Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-05 / 227. szám
fl székely s a jókedvű ur Erdőszectgyörgy piacán találkoztunk a jókedvű úrral. Segesvárról jött, ügyét elintézve lekésett a vonatról a valami alkalmatosságra várt, amivel Szovátára mehessen. Jómagam ugyan ilyen várakozással tekintgetek Vásárhely felé. A pap padján üldögélünk, a jókedvű nr ki nem fogy a tréfából, mig az ebéd utáni álom ideje él nem következik, akkor aztán szörnyű laposakat kezd pillantani s fejét a kőkerítésnek támasztva édesen elszeolderedik. A nagy eságatásra kinyitja a szemét, idegenül tekint reám s ijedten kap az oldalához, hol tekintélyesen duzzadt tárca terpeszkedik belső zsebében. Mosolygok az ijedtségén s hogy az álmot szeméről még jobban elűzzem., élénk fantáziával elképzelt zsebmetsző históriákkal traktálom, mig magam a piacra egymás után kilükkenő fás székelyekkel mulatom, kik akkor is csá-ra biztatják a lovat, ha szemmel láthatólag hojszra igyekeznek. Ebben is valami furfaagot sejtek, a jókedvű ur ugyanilyen véleményen van, ettől kezdve azzal szórakozunk* hogy a székelyek tempózását figyeljük. Hosszú sorban kapaszkodnak fel a piacra, szokásból nyugtatnak valamicskét, aztán oságatva tovább Vásárhely felé. A nagy terükkel lassan lépegetnek az apró lovak, annál feltűnőbb az a dömzsi székely, ki két sárga csikóval sebes vágtatásba bajt fel a piacra. A osábeli kantárszárát fogva folyton korbácsolja a vágtató osikókat s mikor a Schuller ur kertje mellé ér, (hej Rhédei grófok!) ember-állat fulladozik. — A kutyák ennének meg, — lihegi a székely, mig az istrángot leveti, miből nyilvánvaló, bogy nincs kedve tovább menni. Közben újabb székelyek érkeznek, apró lóval, nagy terűvel mindenik — E kell az ilyennek látod, — magyarázza a dömzsinek egy barosabajuszu — hogy szabja az ember., ha egyszer megindult s kaluppba ki a hegyen, ha eregetve nem tetszik. így megtanul no félj!... Hanem ahogy nézem, ezekkel ma nehezen bé Vásárhelyre. — A kutyák s a farkasok még a fajtáját is, — vakarja a fejét a dömzsi —■ megnézem a doktor urat, mert ezekkel csakugyan nem. — Hamar hát no, amíg szusszan tatunk ... Vagy ehelyt a pálinkafőzőt... Mert a fa már igazi jó száraz, — pislog felénk is a barcsabajuszu. Látom már, hogy kutyás a két sárga csikó, a gazdájuk se bizik, hogy a terűt Vásárhelyre tegyék, itt hát most valaki olcsón jut a fához, magyarázom a jókedvű urnák. A dömzsi hamar megfutja magát, a pálinkafőző elő is kerül nagy lassan, de osupa százötvenet igér, ami szinte csúfság... A doktor meg nitaas itthon... Hát itt nincs kilátás ... Egy darabig mégis tanakodnak, sűrűn pislognak felénk, úgy látszik nem sokat néznek ki belőlünk, mert a többi hamarosan útnak ered, csak a dömzsi marad, nagy szomoráni, lógó fejjel. Ö se sokáig szöszmötől hiába. Rendre veszi a boltokat, ajánlja a fáját mindenkinek: hogy amilyen jó fa s amilyen olcsón adja!... De nincs mit csináljon, ha már ez a két kutyának való igy megtette! Jönnek a boltosok, alkudoznak, fumigálják a portékát s mintha mind a pálinkafőzővel volnának egyességben, bár kétszázat se igér senki. A székely meg háromszázra tartja, hát nincs vásár s egyedül marad a bosszúságával. — Az urak jól megvehetnék látják', — fordul felénk egy kis idő múlva, kétes reménykedéssel. — Egyikünk sem idevaló, — lohasztom a reménységét — a hátunkon pedig nem igen vihetjük haza mi se. — Nem mondom, mert csakugyan nehezecske, — pisolyog a székely — a csikók is azért kutyál- kodnak, de az urak közül valamelyik ide költözhetne, ha már ilyen olcsón kapná... Jó élhetőa helység tudják... — Aztán hogy adná, hogy csakugyan olcsó legyen t — kérdi a jókedvű ur. — Hallá, ha van füle, — veti oda foghegyről a székely — de hogy panasza ne legyem, itt van né, egy üveg serre valót kiengedek, ha együtt isszuk meg. — S a háromszázból nem engedne í — Hát az éveg sex kutyát — Jól van bácsi, — mosolyog a jókedvű ur. csak a sör jó hideg legyen; né a nagyvendéglő, hozza ki szaporán. A székely bizalmatlanul pislog, de hogy pénzt lát mégis közeledik, egyet se teketóriázik, zsebre vágja 9 fel #gy vigan a nagyveadéglő lépcsőjén. — Egyszer legyen karácsonyba, — magyarázza a jókedvű nr, — mások látom ingyen kívánnák, hogy bajban van szegény. WMBÚ HEH XII. ÉVP. 227. SZÁM. A székely két üveggel tér vissza. — Eggyel én is megemberelem az urakat, ha már ennyiben van, — adja nagylelkűen c kétfelé töröli bajuszán a habot... El se fogy a sör jóformán, a jókedvű ur elcsíp egy alkalmi autót s elpályázik Szováta felé. — Hát ez a fát! — kérdi ijedten a székely, mikor éppen fel akar ülni. — Csak rakja le oda a kőkert mellé, — feleli a jókedvű ur — valami szegény nép jói jár vele. A székely megvonogatja a vállát, mint akit nem érdekel a más bolondsága, a fát azonban lerakja s enni vet a lovainak. Az evéssel a sárgák se kutyálkodnak s mig nagy vigan ropogtatják a száraz lucernát, a székely is elszundif a szekér derekában. Úgy két óra múlva feltartja a fejét: — Az a tréfás ur csakugyan elment volnat — Az el, amint látom. — S hogy a csakugyan ne volna idevalót — A csakugyan nem. — S ezt a fáintos fát ebek harmincadjára hagyta volna? — ügy látszik, szereti a tréfát. — Tiszta csúfság hallja!... Hümmget, jön megy egy darabig, tusakodik, limitál magában, oldalba döfi az egyik csikót, mintha azt okolná a csúfságért. Szöszmötől, forgólódik, rázogatja a fejiét, a végén a másik csikó is megkapja a magáét. Nyilvánvaló, hogy a dologban azt se tartja ártatlannak. Jó darabig mustrálja a fát is, aztán felém pisolyog a rakni kezdi a szekérre.,. Mikor a kötéssel is elkészül, odaszól foghegyről: — Az olyannak nem ártana, ha megfagyna s télen, hogy az igy n* becsülje a tüzrevalót!.,. A osikókat lassan kantározza s indulóban még felém pisolyog: — Az ur sem idevalósit — Jól mondja, mert csakugyan nem. — Nem venné meg az ut is, ha még egyszer olyan olcsón adnámt — Meszet még nem ettem. — Nem is ajánlanám hallja, mert csakugyan csúfság, hogy az embert miradenféle népség késleltesse az útjában, ebben a fene világban. Eddig Vásárhely felé közeledném, ha az az ur nem idétien- kedik ,.. Csá ne!.., S a sárgák most még csak nem is kutyálkodnak ... Donáth László Megszüntették a segélybélyegrendszert és felemelték a levéftarifát (Kolozsvár, október 3.) Postai körökben már régóta felmerült az a gondolat, hogy a segélybélyegeket meg kellene szüntetni s helyette inkább a levéltarifát kellene bizonyos mértékben felemelni. A segélybélyegek valóban sok kellemetlenséget okoztak. Nagyon sokszor megtörtént, különösen kisebb falusi postahhmtaíoknál, hogy nem lehetett segélybélyeghez hozzájutni, ilyenkor az embereknek várniok kellett a levelek elküldésével, vagy pedig a posta bírságolta meg a hiányosan felbélyegzett leveleket. A döntő lökést az adta meg azután a segélybélyegek megszüntetéséhez, hogy nemrégiben bevezették a postaszolgálatba a lebélyegző gépeket, amelyek mechanizmusa azután nem regisztrálhatta külön a segélybélyegeket, noha erre a külön nyilvántartásra szüksége van a postának, amely a segély bélyegekből befolyó összeget a munkaügyi és népjóléti minisztériumhoz tartozik átküldeni. A segélybélyegek megszüntetésének ügyében szerda délután ült össze és hozott határozatot a közlekedésügi minisztérium illetékes bizottsága Torna Galca elnöklete alatt, A bizottság a posta igazgatóságának javaslatára megszüntette a belföldi levélforgalomban, valamint a belföldi levelezőlap forgalomban kötelező 25 banis. a belföldi távirat és interurbán telefonbeszélgetésekre kirótt 50 banis és a külföldi táviratoknál kötelező 1 lejes segélybélyegeket, ezzel szemben a levélforgalom alap árát 5 lejről 6 lejre emelte fel. Tagadhatatlan, hogy a segélybélyegek sok kellemetlenséget okoztak, a posta jelenlegi intézkedése azonban ugyancsak tagadhatatlanul a postai tarifa felemelését jelenti. A postai forgalomban leggyakoribb' egyszerű, eddig 5 lejes alapáru levelek bó- lyegdiját 5 lej 25 bániról 6 lejre emelték fel, ami levelenként 75 banis drágítást jelent. Most már csak az a kérdés, hogy vájjon a postai szolgálat pontossága is fog-e emelkedni ugyanilyen arányban. Belügyminiszteri rendeletre hivatkozva, nem adott engedélyt a hatóság a csikszenttairtásiak támogatására rendezett estélyhez A tenniszpálya javára azonban nyugodtan mulathatott az a,győgyl románság (Algtjógy, október 3.) Nyomorba jutott embertársainak fel segélyezésében, támogatásában csak mi látunk erényt és erkölcsi kötelességet. A hatóságok ugylátszik e székely falu szerencsétlenségében is nemzeti szempontokat kerestek és feltűnő ridegséggel, érthetetlen közömbösséggel nézték a hajléktalanok megindító elszegényedését. Most aztán egy sajnálatos eset dérit fényt erre a magatartásra, amely megcsufoló módon helyezkedik szembe azok- ' kai a miniszteri Ígéretekkel, amelyek olcsó építő fát és hathatós támogatást helyeztek kilátásba a tüzkárosukaknak. Algyógyon a száz és egynéhány lelket számláló magyar társadalom átérezve ebben az esetben a segélynyújtás erkölcsi és faji kötelességét, kulturünnepéllyel akart erre a célra egy kis összeget gyűjteni. És hogy az anyagi sikert jobban biztosíthassa, __ mivel a község túlsúlyban román — felkérte szereplésre a helybeli román intelligenciát is, amely azzal a kikötéssel, hogy a bevétel felét Algyógy ten- niszpályájáinak fejlesztésére fogják fordítani, készségesen jelentkezett is a felhívásra. Már szép rendben folyt minden, midőn az engedély beszerzés meglepetésszerűen lesújtó akadályokba ütközött. A főszolgabíró, akihez az engedélyezésért kérvényeztek, azt a választ adta. hogy visszautasítja a kérvényt, meri belagy miniszteri rändelet tiltja, hogy arine a célra gyűjtés utján, tmgy más módon segítségül siethessenek. Különben is nem szabad más megyebeliek tűz. vagy vizkárosultjait támogatni. A hatóság csattanós válasza még el sem hangzott, midőn a vegyes nemzetiségű műkedvelő gárdában is kiütött az egyenetlenkedés. A fiatalabb román résztvevők kezdtek zúgolódni a bevételnek a székelyek felsegélyezésére való forditálsa ellen s azzal fenyegetőztek, hogyha a jövedelmet ' nem tisztán a tenniszpálya felépítésére adják, visszalépnek a szerepléstől. És a tenniszpálya kiépítése nagyobb szükségként jelentkezett Algyógyon. mint az éhséggel, hajléktalanul, tehetetlenül küzdő szegény székelyeknek a nyomorból való kiemelése. Felbomlott az egyetértés s a magyarok fájdalmuk és sajnálkozásuk jeléül visszavonultak s a meghívott román szereplők most mát főszolgabírót engedéllyel megrendezték az ünnepélyt, amelynek anyagi sikeréből gondoskodhatnak az aigyógyi ifjúság szórakozásáról. 11 Ilim ff I Hill 11 — Felhívás a sportíársadalomhoz. A’ KKASE Sportegyesület vasárnap este 9 órakor a Magyar Kaszinó helyiségében a budapesti boxoló vendégek tiszteletére társasva- esorát rendez. Egy teríték ára 100 lej. Jelentkezéseket elfogad Schuster Emil sporitáru- üzlet, ^
