Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-30 / 248. szám

• ü .ii XII. WWW». SZÁM. ■" 1 , lEL Kuxrtnmta B beregszászi banhpénztápas és az aktiv detektív izgalmas szembesítése a tintái vizsgálábiró előtt Somogyival A betörő vallomásában elmondotta, hogyan rabolta el a bank tisztviselője és az ügyeletes detektív segítségével a beregszászi „Dunabank“ 350.000 cseh koronáját és 480 dollárját (Kolozsvár, október 28.) A Tordán letartózta­tásban levő postarablók és bankpénztári betörők ügyében ma jelentős fordulat állott be; letartóztatá­sok történtek és vallomások hangzottak el, amelyek nem annyira a betörőbanda Erdélyben viselt dol­gaira vetnek világot, mint az öt évvel ezelőtt Be­regszászon végrehajtott és egészen a legutolsó idők­ig kiderítetlenül maradt, nagyarányú bankrablás részleteit tisztázzák. Egy bankpénztáros és aktív de­tektív, mint bűntársak Megírta a Keleti Újság, hogy Somogyi Ferenc betörőnek nevét, fényképét és pontos személyi ada­tait megtalálták a kolozsvári rendőrség irattárá­ban, egy négy évvel ezelőtt átküldött csehszlovákiai körözvényben, amelyen Somogyi Ferenc van feltün­tetve, mint a beregszászi Dunabank kifosztásának főfettese. Midőn Draghicin rendőrigazgató ezeknek az adatoknak a birtokában Tordára uazott és fel­mutatta azokat a féligmeddig már vallomásban volt Somogyinak, az annyira megtört az elleneszóló bizo­nyítékok súlya alatt, hogy minden elkövetett bűntettét bevallotta, igy cinkostársának, Koncz Józsefnek a meggyil­kolását és a beregszászi bankrablást is. . Előadta, hogy a Dunabank beregszászi fiókjának ki­fosztásában Rosenfeld Oszkár bankpénztáros és Petries rendőrségi detektív voltak a segítségére. Ezek mindketten megmaradtak beregszászi lako­soknak. Rosenfeld Oszkár továbbra is a bank pénz-' táránál működött, Petries pedig a beregszászi rend­őrség bűnügyi osztályánál teljesít szolgálatot. Ezeket az értesüléseket a kolozsvári rendőrség a kolozsvári cseh konzulátus utján tudomására hoz- . ţa a munkácsi rendőrségnek, amelynek főnöke Blecha Károly rendőrkapitány Amost Papszt bűnügyi Blecha Károly rendőrfőnök és Arnost Papszt csoportvezető vasárnap este érkeztek Kolozsvárra autón. Természetesen magukkal hozták Rosenfeld OsskArt és Petries detektívet is. A cseh rendőrtisztek azonnal érintkezést keres­tek Draghiciu rendőrigazgatóval, a kolozsvári bűn­ügyi osztály vezetőjével. Már nem első ízben voltak hivatalos ügyben Erdélyben. A nagy nemzetközi be­törők üldözése már többször szükségessé tette, hogy [ átlépjék a határt. Szakavatott régi rendőrök. A ko­— Abban az időben, 1924 tavaszán több ki-; sebb-nagyobb betörés történt a Dunabank beregszászi. fiókjánál, azért engem, aki akkor a beregszászi rend őrségen, mint detektív voltam alkalmazásban Pet­ries kollégámmal együtt hat hétig megfigyelő szol­gálatra küldöttek ki a bankhoz. Ez idő alatt töké­letesen megismertem ott a helyi viszonyokat és kap­csolatba kerültem a bank valamennyi tisztviselőjé­vel. Rosenfeld Oszkár pénztárost már régebb idő óta ismertem s itt csak szorosabbra fűztem vele a baráti összeköttetést. S minthogy Rosenfeldet az én emberemnek láttam, mţgfogamzoibt agyamban a gondolat, hogy beltörök a bankba és kifosztom a pénztárt. — Nem csalódtam: Rosenfeldet sikerült meg­nyerni terveimnek. S még a tavasz folyamán inten­ziven hozzáláttam a betörés előkészítéséhez. Először is elkértem Rosenfeldtől a pénztár kulcsait, ame­lyekről pontos rajzokat és másolatokat készítettem. De ezenkívül még szükség volt az ellenőri kulcsok­ra, amelyekről'Rosenfeld mosdószappanba készített olyan pontos lenyomatokat, hogy minden nehézség ■nélkül.meg tudtam csináltatni azoknak a mását.'. Jolt ad a bankpénztáros — így felszerelve tavasztól őszig, vártam a ked­vező, pillanatra. Ha már betörök,, -— gondoltam ma­gámban, — akkor legalább"legyén égy* kis)foganatjai Ezért fontos volt állandóan tudomást szCrezüem ki-L ról, hogy mennyi pénz marad éjszakára a pénztár­ban. Erről ismátJKósenfel'd informált engem. Tit­kos jelzéseink voltak. A bankpórztáros hivatalából távozva, min­csoporotvezetővel együtt ózonnal megindította az el­járást a két cinkostárs letartóztatására. Pénteken délelőtt Beregszászra utaztak és ott őrizetbe vették Rosenfeld Oszkár bank- pénzitárost s kevéssel azután Petries bűn­ügyi detektívet is. A Rosenfeld letartóztatása valósággal bombarobba­násként hatott a kis beregszászi bankfiókban. Pil­lanatok alatt elterjedt a hir, hogy a pénztárost, aki ellen éveken keresztül a leghalványabb gyanú sem irányult, a hires és emlékezetes bankrablással kap­csolatban helyezték őrizetbe. Maga Rosenfeld Oszkár azonban nyugodtan viselkedett. Fölényes gesztusok­kal igyekezett banktisztviselő kollégáit meggyőzni arról, hogy csak valami fatális tévedés áldozata ie- hef, majd átadta egy hivatalnok társának a pénztárt és a legnagyobb higgadtsággal követte a rendőrtisz­teket. A letartóztatott detektív csudálkozik Petries detektívet már jobban kihozta a sodrá­ból a hirtelen letartóztatás. — Miről van szót — kérdezte megütközést színlelve. — Mindent meg fog tudni, — mondották a rendőrtisztek. Blecha rendőrfőnök ezután jelentést tett felebb- valójának a letartóztatás tényéről, valamint arról is, hogy a letartóztatottak az első kihallgatások al- ■ rival tagadólag válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésekre, mire azt a parancsot kapta, hogy a két fogollyal haladéktalanul utazzék Kolozsvárra, majd Tordára, a bankbetörés régi aktáinak segitségéval s a kolozsvári rendőrség közreműködésével hallgas­sa ki Somogyi Ferencet, végül pedig szembesítse az egymástól több, mint négy évvel ezelőtt elvált má­kosokat. .y. lozsvári hatóságokkal magyar és nemet nyelven érintkeznek. 1 Ma, hétfőn reggel Draghiciu rendőrigazgatóval s a két fogollyal együtt Tordára utaztak, ahol elő­ször Ghişoiu főügyésznél jelentkeztek, majd pedig Dumitreseu vizsgálóbíróval folytattak megbeszélése­ket, aki Soniogyiék bűnügyének vizsgálatát vezeti. Aztán hozzáfogtak Somogyi Ferenc kihallgatásához, ami szenzációs eredménnyel kecsegtetett. É csakugyan: Somogyi hosszan, közvetlenül, fo­lyékonyan vallott, mintha olvasta volna. den esite felüt egy számat a Royal kávéház mellékhelyiségének a falára. Ezek a számok mutatták, hogy hány ezer korona megszerzésére lehet kilátás. Végre november 20-án örömmel láttam, hogy a mellékhelyiség falán ez a szám áll: 300.000. — Háromszázezer cseh korona, — gondoltam magamban, — ezért már érdemes. És nyomban el­határoztam, hogy az éjszaka folyamán betörök. — Ivét segítő társam volt. Az egyik Petries de- tektivkollégám, akinek az a szerep jutott, hogy ügyeljen, amig én munkában vagyok. A másik egy betöró'társam volt, aki abban az időben Szabó La­jos néven szerepelt Beregszászon, de a tulajdon­képpeni neve Segelbaum. Régi, magyarországi, bör­tönviselt ember, aki nagy szakértelemmel állott ren­delkezéseim-e. — November 21-én éjszaka behatoltunk a Dunabank fiókjának pincehelyiségébe a pinceajtón keresztül. Segelbaum innen falat tört a pénztár irányába. Nagyszerűen ismer­tük a helyzetet, egy téglát se szedtünk ki hiábavaló módon. Aztán kézi fűrésszel íelfü- részeltük a padozatot s én a nálam levő kasszakulcsokkal behatoltam a pénztár he­lyiségbe. Háromszázötvenezer cseh koronát és négy száznyolcvan dollárt vittem magammal. — A pénzt nyugodtan hazavittem s más­nap reggel elmentem a bankba szolgála­tomra. mu itt*t»mmmw*«♦ w Én voltam az első hivatalos személy, aki kiszállottam a helyszínére és fel­vettem az első jegyzőkönyvet. — Segel baumnak ,27.000 cseh koronát ad­tam szolgálataiért. í<5{« pénzzel azonnal Ma­gyarországra uta^otti De később valamiért letartóztatták, — ujgy tudom Nyíregyházán, — s csak az ő vall^jpgsából tudhatta meg a csehszlovák rendőrig, hogy a bankbetörést én követtem el. t . ,, — Petricsnek ej Óbb 50.000 cseh koronát adtam, amit később 'Üjabb 30.000 cseh koro­nával egészítettem ki. Őt jól meg kellett fi­zetnem, mert az ő szerepe rendkívül fontos volt. ö vezeţte jj^pyomozást a bankrablás ügyében s neki köszönhető, hogy a nyomozás olyan mederbe terelődött, hogy reánk a gya­núnak még árnyéka- sem vetődhetett. — Roseníeldnek mindössze 9—10.000 cseh koronát adtam, de megígértem neki, kül­földre való utazásom előtt, hogy Nizzából, ahol le szándékoztam telepedni, még átuta­lok neki 450 dollárt.„Ezzel az összeggel azon­ban mai napig is acrofá maradtam. — Én magam vnég 8 teljes hónapon át szolgálatot teljesítettem a beregszászi rend­őrségnél, mint detektív. De aztán felhasz­nálva a rendőrség újjászervezésének alkal­mát, végkielégítésemet kértem s mint aki jól végezte dolgát, Nizzába ntaztam. Ami ott történt velem, az már nem tartozik ide. Tovább tagadnak a csehszlovákiai bűntársak Ez a vallomás a szenzáció erejével ha­tott a rendőrtisztekre is, mert számos olyan adatot tárt fel, amelyek teljesen ismeretle­nek voltak eddig. Mindenki meg volt győ­ződve, hogy ezek után a tettestársak: Rosen- feld és Petries nem tagadhatnak többé, ők azonban konokul megmaradtak ántatlansá- ' guk hangoztatása mellett. Következett tehát a szembesítés. Somogyi emelt fővel mondotta: — Megmondtam, direktor ur, hogy álta­lános gyónást végeztem. Minden bűnömet bevallottam, ami a lelki ismeretemet terhelte. A gyilkosságot is... Ismétlem, szemükbe mon­dom ezeknek az uraknak is, hogy cinkosaim voltak a beregszászi bankbetörésnél. Rosei^feld és Petries azonban tagadtak tovább állhatatosan. De a régi, beregszászi akta és Somogyi legújabb vallomásának ada­tai annyira összevágnak, hogy bűnösségük kétségtelen. A beregszászi rendőrtisztek és Draghiciu rendőrigazgató ma este hat órakor érkeztek vissza Kolozsvárra a két bűnsegéddel, akik egész utón egy pillanatig se vesztették el lé­lekjelenlétüket és fölényüket. Az est folya­mán nyugodtan sétálgattak le s fel a köz­ponti rendőrség őrsz-,Lábában. Rosenfeld nyurga, sovány ember, Petries tömzsi, erő­teljes. Úgy néznek ki, mint Patt és Pata- ■chon... Holnap reggel viszik őket vissza autón Munkácsra. (j. b.) Kolozsvárra hozták a leleplezett bereg­szászi banktisztviselőt és detektívet Részletes beismerő vallomást tesz Somogyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom