Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-06 / 228. szám
XU. ÉV F..228. SZÁM. Az erdélyi írók és művészek a csikszentlamási tüzkárosultakért (Kolozsvár, október 4.) Annak a tragédiának, amely Csikszenttamás lakosságát érte, van egy megnyugtató eredménye, amely bizalommal tölt el mindenkit. A segélyakció rendÍ én a magyarság már eddig is megmutatta, ogy szervezettségére, öntudatosságára és az eggyüvétartozásból eredő belső nagyságára számítani lehet. Függetlenül az akció anyagi eredményétől, ez az etikai magaslat a leggyönyörűbb tanuságtétel az erdélyi magyarság mellett. Az utolsó évtizedben nem yblt ennél nagyobb és szebb gesztusa. Egymás után mozdultak meg a bajbajutott magyar testvérek támogatására az összes magyar szervezetek. A részvét és kötelesség érzése megmozdította még a legkisebb falu lakosságát is. Az eddigi akció napról-napra szélesebb hullámokat vet. A körülmények okozta viszonyok miatt az irodalom és művészet még nem vehette ki részét teljes mértékben az akcióból. De eddig is több helyen tartottak estélyeket a szenttamásiak javára. Kolozsvárt most két ilyen estély készül. amelyek minden tekintetben nagyszabásúnknak ígérkeznek és művészi szempontból is eseményt jelentenek. Egyiket a kolozsvári Magyar Színház és országos Dalosszövetség rendezi e hónap folyamán, a másikat pedig a Székelyek Kolozsvári Társasága. Az utóbbi estélyt október 10-én este fél kilenc órai kezdettel tartják meg a katolikus gimnázium dísztermében és ennek keretén belül a székely irók és művészek vonulnak fel, hogy tehetségük legjavával szolgálják a szé kely testvéreik ügyét. A rendkívül nívós mii sort az alábbiakban ismertetjük: Dr. Bernád Ágoston megnyitó szavai után Szentimrei Jenő tart prológust. Nyirő József elbeszélést olvas fel, mely után György Dénes Tompa László verseiből szaval. Á műsor első részét Hevesi Piroska zongoraművésznő fejezi be, aki Kodály Zoltántól a „Székely keserves. Székely nóta" és Dohnányitól a „Ru raila Hungarica'Lt adja elő. Szünet után dr. Paál Árpád mond ünnepi beszédet. Sz. Fe- renczy Zsizsi D. Szabó Gézától és Kodály tói székely népdalokat énekel Tamási Áron Humoreszket olvas fel. Tompa Sándor, a Magyar Színház művésze pedig székely tréfákat ad elő. A jelek szerint az estélyen Kolozsvár magyar társadalma nagy számban vonul fel és az estély egyike lesz az utóbbi idők egyik legnagyobb sikerű művészi eseményének.' A dévai rendőrségi sikkasztás ügyét a kolozsvári táblai ügyészségnél sürgetik (Déva, október 4.) Az alábbi eset valóban iskolapéldája lehetne annak, hogy egy ügyet hogyan lehet huzni és agyonütni-. A re- zsimváltozáskor a dévai rendőrségen 80 000 lei hiányt állapítottak meg, amely a tisztviselők kezén eltűnt. Ezt a hiányt Bogdán közigazga tási felügyelő állapította meg hivatalosan, amiért Georgescu Constantin volt dévai rendőrkapitányt a bukaresti fegyelmi bizottság két havi hivatalvesztésre Ítélte. Az aktákat az ítélet után a dévai ügyészséghez tették át. de ott — s itt van a dolog érdekessége — ad act a került az ügy. Úgy Játszik, emiatt a kormány még egy vizsgálatot tartott, amikor is Starrak közigazgatási vezérfelügyelő állapította meg szintén ugyanazokat, tehát a hiányt, s jelentését ő maga is megtette. Az akták igy másodszor kerültek az ügyészségre. Mindennek immár több mint egy éve s a törvényes utat ez az egyszerű hivatali sikkasztási ügy még sem járta meg. Az eljárás borzasztó lassan folyik. Akárcsak a lupényi ügy menete. Vannak azonban, akik már véglegesen lefolytatva akarják látni az eljárást s emiatt a napokban a dévai rendőrségi sikkasztás ügyét a kolozsvári táblai ügyészségnél sürgették meg. A régi rezsimben hozzá voltunk szokva az aktasülyesztéshez s más, elnapoló mesterségekhez. A nemzeti parasztpárti kormánynak azonban kötelessége minden visszaélést felfedni s az eljárást a törvény szerint lefolytatni. Várakozásnak és elhúzásnak ilyen esetekben tehát helye nincs annál is inkább, mivel emiatt úgy néz ki a dolog, mintha a kormány félne teljes szigorral keresztülvinni a purifiká- ciós munkát. __________ vax&rtzifatâ i____________________________________________________7 aMnn —u wmmp ^— Miért nem fizet Kolozsvár város éhező nyugdíjasainak? Nyugdijasküldöttség, amely sem pénzt, sem ígéretet nem kap a városházán (Kolozsvár, október 4.) Az általános nyomor sötét tónusu kórusából ismét k.i hát tát Szik a városi nyugdíjasok szivettépő hangja. Nem most először és nem utoljára. Már megszoktuk, hogy Kolozsvár városának leginostohább gyermekei a nyugdíjasai, akik valósággal nyomorognak és még betevő falatra sem telik koldus nyugdijukból. Ezek a szegény pátiak hiába könyörögnek, siránkoznak és kilincselnek a primári előszobákban, rájuk mindenkor csak legutol jára kerül a sor. Tudja mindenki, hogy a város nyugdíjasai koldu^filléreken tengődnek. Valamikor hűségesen szolgálták Kolozsvár városát, do munkaképtelenségük ide jére senki sem akar tudni róluk. A nyugdijuk alacsony, de azt sem kapják meg rendesen. Ismeretes, hogy a közigazgatási nyugdíjasok a viszonosság elve alapján hasonló nyugdijszabályok alá vannak sorozva, mint az államnyugdijasok. Ha az állami nyugdíjasok járulékait emelik, ugyanolyan mértékben emelni kell a városi és vármegyei nyugdijakat is. Ezzel szemben mi történik? Még ez év január elsejével az ország összes állami nyugdíjasainak 3 járulékait 25 százalékkal emelték, az állami nyugdíjasok már régen felvették és el is költötték a nyugdíjpótlékot, ugyanakkor pedig a városi és vármegyei nyugdíjasok mág mindig csak a réigi nyugdijukat élvezik és a város vezetősége egyelőre hallani sem akar a felemelt nyugdijak kifizetéséről. Legutóbb is, most már Isten tudja hányadszor, egy nyugdíjas bizottság járt fenn Mihali polgár- mesternél és a jogosan megillető 25 percent kiutalását kérték. A múltban legalább ígéretet kaptak, most azonban a legridegebb módon kijelentették, hogy ebben az évben a nyugdíjasok nem számíthatnak jogos igényeikre, mert a folyó évi költségvetésbe ezt az összeget nem vették föl és a kifizetések csak jövő évben történhetnek meg. A szegény nyugdíjas küldöttség hiába mutogatta rongyos ruháját és az arcokra irt nyomorúságot, hiába hivatkoztak a legalitásra, a városházán senki sem akadt, aki meghallgatta volna panaszukat. Valósággal mosolyt keltő és komikus a városi tanács érvelése, mely szerint a nyngdijemelés költségvetésileg nincs biztosítva. Ugyanezt mondhatná az állam is a nyugdíjasainak, mert ott is csak később illesztették he a nyugdíjasoknak járó felemelt összeget a költségvetésbe. Ha már az állam emeli a nyugdíjasok illetményeit, akkor megérthetné a bölcs tanács, hogy arra alapos oka van. Alapos ok, mert a nyugdíjasok kimondhatatlan nyomorúságban élnek és rosszabb a sorsuk az utcai koldusnál. A koldus kiállhat az utca sarkára kö- nyörádományt elfogadni, de a város nyugdíjasa nem teheti, mert nem kompromittálhatja a városi tanácsot. A városi tanács magatartása különben is érthetetlen, mert araint a bukaresti lapokból olvassuk, most az állami nyugdíjasok illetményeit újból 25 százalékkal emelik. Szükség volt erre, mert az állam is belátta, hogy régi tisztviselőiről emberségesen gondoskodni kell. Ugyanakkor a város pedig neta követi az állam humánus gondolkozás- módját és még a régi 25 százalékos pótlékot sem fizeti ki, habár most már az újabb 25 sííásalékról kellene gondoskodni. Azt mondják a városházán, hogy nincs elegendő pénz, üresek a város kasszái. Erről a szegény nyugdíjasok nem teliét neck. Olyan hatalmas tisztviselő tábor ülte meg a városháza hivatalait, hogy azzal három város adminisztrációját is el lehetne látni. Tessék kvalifikált, szakképzett tisztviselőket alkalmazni és akkor a városi tisztviselői kontingens egyhíitihadát nyugodtan le lehet épiteni. Ami a feleslegből megmarad, abból akár húszszorosára is emelhetik a szerencsétlen nyugdíjasok illetményeit. Ugv értesültünk, hogy a nyugdíjasok memorandummal Vajda Sálodor belügyminiszterhez fordulnak és őt kérik meg arra, hogy a jogosan megillető nyugdíj felemelést megkapják. Hogy addig miből élnek, a télen miből fütenek és miből ruhizkod- nak, azt csak a jő Isten tudná megmondani. „Soha többé háborút“ — mondja a „ Fehéra bécsi Bris tol-szá II oda ban Beszélgetés a 107 éves indián törzsfőnöt&ef a vifágdéfárőf (Becs, október 4. A Keleti TJjság munkatársától.) Amikor a legelegánsabb bécsi szállodában, egy előzetes telefonbeszélgetés után meglátogattam a „Eeihér Ras“ I, felesége ,,Wa The, Na“ vért ream az a jtóban. A „Itaíványarcii“ indián feleség fehér haja kedves összhangban van a evikkcrrel, amit az orrán hord. Az elegáns piémbunda alatt, amely a vállalja van vetve hauyugul, indiánöltözetet hord: tarka gyöngyökkel teleaggatott felsőtestén csak egy kis varrott mellényke va'n. Homlokán széles, üveggyöngyökből kirakott szalag van, amelyet időnként fenséges kezeivel vógigsimogát, miközben] ezeket mondja: — „Érről a szalagról lehet felismerni királyi származásomat“ — és büszkén az ajtóra mutat. Amikor a „Hotel Bristol“ legszebb lakosztályába lépünk, a balkonajtó mögül, "hangos madárcsicsergést hallok. Azután egész tisztán a kakák hangját. A „Fehér Sas“ nagyszerűen tudja a madár hangjait utánozni, — mondja magyarázóiam illusztris vezetőm, de már kedves éscagőzajt hallok és a következő pillanatban belép a „törzsfőnök“ akihez jöttem. Nyakán és mellén értékes 'drágakövek csillognak, cowboyszerű nadrágján sok kis apró csengő, amelyek minden percben összekocognak. Csak két európai ruházkodási cikket fedezek fel raj ta, egy házikabátot és egy pár hócipőt. A „törzS- főnök“ kiveszi szájából az égő pipát, kezével széles ivet ir le a levegőben és ezekkel kezdi a beszélgetést. — .Én vagyok a „Fehér Sas“, a világ legnagyobb törzsfáéöke, a leghíresebb szónok. Az egész világot beutaztam mint vendég. Itt is az vagyok, mert aki mindenkit szeret, azt viszont szeretik. Én 1822-ben születtem, tehát most 107 éves vagyok. . A kiváló törzsfőnök ismét szájába veszi a pipát és mosolyog, amikor a felesége egy hatalmas albumot hoz be a szobába, Az albumban újságcikkek, fényképek vannak a töírzsfőuökről nagy diplomaták társaságában, menükártyák és különösön felhívja a figyelmemet egy műsorra. A törzsfőnök égvik egyetemi előadásának meghívója. Ezt kérdőin tőle: —■ Mennyiben járul hozzá a világbéke gondolatának propagálásához? Az indián törzsfőnök ezt válaszolja: — Én nagyon sok egyetemen tartottam előadásokat a világ- békéről. Mert az a véleményem, hogy soha se legyen többé háború. A háború megzavarja az embo- ! rek életet és müveit. Ott, ahol béke van, jelen van J a gazdagság és a szerencse is. Én tehát a „szó“ — i Utján akarok hatni az emberiségre. A törzsfőnök felesége áhitatosan szól bele a beszélgetésbe: —A Fehér Sas vallásos keresztény. A törzsfőnök hátradől székében, jobbkezét n székre fekteti, ügy, hogy mégEigyelííottro értékes gyűrűit. Balkézével kiséri szavait. Gesztusai (Iróniáink, Irnngjh olyhn, mintha a mélyből jönnie. A törzsfőnök most ismét beszélni kezd: — Én vágytik a világ összes indiánjainak a főnöke. Király vagyok. Ön most házikabátban és fej- disz nélkül lát. De ha nem ia hordom királyságom jeleit, fel kell ismernie bennem a méltóságot. És mégis, bárki hozzám jqhet és megszoríthatja kezemet : —■ Ön is — mondja most nagy páthosszal — bejött hozzám, bár éílfliir sohase ismertem és egy asztalnál ül velem. Es azért van, mart önt szeretem ! É hogy nagyobb jelentőséget adjon szavainak, meghajtja a fejét, jobb kezével szivéheez, majd állóhoz nyúl ps nigismétli: „I love you“. A szereltül vallomástól mélyen meghatva búcsúzom és távozom a „Fehér Sas“ vendéglátó szobájából. Beucnl Béla * %
