Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-23 / 268. szám
X/Z, TTF. 268. SZÁM- ' 2 a»e Ravasz László püspök óva int mindenkit, ne engedjen a délamerikai ügynökök csábításainak (Budapest, nov. 21. Saját tud.) A Ráday ne- cai püspöki hivatalban kerestük fel dr. Ravasz Lászlót, Erdély volt református püspökét. A magyarországi református egyházak kiváló vezérférfik a csendes, munkás élet hive. Előszobájában a várakozók tömegei állanak, Ravasz László mindenkinek rendelkezésére áll, türelmesen végighallgatja a hozzá folyamodókat. Pedig egyike a magyar főváros legelfoglaltübb embereinek, s mig Balthazar Dezső, a debreceni református püspök a politika terén fejt ki — különösen az utóbbi időben — élénk tevékenységet, addig Ravasz László életét kizárólag egyházi munkásságnak szenteli. Látogatásunknak különös aktualitást ad az, hogy Ravasz László nemrégiben tért vissaa hosz- szabb amerikai útjáról. A nagy koncepciójú és széles látókörű püspök az amerikai református gyü- lekezteket látogatta meg s útjáról az alábbiakban nyilatkozott a „Keleti Újság“ utján Erdély magyarságának : — Ezév júniusában utaztam Amerikába — kezdi Ravasz László, — hogy a Református Világ- szövetség Bosztonban tartandó közgyűlésén képviseljem egyházamat. Október elején Lancasterben Swtander-előadásokat kellett tartanom és ugyancsak ebben az időben kellett .átvennem Franklin Marschail főiskola tiszteletbeli doktori diplomáját. A két terminus közöt tehát nem volt időm arra, hogy az amerikai református gyülekezőket meglátogassam. Természetesen igyekeztem lehetőleg utamat úgy beosztani, hogy nemesük az Egyesült Államok magyarlakta vidékeihez jussak el, de meglátogassam kanadai testvéreinket is. — Az Egyesült Államokban a magyarok között elhagyva hozzátartozóit, hazáját, kalandos vállalkozásokba kezdjen — ne üljön fel a déiamerikai ügynökök lelkiismeretlen csábításainak. — Sok komoly benyomást, szomorút és vigasztalót ébresztett benmem annak tapasztalása, hogy a Kismagyarország egyrésze a háború óta diaspora magyarsággá vedlett át. A háború előtt nem volt 6ok ember itt, akinek látóköre tulemelkedett a magyar Glóbuson, a magyar ember Szent István birodalmában élt. Igaz, hogy a magyarságnak tetemes része él a mai Magyarországon is, de nem megvetendő az amerikai és az utódállamokban élő magyarok száma sem. Mindezeket összeköti a közös nyelv és knlturirodalom, a közös egyházi és kulturális szálak, szóval a magyarság ma már csak egy- részében jelent politikai egységet, teljességében azonban inkább kulturális és lelki egységről lehet szó. Előttünk áll tehát a diaspora magyarság, mint kulturális és történelmi probléma. És ezt a problémát, amelyet politikai mellékiztől mentesen is szolgálnunk kell — meg kell oldanunk. Első lépésként az utódállamokban levő magyarság egymásközti viszonyát kell melegebbé tennünk, aztán meg kell keressük a kapcsolatot az Újvilágban élő testvéreinkkel is. Az akció sikerére Amerikában ................................... B 8 B111 kedvező a levegő, hiszen igen sok helyen jártam, ahol például a magyarok és románt* háború előtti jóbarátságban élnek egymással. Amerika protestáns jellegéről beszél ezután a püspök. — Amerikában az egyháznak közjogi jelentősége nincs. Oda épen úgy beléphet valaki, mint egy egyesületbe s abból bármikor kiléphet. Épen ez az oka annak, hogy az ottani egyháztagok sokkal intenzivebb egyházi életet élnek, mint a mi magyarországi hiveink. A hivek vallás szerinti megoszlásáról szólva, Amerika teljes mértékben protestánsnak mondható. A protestáns egyházak 24 millió tagjával szemben a katolikus egyházak mintegy 16 millió lelket számlálnak. Ezenkívül van mintegy 60— 70 millióra tehető protestáns színezetű tömeg, amely azonban nem tagja az egyházaknak. — Az egyházi terhek Amerikában sokkal súlyosabbak, mint nálunk. Átlag 1500 létekre már egy templom esik, tehát annak fenntartási költségeit nem több, mint 500 ember vállalja. Clewelund- ban például egymillió lakosnak hétszáz temploma van. — Ilyen alapon Kolozsvárnak legalább száz temploma kellene legyein. — Dehát persze mások ottan a viszonyok és a méretek. A titkárnő jön be és figyelmezteti a püspököt, hogy tiz perc múlva két óra, ideje tehát elindulni a kultuszminiszter ebédjére, ahova ma Ravasz László hivatalos. — Mindég szívesen gondolok vissza Erdélyre s az ott töltött időre — fejezi be a beszélgetést Ravasz László dr. — s épen ezért minden olyan hir kétszeresen fáj, amely arról számol be, hogy az ottani magyarság soraiban arat legjobban a kivándorlási láz. Nem tudom eléggé hangsúlyozni « a Keleti Újság utján üzenem nekikóvakodjanak, ne hallgassanak a kivándorlási ügynökök mézes csábítására ... Tóth Miklós. HMM Megkezdődtek a német-francia tárgyalások a Saar-terUlet vissza1 engedése körül igen tekintélyes csoportokkal találkoztam, melyek Erdélyből odaszakadt székelyekből állnak. Általános életmódjukról és megélhetési viszonyaikról nem mondhatok rosszat, az általános gazdasági kedvezmények előnyeit ők is élvezik. Egyházi szempontból érdekes, hogy a Székelyföldről kivándoroltak két nagy részre oszlanak: vagy a legbuzgóbb hívők, vagy a legrossazbb egyháztagok. Amerikában a reformátusok és az unitáriusok egy gyülekezetben vannak. Békésen megférnek egymás mellett, dogmatikai különbségek közöttük egyáltalában nem észlelhetők. Érdekes, hogy Nagymagyarország társadalmi realitásképpen csak Amerikában él ma már. A székely a csalóközivel, felvidékivel, vagy Délmagyarország- ból kivándorlott svábbai együtt egyaránt magyarnak vallja magát, érdeklődik a magyarországi események iránt és történelmi folytonossággal őrzi emlékeiben és gondolataiban is magyarságát. Az Egyesült Államok magyarságához mérten egészen más helyzetben vannak a Kanadában élő magyarok. A gazdasági és munkásviszonyok Kanadában nagyon primitívek. Nagyon sokan pusztulnak el s még többen elzüllenek a kivándorlók közül. Sok földet ígérnek nekik, de semmiféle biztosítékot nem nyújtanak, sem közlekedési, sem munkaerő szempontjából. Rendesen elnyeli őket a föld. így aztán természetesen inkább a városok felé orientálódnak, ahol eltűnnek a szükséglakásokban s a nehéz gyárimunka pusztító levegőjében. — Amerikában győződtem meg arról is, hogy mily veszedelmet vállalnak magukra azok, akik a Délamerikába csábitó s jól megfizetett ügynökök szavára hallgatnak. Szomorú, hogy a háború után beállott rossz viszonyok okozta kétségbeesésben a legtöbb médiumot a magyarság körében találták ezek a lelkiismeretlen lélekkufárok. Nagy Ígéretekkel csábítják a naiv és tapasztalatlan embereket Délamerikába, ahol aztán azok az egészségtelen kiima, a legteljesebb elhagya- tottság, a teljesen bizonytalan jogviszonyok következtében vagy elpusztulnak, vagy robotmunkásaivá válnak egy-egy rosszul fizető, kegyetlen gazdának. Egyik baja a Délamerikába kiszakadt magyarságnak az is, hogy semmiféle sezrvezetük nincsen. Egyetlen egyház sem alakult s a magyar csoportok is úgy néznek ki, mintha megannyi ókori rabszolgatelepeket látnia az ember. Óvva intek mindenkit, aki kétségbeesésében és tanácstalanságában arra gondolna, hogy (Páris, november 21.) Az Echo de Paris mai számában a ma délelőtt 11 órakor elkezdődött német-francia Sam-vidéki tárgyalással kapcsolatban írott cikkében megállapítja, hogy Franciaország részére sokkal előnyösebb, ha a zártterületet most adja át, mintha bevárja a békeszerződésben megjelölt 1935. évi időpontot és a zártterületet akkor tartandó népszavazáson veszti el. A lap szerint a francia delegációnak a következő jogos s indokolt francia követelések honorálását kell szorgalmaznia: 1. A Saar-vidéki szénbányák visszavásárlásánál a befektetett tőkét vissza kell téríteni. 2. A bányák igazgatását úgy kell irányitani, hogy azok kitermelése a helyi ipar virágzását biztosíthassa, úgyszintén elzászi éa lotharingiai ipari termelés kőszénnel való ellátását. A zártterülete* 1935-ig olyan vámrendszer léptetendő életbe, hogy a francia árucikkek szabad bevitelét biztosítsák, 1935 után pedig olyan vámrendszer alkotandó meg, amely a francia áruk; importját csak fokozatosan csökkenti. A lap annak a reményének ad kifejezést, hogy a zártteríilet gazdasági kérdéseiben a németekkel könnyű lesz megegyezésre jutni, ha a németek a zártterületi lakosság érdekeit szemelőtt tartják. Ma állapítják meg a szombaton kezdődő reL egyházkerület i közgyűlés végleges programmját (Kolozsvár, november 21.) Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa ma gyűlést tart és ezen meg fogja állapítani az egyházkerületi közgyűlés, illetve az azzal kapcsolatos ünnepségek programmját. Tegnap a belmisszió bizottság ülésezett. Ugyancsak ma délután a nemrégen alakúit Károli Gáspár irodalmi iársaság alapszabálytervezetét fogják nuegáUapitani és ezen határozzák meg tulajdonképpen az uj irodalmi alakulat ügy- és munkakörét. A közgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a református theoló- gia disztermében. Az idei ünnepségek Bethlen Gábor emlékének vannak szentelve. Magán, a gyűlésen, amelyet Ugróm István főgondnok nyit meg, a fejedelemről szóló emlékbeszéddel, az egyházkerület ünepélyes deklarációt bocsát ki, mely után a királyhágómelléki f 1 egyházkerület nevében Sulyok István tart beszédet szintén Bethlen Gáborról. Makkal Sándor dr. püspök jelentésén és az igazgatótanács jelentésein kivül az idei egyházkerületi közgyűlés legfontosabb tárgya lesz az uj kultuszrendtartás bevezetése• A gondolat az, hogy az ősi kálvinista istentiszteletet eredeti alakjába visszaállítsák- A kérdés körül rendkívüli viták folytak a sajtóban, a közönség körében egyaránt és az egyházkerület döntését nagy izgalommal várják. Az idei közgyűlés fog ugyanis határozni az egész egyházkerületbe való kötelező bevezetés fölött Vasárnap délelőtt 10 órakor a Farkasutcai templomban lelkészszentelés lesz és az istentiszteletet szintén Bethlen Gábor emlékének szentelik. Délután három órakor Nagy Károly püspök síremléke előtt lesz megemlékezés, hat órakor tartja meg az egyházkerület a Farkas-utcai templomban Bethlen Gábor emlékünnepélyét. Az ünnepségek előre láthatólag hétfőn érnek véget. A KeHogg-egyeztmény aláírása sem mentette meg Kínát attól, hogy a szovf ef csapatok hadüzenet nélkül he ne törjenek (London, november 21.) A Times munkatársa beszélgetést folytatott Csang Cső Liang marsallal, aki ennek folyamán rámutatott arra, hogy a Kel- log-egyezmény aláírása sem mentettet meg Kínát attól, hogy la szovjet csapatai hadüzenet nélkül he ne törjenek kinai terülere. A kinai és a mandzsura kormány örülne annak, ha a hatalmak rászánnák magukat arra, hogy bizottságot küldjenek ki a keletkimai vasút lefoglalásával kapcsolatos tények megállapítására. A marsall nyilatkozatában energikusan cáfolja azt az orosz híresztelést,, mintha a hivatalos kinai kormányzati és katonai szervek elősegítenék fehérorosz gárdák alakítását s mintha ezek a fehérorosz alakulatok kinai hivatalos dniciativára intéznének támadásokat a liatármenti orosz községek ellen.
