Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-25 / 270. szám
.^-Kolozsvár Képviselőház Cktj^TóIoMsvér, Í929. november 25 fíétffS ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 3 éne 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej, 24 cldalas ssám ára 6 !ef. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP c.«--Woaatőeég és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér), 4 Telefon: 6-08, 6-94 Ag 3-64. XII. évfolyam 270-ík szám ara szám ELŐFIZETÉS MAGTAEORSZÁGOÍÍÍ 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengţ negyedévre^ 15 peagä. 20 fillér m-.•*" »8 ÍTT^ jşQ?5 & 'is .n biztosító Részvénytársaság, Bacurnşîi. Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The txess insurance Company Ltd. londoni biztosító társaságokkal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — Kartellen kívül! Hossz embertől — a ]ó emberig Nyolcszáz polgár kimaradt Kolozsvárom az illetőségi lajstromokból- Azért maradtak ki, mert amikor a városi tanácsnál benyújtották felebbezéseiket, azt az információt adták nekik, hogy nem szükséges beterjeszteniük igazoló okmányaikat. Erre az állampolgárok, — kivétel nélkül mind magyar ember, — szentségnek véve a hatósági emberek információit, nem terjesztették be az okmányaikat. Mire mi történt? Elutasították a feleb- bezést, megtették a lépést, hogy elüssék a Se lentkezőket illetőségeik jogaiktól. Hatieganu Emil közbevetette magát és az ügy ma már kedvezően intéződik cl. Milyen tanulságos eset ez! Nem hajszál pontos jogi elvek döntenek el jelentős kérdéseket, hanem: emberek. Mennyire ki van szolgáltatva a polgárság egyesek szeszélyeinek. Mennyire jelentős szerepet játszik, hogy személyében ki az, aki a bizonyos kérdéseket elintézi. Még ezer szerencse, hogy vannak esetek, hogy akad egy jó ember, aki igazságszcretően visszacsinálja, amit a rossz ember elkövetett. Ama bizonyos aranyloIL„ .JSdha többé háborúi“ — mondják a világpolitika nagy korifeusai és aranyfóliái írják alá azokat az egyezményeket, amelyek a háború lehetetlenné tétedét célozzák. Most is békeláz, sőt béke epidémiák rohannak végig Európában, de... távol Keleten teljes gőzerővei dühöng az orosz-kínai háború. Foglyokat kivégeznek, falvakat elpusztítanak, lakosságot lemészárolnak, ezer és ezer ember pusztult el alig egy hét alatt: „A soha többé háborút“ korszakát éljük. Persze, mondják egyesek, igy jár az, aki nem csatlakozik a Kellogg paktumhoz. Tévedés! A Kellogg-paktumot aláírta Kína is és aláírta Oroszország is■ Ha annak a bizonyos aranylollnak lelke volna, akkor most fordulna egyet a sírjában. Muzsikus? Zenebarát yyyy Szereti a iff! A legszebb karácsonyi ajándék az uj Morauetz-album. Kapható és megtekinthető minden könyvkereskedésben. He elölni i tini, m Irta: Paál Árpád Hogy az országgyűlés aj időszakának a teendői hjizül kimaradt a népkisebbségi törvényterv, azt a kormány megnyilatkozásai is mentegetni igyekeztek. Hogy a mentegetőzések között azt is emlegették, mintha a felsorolásból csak ki feledt ék volna, az mindenesetre gyönge és komolyság szempontjából is nagyon kifogásolható állítás. Végtére is nem lehet kifeledni, amire mindennap kell gondolniok és amire mindennap gondolnak is. Sokkal helyesebb lett volna azt mondani: a kérdés nagj'on bonyolult, az elvi alapok megtalálására is sok véleményt kell összeegyeztetni, komoly munkával akarunk előjönni és nem akarjuk hirtelen rögtönzésekkel a dolgot elrontani. Mi, az érdekelt népkisebbségek is azt mondjuk, hogy rólunk törvényt hozni, ez még nem azt jelenti, mintha a mi ügyünket jól .el is intéznék. A törvény lehet olyan is, amelyik örökre elvágja népi fejlődéseinknek s kulturális és helyi önkormányzati szabadságainknak az útját. Jf -'yen törvénynél a semmi is jobb, mert nem állit minket a befejezett tények kényszerítése alá. És ha már igy van, hogy közéli időn belül csiak- ugyan nem várhatjuk a népkisebbségi törvény megalkotását, szeretnek legalább azt remélni, hogy további rosszabbitásokat sem erőltetnek immár a mi helyzetünkre. Ha nincsenek tisztában az alapelvekkel, hogy miféle alkotás kell a mi életünk általános összefoglalására, s ha igy nincs és nem lesz általános alkotás a mi részünkre, ne legyen hát részleges rombolás se a mi kárunkra. Ha nem lehet tevékenység, tevőleges megnyilatkozás a mi érdekünkben, maradjunk legalább amellett, hogy bizonyos nemtsvéssel meghagyjuk a jogok csonkjait és az életviszonyok magából növő készségeit. Ha pozitiv módon nem tehetünk .tót, legalább negativ módon engedjük, hogy a .jók kifejlődhessenek. Ilyen ráhagyással, ilyen nemtevéssel is sok mindent meg lehet oldani a népkisebbségek életkérdéseiből, Például itt van a közigazgatási törvény életbeléptetési munkálata. A hire hallatszik, hogy megyék összevonásával, székely ispánság és hasonló csillogó szavak alkalmazásával a magyarság arányait mesterségesen kisebbre akarják szorítani. Erre a célra szolgál az is, hogy a városokban a választók számát feltűnően apasztják, s evégett minden fogást felhasználnak és minden akadályt mozgósítanak. Tervezik azt is, hogy az alakulandó tar- tománygyiiléseken a megyéket elütik a kisebbségek arányos képviseletétől. Viszont ahol mi többségben volnánk, ott az említett székely ispánsággal akarnak a számunkra olyan helyzetet teremteni, hogy három, helyett csak egyetlen megyénk legyen, ahonnan tartományi képviseletet küldhetünk. Ezek mind-mind ártó pozitívumok. Helyette a jóindulatú negatívum az volna, hogy történelmileg kiképződött megyerendszerünket ne. érintsék, ne csoportosítsák át a tehetetlenségre. Egyéb megyékben is ne kárhoztassák szótlanságra és képviselet nélküli állapotra a magyarságot., hanem engedjék az arányunk szerinti . érvényesülésre. Éppenugv a városokban is hagyják,: hogy a választó közönségről immár végre egy becsületes, teljes névjegyzék készülhessen. Tovább is mehetünk. A közigazgatási törvény az: önkormányzati elvet irta . fej jelszavául. Hát hagyják, hogy ez az önkormányzati elv . szabadon, érvényesülhessen ott is, ahol magyarok vagy más népkisebbségek laknak. Tehát ne erőltessenek ott’ más nemzetből való elöljárókat, városi és megyei vezetőkét, akiknek tulajdonképpen nincs is más minősítésük, csak az, hogy nem az illető népkisebbségből valók. Hagyják, hogy az a helyi vidék, az a helyi nép a maga fiaival maga igazgathassa a: saját dolgait. Csak nem kell pozitiv beavatkozás és befolyásolás « mi dolgainkba, s mindjárt igen sok megnyugvásunkra tudna ez szolgálni. A megnyugvások folytonossága pedig semmi egyéb, mint éppen a népkisebbségi kérdés megoldása, ;> Az önkormányzat tiszta és erőltetés nélküli szerkezetéből következik, hogy az illető helyi vidékeken az illető népnyelv érvényesül a közigazgatásban is. Hagyni kell, hogy a nép a saját nyelvén beszéljen a saját maga által fenntartott hivatalokkal és intézményekkel. Nem kell a népet más nyelven való beszédre és kérésre erőltetni, s ezzel épen hagyják a nép természetes nyelvi jogát. Éppenugy önkormányzati testületéire is rá kell hagyni, hogy milyen nyelven értekezik, milyen nyelven tárgyal a maga dolgaiban és micsoda nyelven kezeli a maga ügyeit. Ezzel a ráhagyással a helyi közigazgatás nyelvkérdése is megoldódik és igy helyreigazodik az uj közigazgatási törvénynek az a nagy hiánya is, mely a nyelvjogokról kifejezetten semmit nem intézkedik. De a nem intézkedés mellett nem is tiltja a helyi nyelvhasználatot, ami tulajdonképpen az önkormányzat lényegéből amúgy is következik. Ha már nem csinálnak népkisebbségi törvényt, amiben a nyelvjogoknak jelentős módon kellene szerepelniük, akkor hagyják, hogy az önkormányzatok ezt a jelentős jogállapotot a maguk természetességéből kifejleszthessék. N« erőltessenek rá az önkormányzatokra a maguk lényegétől eltérő, más nyelvhasználatot, s ime ezzel a nemtevéssel kialakulnak azok a tényleges állapotok, melyek a köz- igazgatás céljainak is, a nép érdekeinek is legjobban megfelelnek. Csak annyi pozitív tevés kellene ehhez felülről, hogy a kormány a közigazgatási törvény végrehajtására adott felhatalmazás alapján a helyi önkormányzatokra bízza a nép és a közigazgatás közötti nyelvhasználat kérdését. Ezzel a rábízással is tulajdonképpen a jótékony, a szabadságot adó nemtevés elvét juttatná kifejezésre. Átmehetünk a kisebbségi népek közéletének és magánviszonyainak közös egyéb csoportjaira is. Azokban is mind áldásthozó volna a be nem avatkozásoknak, a nemtevéseknek az a jóindulatú rendszere, amiről előbb szólottunk. Hogy az iskolák hogyan tanítsanak, kiket vegyenek föl, azt rá kell bízni az iskolára és a szülőkre. A századok óta jóknak bizonyult iskolák nyilvánossági jogát miért kell folytonos pozitiv belenyúlással veszélyeztetni, vagy megvonni? Ha egy iskola nem tud megfelelni a hivatásának, a kor igényeinek és a változott viszonyoknak, akkor azt az iskolát úgyis ott fogják hagyni néptelenül. Bizzák rá tehát az iskolákra, hogy azok tegyék meg a maguk fenmaradása érdekében a célszerű tennivalókat. Társadalmi és gazdasági téren is ez a magunk eiigazitása tudna minket egyensúlyozni. Miért kell ipari, kereskedelmi és pénzügyi szervezeteinkre folytonos gyámkodásokat, beavatkozásokat erőltetni és bizalmi férfiakat azokra ráültetni? Hiszen azok a maguk érdekében bizonyára célszerűbb cselekvéseket tudnak végbevinni, mint amilyeneket felülről Ó3 kivüirői rájuk diktálnak. Hagyják élni ezeket a szervezetket. s ne tegyenek folyton a • kárukra és ellenükre. Ezen a módon gazdasági körülményeink is az önmagukban való súlypontjukat és eligazodásukat föltétlenül megtalálják. Az élni tudás is igy álakul ki a saját lábon járásból. Tehát igy alakul ki a mai sokfelé zavartságból való kiemelkedésünk is. A be nem avatkozás, a jóakaratn ráhagyás, az önállóságok megerősödésének a jóindulatú megengedése: ez a jótékony nemtevés a társadalmi és gazdasági viszonyokban is elhozza a megnyugvást. Csak élni hagyjanak! Ezzel a negativ módszerrel még a hiányzó népkisebbségi törvény hiányzását is el lehet feledtetni,.. Mai számunk 24 oldal.
