emberi lélekben. pedig cserepekben. Az épület belsejében | márvány-rácsok mögött fekszik a márvány- | koporsó. Méltó hely a királyi ember sze­relmesének. Ágra környékén még sok volt a látni­való Kerékpáron jártam egyik mauzóleum­tól a másikig: betelni a nézésükkel nem tudtam. De a város maga is megérdemelte, hogy az uccáíf rójjam. Színes kövekkel be- rakott márvány emlékeket lehetett venni a bazárban. A mohamedán ember házát annyira jellemző sürü rácsos erkély pedig itt már egy épületről sem hiányzott. Azokból ki tudja hány asszony szeme kisérte a lépé­seimet ? Delhi környékén még sűrűbben állottak a mauzóleumok. De ott már közönséges kő volt az anyag s drágakő berakás helyett megfelelt a festés is. A Kitab minarethez, amely nyolcvan méter magas, autón vitt ki a házigazdám (ó, ezek az emberséges házi­gazdák I) A tetejére azonban gyalog kellett fölballagnom a körlépcsőn. Az erős szélben éreztem, bogy az egész alkotmány, ha csak pár centiméíreí is, de inog Megijedni azon­ban már késő volt s igy inkább a korlátba kapaszkodtam. Hogy a mohamedán műveltség lénye­gével valamennyire is tisztába jöjjek, Agrán túl meglátogattam Aligarch egyetemet Azt már az első nap megállapíthattam, bogy a mohamedán ifjak, akik fajilag éppen úgy árják, mint a hinduk, mert többségük nem leszármazottja, hanem csak téritménye a mogul hódítóknak, roppant elegánsan öltöz­ködnek és a fezt kivéve, egészen európaia- san. (Ugyanezt találtam később az arab vidékeken, különösen Bagdadban.) De ez az adat nem volt elég ahhoz, hogy teljes képet szerezzek az indiai mohamedánizmus­ról. Kétségbeesetten futottam diáktól ta­nárig, hogy valamire rájöjjek, azonban egye­bet nem fedeztem fel, minthogy a müveit mohamedánnak is többé-kevésbbé megme­revedett a hite. Az egyszerű nép még buz­gón tiszteb az egy Istent. Akárhol éri a I naplemente, leteriti a földre a magával hor­dott kis szőnyeget, arra letérdel s imádko­zik. homlokával s tenyereivel gyakran meg­érintvén a főidet. Mecseteik hatalmas ud­varán minden hívőre egy kőkocka jut s pénteken este a sokezernyi nép zsúfolásig megtölti a helyet. Az egyszerű népnek még valamennyire tartalmassá teszi az életét a hit, hogy Allah, a valóságos, létező Isten él s vele számolni kell. De a gondolkozását kevés tudással mesterkéltté tevő egyén már elmagyarázza ezt a fogalmat, mint erőt, hatalmat, amellyel annak hatását magára megszünteti; arra azonban nem képes, hogy az Isten fogalmát szervesen beledolgozza a világ, valamint a saját életébe. Egy ismert ijevü brábmó igy határozta meg a vallását; Én a társadalmat és az embereket meg akarom ujitani, hogy akármerre fordulok. Istenemmel találkozhassam. A mohamedán nem bajlódik azzal, hogy az értelmileg el­ismert Istennel valamihez kezdjen; az ő számára, mint a nyugati müveit unitáriusok egy részének is, a vallás azzal kezdődik és végződik, hogy az Isten létét, akit fölénye­sen számtani utón is meghatározott, egy­szerűen tudomásul veszi, mint ahogy ér­tesült arról is, hogy a Himalaya igen ma­gas hegység, bár sohasem látta. Az indiai mohamedán ezenkívül még arra is büszke, hogy ő nem bálványimádó, mint a hindu) De itt is annak a, bráhmónak van igaza, aki szerint a voltaképpeni különbség szellemi élmény és formalizmus között van. A bál­ványa előtt hajlongó hindu tisztább és iga- zabh hitü lehet, mint az imáját megszokás­ból mormoló mohamedán, vagy — keresztény, Lahore volt indiai utazásom legészakibb pontja, ahol szinte olyan magas szál embe­rek teremnek, mint Afganisztánban. Ezen a vidéken az öntöző csatornák rendszerét szépen kiépítette az utóbbi időben az angol kormány Hogy a jót, amit ezzel végzett, valamennyire is ellensúlyozza, ezen a vidé­ken, cAmritzárban, követte el az utolsó év­tized legborzalmasabb, legoktalanabb mé­szárlását. Láttam azt a falakkal körülvett vásárteret a maga szűk kijáratával, ahol a beszorult tömeget, miután az képtelen volt a kitűzött öt vagy tiz perc alatt a területet kiüríteni, gépfegyverekkel lövette. Olyan érzésem volt azon a helyen, mint Peking mellett az ugyancsak könyörtelen vanda­lizmussal lerombolt császári nyári palota romjai között. A város különben egyike a legérdeke­sebbeknek. Falakkal van körülvéve, ami Kinára emlékeztetett. A szűk uccák is ha­sonló rendszerben párhuzamosan haladtak, derékszögben vágván át a keresztutakat. A jellegzetes indiai malomban a két egymásra fektetett malomkő egyikét körbejáró ökör vontatja. Egy elemi iskolát munkaközben meglestem; a földön ülő gyermekeket egy tréfásarcu ifjú éppen irni tanította. Figyel­tem, amint az iparosok csontból karperece­ket esztergályoztak, lazán feszülő ijj ide- oda buzogatásával érvén el a szüséges forgó mozgást, E város szövőipara nevezetes; hajszálvékonyságu fonalból itt pókháló- finomságú vállkendőket szőnek, amit élénk színekre festenek. Meglátogattam az Arany­templomot is, ami mesterséges tó közepén márványszigetre épült Ez nem hindu, ha­nem Sikh, amely vallásról csak annyit je­gyeztem meg, hogy férfi tagjai a szakállu­kat megnövesztve viselik s egész India területén gépkocsivezetéssel foglalkoznak. Jó vallás kell, hogy legyen, mert ezek a hatalmas, szép emberek egyúttal nagyon megbízhatók és becsületesek is. Még egyszer közel kerültem a Hima- layához. Az Ifjú India társaság rajpuri as= rámját látogattam meg, amelyet T. L. Vas­várit azért alapított, hogy benne ősiségben igaz, a jelen szükségleteit fölismerő és a faluval szemben a kötelességeiket vállaló ifjakat neveljen. Aztán vonatra ültem, hogy Bombayba utazzam. De negyvenkét órai utazás után Sabar- matiban kiszállottam, hogy India másik nagy emberét, Gandhit meglátogassam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom