Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-02 / 224. szám
6 XII. BVP. 224. SZÁM. ggoamgi&g Tfollymoob (ünbök/ése és nyomora ífinbuftam, 0ogy felfedezzem a fegnagyoßß fény és pompa fázott az égőé kiáltó nyomort — így amerikai kisleány, akit kétszer küld már pissza Dos Tinge lesööl a rendőrség — meglátogatom a Vafentino-muzeumot Egyedül jogosított magyar kiadás. Reggel hét órakor bedugja a hálókocsiba kerek fejét a néger szolga és alázatos vi» gyorgással jelenti : Los Angeles. A hálókocsi folyosóján naég egyszer találkozom Mary kisasszonnyal. Édes kis flapper, tágranyiló zöldes szemekkel, tele robbanó nyugtalansággal. Sült Lake Óiig körül ismerkedtem meg vele, az étkező kocsiban. 0 is Los Angelesbe jön . . . Hogy miért, nem akarja elárulni. Apja boikeres» kedő Denverben. Ismeri Lindsey bírót ? —* kérdem mellesleg tőle, hogy eláruljam némi beavatottságomat. Oh igen —• és elpirult. De azt nem akarja elmondani, bogy mi keresnivalója van Los Angelesben. Majd úgy is megtudja... — és ajkára illesztette ujját. Kiszállunk a pályaudvaron, lesegitem Maryt a vonatról. íme egy zord, szemüveges hölgy a „Police women“«íől fart felénk, hosszú fürkésző pillantást vet Mary arcába, most a kezében levő fényképre bámul, Maryra néz megint, önelégülten elmosolyodik. — Miss Brown, volna szives követni a pályaudvari rendőrségre ? Mi történt? Néhány defektiv. Kínai vörössapkás málhahordók, a vonatból kiszálló utasok verődnek a női rendőr körül, Marynak köny_ fut a szemébe, kezét a szivére feszi: On most megvet engem — ford.ult felém. — Dehát mit követett el? — Oh nem főbenjáró vétek — szólalt meg helyette a szikár hölgy — de mégis: vétek. A kisasszony már tudja . . . Mary megadással bólintott. — Brown kisasszony megszökött hazulról, hogy itt ebben a pokoli Hollywodban próbáljon szerencsét. Most már másodízben — fordult rosszalólag a szepegő kislány felé. — Am szerencsére édesapja elég, gyorsan képfáviratozta a fényképét. — Es nem lehet semmit sem tenni ? Mi bűn van abban, ha egy szabad amerikai hölgy Denverből Hollywodba utazik ? A női detektív a vállát vonja, nem is érdemesít a válasszra. Mary válaszol helyette, akit mindjobban irritál a köréje csoportosuló tömeg látványa. — Most azután jegyzőkönyvet vesznek fel, valami puritán egyesület mellém ülteti a cerberusát és hazacipelnek. De meglátja megint megszököm és azután itt maradok, — fordította franciára a szavát. Majd ismét angolul: talán írok magának a főpostára. Good by — és most visszanyerve az önnálló amerikai leány minden biztonságát, barátságosan nyújtotta felém a kezét. Los Angelesben vagyunk! Már el is tűntek mindakeífen a szemem elől és én szomorúan állok csomag» jaimmal a perronon. Hollywood! Lám ezt a csöpséget is megszéditette a film, ott hagyta a jó polgári környezetet, hogy belevesse magát ebbe a mély és titokzatos tengerbe. De makacs, szívós, talán sikerülni fog neki- Egészen bizonyos, hogy harmadszor is kiköt ezen az irdatlan nagy pályaudvaron. Hollywood Los Angeles határába van beleépítve, aufótaxin is hosszabb időt vesz igénybe, amíg oda kiérkezel. De nem is siettetem a soffőrf. Jól esik szanaszét kej> getőzni ebben a tipikusan amerikai város» ban, amely még sem olyan, mint a többi. A kinai városrészen megyünk keresztül, ?eg» zugos sikátorokon. Szükrenyomoff utcák, szükrenyomott arcú emberek. Kínai üzletek — bambusznád függönyön keresztül be lehet látnia boltba: nikkel összeadó=gép előtt kuporodik a kinai és számadásaiba mélyül- Most egy fogorvosi rendelőt pillantok meg, az utcasarkon — a fogorvos nyílt utcán rendel. Eyy kis vendéglőből exotikus ételek csavaros illata szivárog az utcára- Apró bu/'-ok egy-egy utcasarkon, elegánsabb lokál, erkélyes faházak, kinai cégtáblák, sok piszok, sok nyomorúság. Na ebből elég volt, szólok oda a soffőr» E. Du Beás cikksorozatának első közleménye. nek — hajtson most már kifelé. Esetleg annak a hegynek fel, ahonnan madártávlatból megnézhetjük a várost. És már megyünk is fel a hegynek — pálma, daéolyafák, a banánfa lombjai között szinte elvesz az odatámasztott lajtorja és a benszülöft gyerek, aki szedi a gyümölcsöt a tropikus élet minden pompája. Ezt a tájrészletet most egyenletes mély levegő veszi körül, mint egy üvegburok, de a levegőn, koronként hűvös szél remeg át, az Óceán izeneíe. A szerpentin-ut fele» utján megállítom a kocsit, a hegyi ut ki» szögelésénél egy magányos spanyol stílusú villa búvik meg: The Falcons Lair, alatta pedig egy tábla: Ez a ház eladó. Eladó a „Sasfészek“ Majd, ha az idegenek kidörzsölik szemükből az álmot hotelszobáikban, úgy déltájban nem lesz ennek a villának a környéke olyan magányos. Valentino lakott e házban, a filmvilág legünnepeltebk férfi tagja és ez az .Sasfészek volt az otthona. Most mint múzeumot, egy kimustrált filmszínész, a cicerone şorra mutogatja a nagy Valentino szobáit. Árulja Valentino fényképeit, megbízása vao. hogy apróságokat adhasson el idegeneknek, nekem például Valentino borotvakészülékét ajánlja fel, mint „felejthetetlen* emléktárgyat. A lakásból már sok mindent széthuccoltak, egyedül az elhunyt művész hálószobája ép, amelyet fekete selyemdrapéria vesz körül és magán az ajtón is fekete függöny. Íme egy ember, Valentino, akinek sikerült ■* film, de már ő is meghalt. Gyönyörű különben itt a vidék, kár azonban, bogy erről a helyről nem lehet kilátni a tengerre. Dombok takarják el a horizontot, szeszélyes kulisszák, amelyek mögött a képzelet mát-már kitapogatja a stúdiókat. Az autó lépésben megy vissza a városba, most Los Angeles Broodwayén megyünk keresztül, a febér sapkás rendőr automatikus mozdulattal irányítja a forgalmat és most kifelé baladunk a városból, megyünk Hollywood felé, amely alig nyolc kilométernyire van Los Angeles centrumától. Egy hat kilométeres avenue: Ez Hollywood Hollywood maga nem egyéb, m int egy I u beteges fantáziának nagy hajótöröttjei, oldalán a 1 akik odahaza Macedóniában, Litvániában, bosszu-bosszu avenue, mindkét legfantasztikusabb házak, bungalowok, villák, hotelek, kávéházak, pagodák, templomok, mi’ nareíek, irodák, atelierele, jóformán ugyan abból az anyagból, mert itt a villákat is oly hamar építik fel, mint a filmfelvéíelre szánt templomokat — nem lepne meg, ha két bét alatt teljesen megváltozna ennek az utcának a képe. Ift-oít már sejtem egy-egy óriási méretű buildingben a doudec»fi!mkírálysá- gokat, noha jól tudom, hogy a nagy tilw koncem-nek egy részét nem a főúton kell keresnem, hanem Los A nyelestül nyugatra. Az utca azonban elárulja, bogy a filmvárosban vagyunk. Autóbusszal találkozunk, amely kifestett indiánokat röpít kifelé, igy az autóból kipillantva igazán nem tudom megállapítani, hogy valódiak-e avagy csak statiszták. Egy hatalmas épület előtt százszámra tolonganak a legkülönbözőbb öltözetű, korú. szinü emberek kezükben cédulát tartva, bogy bebocsátást nyerjenek a széles rácsos kapun, A soffőr szánakozással mutat reájuk, kérdezve, bogy tudom-e kik ezek ? — Hogyne tudnám Ezek az életnek. Budapesten és Galacban, Vilnában és Tőle- «lóban Fairbaincoknak, Novarroknak és Jan» níngsoknak képzelték el magukat és most hétszámra várják a kegyet, hogy részesei lehessenek egy névtelen fömegjelenetnek. Az Avenue végében egy gondosan kimért és drótkötéllel elválasztott térségen egy filmmoníőr jelenetet próbál. A fény- képező-gép körül öt-bat ember áll, akik közül az egyik most élesen sipol egyet. A jelenet egy nagy kőfalat ábrázol, a kőfalba beleépítve egy pince. A fütty-jelre a pincéből azokban az ismert félrenyomott, legendás cipőkben közhelyszerű bajuszkájával, fejebubján az agyoncsapzoét kemény kalappal, közhelyszerűen, de az élet valóságának minden megrendítő szépségével kíkacsázik a rendező fütty-szavára Charlie Chaplin. (Vagy talán csak a double*ja. Ezt e pillanatban igazán nehéz megmondani.) Mindenesetre a soffőr önkénytclenül is megemeli a sapkáját: megérkeztünk Hollywoodba. Delegáció utazik Szibériáiba, Túr készt ánba és a Kaukázusba, hegy felkutassa a magyar hadifoglyokat (Sqdapest, szeptember 30.) Az Oroszországban visszamaradt magyar hadifoglyok hazaszállítása ügyében hónapok óta változatos ideák merültek föl, amelyek azonban a tájékozatlanság és szervezetlenség miatt hamarosan szétfoszlottak. Most a megváltási akció komoly mederbe terelődött. Mikor a szovjetkormány 1923-ban nyilatkozatában kijelentette, hogy orosz földön erőszakkal visszatartott hadifogoly nincs, a csereakció hivatalosan befejeződött. Bár köztudomású volt, hogy a hatalmas orosz birodalom területén szétszórtan — Szibériában, Tuvkeszt ónban és Kaukázusban — ap. jóinkban is tömegesen vannak magyar hadi foglyok. A csereakció befejezése után a vissza nem tért hadifoglyok ügyei a külügyminisztérium hátú körébe kerültek üt, pljpl nyilvántartásukat iua is vezetik. A minisztériumi adatok szerint nincs túlzás abban, amikor általában tízezer megváltásra váró rab{pagyjn'ró! beszélnek. Az amerikai magyarok akcióik A világ magyarjainak kongresszusa alkalmából a clevelandi magyar egyesületek Böhm Károly prelátus indítványára elhatározták, hogy a magyar hadifoglyok kiszabadítására áitalános gyűjtést indítanak. A megindult gyűjtésből már tekintélyes jisszeg érkezett a Magyar Vöröskereszt yézetőséEz az amerikai megmozdulás nálunk Magyar- országon élénk visszhangot keltett s intenziven foglalkoznak a kérdéssel: miképpen támogassuk itthoni ezt az életmentő magyar akciót. Felmerült az idea, hogy országos társadalmi szervezetet alakítanak. Munkába lépett a genfi Nemzetközi Vöröskereszt is, amelynek a szovjetállam nagyobb városaiban ma iş működnek delegátusai cs igy a való helyzetről tiszta képet alkothat. A magyar probléma megoldásáról most folynak a tanácskozások. Eddig az a ten' alakult ki, hogy hazavágyó magyarok felkutatására nemzetközi delegációt küldenek Szibériába, Turkesztáuba és Kaukázusba. Megismétló’dik tehát nálunk a mult század nyolcvanas éveinek izgalmas életjelensége, mikor is a közvélemény kényszerítő hatása alatt delegáció utazta be a fehér cár birodalmát és kutatott a szabadságharc csataterein nyomtalanul eltűnt katonák után ... 38» 3 ül! iI 1 m m L 1 Búi órain-ţ tartósat gát garantáljak 'egmodernebbül berendezett száriig*! Ne sajnálja şz utat Marosvásárhelybe es győződjön meg, bogy a legszebb bátorokat legolcsóbban reşzletlizel mre i> a Székely ék !t£ti Ut. Ö«t«tfsyár4l»»n fásáról a atj Vitt ymártiás zongorák ás pitinim)k nagy vaiützfékbau! —'TSaikalhÄHai üürsj.4» kai meghivaara kfkuisfjUx. —------
