Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-07 / 229. szám
/ xn. ÉVP. m SZÁM, A „KELETI ÚJSÁG“ vasárnapi melléklete 19 Tolyóimtkultura Jrta: Gabi Gádor Übermann ax a matematikus és Tarázsió kint a tordai tetőn, a szélben és az éjszakában szorosabbra fogta a köpenyét és beszélt: — Igen, abban tényleg igaza Tan, hogy itt mindenki össze-vissza, beszél. Egyik könyr tényleg ellene mond a másiknak, egyik lap tényleg máskép Írja meg ugyanazt a dolgot, mint a másik. Ennek azonban azonkívül, hogy r dolgoknak tényleg annyi értelme lehet ahányau észreveszik, van még egy másik magyarázata is. Itt valami történt. Ha kívánja be fogom avatni... — Na jó, — mondottam, — de gyorsan, mert ez a szél kellemetlen. Apropos, a szél. Annyit beszél Ön arról, hogy mi, már mint az ember, milyen nagyot haladtunk s íme még mindig fázunk s az ilyen csekélységek ellenében, mint a szél, nem ismerünk haladottabb védekezést, mint az ősember, bebújni valami odúba. Hol itt a haladás? Übermann ur varázslói mivoltának egész fölényével rám csapott: — Tessék egy melegebb kabátot felvenni... A haladás ezen a téren ilyen időjárás és szél ellen az nlster. Az angolok találták fel... — Igen ám, de azt meg kell venni s a gazdasági helyzetem, azaz hogy az anyagiak, hogy ngy mondjam . . . — Ezen, nagyon jól tudja, hogy a különböző társadalomjavitó utópiák és messianizmusok fognak csak segíteni. Viszont valójában ezáltal a megoldás adott, — különben pedig ne zavarjon ilyesmivel és viselkedjen férfiasán és ne fázzék. — Ha kivánja, — s Übermann ur már beszélt és előadott a szélben és az éjszakában... —- Ön azt mondja, — magyarázta, ■— hogy ösz- sze-vissza beszélek, holott azelőtt olyan egyetértés volt, ami szinte már hallgatás a mai rengeteg fecsegéssel szemben. Valamennyire ez tényleg igaz. De!... Van egy megfigyelésem és ez az, hogy legújabb kori művelődésünknek akár a tudományos, akár az irodalmi kultúrát veszem, van egy nagyon érdekes vonása, simely azelőtt nem volt meg abban a kiható mértékben és általánosságban, mint ma. Azelőtt a művelődésnek nem voltak oly közvetlen orgánumai, mint manapság. Nem voltak folyóiratok s ez jelentős különbségeket s egyben valami egészen sajátos szituációt jelent művelődésünk általános természetét illetőleg. — Azt maga is tudja, — heviilt bele a szavaiba Übermann ur, — hogy agy a tudományos, mint az irodalmi kultúráknak, legyenek azok bármily elvontak, vagy exkluzivok, saükségk van támpontokra és szervekre, ahol összegezést vagy áttekintést nyernek s ahonnan hatnak. Azt is tudja, hogy a tudományok és irodalmak régi európai fázisaiban teljesen ku- lönbözőfélekép élt ez a hatásra való törekvés. Voltak korok, — különösen a legrégibb európai századok, mint a középkor, az újkor, egész a tizenkilencedik századig, amelyekben a tudományok és irodalmak hatásra való törekvésének ereje egész minimális volt. A tudós is és a literator is a végi századokban csak önmagát és az ügyet szolgálja-. Szélesebb fórumok elé nem is törekszik. Nem is mehet. Hiányzanak az utak és a lehetőségek, A tudós és az iró elvonult sziget- és torony-lény. A tizenkilencedik század folyamán azonban egy nagy változás történik. A tudós is és az iró is kiolvad elvonatkozásából. 'Közvetlenebb lesz. Az általános demokratizálódás révén hatásra való törekvésének ereje az ügy közvetlen szféráján tulemelkedik Igénybe vesz, sőt a megváltozott életkörülmények miatt igénybe kell vennie olyan tényezőket, amelyekről azelőtt nem is álmodott. Az újságon és a folyóiraton keresztül a mindennapi érdeklődés homlokterébe, az élet eleven„üzo. mébe kerül s ez a körülmény jelentős elváltozásokat okoz a tudósnak úgy a lelkületűben, mint az igazságok természetrajzában, amelyeket hirdet. Hogy még pontosabban fejezzem ki magam: voltak korok, amikor a tudomány és az irodalom is csak könyvekben jelentkezett, — ami pedig ha a könyvek fürgeségét, az újság vagy a folyóirat fürgeségével összehasonlitom, nagyon is exkluzív és lassú s főleg más természetű kultúrát, egy nehezebb és megközelithetet- ienebb és elásottabb kultúrát involvál. A csak könyvekbe temetett kultúra természete más, mint az újság és a folyóirat által közvetítetté, A könyvekbe fektetett tudományos és irodalmi kultúra nemcsak másként terjed, mint a folyóiratba fektetett, de mások a felvevői, a konzerváiói és a hordozói is. Vámnak azonban még mélyebb következmények is. A csak könyvekbe fektetett kultúra értékei nvugodíab- bak, tovább állók, nehezebben értékelődnek át. A megállapítások tovább tartják magukat. Nehezebben kezdhetők ki. Gondoljon például a középkor kultúrájára. mely tipikus eszménye a dogmatikus és abszo- iut érvényességű ítéleteket tartalmazó kultúrának. S főleg azért gondoljon a középkorra, mert ekkor a könyveket még kézzel írták. A kézzel Írott könyv még kompaktabb, mint a nyomatott. Ebben a korban a leirt szó még örökkévalónak hat, mert nem sokszorozódik azzal a könnyedséggel és sziiporaság- gal. máit ma. De van egy más momentum is, A leirt szó tartalmának kétségbevonása ekkor még csak nagyon lassan készült. (A középkori írott polémiák csak nagy idő-itervallumokbac követhették egymást.) Ezért a csak könyvbe zárt kultúra inkább involválja az. állandóságot. Szilárdabb. Apodikíikusab- bar, tájékoztat. A kételynek és kérdésnek nincs any- nyi helye. Képzelje tehát el, hogy micsoda roppant változásnak kell megindulnia, amikor a könyveket, ezeket az örökebb hüvelyeket felváltja az elasztiku- sabb újság és folyóirat. Persze minden összefügg mindennel s így az a körülmény, hogy újság és folyóirat lett. valahol egész mélyen és egy titokzatos helyen összefüggésben van azzal, bogy az értékek maguk is elkívántak mozogni megfagyott ormaikról, mind szélesebb körök elé. S akár mert feloldódni vágytak, akár mert népszerüsődni kivántak, a tudósi és literatori dolgozószobák homályaiból mindenkép a napfényre akartak kerülni. Persze minden napfény hervaszt is, $ az értékek ama sokat emlegetett viszonylagossá válásának kora épp az újsággal és a folyóirattal iktatódott az egyetemes emberi kultúrába. A viszonylagosság, a relativizálódás azonban nem csupán az értékek elhomályosulúsát jelenti, de azt a vonást is, amelyre a leginkább fel akarom hívni a figyelmét: a prizmatikusságot, vagyis, azt, amikor SZÉP ARCBŐRE LESZ getoriawiátée ARCKRÉMET HASZNÁLJA R&RFOM PARISBAN I8I8 ALAKULT MINDENÜTT KAPHATÓ
