Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-31 / 249. szám
4 Xll. ÉVF. 249. SZÁM. KuMfnUwCc Képek az uaáról A speciális közlekedési rendőr Egyszerű kollégái megtalálhatók az ösz- szes világvárosokban, Páris, London, Los Angeles csillogó aszfaltján, az utkereszlezések- nek felállított trónjukon, uralkodva — telj- hatalmuan, valóságos abszolutizmussal — a külömböző világtájakról fürkésző tekintetük elé siető autók felett■ ő azonban a maga egye dülállásában csak itt, nálunk Kolozsvárt lelhető meg, a világvárosok forgalmát megközelítő — messziről megközelítő cirkulációs pontokon, mint a Főtér és Wesselényi Miklós \utcai saarok, a Ferenc József-ut Széchenyi-tér keresztezés. Nem visel állandóan tiszta fehér keztyüt, nem csillog a ruhája a tisztaságtól, nincs villogó kard az oldalán, még csak az az alacsony trón se emeli alakját a nép fölé — mint külföldi kartársait, de — van kurta fabotja — á la gummibot — van két-három éves kissé kopott ruhája, hogy csillogjon valami egy kézben viselendő — kiderül miért — sip és, ha úgy vesszük, a hatalom se hiányzik. Miben áll most már az a „fennen" hangoztatott eredetiség, specialitás? Miben különbözik a vörös „Circulaţie“ feliratos karszallagot viselő kolozsvári közlekedési rendőr a „vidékiektől“? Hál figyeljük csak, nézzük csak például a főtéri gócponton található közlekedési fő rendezőt. Vizsgáljuk meg néhány pillanatig. Jön egy autó a Wesselényi Miklós-utcá- hól. Nyugodtan közeledik a keresztezés középpontján, nem kevesebb nyugodtsággal szemlélődő rendőr felé. Semmi jelét se adja, hogy merre is akar fordulni- A rendőr várja, várja. Mikor a gépt melléje ér, nem tudni miből — lehet, hogy abból, hogy a soffőr arra kormányoz — észreveszi, hogy az jobbra akar tartani. Ekkor utolérhetetlenül mélióságos mozdulattal kifesziti az „irányba“ eső karját s megmutatja a soffőmek az utat, nem nézve I arra a jelentéktelen körülményre, hogy az ut- I mutatásra szoruló soffőr már jó tiz méterbe van tőle, éspedig — háttal feléje. Jönnek az autók, jönnek a kocsik. Lüktet a forgalom■ (A kocsiknak szerencséjük van, még el-el foghatják — lassabban haladva — a kifeszitett kar irány jelző utasítását.) Rendőrünk áM ott, mint a megtestesült „Tekintély“ a megfelebbezhetetlen parancsoló. Csalhatatlanul. Igaz, hogy okosan vigyáz a megszerzett nimbuszra. A világért se végezné el azt a bizonyos, bélégzéses karkilökést addig amíg biztosam, halálosan biztosan, nem látta meg. nem érezte meg (mondjuk ösztönszerüen), hogy merre is kíván az a fránya autó, az a szelíd konflis fordulni. Mi lenne, ha egyszer elsietné a dolgotf Ha. hamarabb intene? S az autó dezavhxálná vitézkedését. Nem is jó erre gondolni. Hát még, ha egyszer olyan vakmerő lenne és elkapatva a külföldről érkező céhbeli hírektől — ahol tudniillik a közlekedő rendőr leállíthatja az egyik irányból érkező jármüve két, hogy a másik direkcióból igyekvők szabadon igyekezhessenek — egy elegáns taszító mozdulattal gátat vetne — mondjuk a Kossuth Lajos-utca — gép s más jármüveinek. Mi történne, ha igy működnék, ha nem engedné összegabalyodni a különböző irányok képviselőit? (Erre még csak néhány évtized múlva gondolhatunk). Valahol említettem egy csillogó sípot. Hát ez is hatalmi eszköz. Ezzel uralkodik az autóbuszok felett. Ha egy autóbusz kellő segítség hiánya miatt nem tud elindulni, abban a pillanatban. midőn a háta mögé befut egy másik — megszólal a sip■ Ez azt jelenti: Indulj. Ha nem megy, újabb sípszó■ Ez már azt jelenti: Hii az isten fáját, még itt vagyf Ha ekkor se megy, akkor jó rendőrünk ott hagy csapot-papot, ott a gócpont irányítását,' s elfut; elintézi a renitenskedő csökönyös autóbusz dolgát. > Ekkor a forgalom persze újból ifjúkori mozgékonyságába tér vissza, nem érezve hatalmi kezet maga felett. : &, Hát ez az az eredeti közlekedési rendőr. S hát nem lehetünk méltán büszkék rája? (sz. b.) A bukaresti magyarság kulturális együttműködésére megadta a jelt a Magyar Társulat Nagyszabású ünnepség keretei között avatták fel a társulat újjáalakított dísztermét — A magyar egyesületek élete Bukarestben (Bukarest, október 29 ) Kellemes és meg- | hitt, ünnepségben volt része Bukarest magyarságának vasárnap este- Az egykori Szent lstván-társulattal egyesült Magyar Társukat székhazának teljesen újjá alakított, pompás dísztermét avatták fel nagysikerű műsoros estély keretében, amelyen megjelent Bukarest minden számottevő magyarja. Úgy a műsor, mint a rendezés a legnagyobb elismerést váltotta ki az egybegyült közönség köréből, mely lelkesen ünnepelte a szereplőket, akik a műkedvelők erejét meghaladó képességekkel adtak elő nehány énekszámot és kabaréjelenetet. Különösen ki kell emelni Székely Istvánnak egy piteştii magyar Unnak a szereplését, aki meglepő ének tudással énekelt egy áriát a ,,Zsidónő’*-ből, rendkívül szép tenorhangján. Székely István már többször szerepelt a bukaresti operában is, nagy sikerrel s most külföldi tanulmányútra készül egy mecénásnak a támogatásával. •JÓ alkalom adódik számunkra ezzel az ünneppel, hogy a Bukarestben működő magyar egyesületek életéről röviden beszámoljunk. Ez a probléma minduntalan visszatér, nemcsak a sajtóban, hanem a bukaresti magyarok társadalmi érintkezésének a kapcsán is és bár ha vannak olyan megnyugtató jelenségek, mint a magyar társulat ünnepségei, mint az általános helyzet a magyar klul- tura szempontjából egyáltalán nem kielégítő. Azok a társulatok ugyanis, melyek jelenleg munkát fejtenek ki, olyan csekély anyagi lehetőségek fölött rendelkeznek, hogy nagyvonalú szervező munkára, egyelőre gondolniok sem lehet. Szinte a hősiességig menő mindennapi küzdelem jelzi a református Kis Ferenc- kör és az újonnan alakult Népkör működését, melyeknek jótékonysági munkáját a semmiből alakult Református Nőegylet egészítik ki, minden elismerést kiérdemlő gyűjtések és fáradozások árán. Lelkes alapvető munka folyik itt Bukarestben, melynek a jelekből ítélve, szép és valóban felemelő kilátásai vannak. Viszont a puszta áldozatkészség a semmiből nem formálhat, aranyat. És itt csodálkozással kell megállapítanunk, 'hogy amig a református egyházközség vezetője, Nagy Sándor lelkész éjt-napot eggyé tesz a bukaresti magyarság lelkimegszervezése érdekében, addig Csiszár érsektől a magyarság még csak egy biztató szót sem kapott. .Jellemző a helyzetre, hogy egy alkalommal, mikor valamilyen jótékonysági estélyhez a katolikus érsek magas támogatását is kikérték, az estély rendezői, Csiszár 500 lejt adott azzal, hogy a nevét lehetőleg ne közöljék a lapok, mert az neki kellemetlen lenneNem különös magatartás-e ez egy olyan főpap részéről, akinek tetteiben a katolikus egyház nagy eszméinek sokkal eklatánsabban kellene megnyilatkozniok, mint bárhol másutt? Ezek az eszmék pedig csupán emberről, szenvedő és bajokkal küzdő emberről beszélnek, nemzetiségre és politikai pártállásra való tekintet nélkül. Mindezek tetejébe még 'a hatóságok sem nézik jó szemmel a. bukaresti magyarság kulturális szervezkedését. Néhány héttel ezelőtt a főváros néhány magyar ujságiró-intellek- tuelje az Erdélyben működő ujságiróklubbok mintájára klubbot akart alapítani és e célból alapszabálytervezetét jóváhagyás végett benyújtotta a belügyminisztériumhoz. Vajda Sándor belügyminiszter azonban jónak látta a tervezetet minden indokolás nélkül visszautasítani. Hogy mi volt abban a tervezetben államelle- nesség, ma sem lehet tudni, bizonyára tudja Vajda miniszter és ez a fő. A magyar társulat programmot ad A bukaresti magyar társulat anyagi hely zete már sokkal kedvezőbb, mint a többieké- Ez a kulturális egyesület több évtizedes lassú takarékos munkájával odáig jutott, hogy ma körülbelül 18 millió lejt érő vagyon felett rendelkezik- A múltban — talán épen e miatt — nagy támadások érték a társulat vezetőségét, szemére hányva, hogy működése teljesen elüzletiesedett, s hogy a háború után akuttá vált megoldatlan magyar problémák ép ezt a gazdag egyesületet hagyják hidegen. Hogy milyen alapon kaptak szárnyra ezek a vádak, nem lehet tudni. Talán a társulat .-exkluzív jellegű élete adott támpontot a szóbeszédeknek- A Keleti Újság mindez- ideig tartózkodott a birek kommentálásától és épen ezért ma örömmel adja cáfolatukat. Meggyőződtünk ugyanis arról, hogy a magyar társulat nemhogy távol állana a magyar kulturális ügyektől, de ellenkezőleg nyílt elhatározása, hogy erejétől telhetőén minden magyajr kulturális törekvést támogasson. Hogy eddig ebben az irányban nem nyilatkozhatott meg, amint szerette volna, annak az az oka, hogy a Str. Zaloxnit-ban levő épületeinek njjáépitési munkálatai az egyesület anyagi erejét teljesen igénybe vették. Ma már, mikor mindezeken túl van az egyesület vezetősége, módját keresi, hogy a bukaresti magyar kulturmunkában minél eredményesebben belekapcsolódbassék. Tudomásunk van róla, hogy a magyar társulat vezetősége már ebben az évben komoly anyagi segítséget óhajt a bukaresti diákotthon részére nyújtani. Ha e híreinket majd tettek fogják megerősíteni úgy a magyarság köszöneté elsősorban az egyesület közszeretetben álló elnökének Szabó Istvánnak és tevékeny titkárának Tokay Gyulának jár ki. Reméljük, hogy az ők kulturszeretete meg fogja 'a módját találni annak is, hogy Bukarest magyar egyesületei a közönség érdekében együttes munkát fejthessenek ki. S az egyesülésből származó erőt ilyen módon is felhasználják a magyarság jövőjének érdekében.
