Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-16 / 262. szám

Xll. ÉVF. 262. SZÁM. 3 KtvtfnUrsiCc A székely autonómiának a kisebbségi törvénybe való be­iktatását követelte az erdélyi katolikusok parlamentje Majláfth püspök óriási hatású beszédben fejtette ki a Státus autonómiájának kiemelkedő jelentőségét A Székelyföld papjai megrázó képet festettek a kí­méletlen elnemzetlenitő törekvésekről i»A román iskolapolitika, azt célozza, hogy puszta- sággá váljon az egész Székelyföld“ (Kolozsvár, november 14.) Tegnap tartot­ta az Erdélyi Róm Kath. Státus rendes évi közgyűlését a katholikus gimnázium díszter­mében. A mindvégig magas nivóju tanácsko­zás és a hozott határozatok az erdélyi katoli­cizmus életében nagy jelentőségűvé avatják az idei státusgyülést, amely magyar kisebb­ségi szempontból is rendkivüli jelentőségű. Az az akció, amelynek megindítását az erdé­lyi magyar kultúra szempontjából a státus- gyűlés határozatba vette, már határozatho­zatal révén is kisebbségi életünk egyik leg­jelentősebb momentuma, amely tiz esztendő után uj kereteket, uj célokat és kötelessége­ket jelölt meg a sürgős tennivalók sorában, melyek népünk fennmaradását nemzeti és kulturális jövőjét vannak hivatva szolgálni. A gyűlést délelőtt 10 órakor ünnepélyes istentisztelet után a következő beszéddel nyi­totta meg Majláth Gusztáv Károly gróf püspök: IHajldth püspök beszéde a Státus autonómiáidról Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! A teljes Szentháromság segítségének hívása mellett szép kegytemplomunkban szentáldozatban hálát adtam a jó Istennek, hiszen ez év jubileumi év: Szentsé- ges Atyánk ötven évvel ezelőtt mutatta be első szent áldozatát Boroméi Szent Károly oltáránál a S. Carlo templomában, s az idén december végén mutatja be aranymiséjét az egész világ aplauzusa mellett. Minden oldalról özönlenek a katolikusok, hogy Krisztus földi helytartója előtt bemutassák szeretetüket, . nagyrabecsülésüket, ragaszkodásukat, bizalmukat. Legnagyobb tisztelettel vagyunk a jelenleg uralkodó Szentatyánk iránt, aki különösen azzal érdemelte ki, hogy őt nagyrabecsüljük, hogy még azok, akik az Anyaszentegybázon kivül vannak, azok sem győzik eléggé bámulni azt a kitartó nagy munkabírást, egyenes, igazságos lelkületet, mely Őszentségét áthatja, különösen amellyel oly szeren­csésen megoldotta azt a nagy problémát, mely 78 esztendőn át mint nyilt seb volt az egyház testén, mikor Szentséges Atyánk szabadságától megfoszt­va, a Vatikánba volt szorítva, visszanyerte a római kérdés megoldásával az összes világi hatalmaktól való függetlenségét és teljes szuverénitását úgy, hogy semmiféle világi hatalomnak többé alá nem vetve magasztos hivatását teljesítheti, a népek bol­dogságára és üdvére. (Éljenzés.) Hogyan maradhatnánk el mi, erdélyi katoliku­sok a szeretet és hódolat megnyilvánitásától? Ki­telhetnénk-e tőlünk, hogy mi Öt csak egy parányi szomorúsággal és nemtetszéssel illessük? Mindegyi­künk oly hitbü katolikus, hogy Szentséges Atyánk, Krisztus helytartója iránt mi a jelenkor egyik leg­nagyobb pápája iránt — a legnagyobb hódolattal viseltessünk. A konkordátum Mi, erdélyi katolikusok különösen hálával tar­tozunk azért, hogy éveken át ránk gondolt és egész órákat fordított arra, hogy Romániával kös­sön konkordátumot, mely az. itteni katolikus egy­háznak más vallásuak közé mint egy nagy tengerbe ékelt szigetnek szabadságát és jogait biztosítsa. Ebben a konkordátumban le vannak téve ennek a I Pardon ... Pardon .. • I Megjelentek az uj karácsonyi zeneal- ‘ bumok. Moravetz, Bárd, Nádor és Rózsavölgyi albumok már minden könyvkereskedőben kaphatók. Kizárólagos terjesztője Romániában az ország zenemű központja, a MORAVETZ zeneműkereskedés, Timişoara.— Kérjen még ma ingyen ismertetőt MORAV£TZ-től.-----­szabadságnak alapelvei. A konkordátumban min­den kis részletre kiterjeszkedni nem lehetett, de felöleli azt, amely a jövőben alapja lesz a további békés fejlődésnek. Nemcsak a katolikus egyháznak használt ez, hanem a mi többi kedves magyar test­véreinknek is, akik egyházunkhoz nem tartoznak: ők is több szabadsághoz juthatnak a mi szabadsá­gunk révén és ebben megmaradhatnak. Ami még hiányzik a konkordátumban, azt lehet és kell is ki, pótolni. (Nagy taps.) Azért vannak itt kedves katolikus képviselőink és szenátoraink, akiknek a más vallásuak részéről néha súlyos támadásban is volt részük: ők fogják vállaikra venni úgymint ad­dig is tették, nagy fáradsággal és az ügy iránt nagy szeretettel és lelkesedéssel ezt a nagy mun, kát. Ott lesz a püspök is, mindaddig, amíg él. (Nagy éljenzés.) Minden lehetőt meg fog tenni, hogy ami még hiányzik, pótoltassák és hogy itt az u.j alakulatban a mi édes Egyházunk felvirágozzék és a. hívek lelkében mélyebben beplántálják a. ka­tolikus érzést és gondolatot és ezzel a család bol­dogságát a mi gyermekeink jószellemben való ne, velősét előmozdítsák. Ezért dolgozunk és ezért vagyunk most itt. Az autonómia És én remélem épen a .Szentatyától és. az, Ő mindent átfogó nagy tekintetétől jós bölcsességétől, hogy ránk is figyelemmel tesz és líá megérdemel­jük erdélyi autonómiánkat,, njgs egyházmegyék gze-í mei elé is például fog állitÜni ami', hogyan lehet a katolikus akciót a világi hívek segítségével fej­leszteni (taps), ha a Szentatyának azt mondja a püspök: Szentséges Atyám ennek az autonómiá­nak, melynek régi története, múltja van, ennek köszöni az erdélyi katolicizmus fenmaradásáf (ugv van), amelyben lelkes katolikus férfiak, amikor a protestantizmus erőszakossága áiizte az országból a püspököt, ők vették át a katolikus gondolatot és nem engedték tönkremenni a katolikus plébániá­kat ; ennek köszönhetjük, hogy a katolicizmus íen- maradt és amikor kétszáz év múlva, visszajött a püspök, nem volt minden letarolva és volt, amit újra szervezzen. Ezek után kell-e még azt kérdezni, hogy a mi püspökünk hogyan gondolkozik az autonómiáról. (Nagy éljenzés.) Visszamegyek az 1897 augusztus 10-én tartott rendkivüli státusgyülésre, ahol mint püspök először elnököltem. Arról volt szó, hogy a magyarországi autonómia megalakult és Erdély csatlakozzék. Akkor a megnyitó beszédemben mint két hónapos püspök a következőket mondottam: „Jogosult-e az autonómiai mozgalom? Én an­nak tartom három okból; 1. 1848 után, miután megszűnt a katolikus val­lás államvallás lenni és a bevett vallásfelekezetek mind egyenjogúak lettek, a felekezetek lassan kivív ták magúknak a szabadságot, az önállóságot egy­házi ügyeikben, csak mi maradtunk el. (Helyeslés. Igaz! ügy van!) 2. Nyilván az egyházpolitika gyászos ideje ránk következett, megfoszttattunk ama támasztól, melyet azelőtt az államtól remélhettünk, mert a magát felekezetlennek valló államtól nem várhatunk segélyt, oltalmat, támogatást. (Élénk helyeslés.) Ez a másik ok, amiért jogosultnak tartom a mozgal. mat. A harmadik pedig az, szűnjék meg végleg az a közönyösség, amely a mai világi híveinket az egyház életével szemben eddig — sajnos — eltöl- tötte. (Igaz,) Ne tekintsük az egyház ügyét kizá­rólag a papok ügyének. Közös az mindnyájunkkal! Legyen tehát része mindenkinek a munkában, de legyen az érdemekben is. A világiak, a hívők, nem fogják soha maguknak vindikálni azt, hogy ők kormányozzanak, ők a püspöknek pusztán segélyére akarnak lenni. Váll­vetve a püspökkel akarják az egyház érdekét elő­mozdítani. — Hiszem, hogy Szentséges Atyám böl­csessége, amely már annyiszor megtalálta a módot, hogy az egyház törvényeit össze tudja egyeztetni a korszellem kívánalmaival, a jelen idők szükségletei­vel meg fogja találni a módot, hogy az egyházban az egyházszervezetnek épségbentartása mellett az autonómiai szervezkedés beilleszthető legyen. De amint eddig is tapasztaltam, az autonómia üdvös munkásságot fejt ki Erdélyben és kívánatosnak tartom, hogy az fentartassék. Mint minden emberi mü tökéletlen, nem mondom, hogy az nem módo­sulhat, de azt hiszem, hogy az autonómia a püspök­nek az alapítványok kezelésében, az iskolák feletti felügyelet gyakorlásában igenis segítségére lehet.“ Ezek voltak a fiatal püspök szavai. Az öreg püspök hálát ad Istennek mindennap, hogy az ide­vezette Erdélybe. Nem volt előtte püspök, aki min­den hónapban eljárt volna az igazgatótanács ülé­seire, nem volt püspök, aki igyekezett volna minden konfliktust áthidalni, minden nehézséget elháríta­ni, hogy az egység, amely a katolikus egyház ereje volt, ne csak belsőleg éreztesse jótékony hatását. Ezért köszönöm di'ága híveimnek a sok segít­séget, melyet nekem nyújtottak. Köszönöm a sok bizalmat; melyben részesítettek. Köszönöm a sok örömet, amelyet nekem szereztek, a sok fáradságot, fid a adó munkát, amelyet az egyház érdekében telje­sítettek. Ha ideig-óráig egy kis nézeteltérés volt is, minőén a szeretetben konplanálódott. A lelkeket kerestem! Megvallom, hogy az autonómia megtartása mel­lett még egv mélyebb szándékot táplálok: én min­denütt kerestem a lelkeket, kerestem a státusi ta­gok, rz igazgató tanácsosok lelkét is és igyekeztem a Katolikus életet mélyebbé tenni még családjukban is a katolikus szellemet erősíteni igyekeztem az e ikkévalóságra előkészíteni. Ez volt az én hátsó gonür.atom. Hiszen a pénzügyi és gazdasági dol­gokat minden világi lobban végzi és érti, mint én. D'1 a gyakori érintkezés által úgy érzem, hogy egy lélek sem veszett el, egy lélek sem távozott szent­ségek nélkül az örökkévalóságba s a húsvéti gyó­násukat is lelkiismeretesen elvégezték. Isten Ke­gyelmének drága élete így lelkűnkben van, amely taindrn sikernol: előfeltétele. Ezeket elmondva, az én kedves szeretett elnök, tá'sam nevében is a státusgyülést megnyitót tnak nyilvánítom. (Le’kr.s éljenzés és taps.) Napirend előtt a státusgyiilés táviratilag üdvözli a pápát, a királyt, a régenstanácsot és a kormányt- Ezután az igazgatótanács je­lentésének a tárgyalására kerül a sor. A tizen ötös számvizsgáló és tanügyi bizottságok elő­adóinak jelentése után a státusgyiilés ki­mondja, hogy a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatosan ragaszkodik az összes kulturá­lis jogok elismeréséhez és követeli az egyhá­zi autonómia jogainak teljes respektálását. A ratifikált konkordátum végrehajtásával kap­csolatosan szintén azon lesz, hogy az egyházi autonómia ne szenvedjen sérelmet. Páll Gábor dr- szólal fel ezután, aki be­szédében leszögezi, hogy az igazgatótanács iskolaügyi törvénytervezetet dolgoztatott ki, amely az autonóm hitvallásos iskola jogai­nak figyelembe vételével készült. Figyelmez­tet azonban arra, hogy a szervezet kiegészíté­se körül nem vette figyelembe az 1910 évi december 9-iki kisebbségi egyezményben a Székelyföld részére biztosított atonómiát is; kólái és vallási ügyekben. Ez a nemzetközi jog egyenesen kizárja, hogy a Székelyföldön más iskolatípus lehessen és más iskolatípust tartson fenn az állam a lakosság terhére. Eb­ből egyúttal következik az is, hogy a Szé kelyföldön létesített kulturzóna a leghatáro­zottabban megszüntetendő. Másik hibája a törvénytervezetnek, hogy tiz év óta követel­jük az államsegélyt, de ennek rendezése mél­tányos alapon kell, hogy megtörténjék, ör­vendetes jelenség azonban annak felismerése, hogy az uj államügyi helyzetben együtt kell küldenünk más felekezetbeli testvéreinkkel. A katholikus hivek és más felekezetbeli test­vérek között a hiten kívül más válaszfal ne álljon fenn- Végül a konkordátumra vonat­kozólag arra kéri az elnök a püspököt, hogy a végrehajtás során gondoskodjék arról, hogy az egyház szellemi és anyagi javait ne csök­kentse a végrehajtás és legfőbb érdekei meg­védessenek. A státusi alkalmazottak nyugdijszabály- zatának elfogadása után a gimnáziumok ügyére került a sor- A jelentésnek a tanul­Tiltakozás a székely kulturzóna és kulturaellenes iskolapolitika ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom