Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-30 / 248. szám
t 'ÍV TU. WVF. uíMjím* Egy követendő tanács A gége és a tüdő minden megbetegedése esetén, melyet fulladások, iégzési nehézségek, makacs hányinger kisérnek, fi Poudre Louis Legras por használható csodálatos eredményi nyel. Csaknem egy pillanat alatt mesnyugta- tólag hat az asztmatikus rohamok, kalarusok, fulladások esetén’ és ä krónikus gégehurutból származó köhögésre, a mellhárlyagyulladás és influenzából visszamaradó betegségekre és mindezeket gyorsan gyógyítja. Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában. Képviselő: I. Lieuze, Bucureşti, Calea Moşilor 137. nak nevezi, akkor milyen lehet á rossza karat ? Ezek után méltán feltehetjük a -kérdést, hogy az élőbb említett öt tantárgyból miért wak a kisebbségi tanárokat vizsgáztatják? Azok as urak, köztük Pteancu vezérinspektor or is, ugyanolyan értékű diplomával rendelkeznek, mint a kisebbségi tanárok. Legtöbbjük közülük ugyanazt a magyar diplomát szerezték meg és biztos tudomásunk van arról is, hogy Pteancu ur ée társai sohasem tettek és tőlük soha nem is kívántak .olyan nyelvvizsgát, mint, amilyent a kisebbségi tanároktól jövetelnek. Miért ez a megkülömböztetés, hiszen napról- napra azt halljuk, hogy ebben a* országban minden állampolgár egyenlő bánásmódban részesül. Hogy lehet mégis, hogy még a vizsgáztatók sem rendelkeznek azokkal a vizsgákkal, amelyeket a kisebbségi diplomás tanároktól követelnek? A józan ész diktálja, hogy amint a magyar diplomával, vagy általában külföldi diplomával rendelkező román tanárok külön vizsgájától eltekintettek, mert nem akarták a szerzett jogokat bántani, ugyanúgy el kellett volna tekinteni a kisebbségi tanárok külön vizsgáitól is. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a mai kormány alaposan megindokolt kormányzati böl- cseségből a megértés és az egyenlő bánásmód elvét hirdeti. És mégis mit látunk? Mindent, csak az egyenlő bánásmód elvét nem. Pedig már beláthatnák illetékes helyen, hogy éppen elég volt a kisebbségi tanárok molesztálásából, kínzásából, elég volt a középkori vizsgáztató módszerekből. A kisebbségi tanárok mindenike annakidején megszerezte a maga becsületes diplomáját. Nem akarunk itt összehasonlításokat tenni, nem akarjuk statisztikai adatokkal igazolni, hogy éppen & többségi tanárok jelentékeny része nem rendelkezik a szükséges kvalifikációval és diplomával. Ez nem tartozik reánk, ezt a többségi' nemzet közoktatásügye bánja meg. Mi csak arra kérjük a kormány és a közoktatásügyi minisztert, hogy tekintsen el már egyszer az Anghelescu- féle sötét és középkori iskolarendeletektől, respektálja a szerzett jogokat és ne bántsa többé a kisebbségi tanárokat. Megszerezték ők annakidején a diplomájukat, és minden külön vizsgáztatás nélkül is becsületesen ellátják a kisebbségi oktatásügyet. .Ilyen intézkedések és vizsgáztatások helyett sokkal okosabban és bölcsebben tenné a kormány, hogyha a kisebbségi tanárokkal szemben is megértő és szociális bánásmódot tanúsítana,, mert es a középkori rendszer előbb-utóbb a külföld tudomására jut és aa ország amúgy is megrongált birneve főárja megbánni. Ez pedig senkinek sem érdeke, legke- vésbbé — Romániának. Oajoe Domokos. Maiim miniszterelnök is fogadta Bakker von Bosse asszonyt, akinek tiszteletére Kolozsvárt Bethlen György gróf rendezett fogadóestét (Kolozsvár, október 28.) Ha valakiről ebben at országban el lehet mondani, hogy megbünhödte már * múltat és jövendőt, elsősorban a kisebbségi tanárok társadalma az. A mindenkori kormányok részéről a szegény kisebbségi tanárok csak üldöztetésben, elnyomatásban, hatósági szekatúrákban részesültek; nem kaptak soha semmiféle kedvezményt, még a vasúti féljegy használatát is megvonták tőlük és hiába szerezték meg annakidején tanári diplomájukat, hiába áll a hátuk megett egy minden tiszteletet ás rospektust megérdemlő mult, hiába ütött tanyát náluk a nyomorúság, a mindennapi kenyérgond és hiába az idegőrlő munka, hiába minden — »ötét sorsukban nincs vigasztaló napsugár. Még ma is vizsgáztatják, molesztálják őket és úgy bánnak velük, ahogy kulturállamban még a fegyencekkel sem volna szabadi... Miért? — tesszük fel a reménytelen kérdést. Miért éppen a tanárokkal, a tudomány, műveltség ás kultúra felkent papjaival szemben? Miért éppen azt a társadalmi osztályt ütni folyton, amely a jövő generációt készíti elő? Hogyan várhatja az állam, vagy a kormány, hogy a tanárok a jövő genreációt, a kisebbségi gyermekeket optimista szellemben neveljék, a megelégedés magvait hintsék az ártatlan gyermeki lelkek- be, ha az állam, vagy kormány minden intézkedése nem egyéb, mint s a kisebbségi tanárok elnyomása, elkedvet- lenátÓBö, a tanszabadság bilincsekbe való verése, rosszak%ra$j és üldözés. Nemrégen állottak vizsgára Kolozsváron — ki tudná megmondani hányadszor! — az erdélyi kisebbségi tanárok. A vizsgatárgy ezúttal is a román nyelv, irodalom, Románia történelme, földrajza és alkotmánytan voltak. Idős, sok gonddal-bajjal terhelt családapák nem kevesebb, mint öt tantárgyból kellett, hogy vizsgázzanak románul, tehát olyan nyelven, amit addig nem tanultak, nem ismertek. Hogy milyen nehéz idős embereknek uj nyelvet tanulni, azt nem kell külön hangsúlyozni. De még ezen felül is öt tantárgyból, addig ismeretlen nyelven vizsgázni, még a kisebbségi tanárok erejét is felülmúlja. Bizonyos koron túl uj nyelvet tanulni csak speciális nyelvére ékkel lehet. íls nincs az Istennek olyan rendedete, vagy vizsgatörvénye, amivel lehetetlen követelményeket át léhet erőszakolni. Amint a vaknak nem lehet megparancsolni, hogy lásson, a süketnek, hogy halljon, úgy nem lehet a kisebb- i ségi tanárnak sem elrendelni, hogy nyelvérzék hij- ( ján megtanuljon kifogástalanul románul. s Csak nálunk nincs lehetetlenség. Itt az élet mindennap lehetetlen feladatok elé állítja az embert. Nemcsak elrendelik, de még a vizsgáztató bizottságok rosszakaratot is tanúsítanak a kisebbségi tanárokkal szemben és megtörténhetik, amire a mult évi vizsgaeredmény a bizonyiték, hogy száz kisebbségi (tanárból, akik a vizsgára állottak 5, mond és ird öt tanár ment át és 55 elbukott. A mostani vizsgák eredményét még nem tudjuk, habár hirek vannak arról, hogy most is 50— 60 százalék maradt a vizsgáztató bizottságok porondján leverve, megsemmisítve, elgázolva. Nagyon szomorú látványt nyújtott október 10- ik napján a Bariţiu-gimnâzium udvara. Egész nap hideg, esős őszi idő volt. Ide, a gimnáziumba rendelték be az erdélyi kisebbségi tanárokat, hogy öt tantárgyból vizsgázzanak. Nyolcvan megtört, sáp- padtarcu, idegesen drukkoló kisebbségi tanár pontosan reggel nyolc érakor megjelent a Bariţiu-gimnâzium udvarán. Nem törődött velük senki. Esőben, hidegben, négy órán keresztül az udvaron álltak és vártak, szégyenkezve, fázva, dideregve. A vizsgáztató bizottság tajai közül nem akadt egyetlen ember, aki az udvariasságnak legelemibb szabálya értelmében megszólította volna őket és egy udvarias gesztus kíséretében behívta volna az udvarról valamelyik iskola-terembe. Nem, engedték, hogy verje az eső, csípje a hideg és idegeik még jobban őrlődjenek fel, hogy a vizsgabizottság előtt annál megalázorttabban és idegesebb lelkiállapotban álljanak. De a nyolcvan kisebbségi tanár csak állt és (Kolozsvár, október 28.) Bakker von Bosse asszony, a Népliga Unió kisebbségi bizottságának alelnőknője romániai kőrútján pénteken este a Székelyföldről Kolozsvárra érkezett. Bakker asz- szony nevét a nemzetközi politikában azzal a helyszíni ankéttel tette ismertté, melyet bárom évvel ezelőtt Déltirolban folytatott le és az a jelentése, melyet az ottani német kisebbség helyzetéről a Népliga Unió elé terjesztett, hosszantartó nemzetközi vitának volt tárgya. Bakker asszonyt Romániába is a kisebbségi kérdés iránti érdeklődése hozta. Hosz- szabb jugoszláviai tanulmányút után Temesváron^ Bukaresten, keresztül jött el Erdélybe. Öt napot töltött a Székelyföldön, ahol báró Szentkereszty Béla vendége volt s az ő kalauzolása mellett szerzett helyszíni tapasztalatokat azokról a kérdésekről, melyek érdeklik. Egy napos szebeni tartózkodás után érkezett Kolozsvárra, ahol sürü érintkezése volt kisebbségi közéletünk összes tényezőivel. Pénteken este BetMen grófnál az Orsz. Magyar Párt elnöké- aiél volt estély tiszteletére, hol Bakker asszonynak alkalma volt kisebbségi közéletünk minden ágazatának vezetőivel hosszas eszmecserét folytatni. Szombaton Bakker asszony Válaszúton báró Bánffy Al- •bertné vendége volt, kihez régi ismeretség fűzi. Bukarestben félórás kihallgatáson jelent meg Ma. niu miniszterelnöknél és Vaida belügyminiszterrel két órás eszmecseréje volt a kisebbségi kérdés romániai vonatkozásairól. Kolozsvárt érintkezése volt még Bakker asszonynak a zsidó kisebbség képviselőivel is, kiknek részéről dr. Fischer Tivadarral folytatott hosszabb eszmecserét. Vaida belügyI miniszter, ki köztudomásúlag nehány nap óta Kolozsvárt tartózkidk, értesülve Bakker asszony ide- érkezéséről, újra kereste a kisebbségek kiváló hollandiai barátjával az érintkezést és másodszor is kihallgatásra kérette magához, mely szintén egy óránál tovább tartott. Romániában gyűjtött kisebbségi tapasztalatairól Bakker, asszony jelentést készit, melyet a Népliga Unió kisebbségi bizottságának legközelebbi ülése elé terjeszt. Bakker asz- szony nemzetközi tekintélye érthetővé teszi azt a következetes érdeklődést, melyet személye iránt a kormány tagjai tanúsítottak. Déltiroli utjának tapasztalatai alapján irt jelentése azonban megnyugtató lehet az összes kisebbségek számára ate- kinte’tben, hogy a kormányzati hivatalos beállítás nem fogja megzavarni tekintetét és arról fog beszámolni, amit a kisebbségi kérdés szenvedő oldalán, vagyis maguk között a kisebbségek között látott és hallott. . . Áíhir az inzultált soffőr haláláról (Bukarest, október 28.) Miklós fierceg megvert soffőrjével ka^esol'atoean ’ Bukarestben az a hir terjedt el, hogy a soffőr meghalt. Az Adeverul és a Lupta hétfői száma megcáfolja ezt a hirt és Lupta azt Írja, hogy a herceg soffőrjét többen sétálni látták az utcán. Gyermekeknek kipállásnál Hőfer 1. 39 nem törődött azzal, hogy a folyosó ablakainál a diákok gúnyolódnak, mosolyognak és tréfát űznek az öreg, magyar (tanárakból, lakik az esős udvarban várják, hogy vizsgára szólítsák őket. Milyen'szégyen, milyen megaláztatás és milyen udvariatlanság! Szerettük voLna, ha a közoktatás- ügyi miniszter ur az abffifcfeól nézte volna végig a szokatlan és embertelen bánásmódot, ami valóban iskolai példája annak a modornak, amellyel Romániában a kisebbségekkel és általában a kisebbségi tanítótestülettel szemben bánnak. Bennünket mindig irredentizmussal vádolnak és mindig azt verik a fejünkhöz, hogy nem vagyunk jó román állampolgárok, íme egy kép, amit futólag vázoltunk fel a vizsga előtt álló tanárokról. Kérdezzük, hogy ilyen viszonyok között nem volna-e érthető, ha azok a kisebbségi tanárok, akik ilyen elbánásban részesülnek, irredenták volnának? Nem maga az állam és a vezető funkcionáriusai-e azok, akik bántó magatartásukkal és kirívó udvariatlanságukkal mesterségesem tenyésztik ki az irredentizmust?... Nemrégen1 Pteancu vezérfelügyelő ur biztosította a kisebbségi tanárokat; a jóakaratáról és megértő bánásmódjáról. íme az eredmény. Ha ezt jóakarat'‘.KJ# ! £ Meddk tart még a magyar tanárok középkori kínzása? ■ »ft» ' ■ jt * . Négy órát az udvaron esőben vártak, hogy a vizsgáztató bizottság elé állitsák őket Miért csak a kisebbségi tanárokat vizsgáztatják ?
